Vívódások

*Lacey*

A mesedélelőttünk kicsit hosszúra sikeredett, de percről percre úgy éreztem, hogy egyre kevésbé néznek rám úgy mint egy ufóra. Nevettek az idióta történeteinken és tényleg érdeklődéssel fogadtak mindent, ami velem volt kapcsolatos. 

Persze ez túl szép lett volna, ha minden ilyen simán megy. Egy ember vonásai nem enyhültek, természetesen Louis volt az. De vajon mit is vártam? Hogy majd attól, hogy mesélünk neki, én leszek az új házikedvence? Ez még születésében halott gondolat volt. Nem tudtam eldönteni, hogy melyik a jobb, amikor arra sem méltat hogy rám nézzen, miközben beszélek, vagy amikor rám néz ugyan, de tekintetéből sugárzik a megvetés.

Kínomban igyekeztem nem rá figyelni. Hiszen ott volt még Liam a megtestesült kedvesség, Niall akinek esküszöm, hogy a jelenléte közérzetjavító hatású, meg Zayn, akinek csak elég a szemébe nézni, ahhoz, hogy olvadozni kezdjen az ember... Na jó, nem tesz jót, ha ennyi hímneművel van összezárva az ember :)

Egyszer csak azt vettem észre, hogy a mi kis kétszemélyes monológunk /vagy az már duológ?/ beszélgetésbe csapott át. Azonban hirtelen Louis felpattant és már kívül is volt az ajtón. Harry utána ment ugyan, de mire kiért, Lou elhajtott. Valójában nem tudtam mire vélni a dolgot, hiszen most semmi rosszat nem mondtam, ha meg eddig elbírt viselni, akkor mi a franc ütött belé, de ez igazából most nem az én problémám volt... Harry is úgy döntött, hogy jobb lesz most egy kicsit magára hagyni.

Mire Bongyi visszajött /még akkor kezdtem el így hívni, amikor elkezdte növeszteni a haját, eleinte ki nem állhatta, de mára már nem különösebben zaklatja, ha én így nevezem/ mi már Zayn-nel nagyban a tetoválásokról társalogtunk és elmesélte, hogy Harry is legalább annyira parázott az elsőnél, mint én és hogy ő fiú létére szorongatta Zayn kezét. Ezen jót nevettem ahogy előadta, bár magáról a tényről már tudtam.

- Harry, te engem meddig is akarsz rabként tartani a házadban?

- Amíg így néz ki a lábad, addig biztosan!

- Azért ne reagáld túl!

- Lacey, ráállni is alig bírsz, nem foglak hazaengedni.

- De akkor egy-két cuccot el kell hoznom otthonról.

- Van itt minden.

- Nem, Harry, nincs!

- De van!- a többiek már nevettek, meg én is

- Nem, nincs!

- De...- akarta folytatni viszont Zayn belé fojtotta a szót

- Harry, Niall szokása, hogy utoljára esnek le neki a dolgok, de már ő is fetreng a röhögéstől. Szóval, ha még mindig nem vágod, hogy neked milyen cuccaid nincsenek, ami Lacey-nek kell, akkor inkább hallgass és vidd majd haza, hogy össze tudja szedni.

- De hülye vagyok! - csapott a homlokára

- Harry, nem kell túlreagálni, hogy nem akarom a boxereidet hordani bugyi helyett. - ehhez a mondathoz erősen harapdálnom kellett a szám belsejét, hogy ne röhögjem el magamat. De a célomat elértem, mert most zavartam őket teljesen össze és kiült az arcukra, hogy teljesen hülyén érzik magukat.

*Louis*

Lehet hogy bunkóság volt csak úgy elrohanni, de úgy éreztem, hogy ha egy percet is ott kell még töltenem, akkor megfulladok. Már az is elég sok volt, amikor megláttam a tapaszt a szöszi lábán is és összeállt a kép, hogy egyentetkót csináltattak, felfordult tőle a gyomrom is komolyan mondom. De aztán végig nézni azt az enyelgést, amit nyomtak, meg hallgatni a kis cuki történeteiket, kicsit sok volt. Na jó, nem kicsit. Az meg csak tetézte a dolgokat, hogy a többiek csak úgy itták a szavait. Könyörgöm gondolkozzanak már! Mióta feltűnt a színen, azóta Harry-nek mi csak másodlagosak vagyunk és nem elég, hogy a barátságunk tönkre mehet vele, de még a banda is belerokkanhat. Tudom, hogy ezekkel a kirohanásokkal lehet, hogy én is rontok a helyzeten, de nem bírok vele mit kezdeni, annak rosszabb vége lenne, ha ott maradtam volna. 

Így hát bevágtam magamat a kocsiba és meg sem álltam hazáig. Na nem a londoni lakásomig, hanem a családomhoz mentem Doncaster-be. A stúdióba beszóltam, hogy ütemezzék át egy kicsit a dolgokat, mert életmentően nagy szükségem lenne két nap pihenésre és szerencsére nem ellenkeztek, így már nem volt más dolgom, csak hátrahagyni a gondjaimat a város zajával együtt.

Remélem, hogy idővel megoldódnak maguktól a dolgok, de én csak azt tudom, hogy nem akarom Őt elveszíteni...

*Harry*

Örülök neki, hogy Lacey jól kijön a többiekkel, de őszintén aggódom, hogy hova fog ez a helyzet fajulni Lou-val. Nem akarok és nem is tudnék választani kettejük közül.

Próbáltam felhívni egy párszor, de nem vette fel. Féltem, hogy netán idegességében felcsavarodott egy fára a kocsival, de bíztam a legjobbakban. Aztán, amikor a stúdióból hívtak, hogy holnap nekem kell bemenni, holnapután pedig nekem meg Niall-nak, mert Lou kért két nap szabit, akkor már sejtettem, hogy hazafelé vette az irányt. 

Estefelé felhívtam otthon náluk a vezetékest és Jay megnyugtatott, hogy otthon van. Viszont jó eséllyel letagadtatta magát, mert valami rejtélyes oknál fogva nem tudott a telefonhoz jönni. Mindegy volt, már annak is örültem, hogy tudtam, hogy épségben odaért és a szerettei közt van.

*Niall*

- Elvigyelek titeket? - érdeklődött Harry, amikor már indulóban voltunk, tekintve, hogy Louis lelépett
- Nem, kössz. Ne hagyd itt Lacey-t. - válaszolta Liam
- Majd fogunk taxit. - helyeseltem én is

- Szerintetek mi lesz ebből? - kérdezte Zayn, amikor beültünk a taxiba
- Attól tartok nem sok jó! (Liam)
- Amúgy én nem értem, hogy Lou-nak mi a baja... - adtam hangot tudatlanságomnak
- Ne légy már naív! Féltékeny! (Zayn)
- Egy csajra? Hisz mennyi volt már Harry-nek.
- Épp ez a baj, hogy Lacey nem egy a sok közül, hanem a régi legjobb barátja. (Liam)
- Nem tudom... Legjobb barátok voltak, Harry elbaszta, most helyre akarja hozni. Nyilván sok időt kell rászánnia és szerintem tök logikus amit csinál.
- Igen ezt mi is így gondoljuk, vagy legalábbis én biztosan... - Mondta Zayn és Liam is egyetértően bólintott. - Csak jó eséllyel Louis ezt nem tudja ennyire higgadtan, tiszta fejjel kezelni és attól tart, hogy Lacey elveszi tőle Harry-t, hiszen mennyivel régebbre nyúlik vissza, az ő kapcsolatuk.
- Na meg nem beszélve róla, hogy két évig mindent titkolt róla, hiszem mi úgy tudtuk, hogy azon a képen egy szimpla barátja van, akivel még tartja a kapcsolatot. És most kiderült, hogy hazudott is és a kötelék is sokkal szorosabb köztük. - fűzte tovább a gondolatot Liam
- Én akkor is megértem őket!
- Igen, mint már mondtuk, mi is!
- De nem bánnám, hogyha Lou is csatlakozna és megbékélne és kialakulhatna egy egyensúly és mindenki boldog lehetne.
- Jaja.

***
*Lacey* 

- Harry!
- Igen?
- Csipog a telefonod, gondolom az ébresztőd! - utána kotorászott és kinyomta - Te amikor egyedül vagy hogy szoktál felkelni, ha meg sem hallod?
- Úgy hogy a 5 perc múlva újra csörög és az sokkal brutálisabb. - sóhajtott majd kinyitotta szép zöld szemeit. - De te nem tudtál aludni? Nem úgy nézel ki, mint aki most kelt? Meg amúgy jól vagy? Elég szarul festesz, az őszintét megvallva.
- Már régen fent vagyok, fáj a hasam.
- Akkor tegnap miért szívattál itt mindenkit?
- Ugyan már, csak javítani akartam a ciki helyzeten.
- Jah, csak utána nem neked lett a ciki, hanem mindenki másnak!
- De a célomat elértem, én jobban éreztem magamat! - nevettem
- Amúgy nincs szükséged valamire?
- Nincs.
- Fájdalomcsillapító?
- Hoztam azt is tegnap.
- Okés... Asszem én jobb, ha szedem magam, nem akarok elkésni.

- Mikor jössz haza?- kísértem ki az ajtóig
- Szerintem megint három körül végzek.
- Főzzek neked valamit?
- Nem kell, nem bejárónőnek tartalak! - kacagott - Inkább lustulj! - nyomott egy puszit az arcomra és azzal már kívül is volt az ajtón

Szót fogadtam, tényleg nem volt kedvem semmit sem csinálni, meg vacakul is voltam. Bementem kerestem egy plédet és elnyúltam a kanapén. Kapcsolgattam a tv-t, bár nem sok értelmeset találtam benne. Már éppen azon gondolkoztam, hogy lehozom a laptop-ját az emeletről és böngészek egy kicsit, vagy keresek egy filmet, amikor megszólalt a csengő. Vacilláltam rajta, hogy kinyissam-e, de aztán rájöttem, hogy az illető a nagykapun valahogy bejött, szóval biztos ismerős itt...

Sziasztok! Nagyon örülök az eddigi kommenteknek, hogy gyűlnek szépen. Köszönet érte mindenkinek! :)
Viszont szeretném ha pár kérdésemet megválaszolnátok! Pl.: Nem-e túl unalmas a sztori? Nem-e baj, hogy nem lehet magatokat hülyére röhögni rajta? Érthetőek-e az események? Vagy nem-e bonyolítom agyon a fogalmazást? Vagy bármi ami hasonló és eszetekbe jut...
Reményeim szerint mostmár átlépjük az 50. kommentet, mivel csak egy hiányzik hozzá és én ígértem nektek egy plusz részt. Az lenne a kérdésem, hogy van-e amiről többet szeretnétek hallani. Ezt úgy értem, hogy olyan, amit megemlítettem, de nem fejtettem ki magát a szituációt, pl. amikor Lacey-t droggal kínálták... Vagy esetleg Harry és a fiúk életéből is szívesen írok egy momentumról, persze szigorúan, csak a saját agyam szüleménye szerint.
Remélem, hogy kapok válaszokat és a kedvetekre tehetek a plusz résszel is :) Lots of love, Nesi