Hangover

http://www.youtube.com/watch?v=uS1tANO_s5E

*Lacey*

- Áúúú - nyavalyogtam, amikor ébresztő gyanánt a fejembe nyilallt a fájdalom, pedig én csak megakartam fordulni. Visszarogytam a hátamra és igyekeztem magamba azt szugerálni, hogy csak álmodom és amúgy nincsen semmi bajom. Nem jártam túl sok sikerrel, rövid úton rájöttem, hogy az a büdös nagy igazság, hogy ébren vagyok... és a fejem is fájt. Pislákolni kezdtem, majd megállapítottam, hogy Harry megint nincs sehol. Már éppen indulni akartam fájdalomcsillapítóért a fürdőbe, de megláttam, hogy ott van az éjjeliszekrényen. Visszadőltem az ágyba, hogy várjak amíg hat a dilibogyó. Gondolkozni kezdtem és rá kellett döbbenjek, hogy alig emlékszek valamire a tegnapból, az viszont tisztán megvolt, hogy délelőtt beszóltam az állomásra, hogy szombaton mégis be tudok menni. Remélhetőleg addigra jobban leszek, mert ilyen állapotban igencsak kiátkoznának onnan. Egyre gyanúsabb lett a helyzet, hogy én tegnap alkoholt ittam. Na jó valójában az első pillanatban rájöttem, de azt nem értettem, hogy nem volt megbeszélve, hogy bulizni mennénk, akkor mi a fészkes fene történt?...

Ahogy a fejfájásom csillapodott, az éhségem ugyan azzal a lendülettel nőtt. A nappaliba lépve megláttam a piás üveget és hogy csak egy pohár van mellette. Kezdett összeállni a kép és ebben csak megerősített a levél, amit Harry az üveg mellett hagyott.

"Ha netán nem értenéd a helyzetet, akkor tudd, hogy ezt egyedül nyakaltad be tegnap mire hazaértem. Remélem, hogy ma abból a fájdalomcsillapítóból vettél be, amit reggel az éjjeliszekrényen hagytam és nem a másikból! Raktam kaját az asztalra, ha nem eszed meg mindet, akkor kénytelen leszek felhívni, anyukádat és tudod, hogy képes vagyok rá! Nem tudom, hogy mikor jövök. Kérlek vigyázz magadra! H.x"

Nem mondanám, hogy túlzottan vidám hangvételűre sikeredett a levél. És azt is tudtam, hogy tényleg képes lenne felhívni anyát, de amúgy meg nem kellett kényszeríteni az evésre, mert nagyon éhes voltam, így betámadtam a konyhát. Egy joghurt és egy kakaóscsiga volt az asztalon, meg egy kis cetli.

"Ha a másfél napos koplalásod után ez kevés lenne, akkor a hűtőben keress még kaját."

Egyelőre elégnek tűnt ez is és csak bízni tudtam benne, hogy ha megeszem, akkor nem fog útközben visszafordulni. Szépen beköltöztem a nappaliba a kis kajámmal együtt, csak előtte kidobtam a piás üveget, mert még a látványától is rosszul voltam. Bekpcsoltam az egyik dvd-t és falatozni kezdtem. Még nem értem a végére a filmnek, amikor hazaért Harry.

- Szia! - jött be 

- Szia! - hajtottam le a fejemet, mert szégyelltem magamat, de közben kuncogtam is
- Mi zu veled, te kis züllött életű?

- Bocsánat!
- Ha jól esett akkor nem kell bocsánatot kérned!
- Őőő... ami azt illeti, most nem igazán esik jól. A tegnapról meg lényegében semmire nem emlékszek, úgyhogy passzolom, hogy jól esett-e...
- Hehe, szóval így állítunk... Tegnap úgy néztél ki, mint akinek jól esik.... Meg a kis barátaid is úgy néztek ki.
- Milyen kis barátaim? - néztem rá ilyedten
- Hát... idézlek: Elegemvana Világból, Utálomazösszes Pasit,  Sohatöbbetnemállokszóba Senkivel és Szaraz Életem. - kérdő tekintetemre tovább folytatta - Bemutattad nekünk őket, mint a legjobb barátaidat! - Fejemet a tenyerembe temettem
- Nekünk?
- Igen, Itt voltak a srácok is.
- Folytasd! Valamiért van egy olyan érzésem, hogy itt még nincs vége! - nem tudtam, hogy sírjak vagy röhögjek
- Jól érzed! -Nevetett- A legdurvábbal kezdjem vagy inkább szépen sorjában?
- Sorban!
- Rá akartál minket beszélni, hogy menjünk bulizni, utána úszni akartál. Nem engedtük, így fürödni mentél, viszont nem tudtad kikapcsolni a melltartódat. - elkerekedett szemekkel néztem rá - Nyugalom, hívtál hogy segítsek, kikapcsoltam és ki is jöttem. Azután közölted, hogy nem tudsz aludni, hogyha annyian nézünk, bár ez jogos is volt. A srácok elindultak, viszont Louis visszajött és felhozott egy üveg ásványvizet sejtve, hogy arra még szükséged lesz...
- Louis?
- Igen, ő. És hálából te a nyakába ugrottál és közölted vele, hogy szereted!
- Csak szívatsz! - hitetlenkedtem
- Szerinted ezzel viccelnék?
- Nem tudom!
- Hát tudd meg, hogy pont ez a kettőtök témája az amivel nem viccelődnék.
- És akkor mi történt?
- Mondom, te megölelted, mondtad neki, hogy szereted. Én kértem, hogy gyere vissza az ágyba, de te nem akartál. Akkor voltál hajlandó, amikor Louis is megölelgetett és azt mondta, hogy ő is szeret téged, viszont menj lefeküdni.
- Ügyes vagy Lacey! - motyogtam
- Ne így állj hozzá, én ennek kifejezetten örültem!
- De el tudom képzelni, hogy Louis mennyire örült!
- Végülis... nevetett. - mosolygott Harry biztatóan.
- De azt hiszem, hogy mindjárt nem is ez fog téged aggasztani...
- Még mindig van?
- Hajjajj!
- Ki vele!
- Hogy is fogalmazzak szépen?... Megpróbáltál rávenni, hogy játsszunk 'Barátság extrákkal-t'
- Na jó Harry, ezt azért már nem veszem be!
- Igen, erre fel voltam készülve. Viszont van fényképem! - nevetett és az orrom alá tolta a telefonját
- Azt hiszem, hogy azt hogy hogyan is jutottunk idáig inkább nem akarom megtudni. De mondd kérlek, hogy leráztál!
- Le!
- Egy hős vagy!
- Óh, csak azt kellett megígérnem, hogy hogyha ma is akarod még, akkor bármire hajlandó vagyok... - nevetett
- Nem akarom! - vágtam rá, talán kicsit túlzott hirtelenséggel
- Én sem gondoltam azt komolyan. - kacagott egyre jobban
- Valójában az nem aggaszt, hogy így láttál, hiszen soha nem voltunk egymás előtt szégyenlősek. Viszont a viselkedésem miatt nagyon szégyellem magamat. - és tényleg szégyelltem magamat
- Jajj, Lacey, te kis hülye picsa! - tudnám, hogy tudja ezt olyan kedvesen mondani, hogy meg nem fordul a fejemben haragudni rá - Úgysem láttalak még teljesen kiütve.
- Amúgy ez nekem fura, voltam már részeg, te is láttál már részegen, de ilyen soha nem volt, hogy ne emlékezzek semmire.
- Ja, cicám, lehet nem kellett volna beszedni a fájdalomcsillapítót.
- Milyen fájdalomcsillapítót, meg hogy beszedni? Azért annyira hülye csak nem lehettem, hogy meg akarjam magamat mérgezni... - mondtam riadtan
- Nem, nem hiszem. Bevettél egyet reggel, mert fájt a fejed...
- Igen, az még megvan.
- Meg egyet valószínűleg az előtt, hogy hozzá fogtál italozni. A legszebb az egészben, hogy megtaláltad a házban a legerősebb gyógyszert. Meg, hogy egész nap azt a két kocka csokit etted, ami hiányzik abból. - mutatott a kisasztalra, ahol hevertek a dvd-k meg a csokik, amit tegnap hagyott itt nekem. Meg ugyebár tegnapelőtt délben ettél utoljára rendesen, mert este csak azt a félszelet pizzát sikerült elnyammognod. Így konkrétan az sem volt, ami felszívja az alkoholt.

Megcsörrent a telefonom, de jelen helyzetemben én ezt éles harsogásnak érzékeltem.
- Szia anya!
- Szia kicsim!
- Kérlek halkabban egy kicsit. - rándult grimaszba az arcom, mivel fájt ahogy 'belekiabált a fülembe', ezen pedig Harry fel kacagott.
- Ott van veled Gary? Nem is mondtad, hogy jön.
- Nem, nincs itt és már többé nem is lesz és ne is szeretném, hogy a szemem elé kerüljön.
- Mi történt?
- Anya, ezt most inkább hagyjuk, jó?
- Oké, de akkor ki van ott?
- Harry-vel vagyok.
- Összejöttetek? - oldalra néztem Harry-re, aki már fuldoklott a röhögéstől, mivel hogy mellettem ült, így elég közel volt hozzám, hogy hallja anya mit mondd és valószínűleg a tegnap este járhatott az eszében
- Dehogy jöttünk, anya! Én meg Harry? Tudod, hogy olyan mintha a testvérem lenne és képtelen lennék rá. - Harry eddig bírta, felpattant és kiszaladt a konyhába, hogy röhöghessen
- Te tudod... Amúgy csak azt akartam, hogy mit szólnál, ha vasárnap meglátogatnánk apáddal?
- De jó! Már olyan régen láttalak titeket. - örvendeztem
- Harry-t nem hívod, őt is régen láttuk már! - gyors kiabáltam Harry-nek, hogy vasárnapra van-e programja, és mivel neki is megfelelt, így megegyeztünk mindannyian, hogy vasárnap várjuk anyáékat....