*Lacey*
Még éppen csak az ajkai kényeztették az enyémeket, de én már úgy ziháltam, mintha túl lettem volna egy orgazmuson.
Ajkaival beharapta az alsó ajkam és finoman húzta, közben pedig a jobb kezének egy újbegyével, a bal fülemtől elindulva végig simított a csonton az arcélemen, le az artériámon keresztül, egészen a kulccsontomig. Végig a legérzékenyebb pontokon.
Ajkai elváltak az enyémtől, a torkomból pedig egy halk morgás szakadt fel nem tetszésem jeléül.
- Cssss! – csitított, de a csitulásom nem ez hozta el, hanem, hogy nem hagyta az érzékeimet továbbra sem pangani.
Jobboldalon az artériámon végigsimított a szájával, majd lejjebb csúszott. Elkezdte kigombolni az ingem, majd mikor végzett kibújtatott belőle és a melltartómtól is megszabadított. Mellbimbóim már kőkeményen az ég felé meredeztek, s ha nem az érzékeim csaltak meg, akkor elkaptam a pillanatot, amint ezt mosolyogva nyugtázta. Majd gyanúmat megerősítve, miszerint tetszik neki a dolog, mindjárt a hüvelykujjával kezdett körözni a bal bimbón.
- Auv! – szisszentem és elkaptam a csuklóját
- Mi a baj? – kérdezte aggódva
- Fájt. – kétségbeesett arcát látva, úgy éreztem, hogy egy kis magyarázatot nem ártana adnom, pláne, hogy amúgy ő is tisztában van vele, hogy szeretem, ha nem mindig óvatos. – Tudod, hamarosan meg fog jönni és ilyenkor sokkal érzékenyebb minden porcikám, a mellem pedig feszül. – Míg beszéltem érdeklődve figyelt rám, én pedig összeborzolt hajából egy tincset visszaigazítottam a füle mögé.
- Abba hagyjuk? Nem akarod?
- Ahh. – sóhajottam – Úgy nézek ki, mint aki nem akarja? Valójában mindennél jobban vágyom az érintésedre, csak légy óvatosabb és türelmesebb, mint alapból.
- Jó, de ígérd meg, hogy ha valami nem tetszik, akkor szólsz. – mondta elmélyült hangján és ha eddig nem lettem volna nedves, akkor a ténytől, hogy félmeztelenül fekszem alatta és ő mégis talpig úriember, hát biztos azzá váltam volna.
- Megígérem! – mosolyogtam és újra megcsókolt. A csók közben tenyerét a mellem köré tapasztotta az alsó külső szélről, a bimbót gondosan elkerülve és finoman masszírozni kezdte. Bár óvatos volt, de azért fájt. De ez a fájdalom, az édes fájdalom és amúgy sem tudtam arra koncentrálni, miközben úgy éreztem, hogy megfulladok a csók gyönyörében.
Zihálva váltunk el, és ő újra lefelé indult. Végig csókolta a szegycsontomat, nedves kis foltokat hagyva vele, majd megindult a bal mellem felé, amit eddig masszírozott. Finoman cirógatta és kényeztette, mire végül újra a bimbókhoz ért. A fájdalomnak ekkorra már nyoma sem volt. Az alsó ajkával kezdte ingerelni, majd mikor érezte, hogy ezzel nem okoz nekem gondot, végül a nyelvét is bevonta a játékba és simította, nyalta, csókolta, szívta, úgy hogy már a mennyben éreztem magam. Időközben a másik keze a másik mellemet kezdte felkészíteni.
Nem bírtam egyhelyben maradni, először csak néha-néha mozdultam, majd már a csípőmet dörzsöltem az övnek eszeveszettül. Cuppanva vált el a mellemtől, hogy megszabadítson minket az alsóinktól.
Kikapcsolta az övét, majd egyszerre tolta le a nadrágot és a boxert magáról. Látványa csak fokozta az ingereket és önuralom kellett hozzá, hogy ne érjek magamhoz, meg az ő gyorsasága is, mivel máris újra rám koncentrált.
- Ezt a nadrágot az apukád csináltatta neked?
- Hmmm?
- Ez az öt gomb, ez eléggé úgy tűnik, mint egy pasi behatolás gátló, merthogy egy istennek sem tudom kigombolni őket. – kuncogott, én pedig segítettem és pillanatok alatt már ki is gomboltam. – Nem ér, neked már rutinod van benne.
- Egy szavam sem volt. Épp ezért segítettem neked. – lehúzta rólam a nadrágot, majd a lábamat cirógatva indult visszafelé. Simogatott és cirógatott, oda-vissza, vagy lomha körökben, mikor hogy tetszett neki. Csak behunytam a szememet és élveztem az érintését, majd végre úgy döntött, hogy az utolsó ruhadarabtól is megszabadít. Két oldalamon beleakasztotta az ujját a pántba és lefelé húzta. Ismét először a csípőmet, majd a lábamat emeltem, hogy segítsek neki. Egyből megérintette a hideg a nedves bőröm, de erre alig csak egy pillanatig eszméltem rá, mivel máris térdeimet széthajtva a lábam közé furakodott. Karjait átvetette a combom alatt és úgy fogta azok külső oldalát. Majd belülről kezdte őket puszikkal elhalmozni. Kínzóan lassan haladt középre, s már a lepedőt markoltam a gyönyör kínjában.
Egyszerre éreztem meg a nyelvét végigsiklani a csiklómon és egy ujját belém csúszni. Felnyögtem. S mivel ritmikus mozdulatokba kezdett mind az ujjával és nyelvével is, így nyögéseim sem csitultak. Pillanatok alatt, már nem létezett már csak az alsó felem és a gyönyöröm csúcspontja.
Mire észhez tértem, már ismét mellettem feküdt, a bal könyökén támaszkodott, de azzal a kezével simogatta a hajamat is, miközben a csupasz vállamat puszilgatta. Puha ajkait hűvösnek éreztem felhevült testemen, de élveztem őket.
Finoman megérintettem az állát és magamhoz húztam egy csókra. Kezét a baloldalamon elkezdte lefelé siklatni egészen a mellemtől a csípőmig, majd vissza. Közben a szemembe nézett és áhítattal mondta.
- Tudod, nincs annál szexibb, mintha élvezed, amit veled teszek. – rekedtes hangja és piszkos, mégis tiszteletteljes mondani valója egyenes az medencémbe, abba az édes kis pontba sugárzott, ami rendszerint gondoskodik róla, hogy elveszítsem a fejem
- Én… - sóhajtottam egy nagyot, még mindig az előző örömök levezetéseként – szerintem az sokkal szexibb, amikor… - kicsit megakadt a szavam és oldalra billentettem a fejem, hogy hozzáférjen a nyakamhoz - együtt élvezzük.
- Készen állsz a folytatásra? – nyomott egy puszit a fülem tövébe az érzékeny felületre.
- Bármikor! – túrtam a hajába és megcsókoltam.
Elváltunk egymástól, ismét a szemembe nézett, majd a bejáratomhoz pozícionálta magát és finoman belém hatolt. Először nem mozdult. Bár én izgalmamban, már régen mocorogtam volna, és dörgölőztem volna hozzá, de csípője az ágyhoz szegezett. Újra a melleimmel kezdett játszani és ott falt ahol ért, de megmozdulni nem volt hajlandó. Úgy éreztem belülről a pokol tüze éget, de csak többet és többet akartam. Ismét nyögések szakadtak ki a számból, s ezúttal talán már hangosabbak is voltak a kelleténél, de nem voltam ura a helyzetnek.
- Cssss! – mosolyodott el – Halkabban drágám! – újra a mellemre tapadt, s érezve a lágy ajkait és ahogy nyelve a bimbómmal kergetőzik, a válaszom nem sikerült túl magabiztosra
- Deh… - jött ki artikulálatlanul a számon, átmenetet képezve valahol a nyögés és egy gyengébb sikoly közt.
- Cssss! – ezúttal már kuncogott és odahajolt, hogy csókjával hallgattasson el. De már nem volt visszaút, amint levegőhöz jutottam mindjárt nyögtem is. Mutató ujját keresztbe tette a számon, úgy mondta ismét a csitító szót, majd végig akarta simítani a számszélét, de én rászorítottam az ajkaimmal. Vette a célzásom, és bár azt az ujját elhúzta onnan, de a kisujjával újra végigsimított, így azt és a tenyere élét megkaptam. Ismét rászorítottam ő pedig mozogni kezdett. Kéjes hangjaimat, így már csak ő hallatta és nem az egész utca.
Felizgult testem, minden döfésének elébe ment, s rövid időn belül a gerincem megfeszült s a gyönyör hullámokban tört rám.
- Ez. A. Lüktetésed. Ahh. – egy férfias morgás szakadt ki belőle, kicsit rám nehezedett és a vállamra hajtotta fejét.
***
Valamikor hajnaltájban kicsit csatakosan arra ébredtem, hogy össze vagyok gömbölyödve az ágyon fájdalmamban és álmomban nem hat a fájdalomcsillapító pedig már beszedtem egy egész levéllel.
Kicsit azért megnyugtató volt felfogni, hogy ezt csak álmodtam, azt már kevésbé, hogy amúgy a hasam az tényleg fáj. A természet ezúttal sem hazudtolta meg magát, így hát elszántam magam, amilyen halkan csak tudtam előkotortam a kis piperetáskámat, amiben az ilyenkor szükséges dolgokat szoktam tartani és kimentem a mosdóba.
Kellemetlenül ért a felismerés, hogy nincs nálam fájdalomcsillapító. Ó Lacey, hogy ennyire kancsi legyél! Szitkozódtam magamban, mivel amikor pakoltam még meg is néztem, hogy van-e benne, de valahogy nem vettem észre, hogy üres az a gyógyszeres levél. Nagyot sóhajtottam és csak remélni tudtam, hogy nem leszek rosszabbul és nem kell felkeltenem Niall-t.
Megmosakodtam, ittam pár kortyot, majd óvatosan visszamentem és bebújtam az ágyba. Igyekeztem ellazulni, kicsit masszíroztam a hasam, majd az oldalamra fordultam, odafogtam hozzá a kispárnát és úgy gömbölyödtem össze, hogy melegítse egy kicsit.
Mikor visszafele jöttem, a nappaliban láttam, hogy kintről még csak az utcai lámpa fénye világít, így igyekeztem visszaaludni, mivel távolinak tűnt még a reggel.
Mikor legközelebb felébredtem, egy kék, figyelő szempárral találtam magam szemben. Már éppen üdvözlésre nyitotta volna a száját, de én felpattantam és rohantam a mosdóba. Még az ajtót sem csuktam be magam mögött, hanem felé hajoltam a WC-nek és jött, aminek jönnie kellett. Mire először levegőhöz jutottam, már fogta a hajamat és a vállamat dörzsölgette.
- Jobban vagy? – kérdezte halkan. Válaszoltam volna, de öklendezni kezdtem. Ki már nem jött semmi, de még mozdulni sem bírtam. Homlokomat, a kézfejemre hajtottam és úgy támaszkodtam. Kis idő múlva úgy döntöttem megkockáztatom, hogy felállok. – Gyere. – mondta Niall és a hónom alá nyúlt, hogy segítsen, amikor látta, hogy el akarok indulni. Kifele akart vezetni, de gyengén közbeszóltam
- Várj! – nagy levegőt vettem, majd folytattam – Meg akarom mosni az arcom meg a fogam. – mondtam kicsit szaggatottan, ő pedig nyilván engedte, hogy megtegyem.
Visszamentünk, lefeküdtem újra, ő pedig aggódva simogatta a hajam.
- Hogy vagy?
- Szarul! – tört ki belőlem az őszinteség
- És elárulod, hogy mitől nézel ki úgy, mintha tegnap te még kiszöktél volna és alaposan berúgtál volna? - fogta meg megint a dolgok humorosabbik végét
- Hahaha.
- Na jó, akkor most komolyan, mi a baj?
- Hajnalban felébredtem, hogy fáj a hasam, de rájöttem, hogy nincs nálam gyógyszer. Vissza tudtam aludni, de arra keltem, hogy már a fejem is fáj és attól kellett hánynom.
- Te jó ég! – csúszott ki a száján és egyszerre volt benne, csodálkozás, sajnálat és szörnyülködés is. – És kellene gyógyszer, igaz?
- Hát, lehet jól jönne…
- Milyen?
- Mindegy, nem vagyok allergiás semmire csak valami görcsoldó és fájdalomcsillapító legyen, vagy a kettő egyben vagy külön, én nem bánom.
- Megyek, megkérdezem anyát. Ha pedig nincs itthon, akkor elmegyek a gyógyszertárba, itt van nem messze.
Lehunytam a szemem és újra a hasam simogattam, hátha azzal is sikerül a görcsöt lazítani. Mikor kis idő múlva újra hallottam, hogy nyílik az ajtó, kinyitottam a szemem.
- Ezek vannak itthon. Ez a fájdalomcsillapító, – emelte meg az egyik kezét – ez pedig a görcsoldó. Vagy fordítva mondta anya? – ha kicsit jobban lett volna, akkor nevetnem kellett volna a zavartságán.
- Mutasd. – közelebb jött – Ez a görcsoldó. – böktem a jobb oldali felé.
- Akkor jól gondoltam. Ezek jók lesznek vagy menjek a patikába?
- Nem kell, ezek tökéletesen megfelelnek.
- Akkor hozok vizet.
Hamarosa visszatért, leült mellém az ágy szélére, én pedig bevettem a bogyókat.
- Itt hagyjalak, szeretnél aludni?
- Ha nincs halaszthatatlan dolgod, akkor inkább ne hagyj itt. – végigdőlt mellém az ágyon
- Csináljam én? – nézett a hasamon cirkáló ujjaimra
- Nem hideg a kezed?
- Nem hiszem. – mondta és a kézfejemhez érintette. Tényleg nem volt, talán még valamivel melegebb is, mint az enyém, így átengedtem neki a terepet. Mellettem könyökölt és a szemembe nézett, miközben a tenyerét a hasamra tapasztotta, majd lassan mozgatni kezdte. – Amúgy ez neked mindig ennyire rossz?
- Nem, ha bevettem volna még hajnalban a gyógyszert, amikor először felébredtem, akkor semmi bajom nem lenne.
- És miért nem ébresztettél fel?
- Mert nem akartalak. Mert azt akartam, hogy aludj. Azt meg pláne nem akartam, hogy még anyukádat is felébreszd. És azt hittem, hogy ha vissza tudok aludni, akkor nem lesz rosszabb. Tévedtem.
- Butus vagy. – egy darabig csak feküdtünk ott csendben. Szememet újra lehunytam és igyekeztem pihenni. A gyógyszernek és Niall gondos kezeinek hála, hamar jobban lettem. A fejem már hasgatott, csak a tompa fájdalom maradt a helyén, és a hasam sem volt már olyan borzalmas. Kinyitottam a szemem és rápillantottam, még mindig engem nézett.
- Jobban vagy?
- Ahan – mosolyodtam egy kicsit. – Várj, már zsibbad a derekam. – toltam el a kezét, s lehúztam az atlétámat vissza a hasamra, majd az oldalamra fordultam. A kispárnát kivettem a fejem alól, és magunk közé gyűrtem.
- Hát ez? – nézett csodálkozva
- Azért kell, hogy melegítsen. – Karját kinyújtotta, rátettem a fejem, majd újra magunkra húzta a takarót. Bal kezét keresztülvetette a derekamon, én pedig a nyakába fúrtam az arcom. rövid hallgatás után, ő szólalt meg.
- Szóval ilyen érzés lesz, ha babát vársz. – szemeim kikerekedtek, majd hitetlenkedve kérdeztem.
- Niall, hol jár a te eszed?
- Miért? Te nem akarsz gyereket?
- De! De nem mostanában.
- Jajj, én sem ezt mondtam, te! – húzta el az e betűt. – Csak ahogy nem tudtalak úgy ölelni, mint máskor, ez jutott eszembe, hogy az is ilyen lehet.
- Jah. Hát, nem tudom. Soha nem bújtam még össze terhes nőkkel.
- Ami azt illeti, én sem! – kuncogott.
Átdugtam a keze alatt az enyémet, így még szorosabban öleltem. Kicsit simogattam a lapockáját, majd meghallottam, hogy valamit nagyon halkan énekel. Nem ismertem fel a dalt, pláne, hogy tényleg olyan halk volt, hogy sokszor még a szavakat sem értettem. Majd a refrénnél ismertem meg.
Élveztem a hangját,s a dalt, amit énekel. Csak rákoncentráltam. Szorításunkban éreztem a szívdobogásunkat. Egyszerre dobbantak. A lelkem szerette volna elhinni, hogy ez az igaz szerelem jele, de az eszembe mindjárt belenyilallt, amit anatómia órán tanultunk. Két ember közelségében, nyugalmi állapotban, a szívek felveszik egymás ritmusát. Megmosolyogtam a gondolatot, majd hagytam eluralkodni a lelkemet. Szerelem. Ez az igaz szerelem.
- Most a másikat! – súgtam halkan, amikor befejezte a dalt
- Milyen másikat? – kérdezett vissza
- Amit múltkor éjszaka énekeltél, nálad. Tudod…
- A tiedet… – mosolygott és a hangszíne valahol a kérdés és a kijelentés között volt.
- Az enyémet - bólintottam mosolyogva, ő pedig belekezdett.
Minden szava, egyre mélyebbre hatolt a lelkemben. Szívem csordultig telt szeretettel. És mivel, ilyenkor amúgy is mindig szentimentálisabb vagyok a kelleténél, hát nem bírtam tovább, és egy kósza könnycsepp szabad utat nyert. Megszökött a szemem sarkából, lefolyt az arccsontomon, és végleg elhagyott engem.
Ebben a pillanatban, Niall hangja egy kicsit megremegett és éreztem, hogy erős karjával jobban szorít, de folytatta a dalt. Így hát tudtam, hogy az én rakoncátlan könnycseppem, a karján landolt, ami fejem alatt volt.
A dal végén nem szólalt meg egyikünk se. Nem volt szükség újabb dalra, vagy szavakra. Csak megpuszilta a homlokom, majd öleltük egymást. Öleltük, s talán azt hittük, hogy az a pillanat sosem fog elmúlni.
