Vendég

*Lacey*

Vacilláltam rajta, hogy kinyissam-e, de aztán rájöttem, hogy az illető a nagykapun valahogy bejött, szóval biztos ismerős itt...

Halkan lopakodtam az ajtóhoz, mert úgy voltam vele, hogyha számomra ismeretlen személy áll ott, én tutira ki nem nyitom, még ha postás egyenruhában van, akkor sem, a mai világban már nem lehet tudni, hogy kiben bízhatunk... Ami az igazságot illeti eléggé félős vagyok és ezt csak tetézte, hogy a szüleim is a paranoiát nevelték belém. 

Óvatosan néztem bele a kukucskálóba, mintha attól tartottam volna, hogy azon keresztül harapják le a fejemet. Legnagyobb megnyugvásomra egy általam is ismert szöszke fej kukucskált vissza, így kinyitottam az ajtót.

- Hello! - köszöntött

- Őőő... Szia... Harry nincs itthon. - Mondtam szaggatottan és közben azon gondolkoztam, hogy ezt neki tudnia kellene

- Nem is hozzá jöttem! - rántott egyet a vállán

- Akkor? - értetlen fejemen kacagni kezdett

- Hozzád jöttem! Felhívtam Harry-t, hogy esetleg te nem-e unatkozol valahol, mert én unatkoztam és gondoltam unatkozhatnánk együtt is. Mit szólsz? - vigyorgott szemtelenül

- Gyere be! - nevettem el magamat - De szólok előre, hogy tényleg csak unatkoztam és lövésem sincs, hogy mit csináljunk.

- Mit szólnál, ha csinálnánk egy teát először és utána majd kitaláljuk a továbbiakat!

- Rendben.-  bevetettük magunkat a konyhába.

Miközben a teavizet raktam oda, Niall előszedte a cukrot és a teafüvet. Majd egy igen furcsát kérdezett

- Szerinted hol tartja ez a gyerek a findzsát?

- Mit szeretnél? - kérdeztem vissza

- Ooh, bocsi a srácok már megszokták,hogy nem mindig beszélünk egy nyelvet. - nevetett-  Szóval szerinted hol vannak a bögrék?

- Jaaah, nekem ezt még tanulnom kell... Amúgy nem tudom, de a szobában maradt kettő tegnap estéről, mindjárt lehozom és elmosom.

Miután elkészültek az italaink betelepedtünk a  kanapéra.

- Mit is kellene csinálnunk?... - töprengett Niall és nekem kipattant az isteni szikra a fejemből

- Hmmm... én úgy tudom, hogy te szereted a hasadat...

- Szeretem, de hidd el hogy ez a téma nagyban el lett túlozva.

- Nem baj. Szóval, amúgy is felajánlottam Harry-nek, hogy főzök valamit, de lebeszélt róla, pedig biztos éhes lesz ha hazaér. És ha főznénk legalább telne az idő, mert úgyis el kell menni bevásárolni is hozzá. Na mit szólsz? 

- Hívok taxit!- nevetett

- Nem kell, itt a kocsim.

- Állj, még mielőtt elindulunk! Napszemüveged van?

- A kocsiban van, de minek az?

- Mert minket már felismernek, akkor is, ha bármit magunkra húzunk, de legalább azt ne tudják kideríteni, hogy te ki vagy, mert vannak akik nem tudják, hogy hol a határ.

- Óh nekem nem csak a rajongóitok miatt nem szerencsés.

- Hanem?

- Hát a szüleim munkája miatt kicsit jobban féltenek engem a kelleténél. - ez a mondatom felkeltette az érdeklődését és beindította a beszélgetést. A vásárlást sikeresen megúsztuk rajongók nélkül, mondjuk jó eséllyel így fényes délben ők még suliban vannak. A szánk be nem állt, pedig már lassan három órája szívtunk egy levegőt. Rengeteget meséltem magamról, ő pedig a kiskoráról. Elkerülhetetlen volt, hogy szóba jöjjön az elmúlt két év az én szemszögemből is, mivel azért tegnap nem akartam túl mélyen belemenni az érzéseimbe, de valahogy Niall-nek olyan könnyen megnyíltam. Éreztem azt, hogy érdeklem és nem ítélkezni akar felettem.

- Van twittered? - kérdezte, amikor egyszer befejeztem a mondanivalómat

- Van.

- Megadod a twitter nevedet? - kérdezte miközben előkapta a telefonját

- Akkor, ha nem buktatsz le Harry előtt!

- Mert ő nem tudja, hogy van?

- De, csak azt nem tudja, hogy ki vagyok.

- Mert?

- Mert a régi twitteremet állítólag véletlenül, de letiltotta. Én meg utána mérgemben letöröltem és csináltam újat.

- Legalább azt meg bekövette az a szerencsétlen?

- Be hát! Ismerem, mint a tenyeremet, tudtam, hogy mivel tudom magamra felhívni a figyelmét. De ha elmondod neki, akkor nem leszünk jóban! - fenyegetőztem, de nyilván csak játékosan

- Dehogy buktatlak le, remélem még meg is szívatod egy kicsit, amiért hülye volt.

- Ugyan már, örülök, hogy visszakaptam, nem hogy még basztassam is. Talán majd később, amikor nem lesz még az is újdonság, hogy akkor beszélhetek vele, amikor akarok. De hidd el, hogy még most is olyan, mintha csak álmodnám az egészet. 

- Nem álmodsz! - csípett belém egy kicsit

- Héjjj!- jajjdultam fel

- A francba!

- Ezt vegyem bocsánatkérésnek?

- Mi? - nézett fel a telefonjából - Lehet van egy kis gáz!

- Mert?

- WW Trendben van, hogy #Niallsgirlfriend - Ez volt az a pillanat, amikor leraktam a kezemből a fakanalat és leültem Niall mellé a székre. 

- Azért, mert együtt mentünk bevásárolni?

- Nem tudom, de megnyitom. - Szerencsére nem volt túl nagy gáz... az én szempontomból. Az üzletben csinált rólunk valaki egy képet, amin én ugyan féloldalasan látszom, de szerintem nem vagyok felismerhető, Niall pedig úgy néz ki, mintha átölelne, pedig csak annyi a titok nyitja, hogy egy fél lépéssel mögöttem jött, mert éppen kanyarodtunk be két sor között. 'Imádom a pletykákat *.*'

- Van egy ötletem! - kaptam elő a telefonomat én is

- Mit csinálsz?

- Tudod, jó directioner vagyok, meg Harry követésének és retweetjeinek hála elég sok követőm van. Én szépen leírom, hogy gondolkozzanak már, mert megint hülyeségeket terjesztenek egy ártatlan fotó alapján, tele spam-elem vele a trendet, meg az oldaladat. Te pedig szépen bekövetsz és megköszönöd. Úgysem tudja senki sem, hogy a felhasználómnak ki a tulaja, szóval hiba egy szál sem.

- Te egy zseni vagy!... Vagy valami titkos ügynök?

- Találd ki! - kacagtam. - De Harry-nek meg ne említsd, hogy én voltam, aki rendbe tette a dolgokat!

- Nem fogom!

Amíg Harry haza nem ért gondoltuk leülünk tévézni, de abból csak az lett, hogy harcoltunk a távirányítóért. Ennek köszönhetően azt sem vettük észre, hogy az én kis csodabogaram már bent van a nappaliban, egészen addig amíg nem krákogott egyet, hogy felhívja magára a figyelmet. Én lemásztam Niall-ről, ő pedig a haját kezdte igazgatni mivel teljesen összeborzoltam. Ha nem Harry nyitott volna ránk, akkor nagyon ciki lett volna a helyzet, de így nem igazán izgatott. Viszont a fejet, amit vágott, azt nem bírtam szó nélkül hagyni.

- Harry! Ha nem törlöd le azt a kaján vigyort a képedről, akkor... - itt valami nagy dologgal akartam megfenyegetni, de semmi értelmes nem jutott eszembe - akkor...akkor... nem kapsz kaját! - nem mondanám, hogy túlzottan eredeti ötlet volt ezzel fenyegetőzni, de bevált, mert a szemei felcsillantak, az előző vigyor eltűnt és gyermekien faggatózni kezdett.

- Milyen kaját?

- Főztünk.

- Ugye nem engedted Niall-t nagyon belekontárkodni?

- A-a.

- Akkor megnyugodtam. És mi a kaja?

- Makarónit rendelt az úr. - intettem Niall felé

- Makarónit? - vágott olyan fejet, mint aki tök hülyének nézi Niallt - Hiszen azt én is akármikor tudok főzni!

- De nem ilyet, tesó! - nevetett a szöszi

A kései ebéd után leültünk, hogy x-box-ozzunk egy kicsit, de én megint egyre cefetebbül éreztem magamat, így elköszöntem Niall-tól és felmentem, hogy bevegyek egy bogyót és ledőljek egy kicsit. Több kevesebb sikerrel szundikáltam is egy kicsit. Majd arra riadtam, hogy Harry motoszkál a szobában.

- Hány óra van?

- 6, de gondoltam felkeltelek, mert amúgy semmit nem fogsz aludni az éjjel.

- Okés, megyek megfürdök. - Miután én vissza tértem ő is elment tusolni, én pedig megnéztem a twitteremet. Még mindig trend volt a Niall barátnője téma, de már leginkább az, hogy valójában nincs neki. A követőim száma lényegesen ugrott, de ez annyira nem izgatott. Gyors kipötyögtem még, hogy "Visszakapni, azt amit már elveszettnek hittél az egyik legcsodásabb érzés a világon!" Majd lassacskán Harry is visszajött. 
- Feltankoltam a nappalban, egy-két dvd-vel, meg némi boldogsággal - emelte jobb kezét a magasba, amiben 2 twix figyelt.
- Hm... - vigyorodtam el fájdalmasan - Azóta nem ettem, mióta nem láttalak.
- Ez most komoly? - csodálkozott - Nem elég, hogy szemét voltam, de még sanyargattad is magadat?
- Nem volt sanyargatás, egyszerűen csak ránézni nem bírtam, de hagyjuk már ezt a minden a te hibád témát. Itt vagyunk együtt és az a lényeg. 
- Ki választod a filmet? Addig én gyors felnézek twitterre...
- Okés. - olvasgattam a dvd-leírásokat amikor egyszer megszólalt.
- Visszakapni, azt amit már elveszettnek hittél az egyik legcsodásabb érzés a világon! - igencsak széles vigyor ült ki a képemre, de nem akartam még lebuktatni magamat
- Ezzel mélyen egyet tudok érteni!
- Én is, bár itt olvastam és nem a saját gondolatom. Na megvan már a film?
- Nincs valami akció filmed? Tudom, hogy az én kedvemre akartál tenni ezekkel, de nincs kedvem sírni, márpedig akármennyire is lehet vicces egy romantikus vígjáték én most úgyis besírnék rajta.
- De kereshetek azt is!... Mondjuk a halálfutam jó lesz?
- Nagggyon jó, azt még szeretem is! - benyomta a filmet és betelepedett mellém. Elmajszoltuk a csokit, utána pedig elnyúltunk. - Héjj, te mit kotorászol a pólóm alatt? - kerekedtek el a szemeim
- Nyugi, nem rád mászni akarok, csak a pocidat simogatni. Régen ezt szeretted ilyenkor, már nem szereted?
- Deeeeh... csak elszoktam tőle. 
- Miért a barátod, az ilyenekre nem hajlandó?
- Én már egy percig nem merném kijelenteni, hogy a barátom. Amúgymeg ilyenkor inkább nem aludt nálam, vagy valami fontos dolga volt. Valójában ezt így nem nagyon tudtam hova tenni, mert amúgy meg egy tök kedves ember, ez egy kicsit fura, még így több mint egy év után is.
- Wow, de idióta! Amúgy miért nem mondanád, hogy a barátod?
- Hát, mert mióta megkezdődött a suli, csak egyszer találkoztunk, meg több mint egy hete nem veszi fel a telefont.
- Biztos, csak nem ér rá!
- Jajj Harry, cuki vagy, de ne akarj meggyőzi arról, amit magad sem hiszel el! Ne mondd nekem, hogy akármennyire is voltál elfoglalt nem tudtál időt szakítani a barátnődre, ha akartál.
- Oké, ott a pont. De ne idegeld magadat előre a dolgokon.
- Eszem ágában sincs, tulajdonképpen lehet, hogy csak nyűg már ez az egész kapcsolat számomra...
- Tudod én nem értem, hogy a pasik miért is nem becsülik egy kicsit jobban a nőket! - nyomott egy puszit a homlokomra
- Tudod én meg azt nem értem, hogy miért is nem tudjuk mi egymást egy kicsit másképpen szeretni! Mennyivel könnyebb lenne mindkettőnk dolga.
- Nem olyan egyszerű az! - motyogta alig hallhatóan, majd sóhajtott egy nagyot
- Harry, valami baj van?
- Nem hiszem, vagyis magam sem tudom, hogy mi van...
- Nem akarsz mesélni egy kicsit?
- Megharagszol, ha most azt mondom, hogy nem?
- Nem, haragszok. De ugye tudod, hogy bármi, ismétlem BÁRMI van, nekem elmondhatod! - fordultam vele szembe, hogy a szemébe tudjak nézni, meg már amúgy is azt hittem, hogy ledörzsöli a bőrt a hasamról a nagy simizés közben.
- Tudom! - húzott magához...