Drunk

*Lacey*

- Srácok, én nem akarok zavarni - kezdett bele Harry miután észhez tért első megrökönyödéséből - de Niall téged várnak.

- Bocsi. - húzta ki kezét a fejem alól Niall, de én csak a földet kémleltem és úgy ráztam a fejemet, hogy nincsen semmi probléma. Harry leült Niall helyére és anélkül, hogy kérdezett volna bármit is, hagyta hogy az ölébe hajtsam a fejemet, belülem pedig előtört a zokogás. A szituáció kísértetiesen hasonlított arra, amikor azt tudtam meg, hogy Nathan megcsalt. Csak ez most sokkal jobban fájt. Gary-t tényleg szerettem és így hogy már volt mihez hasonlítani, már tudtam, hogy Nate csak egy fellángolás volt.

Harry szokásához híven nem szólt egy szót sem, csak simogatta a kezemet és várta, hogy nekem mikor ered meg a nyelvem. Szépen lassan megnyugodtam, majd elregéltem a problémámat. Igyekezett ő is meggyőzni, hogy attól, hogy eddig még mindig mellé nyúltam, még léteznek normális hímneműek is a világon, de ez jelen helyzetemben kicsit hihetetlen számomra. 

Valójában a nap hátralevő részében olyan voltam mint egy zombi és nem nagyon fogtam fel, hogy mi történik. Csendben voltam és csak járt az agyam. Az a pillanat, amikor hazaindultunk pedig maga volt a megváltás. 

- Rendeljünk pizzát vacsira? - kérdezte Harry, ahogy hazaértünk

- Ha éhes vagy. - sóhajtottam

- Az vagyok. Milyen legyen?

- Nekem tök mindegy. - rántottam egyet a vállamon. Nem problémázott a 'hatalmas'lelkesedésemen, hanem fogta a telefonját és rendelt. 

- Mit csináljunk, mihez lenne kedved?

- Elásni magamat...

- Hülye!

- Akkor csak bámulni ki a fejemből! És lehet jobb lenne ha haza mennék, mert nem vagyok éppen a legjobb társaság.

- Nem kell hazamenned, attól neked nem lesz jobb, ha egyedül vagy!

- De neked igen!

- A nagy francokat, hogy aggódjak miattad?... Ha bámulni akarsz ki a fejedből, akkor bekapcsolom a Tv-t. Így ni, tessék mostmár bámulhatunk! 

Hatalmas bámulásunkat csak a pizza megérkezése zavarta meg. Fogalmam sincs, hogy milyen volt. Egy szeletet a kezembe vettem és azon csámcsogtam, amíg Harry jól nem lakott, majd amikor ő tele lett, én is megkönnyebbülve tettem le a kezemből a maradékát még annak az egy szeletnek is, hogy már nem kell tovább küszködnöm vele.

- Azt mind meg merted enni? - nézett a dobozra, ahogy visszalöktem bele a tésztát

- Harry, kérlek ne kezdd! Elég volt, ha éhes leszek, akkor eszek, de ezt is csak kínoztam.

Tudomásul vette kérésemet, nem piszkált. A vállamat a fejére hajtottam és addig addig műveltük ezt a nagy bambulást, hogy bealudtunk, ott félig elnyúlva a kanapén.

- Lacey! Kelj fel - simogatta meg az arcomat

- Miért nem alszol?

- Mert zsibbadó nyakkal, könnyben ázva nehéz! - ekkor nyúltam az arcomhoz és fogtam fel, hogy még álmomban is sírtam.

- Nyugi!- simított végig ő is az arcomon - Gyere menjünk fel a szobába.

- Oké.

- Holnap be akarsz jönni a stúdióba?

- Nem igazán vágyom emberek közé, meg gondolom már ott lesz Louis is, szóval kössz nem!

- Akkor majd igyekszek halk lenni reggel, hogy ne ébresszelek fel.

A reggel hamar el jött, iszonyatos fejfájásra keltem. Alig láttam ki a fejemből úgy botorkáltam ki a fürdőbe, remélve, hogy ott tartja a gyógyszereket, mivel otthon is ott tartották. Talált, nyert... a gyógyszerek ott voltak. Gyorsan betoltam az agyamba s szinte csukott szemekkel botorkáltam vissza a szobába és hullottam bele ismét az ágyba. Csak ekkor fogtam fel, hogy valami furcsa, majd rájöttem, hogy Harry már nem szuszog a fülembe. A telefonom után kotorásztam és rájöttem, hogy már 10 óra van. Pihentem még egy kicsit, mivel a szememet is fájt kinyitni. Majd amikor már hatott a gyógyszer, gondoltam időszerű, hogy kezdjek magammal valamit.

Csak ekkor vettem észre, hogy Harry helyén ott van 5 dvd, egy táblacsoki, egy twix és egy levél is. A kezembe vettem a papírt és olvasni kezdtem.

"Picikém nekem be kellett mennem. Sietek haza, de tartok tőle, hogy csak este lesz belőle. Kiraktam néhány dvd-t /akciót is :)/, így hátha nem unatkozol annyira. A csokikból pedig egy morzsát sem szeretnék találni mire haza megyek. Kaja van a hűtőben, ha megéheznél. 

Szeretlek és sietek. H. xxxxxx"

Keserűen mosolyodtam el, hogy miért kell neki ilyen jónak lennie hozzám. Azután pedig a következő gondolatom az volt, hogy a volt 'kapcsolatomnak' mihamarabb pontot kell tenni a végére. Felhívtam Gary-t és érdekes módon most elsőre felvette. Beleakart kezdeni a magyarázkodásba, de belé fojtottam a szót. Felhívtam rá a figyelmét, hogy attól, hogy én nem vagyok face-n, azért barátaim vannak. Közöltem vele, hogy egy gerinctelen féreg. Majd hozzá tettem, hogy meg ne próbáljon többet keresni. és kinyomtam a telefont. Mindezt tök nyugodtan tettem, azonban utána jött ki rajtam az ideg. Arra pedig egy gyógyír van, a takarítás. Nem mondanám, hogy kosz lett volna, de már tuti nem volt egy szem sem mire én végeztem. Lényegében, akár a padlóról is lehetett volna enni. Takarítás közben, vesztemre, találtam egy üveg Martini Rosato-t. Akkor nem igazán izgatott. De miután végeztem lehoztam a dvd-ket és a csokit.

Az egyik nyálas, csajos filmet raktam be, egyedül voltam, most nem volt gáz, hogy ilyenen sírok. Elkezdtem én a csokit majszolni, de borzolta a fantáziámat, hogy valami erősebbre vágyok. 

Valójában soha nem ittam még csak úgy pusztán ok nélkül. Itt most ok alatt társaságot és bulit kell érteni. De valahogy erre most magasról tudtam tojni. Szépen magamhoz vettem az üveget és egy poharat és visszaültem a tv elé. Nem volt gáz, csak azt vettem észre, hogy egyre viccesebb a film. Szerintem fel sem fogtam, hogy mit csinálok. Csak olyan szép színe volt, meg nem volt olyan nagyon szar pia íze. Már  a második filmet is majdnem végig néztem, amikor észrevettem, hogy hazaért Harry. Viszont a kocsiajtó nem csak egyszer csapódott. Még mindig azon röhögtem magamba, hogy Harry biztos megkattant és azért csapkodta össze-vissza a kocsiajtót, amikor a nappaliba betoppantak a srácok, mind az 5-en.

- Én meg már azt hittem, hogy te bolondultál meg, hogy itt csapkodod a kocsiajtót! - vihorásztam. Harry arca eltorzult a többiek szeme pedig kimeredt.

- Lacey!- sóhajtott egy nagyot - Mi a francot csináltál?

- Kitakarítottam! - vigyorogtam a képébe. Niall eddig bírta és kuncogni kezdett, de Harry rosszallóan fordult felé, szóval gyorsan abbahagyta. 

- Akkor holnap a takarítónő ajándékba kapja a fizetését, de tudod, hogy nem erről beszélek. 

- Akkor miről? - tetettem az ártatlant

- Arról, hogy te azt mind megittad?- kérdezte szemrehányóan és mutatott az üvegre, aminek már csak éppen az alján lötyögött valami

- Dehogy, te buta! - ez kb. úgy hangozhatott, mintha egy 5 éveshez beszélnék- A barátaimmal ittuk meg.

- Milyen barátaiddal? - nézett rám egyre furcsábban.

- Óóó, tiszta hülye vagyok, hogy elfelejtettem bemutatni őket. Ő itt személyesen Elegemvana Világból, ő Utálomazösszes Pasit, ő Sohatöbbetnemállokszóba Senkivel és végül Szaraz Életem. Mutattam a szobában egy pár üres ülőhelyre.

- Nagyon vicces Lacey, gratulálok. Legalább ettél te ma valamit, ha már betoltál egy üveg Martinit?

- A fájdalomcsillapító az számít?

- Te jó ég még gyógyszert is vettél be?

- Fájt a fejem.

- Mikor?

- Reggel... meg délután. - hajtottam le a fejemet, mert kezdtem magamat szarul érezni a szemrehányása miatt.

- Melyikből vettél be??

- Abból a furcsán pirosas-lilás színűből, amit ruhában soha nem vennék fel.

- Ügyes kislány, az a legerősebb, ami a házban van. Azt akkor kaptam, amikor fájt a fogam viszont a gyulladás miatt még nem lehetett kezelni! S hogy tetézzük még enyhén drogtartalmú is!

- Te jó ég, lehet hogy a 'kisbarátait' ő tényleg látja? - csodálkozott Niall

- Nem, Niall, nem látja. Már két éve itt laksz, megtanulhatnád már felismerni az iróniát. - adott neki választ Zayn, de az ő szája sarkában is ott bujkált egy kis mosoly.

- Ne reagáld már túl, itt vagyok, élek! - rivalltam Harry-ra

- Hát nem érted, én csak féltelek!

- Te meg nem érted, hogy már felnőttem!

- De Lacey, komolyan, ezt most egy idióta pasi miatt csináltad...

- Na látjátok, ezért kellene jobban becsülnötök a lányokat.

- Lacey! Nem mi ártottunk neked! - kezdte elveszíteni a türelmét

- Na jó, azt hiszem csinálnunk kellene valamit! Még mielőtt balhé lesz... - jött elő Liam-ből az apuci.

- Mondjuk lehet nem ártana lefeküdnie! (Zayn)

- Szerintem inkább ki kellene vinni sétálni! (Niall)

- Hogyne, vigyük ki, hogy utána a címlapon virítson! Mindannyian tudjuk, hogy ő akadna ki a legjobban, ha az újságokról vigyorogna vissza saját magára. (Harry)

- Én is itt vagyok, az senkit sem zavar? - Louis szájáról mintha egy apró kis 'De' választ olvastam volna le, de lehet csak hallucináltam.

- Jó, mit szeretnél csinálni?

- Bulizni menniiiiiiii - kiabáltam kissé túl lelkesedve

- Felejtsd el!

- Aóóó... - duzzogtam - Akkor ússzunk!

- Persze, hogy belefulladj!

- Jó, akkor ha semmit sem lehet, én most megyek és megfürdök. - pattantam fel, de abból csak tántorgás lett

- Állj!

- Mi van? Azt sem lehet?

- De, csak megyek és engedek neked vizet, mert ha melegvízbe fürdesz, az kiüt.

Mire Harry megengedte a vizet, nekem addigra sikerült felmásznom a lépcsőn. Bongyi beterelt a fürdőbe, külön felhívta rá a figyelmemet, hogy a törölközőt és a ruhát odakészítette, majd távozott. Én míg igyekeztem magamról lecibálni a ruhámat azon röhögtem, hogy biztosan attól félt, hogy meztelenül flangálok ki fürdés után.

Kisebb problémával találtam szembe magamat. A melltartókapocs részegen még lány létemre is nagy feladatnak bizonyult, amivel nem sikerült megbirkózni. Akárhogy tekeregtem, nem akartam elérni, mikor el is értem, meg nem bírtam kinyitni, mindig kicsúszott a kezemből.

- Harry!- kiabáltam

- Igen?

- Nem bírom kikapcsolni a melltartót... - folytak le a könnyek az arcomon, s kissé fájt hallani, hogy a többiek felröhögtek

- Lacey, te most ezért sírsz? -lépett be

- Igen! Béna vagyok.

- Drágám, te nem béna vagy, hanem részeg! - nyomott egy puszit a homlokomra, majd kikapcsolta és ott hagyott

Fürdés után átbotorkáltam a szobába. A srácok szanaszéjjel ücsörögtek, ahol helyet találtak. Harry felrántotta a takarót, és beleparancsolt az ágyba.

- Ha ennyien bámultok, akkor nem fogok tudni aludni! - nevettem

A srácok megindultak kifele, Harry csak a folyosóig kísérte őket, gondolom nem nagyon mert nagyon magamra hagyni. Még hallottam, ahogy a srácok aggodalmaskodtak, hogy fog e bírni velem, de Harry megnyugtatta őket, hogy azért annyira nem nehéz velem boldogulni. Majd az én drágaságom visszajött és hozzáfogott a laptopját nyomkodni. Két percen beül kopogtak az ajtón és Louis dugta be a fejét.

- Bocsi, csak gondoltam ezt még felhozom, jól jöhet! - nyomott Harry kezébe egy üveg ásványvizet. És kiugorva az ágyból rávetettem magam Lou-ra:

- Louis! Szeretlek! - öleltem szorosan...