Ha egy ajtó bezáródik, kinyílik egy másik...

*Lacey*

- Lacey, kelj fel! - ébresztgetett Harry

- Mi a baj?

- Nincs baj. Csak arra gondoltam, hogy nem akarsz bejönni velünk a stúdióba, minthogy inkább itthon unatkozz?

- És ott gondolod nem fogok?

- Nem fogsz, majd mi szórakoztatunk.

- De ti ott dolgozni fogtok.

- Higgy már nekem!

- Na jó.

Így történt, hogy összekaptuk magunkat és már indultunk is Niall-ért, majd be a stúdióba. Kedvesek voltak az emberek, akik ott voltak, de úgy különösebben ügyet sem vetettek rám, logikus hiszen nekik ez a munkahelyük. Leültem a kanapéra, igyekeztem meghúzni magamat. Ha valami vicces volt, akkor nevettem, de amúgy eléggé untam az agyamat.

- Harry! - szóltam hozzá, amikor volt egy percnyi szabadideje - Útközben idefele láttam nem messze egy könyvesboltot, megyek benézek oda, szerzek valami olvasmányt magamnak. Egy darabig nézelődtem a boltban, de utána megtaláltam a könyvet, ami nélkül nem vagyok hajlandó távozni, egy stand up comedy best of -ra esett a választásom. Visszafele a stúdió előtt kint voltak a srácok és éppen azzal a három elszánt rajongóval fényképezkedtek, akik kint táboroztak. Ahogy megláttak elbúcsúztak és megindultak felém. Majd visszafordítottak, arra amerről eddig jöttünk, mondván, hogy arra van egy kajálda.

- Éppen időben jöttél, így nem én választom ki, hogy mit ebédelsz.

- Tudod, hogy nem vagyok válogatós szóval nem nagyon basztál volna ki velem!

- Mit vettél?

- Jó kedvet!

- Komolyan kérdeztem.

- Én meg komolyan mondtam!- nyomtam a kezébe a szatyrot, hogy nézze meg

- Hmmm... ezt lehet én is elcsórom majd.

- Egészen nyugodtan.

- Wow, te ilyen kis vicces csaj vagy? - csodálkozott Niall

- Jah, csak néha jól titkolom.

Így hogy mindhárman együtt voltunk, úgy döntöttünk, hogy inkább mégis ott ülünk le kajálni. Evés közben megszólalt a telefonom, legnagyobb meglepetésemre Gary volt az.

- Nem veszed fel? - nézett rám furán Harry, amikor lenémítottam és leraktam magam mellé az asztalra

- Eszem ágában sincs, én már több mint egy hete nem tudom utolérni, akkor most ő is szívjon egy kicsit.

- Ez nem szép dolog!

- Miért az szép volt, amit ő csinált?

- De ha nem hallgatod meg, akkor nem fogod tudni, hogy miért csinálta.

- Meghallgatom, csak előtte húzom egy kicsit az agyát.

Ezzel ezt a témát rövidre is zártam és kedélyesebb vizekre eveztünk. Mindig is szerettem Harry-ben, hogy nem nagyon tudok mellette unatkozni és most meg kellett hogy állapítsam, hogy Niall is tipikusan ilyen ember, aki leköti az összes figyelmedet.

Visszafele már nem álltak meg, csak köszöntek a rajongóknak, viszont a fényképezőgépek kattogtak rendesen, még szerencse, hogy alapból sapkában voltam és mivel a nap világított, a napszemüveg sem festett olyan hülyén rajtam.

A stúdióban a srácok tették a dolgukat én pedig visszatelepedtem a kanapéra olvasni. Nem nagyon merültem bele az olvasásba még, amikor a telefonom ismét jelzett, viszont most nem Gary hívott, hanem egy régi osztálytársam, akivel a második évben már szintén jóban lettünk. Gyorsan kimentem az udvarra telefonálni, hogy bent ne zavarjak senkit. Viszont a kint ácsorgó pár lány kiabálni kezdett, nem győztem kalimpálni nekik, hogy azt inkább hagyják abba.

- Szia Lacey! Sarah vagyok!

- Szia! Régen hallottam felőled! Hogy vagy?

- Ó köszi, meg vagyok. Elfoglalt vagyok a suli miatt, de amúgy minden rendben. Te hogy vagy?

- Hasonlóan én is. Kicsit fáradtan, de amúgy remekül.

- Figyelj én nem akarok kavarni, de te még együtt vagy Gary-vel?

- Uh, ez egy jó kérdés. Valójában nem szakítottunk, csak iszonyatosan ritkán látjuk egymást.

- Bocsi, hogy ezzel jövök, de tudom, hogy nincs facebook-od, viszont az előbb láttam, hogy egy csajnál meg lett jelölve, mint a párja és feltett egy csomó közös képet, ami alapján eléggé egyértelmű, hogy mi folyik köztük.

- Azt hiszem ez megmagyarázza, hogy miért nem érem utol egy ideje... - remegett meg a hangom

- Figyelj én tényleg nem akartam gondot okozni!

- Semmi baj, itt a gondot nem te okoztad, és csak megköszönni tudom, hogy szóltál. Ha nem haragszol meg akkor most mennem kell, viszont máskor is keress nyugodtan, jó volt hallani rólad!

Visszamentem a stúdióba, Harry már bent volt addigra a kis fülkében ahol énekelnek, Niall pedig a kanapén elnyúlva olvasta a könyvemet. Ahogy beléptem felpattant, hogy én is odaférjek, de rögtön meglátta, hogy nincs minden rendben. Valójában nem sírtam, se semmi... fura volt, igazából fel sem fogtam. Niall intett egyet a fejével és egy másik helyiségbe vezetett, olyan volt mint egy nappali, egy kis teakonyha résszel. Letelepedtünk itt is a kanapéra.

- Baj van Lacey?

- Nem tudom... lehet meg van az oka, hogy miért is nem tudtam felhívni már egy ideje Gary-t.

- Tudok valamiben segíteni?

- Van facebook-od?

- Van.

- Belépnél nekem, ha szépen kérlek?

- Csak, ha nem buktatsz le, hogy az én vagyok! - mosolyodott el

- Nem foglak, elvégre te sem buktattál le engem.

Rossz ötlet volt megnézni a képeket, mert a szívem az sajgott, de így legalább bizonyosságot nyerhettem saját szememmel is a valóságról. Még mindig nem sírtam, nem akartam. Nem szeretek mások előtt sírni, úgy voltam vele, hogy majd ha magam maradok, vagy max. ha nem bírom tovább, akkor Harry vállán, ő már úgyis megszokta a lelki szemetesládám szerepét.

Lecsuktam a laptop tetejét és csak bámultam magam elé.

- Gyere ide!- húzott a vállára Niall - Tudod, aki nem becsül egy lányt, az nem is érdemli meg őt! Biztosan találni fogsz egy olyat, aki nem adna téged senki másért a világon... - na itt már nem álltam messze tőle, hogy minden elvemmel ellentétben elsírjam magamat. De kitartottam a végsőkig. A kiskaput az tette be, amikor hozzáfogott a hajamat birizgálni és közben halkan egy dalt énekelgetett. Nem ismertem ezt a dalt, de nagyon szép volt és szomorú. A könnyeim csurdokáltak le az arcomon és én csak bíztam benne, hogy nem vette észre. 

Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el így, teljesen kikapcsolt az agyam és elmerültem az önsajnálatban, viszont egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy Harry toppant be...