Mi lesz most?

http://www.youtube.com/watch?v=LVsrP9OJ6PA

*Harry*

Úgy éreztem, mintha egy vödör forró vizet borítottak volna a nyakamba. Méghogy nekem gyerekem... Az nem lehet! Mármint nem fizikailag nem lehet... csak könyörgöm most ne! Rendbe kell hoznom Lacey-vel a dolgokat, ráadásul azt sem tudom, hogy mit érzek... és ki iránt.

- Lacey, mondd hogy ez csak egy rossz vicc, mondd hogy csak bosszút akarsz állni az elmúlt két év miatt... - elcsuklott a hangom úgy éreztem, hogy szégyen vagy nem szégyen, de én menten elsírom magamat. Ezt pedig csak tetézte, hogy Lacey-nek is könnyek gyűltek a szemében, valószínűleg az én reakcióm miatt.

- Harry, tudod, hogy ezzel sosem szivatnálak! -gördült le az a bizonyos könnycsepp az arcán - Egyébként meg, lehet hogy te tűntél el, de én meg nem erőlködtem, hogy megkeresselek.

- Tudom... csak reménykedtem benne, hogy nem igaz... Mi lesz most?...

Kidörzsölte a szeméből a könnyet és mostmár megint magabiztosan próbált támogatni.

- Először is szépen felmászunk az ágyba, mert én itt megfagyok. - fogta meg a kezemet és húzott maga után. Összekucorodtunk úgy mint régen. Úgy éreztem magamat, mintha az elmúlt két év meg sem történt volna... egészen két másodpercig, mert utána belém nyilallt a cudar valóság.

- Lacey, mi lesz velem? Az én életemnek szerintem itt van vége. Miért kell mindennek egyszerre összecsapnia a fejem felett?

- Én most szépen elmesélem neked, hogy mi hogyan történt ma este és te addigra szépen meg fogsz nyugodni és utána tudunk tiszta fejjel gondolkozni. Nem foglak a szarban hagyni!

*Lacey*

- Ahogy már bent az arénában ácsorogtam a tömegben, kiszúrtam Nell-t, hogy elég szarul fest. Megszólítottam, akkor még azt mondta, hogy csak otthon hagyta a vizét, én meg adtam neki. Megbeszéltük, hogy mind a kettőnknek fontos beszéde van valamelyik bandataggal, de ennyi, egyikőnk sem akarta tovább firtatni. Aztán, amikor te rólam beszéltél a színpadon, akkor ő odasúgta nekem, hogy tudja, hogy én vagyok, mert látott nálad egy közös képet rólunk. Mellesleg ki van rakva a képünk nálad?

- Majd meglátod!

- Nell azt hitte, hogy a barátnőd vagyok és még szarul is érezte magát, hogy lehet, hogy belerondított a kapcsolatunkba. Ekkor levágtam, hogy ő is hozzádjött, de láttam, hogy még mindig nem akar többet mondani... Azután pedig egyszer csak rosszul lett. Jobb ötlet híján a biztonságiakat kezdtem zaklatni, akik miután meglátták, hogy Nell tényleg szarul van nagyon segítőkészek lettek, adjatok nekik fizetés emelést. - nevettem egy kicsit és Harry-nek is mosolyra húzódott a szája. - A mosdóban végre sikerült kivallatnom, hogy mi is van valójában. És utána pedig már találkoztunk veletek.

- De miért jött a koncertre?

- Harry, titeket nehezebb utolérni, mint a királynőt. Nem volt más választása, csak hogy eljöjjön.

- És a dedikálás közepén akarta közölni, hogy terhes?

- Nem. Gyanítom, hogy nem minden rajongótok idióta, sőt! Csak gondolj bele a helyzetbe :'felcsinált egy világsztár'. Valahogy én se lennék rá büszke. És csak azt akarta, hogy legyél hajlandó vele felvenni a kapcsolatot, remélte, hogy emlékszel rá.

- Emlékszek, nagyon is jól.

- Meg amúgy ne felejtsd el azt se, hogy egy gyerek megcsinálásához két ember kell.

- És mi van, ha nem én voltam az?

- Harry, ki mered biztosan jelenteni, hogy nem a tied volt a baba? - tétovázott mielőtt válaszolt

- Ami azt illeti, elég sokat ittam... aztán otthon a zuhany alatt landoltunk, a meleg víztől még jobban a fejembe szállt ... és mit tudom én, hogy mit csináltam... biztos azt hittem, hogy szed bogyót.

- Harry, hogy lehetsz ekkora ökör. - dörzsöltem idegesen a homlokomat - Akkor azt most könyveld el magadban, hogy tartozol neki bizalommal és felelősséggel, addig ameddig az ellenkezőjére rá nem szolgál.

- Konkrétabban?

- Úgy sejtem, hogy mostmár az Isten sem mondja meg, hogy kié volt az a gyerek. De mondjuk teszem azt, hogyha el hinti a sajtóban, vagy pénzt követel, vagy azt hogy vedd feleségül... na akkor kell kételkedni.

- Te hiszel neki?

- Csak át kell gondolni a helyzetét. Tudom, hogy nekem könnyebben megy, mert lány vagyok, meg mert én láttam zokogva kijönni a mosdóból, de próbáld meg te is. Figyelj, ha nem jelentett volna neki semmit a gyerek, akkor nem zokogva jön elő, amikor el kezdte sejteni, hogy éppen mi történik. Ha pedig fontos volt neki a gyerek és nem a tied lett volna, akkor nyilván nem téged keres. Nyilván ott van még egy pici esély rá, hogy mi van akkor, hogyha nem a tied a gyerek és mondjuk tényleg csak zsarolni akart vele, de szerintem akkor ennyitől nem adta fel, akkor úgyis elő áll még valamivel, amiket itt az előbb emlegettem.

- Tudnám, hogy tudsz te ilyen higgadt maradni és logikusan gondolkozni?... Tudnám mi a francot csinálnék most, ha te nem lennél velem?

- Őszintén? ... Lehet nem is tudnál az egészről, mert mondjuk rosszul lett volna, hívnak neki mentőt, majd mivel gyerek már nincs, lehet meg sem próbált volna keresni többet téged.

- Azért jobb így, hogy tudok róla.

- Örülök, hogy így gondolod, ez már felnőttre vall.

- Hidd el hosszú volt az a két év, sokat változtam.

- Remélem, hogy lesz időm kitapasztalni a változásaidat.

- Lesz, soha nem engedlek el már. - és, hogy a mondat még hatásosabb legyen ölelését még szorosabbra húzta

- Hééé, tudod, soha ne mondd hogy soha!

- De én ezt tudom, hogy soha.

- Na jó, nem vitatkozok! Inkább azt mondom, hogy úgy legyen. - belefúrtam arcomat a mellkasába- Amúgy mennyi az idő? - kisebb kotorászás után megtalálta valamelyikőnk telefonját a párnák között

- Fél három.

- Lehet jobb lenne aludnunk, mert hosszú napunk volt, a holnap sem lesz könnyebb és reggel az Isten sem ver belénk lelket.

- Jobb volna, de úgysem fogok tudni. - Nem szóltam erre már, viszont ismerem a receptet. Feljebb másztam egy kicsit, hogy a kezemmel kényelmesen érjem el a fejét és elkezdtem a tarkóját simogatni, meg birizgálni a haját. Bizony lehet, hogy sokat változott, de attól ő még belül az én régi öribarim. Nem kellett 10 perc és már egyenletesen szuszogott. Így hogy tudtam, hogy az idegessége ellenére már alszik, én is nyugovóra térhettem.

***

- Ne! Gary én még aludni akarok. - toltam el magamtól, hogy inkább ne puszilgasson

- Khmmm... Őőő... Harry vagyok! - a szemeim kipattantak és lehet, hogy egy kicsit bele is pirultam - Szóval Gary? - nevetett

- Ahan.

- És ki ő?

- Azt hiszem az ex-em.

- Azt hiszed?

- Ja, tudod nem szakítottunk, csak ő Leeds-ben tanul, én meg itt. 

- Hát az úgy nem egyszerű!

- Hát nem, te bölcs. Mennyi az idő?

- 8 óra.

- És volt képed felkelteni?

- Hoztam neked reggelit. - durcásan fordítottam el a fejemet - A kedvencedet.

- Hol szerezted? - csillant fel a szemem

- Majd egyszer ha megérdemled elárulom.

- És te mégis mikor keltél, ha már reggelit is hoztál?

- 6-kor kidobott az ágy.

- Baszd ki, akkor te alig aludtál.

- Ne beszélj csúnyán.

- Szedjél altatót.

- Valamiről nem feledkeztél meg?

- Nem, 9-re be volt állítva az ébresztőm, még akkor is beértünk volna a kórházba délelőtt.

- De együnk és menjünk, túl akarok lenni rajta...