Hétvége

*Lacey*

Nagyon kiakasztott az ahogy a lányok viselkedtek, amiért Styles lett a vezetéknevem. Az meg csak tetézte a problémákat, hogy Harry magasan tesz rá, hogy mi van velem. Ha ezt egyedül kellene elviselnem, abba igencsak belebolondulnék. És lássuk be, ha Niall nem lenne, akkor bizony így is történne. Szerencsém van vele, hogy könnyen elfogadott és a történtek ellenére sem egy szörnyetegként kezel, hanem elfogad és azt hiszem ez a legtöbb, amit egy ember a másiknak adni tud. Főzőcskézés közben beszélgettünk és még tovább  ismerkedtünk.

- Te komolyan nem láttad még az Oroszlán Királyt? - csodálkoztam

- Tök komolyan! - nevetett

- Ezen sürgősen változtatni kell!

- Én ráérek ma. - nevetett még mindig

- Szóval akkor ma este mozizunk?!

- Ahan! - állította határozottan

- Oké, de szólok előre, hogy még jobb idegállapotban is képes vagyok rajta sírni, nem hogy most, amikor alapból is tudnék...

- Semmi gáz! Majd sírok veled...- kacagott

A filmes ötlet annyira bejött, hogy már a vacsoránkat is a tv előtt a kanapén ülve fogyasztottuk el. Jól is ment minden, mígnem el nem ért a történet oda, ahol már az olyan kis gyenge lelkűek, mint én is, pityeregni kezdenek, Igyekeztem titkolni, de nem ment túl jól.

- Gyere ide! - suttogta Niall átnyúlt a vállamnál és magához húzott. Nem ellenkeztem, jól esett a közelsége. Összebújtunk és a vállamat simogatta nyugtatás képp. Továbbra sem szeretek mások előtt sírni, de Niall látott már nem egyszer, így már mindegy volt, ha csak egy szimpla film miatt is megteszem. Furcsa módon, bár tudom, meg úgy érzem, hogy őrültség pasiban bízni, de ebben az őrült szőkében nem tudok nem megbízni.

A sajgó nyakamra és derekamra ébredtem, még csak hajnali kettő volt. Felébresztettem Niall-t és felmentünk az ágyba, nem volt szívem hajnalban hazaengedni.

Az iskolában elég szarul telt a nap. Végig a nyakamon csüngött a három grácia és vagy Niall-ről áradoztak, vagy azért rágták a fülemet, hogy hagy találkozzanak a többiekkel is. Szerencsére hamar végeztünk, már kettőkor otthon voltam, de nem fogott a hely, így gondoltam kiszellőztetem a fejemet és sétálok egyet. Alaposan felöltöztem, mert így november közepén nem épp bikinire való idő van. Majd megindultam az utcán, de most  olyan irányba, ahol még nem jártam. Bámészkodtam, néztem az embereket, a házakat, lestem az eget és ebbe annyira sikerült belemerülnöm, hogy megbotlottam egy dobozban, amit nem vettem észre, hogy a járda közepén hever. Két kiscica volt benne. A doboz oldalára pedig ráírva, hogy ingyen elvihetőek. Menthetetlenül beléjük szerettem. Amúgy is gondoltam már rá, hogy venni kellene egyet, hogy ne legyek abban a nagy házban egyedül, de szerencsére még nem tettem és így két kis hajléktalan cicát menthettem meg. Felvettem a dobozt és hazamentem velük. Otthon leraktam őket a radiátor elé, hiszen nem tudtam mióta voltak kirakva a hideg utcára. Adtam nekik egy kis tejet, én pedig az interneten kezdtem kutakodni egy péntek délután is rendelő állatorvos után. Találtam, bár nem épp a közelben. Dobozostól beraktam a cicákat a kocsiba és megindultunk a város másik végébe az orvoshoz.

Egy fiatal, kedves úriember volt az orvos. S amikor végig futott a fejemen, hogy milyen helyes, mindjárt Harry szavai jutottak az eszembe, hogy egy rossz ribanc vagyok. Bár én nem így látom a helyzetet, de akkor is megviselt, amit mondott. Szegény doki próbált egy kicsit flörtölni. Gondolom ritkán van fiatal hölgy vendég. Sokkal inkább a nyugdíjas mamikák Fifi kutyával és Cirmi cicával a gyakoribb páciensek. Viszont én hárítottam minden közeledést és a beszélgetést szigorúan a macskákra korlátoztam... NEM VAGYOK RIBANC!

- Nevük van már a gyerkőcöknek? - kérdezte miközben épp az egyiknek a mancsából szedett ki valami szilánkot

- Ha doktor úr elárulná a nemüket, akkor lehet könnyebb lenne nekik nevet találnom. - mosolyogtam a tőlem telhető legbájosabban, hogy ne nézzen teljesen hülyének, amiért még ezt sem tudom

- Nos, ő itt egy kisfiú. - adta vissza a feketét kezembe és vette el tőlem a másikat - Ő pedig egy kislány.

- Ohhoo. - kacagtam - Ez esetben van egy fontosabb kérdés, mint a nevük. Mikor lehet őket ivartalanítani?

- Jó volna, ha még egy kicsit erősödnének, ha önnek is jó, akkor mondjuk egy hónap múlva vissza lehetne őket hozni.

- Igen, az jó lesz.

- Na és akkor a nevek?

- A kislány az Masni lesz. A kisfiú pedig...pedig...pedig... mondjuk Fluffy.

- Akkor ezt most szépen felvezetjük a gépbe.  El fogyott az oltóanyag, hétfőn délután vissza tudnának jönni?

- Persze.

- A következő, pedig két hét múlva lesz esedékes.

- És akkor rendben vannak? Senkinek semmi baja?

- Minden rendben, azon a kis apró szilánkon kívül semmi probléma nincs.

Így már viszonylag boldogan és teljesen egészségesen indultam haza a két új lakótársammal. Otthon az egyetlen szőnyeget is felszedtem, ami az alsó szinten volt, mivel valószínűleg nem lesz egyszerű szobatisztaságra nevelni egyszerre a két rosszcsontot. Mivel péntek esti terveim közül alig győztem válogatni, a lehető legirónikusabb értelemben, így beraktam egy filmet és a kismacsokkal játszottam.

***

A hétvégére nem voltak nagy terveim. Mivel hétfőn vizsgázok elsősegélyből, így gondoltam olvasgatom majd a tananyagot, bár egyáltalán nem félek a vizsgától. Meg mivel érdekelt, így tudom is.

Már épp kezdtem elmerülni annak a rejtelmeiben, hogy mit kell csinálni az emberrel, ha savat ivott, megégett vagy gázolaj tartályba esett, ám megszólalt a kaputelefon. Nem lepődtem meg rajta, hogy Niall szólt vissza a vonal másik végéről, hiszen nem nagyon van más, aki meglátogatna.

- Hát te? - nyitottam ajtót, amikor már fent kopogtatott

- Unatkoztam! - vigyorgott félszegen

- Nem garantálom, hogy érdekes társaság leszek.

- Hmmm... Zavarok?

- Tulajdonképpen tanulni szándékoztam, de jól jönne némi segítség!

- Nem hiszem, hogy túl hasznos leszek. Leragadtam az 5x5-nél! - kacagott

- De ember vagy és az tekintve, hogy mit kell tanulnom, már félsiker.

- Állok elébe!

Előkotortam az elsősegélydobozomat, majd lényegében tetőtől talpig becsomagoltam Niall-t. Na jó, valójában csak gyakoroltam a kötözési módokat. Már volt rajta sapka-, parittya- és kalászkötés. Meg szorító és nyomó is, csak éppen nem szorítottak és nyomtak, mert ki is nyírtam volna vele szegényt. Épp egy bokakötéssel harcoltam - eszméletlenül csikis a talpa és nem nagyon boldogultam vele - amikor kopogtak az ajtón. Azt hittem, hogy megint a szembe szomszéd szenved valamiben hiányt pl.: kávé, só, cukor, mosogatószer. De legnagyobb meglepetésemre Harry állt az ajtóban.

- Hát te hogy jöttél be? - csúszott ki az első kérdés a számon, nem éppen kedvesen

- Te adtad meg a kapukódot! - világított rá, hogy szita az agyam és elfelejtettem

- Gyere be! - léptem el az ajtóból

- Hát te? - csodálkozott rá Niall-ra és majdnem elröhögte magát a látványon

- Mumifikálódtam! - nevetett Niall saját magán és a poénján, ám hamar véget vetettem a jókedvnek

- Mit akarsz itt? - kérdeztem a lehető legközönbösebben Harry-től

- Beszélni veled.

- Jó. - bólintottam - Niall, ha megszabadítalak a jelmezedtől, akkor elmész kenyeret venni? - találtam egy ürügyet, hogy egy kis időre likvidáljam. Kiengedtem Niall-t, majd visszatértem Harry-hez - Üllj le! - bólintottam a kanapé felé, s én is odavettem az irányt. Már majdnem letette a fenekét, amikor felkiáltottam - Állj meg! - majd gyors odaléptem és arrébb húztam a békésen szundikáló Fluffy-t, aki a fekete kanapén nem volt túl feltűnő jelenség.

- Hát ő? - kérdezte a macskára

- Ő Fluffy, a cicám.

- Én sem adhattam volna neki jobb nevet. - mosolygott félénken, de én szigorúan néztem rá - De vettél egy macskát?

- Egyedül éreztem magamat. - mondtam kicsi éllel a hangomban - Egyébként nem vettem, hanem találtam és nem egy hanem kettő.

- Hol a másik?

- Passz. Masni!... Masni!... - csalogattam elő - Itt van, ő lenne az. És felvettem Fluffy mellé. Kicsit játszottak, majd Masni az ölembe mászott, Fluffy pedig addig mocorgott, míg befészkelte magát Harry ölébe és ott újra elaludt. Lassan pedig itt volt az ideje, hogy a témára térjünk.

- Szóval mit szeretnél? - néztem rá kérdőn

- Lacey, én tudom, hogy bunkó voltam...

- Jól látod! - motyogtam közbe

- De én nem akartalak bántani.

- Hát tudod. Ez nem jött össze!

- Sajnálom és bármit megtennék, hogy megbocsájts nekem. - kezdett könyörögni, de én megőriztem a hidegvérem

- Harry, elhordtál mindenféle ribancnak! Nem fogok a kedvedért apácazárdába vonulni!

- Nem is kértem.

- Jah. Csak üljek itthon a seggemen és tanuljak egyfolytában.

- Azt sem mondtam.

- Akkor szerinted mit kellene csinálnom?

- Nem tudom, hülye voltam.

- Azért remélem azt sem várod, hogy itt az önmarcangolásodtól majd a karodba omlok és elfelejtek mindent. Nézd én megpróbáltam mindent, de nagy hiba volt, mindent úgy folytatni, mintha az a két év nem lett volna.

- Nem volt az.

- Harry, már nem ugyan azok vagyunk akik akkor voltunk. Te is változtál, én is változtam. Én igyekeztem elfogadni a te életedet és alkalmazkodni hozzá. Egy darabig neked is ment, de úgy látszik, hogy itt volt a tűrés határ.

- És többé látni sem akarsz?

- Te voltál az aki egész héten szartál rá, hogy mi van velem! Meg sem kérdezted, pedig tudtad, hogy Niall velem volt.

- Lacey, engem érdekelt és bántott...

- Nekem nem úgy tűnt. És most légyszíves menj el. - küldtem, mivel már nem álltam tőle messze, hogy elővegyen a sírás.

Nem vitatkozott tovább. Letette Fluffy-t a földre és indult a cipőjét és a kabátját húzni. A macska ment utána és dörgölőzött a lábához. Lehet, hogy csak bebeszélem magamnak, de esküszöm, hogy olyan volt, mintha nem akarná elengedni.

Harry elment én pedig a könnyeimmel kezdtem foglalkozni. Kilestem az ablakon, hogy lássam, ahogy elmegy, azonban nem ment, mivel a feljárón összefutott Niall-al, aki visszaért a boltból. Gesztikulációjukból, azonban az a gyanúm támadt, hogy nem éppen békésen társalognak. Megnyitottam az ablakot, az őszi hideg ellenére, hogy hátha hallok is valamit. Sajnos hallottam és mivel nem találtam legjobb ötletnek, hogy az utca közepén veszekednek, így én is leindultam.

*Harry*

Nem jártam túl sok sikerrel Lacey-nél, sőt! Valójában fogalmam sincs, hogy valaha is meg fog-e bocsájtani nekem. Letörve kullogtam le a lépcsőházban és egyre csak az járt a fejemben, hogy Lacey azt hiszi, hogy nem voltam rá kíváncsi. Erős volt a gyanúm, hogy ez nem véletlen és a válasz szembe jött velem az utcán.

- Már mész is? - kérdezte Niall

- Ja.

- Nem sikerült megbeszélni?

- Nem. És van egy olyan sanda gyanúm, hogy ebben a te kezed is benne van.

- Mert? Én nem ártottam nektek.

- Úgy véled? Lacey miért hiszi azt, hogy arra sem voltam képes, hogy megkérdezzem tőled, hogy mi van vele?

- Harry, ezt félre érted!

- Hallgatlak!

Lie

http://www.youtube.com/watch?v=2EW3_RsLAoM

*Niall*

Reggel arra ébredtem, hogy Lacey álmában fordult és egészen hozzám bújt.

Nem értem hogy hogyan tudja Harry őt bántani. Az a problémája, hogy fiatal és él? Na de hiszen pont ő beszél, aki több csajjal kavart, mint mi 4-en együtt. Valójában nem tudom eldönteni, hogy beszéljek-e vele. Szívem szerint megtenném, de abból csak úgyis az lenne, hogy összeveszünk és az most éppen nem hiányzik a bandának. Mindig megvisel mindannyiunkat, ha valamelyikőink összevesznek. És ráadásul még a rajongók is rá szoktak jönni. Feltűnő, amikor hosszú ideig nem mutatkozunk együtt.

Még csak fél hat volt, de nem tudtam visszaaludni, túl sokat járt az agyam. Szóval fél hétig, amíg megszólalt Lace ébresztője, a plafont lestem és gondolkoztam. Amikor megébredt a pici lány, látszott rajta, hogy kellemetlenül érinti a felismerés, hogy álmában teljesen hozzám bújt. Mindjárt menekülőre fogta és arrébb mászott, de legalább próbálta diszkréten csinálni.

- Jó reggelt! - mosolyogtam rá biztatóan

- Jó reggelt! - köszönt vissza – Régóta fent vagy?

- Nem. Csak egy órája. - Mosolyogtam még mindig, mint egy tejbetök

- Szerintem az elég rég volt. - kuncogott egy kicsit – Tőlem nem tudtál aludni? - kérdezte egy kicsit félénken

- Arra keltem, hogy mocorogsz, de nem miattad nem tudtam visszaaludni.

- Bocsi! - mosolygott – Jajj, fel kellene kelni. - nyöszörgött fájdalmasan

- A suli, igaz? - folytattam a társalgást

- Igen, be kell menni.

- Nekem is be kell menni a stúdióba.

- Ráadásul ma már valószínűleg kezdetét veszi a névmizéria is.

- Micsoda? - kérdeztem vissza, mert nem értettem miért lesz mizéria vele

- Tegnap lejelentettem a TO-n a névváltozást, így ma a gyakorlati órán, ahol mindig van névsorolvasás már biztosan azon fognak szólítani. A fiúk nagy része jó eséllyel az eredetit sem tudja és fel sem fog nekik tűnni a változás. A maradék, akikkel jóban vagyok, meg fogják érteni. Viszont rajtam kívül van még három lány, akikkel már akkor is volt egy harcom, amikor rájöttek hogy ismerem Harry-t. Úgyhogy attól tartok, hogy most oltári nagy balhé lesz.

- Hogy tudták meg, hogy ismered?

- Megláttak minket a suliparkolóban.

- És mit tervzel? Hogy szereled le őket?

- Őszintén szólva nem igazán volt időm tegnap óta ezen gondolkozni.

- Szerinted megvesztegethetőek? - támadt egy ötletem

- Fizessem le őket? - kérdezte, mint aki egy kicsit hülyének néz engem és ezzel kacagásra késztetett

- Nem pénzzel gondoltam. De mi volna, ha találkoznánk velük a hallgatásért cserébe?

- Köszi, aranyos vagy. De Harry nevében jelen helyzetben inkább most nem ígérgetek.

- Igaz, de az én nevemben ígérgethetsz. Meddig vagy ma iskolában?

- Négyig.

- Addigra én is végzek. Csörögj majd rám, ha szükség lenne a zsarolásra. - mondtam kacagva – És akkor érted megyek és mondjuk elmegyünk velük meginni egy kávét.

- Rendes vagy. - ült fel mellém és féloldalasan megölelt

- Le menjek, hogy készülődhess?

- Nem kell, mindjárt megyek tusolni. Kapcsolsz addig valami pörgős zenét? - kérdezte és közben nyújtózkodva mászott ki a takaró alól.

A reggel további része jó hangulatban, sok-sok kacagással telt. Jó volt látni, hogy bár csak egy kis időre, de Lacey is meg tudott feledkezni a problémáiról.

Amikor Lacey indult az iskolába, hívtam egy taxit és hazamentem gyors fürdeni és tiszta ruhát húzni. Majd a stúdióba indultam. Ideges voltam, mert nem tudtam, hogy mi fog ott várni, de sejtettem, hogy nem lesz túl barátságos a helyzet. Tegnap azért indultam Harry-hez, hogy megtudjak valamit, hogy mi is volt ez az egész balhé, de mint tudjuk Lacey-nél landoltam és semmit nem tudtam meg, hogy mondjuk most Harry haragszik-e Lou-ra.

Mire beértem a stúdióba az említettek közül az egyik már ott is volt. Személy szerint Louis ült a kanapén és a tenyerét tördelte. A látványból arra mertem következtetni, hogy még nem beszélt Harry-vel. Zayn ült az egyik széken. Én pedig levetettem magamat Lou mellé, majd nagyot ásítottam.

- Zúzós éjszakád volt? - nevetett rajtam Zayn. Hirtelen zavarombn azt sem tudtam, hogy mit mondjak. Ha csak úgy benyögöm, hogy Lacey-nél voltam, az gáz. De ha hazudok és később kiderül, az még gázabb.

- Ja. - nyögtem rá egyszerűen és reméltem, hogy ennyiben marad a téma. - Többiek? - tereltem erősen

- Liam az előbb csörgött, mindjárt itt lesz. Harry-ről viszont semmit ne tudunk. - folytatta Zayn

- Tegnap még megvolt. - szóltam el magam és Loui rám kapta a tekintetét

- Mit tudsz? - faggatózott

- Tegnap estefele átmentem, hogy megnézzem minden oké-e és Lacey pont ott volt. Veszekedtek, Harry nagyon csúnyán beszélt vele, majd Lacey elrohant, én pedig utána mentem. Harry az éjszaka közepén felhívott, hogy mi volt vele és amikor megtudta, hogy még mindig vele vagyok, akkor megfenyegetett, hogy kicsinál, ha egy ujjal is hozzá merek érni.

- Mennyire vesztek össze? - aggodalmaskodott

- Nem hallottam végig, de Harry elég erősen könnyűvérűnek titulálta, Lacey pedig a fejéhez vágta, hogy miatta van, mert ő tette tönkre.

- Szóval szeretik egymást... - grimaszolt fájdalmasan Lou.

- Ez neked eddig nem volt egyértelmű? - kérdezte kicsit bunkón Zayn

- De! - nyögte Louis

Menet közben befutott Liam, majd ő is Harry után érdeklődött. Mivel neki sem tudtunk többet mondani, ezért felhívta. Ha másnak nem is, de Liam-nek mindig felveszi a telefont, mert tudja, hogy ő biztos, hogy csak jót akar. Nem számon kéri, vagy bármi, hanem csak azt akarja/akarjuk tudni, hogy jól van-e.

Kicsit pánikoltunk, mivel kinyomta, de szinte azzal a lendülettel már nyílt is a stúdió ajtaja. Harry lépett be és hát nem volt épp a legjobb bőrben.

- Sziasztok! - nyögte kicsit erőtlenül, s mi is köszöntöttük. - Emma itt van már? - Emme az énektanár és még sehol nem volt.

- Nincs. - válaszolta Liam, majd beállt a kínos csend. Valószínűleg mindannyiunknak ugyan az járt a fejében, csak senki nem szólalt meg. Harry ledobta magát a kanapé karfájára mellém és a padlót szuggerálta. Mi is csak össze-vissza kapkodtuk a tekintetünket és nem nagyon tudtunk egymás szemébe nézni. Okunk nem volt rá, csak zavarban voltunk.  Megváltásként jött, amikor Emma benyitott és hozzá foghattunk beénekelni.

Nem mondanám, hogy a legkellemesebb stúdióban eltöltött délelőttünk volt ez. Liam kötötte az ebet a karóhoz, hogy együtt menjünk ebédelni. Ő az, aki a legkevésbé bírja, ha feszültség van köztünk, szóval valószínűleg az volt a célja, hogy végre beszéljünk a témáról.

Kikértük a kaját, majd leültünk egy asztalhoz. Ahányan voltunk annyi felé bámultunk. A pincér kihozta a kaját, de Harry meg Lou csak túrkálta.

- Na jó! Én nem bírom tovább. Mi van Lacey-vel? - fordította rám Harry a tekintetét és kissé lendületesen csapta le a villáját a tányér szélére, aminek csörgése felhívta ránk a figyelmet az étteremben, de mivel további rendbontás nem történt így folytatódott minden a maga rendjében.

- Iskolában van. - adtam egyszerű választ és lehet, hogy gyökér vagyok, amiért húztam az idegeit, de megérdemli

- Ennyi? - kérdezte bosszúsan, mivel valószínűleg átlátott rajta, hogy csak bosszantani akarom

- Nem! Amúgy rohadtul ki van! - vágtam a fejéhez

- Még ő van ki? - csattant fel

- De nagy rohadék vagy te! - ráztam meg undorodva a fejemet, felpattantam és ott hagytam őket a picsába. 

*Harry*

Niall látványos kilépője nem kissé fagyasztotta meg a hangulatot. 

- Ezt sokáig akarjátok így folytatni? - kérdezte szemrehányóan Zayn. Én csak az ablakon bámultam kifelé, viszont Loui nem bírta tovább, hogy ne beszéljen a témáról.

- Figyelj Harry! Részeg voltam. Lacey is... Nekem semmit nem jelentett és a nyakamat rá, hogy neki sem.

- Na ja. - Nyögtem úgy, hogy a fejemet sem fordítottam felé.

- Én megértem, ha szerelmes vagy, én is voltam már. És én is szívem szerint a kezét eltörtem volna még annak is, aki ránéz. Ha ettől jobban érzed magad, akkor moss be egyet, az sem érdekel, de meddig fog ez így menni? Mellesleg miből kellett volna kitalálnom, hogy mit érzel, mikor valahányszor azt emlegettük, hogy te meg Lacey, akkor mindig lehülyéztél minket, hogy olyan nincs, és csak barátok vagytok... - egy cinikus mosoly ült ki az arcomra, de szerencsére nem láthatták

- Ez bonyolult, inkább hagyjuk. De te tényleg nem tehetsz róla, a srácok meg éppen nem és úgy fest, hogy mindenki szenved. Lacey az én gondom és nem a tietek!

- Harry, azért tudd, hogy ha valami van, akkor ránk számíthatsz! - biztosított támogatásukról Liam

- Köszönöm! De attól tartok, hogy az időt visszaforgatni még ti sem tudjátok, bármennyire is vagytok szuperek. - eresztettem meg egy hálás mosolyt feléjük - De mi volna, ha utána mennénk a kis szőke majomnak és vele is rendbe tennénk a dolgokat?

*Niall*

Visszamentem a stúdióba, lekuporodtam az egyik sarokba és a telefonomon kezdtem játszani.

Mikor visszaértek a többiek is, igyekeztem nem tudomást venni róluk, de Harry a képembe mászott.

- Haver, beszélhetünk egy kicsit? - szinte fájt ráemelni a tekintetemet, annyira nem volt kedvem vele beszélgetni és valami isteni segítségként megszólalt a telefonom. Rápillantottam a képernyőre, Lacey volt az, így gyorsan kimentem az udvarra. Mondta, hogy nem túl jól alakult a helyzet a csoporttársaival, így jó volna, ha a kávézós trükköt bevetnénk. Megígértem, hogy négyre ott leszek és már el is búcsúztunk. Mikor visszamentem Harry még mindig ugyanott a falnak dőlve várt rám.

- Valami fontos volt? - kérdezte gyanakvóan

- Ááá nem, csak anya. - jobb ötletem nem volt, mivel amúgy nyugodt szívvel szoktunk egymás előtt telefonálni, egyedül az anyukáink hívásakor szoktunk félre vonulni, hogy ne hallják a többiek a nyálaskodást.

- Valójában nem én vagyok az akitől bocsánatot kellene kérned! - mondtam szemrehányóan

- Nézd, a többiekkel már megbeszéltük, Lacey meg az én gondom!

- Ebben lehet valamennyire igazad van, de mi is nagyon megkedveltük és tudod szar volt nézni azt, hogy mennyire ki van. És ha tényleg annyira szereted, amennyire azt állítottad, most tökmindegy, hogy barátként vagy máshogy, akkor hogy vagy képes bántani?

- Niall, te ezt nem értheted!

- Lehet, hogy ezt én nem érthetem, de te meg így felnőtt emberként megérthetnéd végre, hogy nem árt ha magadon kívül néha mással is foglalkozol! És én itt rövidre zártam. Nekem ettől te még a barátom vagy, de ne várd azt, hogy Lacey-t utáljam.

- Dehogy várom... - sütötte le a szemét

Éppen kifogytunk a szavakból, mire Loui berontott, hogy menni kell folytatni a melót. A délután már jobban ment mint a délelőtt, de még mindig nem volt az igazi.

Munka után otthon gyors megfürödtem, majd taxi-ba ültem és Lacey sulijához vitettem magamat. Alig egy órát voltunk a kávézóban, de ennyi idő alatt is sikerült megértenem, hogy Lacey miért utálja ezt a három csajt. Rettentően idegesítőek. Fellélegeztem, amikor kiléptünk a kévézóból.

- Van terved a nap további részére? - érdeklődött Lace

- Nem igazán.

- Egy jó vacsihoz mit szólnál? Mondjuk hálából a segítségedért a csajokkal.

- Benne vagyok! - kuncogtam

- De ha jobb dolgod van, akkor nem muszáj istápolgatni!

- Nincs, tényleg! Zayn és Liam csajoznak. Loui nem mondta, hogy mit akar ma, Harry meg csinál amit akar, nem érdekel. 

- Veletek is bunkó?

- A többiekkel tán' kibékült. Tőlem is bocsánatot kért az éjszakai hívásért, de attól még egy szemétláda.

- Milyen hívás?

- Éjszaka felhívott, hogy mi volt veled és amikor megtudta, hogy még mindig nálad vagyok, akkor fenyegetőzni kezdett, hogy hozzád ne merjek nyúlni.

- És ma kérdezett valamit rólam?

- Nem! - válaszoltam szemrebbenés nélkül...

Ribanc

*Lacey*

Mámoros hangulatunkból és elmélyült csókunkból egy hatalmas csattanás ébresztett minket. Mindenki a pohár csattanása felé kapta a fejét és már csak azt láttuk, hogy Harry elfele rohan. Mind az 5-en egyszerre indultunk meg utána. Kiabáltam neki, de nem érdekelte. Pedig biztos, hogy hallotta, mivel kiértünk a szórakozóhely elé és már nem lehetett ráfogni, hogy a zene miatt esetleg ne hallaná. A park felé indult meg, utána akartam menni, de Liam elkapta a kezemet.

- Ez rossz ötlet Lacey.

- De ha éri valami?

- Nem fogja! De ez egy sötét park, te meg egy lány vagy...

- Nem baj! - próbáltam meg kihúzni kezemet a szorításából

- Na jó, tudjátok mit? Majd én utána megyek! - szólt közbe Niall

- Helyes, én meg csatlakozom. Ti meg vigyétek haza Lacey-t.  - Fordult Lou-hoz és Liam-hez Zayn

A két srác nekiiramodott a sötét parknak Harry után, a másik kettő pedig betuszkolt engem egy taxi-ba. A sötétben az autóban egy-két könnycsepp lassú útra indult az arcomon. Utáltam a tényt, hogy mindig én okozok galibát. És hogy bár annak ellenére, hogy sejtem Harry mit érezhet, azzal egy cseppet sem törődve magával ragadott a hév, ráadásul az egyik legjobb barátjával. Tényleg csak a hév volt és semmi egyéb, mivel most is úgy ültünk Louis-val a hátsóülésen egymás mellett, mintha tegnap ültünk volna be egy taxi-ba. Ugyanúgy csak két ember voltunk egy közös baráttal, akik legszívesebben egymás vérét szívták, nem hogy szerelmesek legyenek és a csók csak véletlen volt. Az eszem kattogott és egy kissé kétségbeesetten hisztérikus sóhaj hagyta el a számat.

- Hééé... - dobta át Lou a karját a vállamon - Ugye most nem magadat hibáztatod?

- Egy utolsó szemétláda vagyok! Mostanában mindig az érzéseiről beszél és nekem ennyi elég volt, hogy teljesen kikapcsoljak. Milyen barát vagyok én? - tettem fel költőinek szánt kérdésemet

- A világon a legjobb. - sóhajtotta Louis

- Ugyan már.  Akkor nem tettem volna ilyet, akár mennyit is iszok.

- Azt, hogy milyen barátja vagy valakinek nem egy pillanatnyi elmezavar határozza meg. Az annál inkább, hogy annak ellenére, hogy elfordult tőled, te két év után ugyan ott tudtad folytatni, ahol elváltatok.  - Alkohol hatására amúgy is érzékenyebb leszek, mint általában minden lány.  És még ehhez betársult az hogy megbántottam Harry-t, az hogy végre Louis is megért minket és ezt ki is merte mondani és az hogy mondataival fájó sebeket boncolgatott éppen. Elő tört belőlem a hüppögés, bár igencsak diszkréten. A jobb keze Louis-nak még mindig a vállamon volt, egy kicsit jobban szorított, gondolom megnyugtatni próbált. Ezután már nem szóltunk az úton.

Liam ragaszkodott hozzá, hogy fel akar kísérni és biztonságban bent akar tudni a lakásomban. Ezek szerint nem csak a sötét parkoktól félti a lányokat, hanem a lépcsőházaktól is. Felfele menet felajánlotta, hogy ha nem szeretnék egyedül maradni, akkor mehetek hozzá is, sőt akár Danielle-t is áthívja nekem, nem baj, hogy hajnal van. De természetesen egyikkel sem éltem.

Elköszöntem Liamtől, bezárkóztam, ledobáltam a ruháimat magamról és megmosakodtam. Belebújtam a pizsamámba, az ágyba zuhantam és nagyjából álomba sírtam magamat.

Az ébresztőm csörgése szerdán délben fájdalmasan érintett és nem csak azért, mert iszonyatosan fáradt voltam, hanem mert azonnal a tegnap este fájdalmai törtek elő belőlem. Igyekeztem nem elmerülni a bánatomban, gyorsan bekapcsoltam a laptopot és indítottam valami pörgős zenét, majd hozzáfogtam készülődni, hiszen kettőre az iskolában kellett lennem. Ráadásul hamarabb is indultam mivel a tanulmányi osztályon le kellett jelenteni a névváltozást, ott pedig mindig akkora a fejetlenség, hogy az egy kész kihívás, ha ott valamit el akarsz intézni.

A nap szarul telt. Nem nagyon tudtam koncentrálni, viszont tartani kellett magamat. Egyre azon járt az eszem, hogy nekem kellene megtennem az első lépést, de nem merek elé állni. 

A tanárnak az a mondata, hogy 'Ennyi lett volna mára.', szinte megváltásként ért. Bevágtam magamat a kocsiba és haza vettem az irányt. A lakás úgy nézett ki, mint Drezda a Királyi Légierő támadása után. Abszolút hűen tükrözte a lelkiállapotomat, csak az a baj, hogy azt nem lehet lerendezni egy szőnyegbombázással. Viszont a lakásomat egy takarítással igen, így belevetettem magamat a munkába. Kísértetiesen hasonlított a helyzet arra a nyárra, amikor Harry eljött az X-factorba...

Miután végeztem a tegnap délutáni, esti és ma déli romok eltakarításával rájöttem, hogy annak elleére, hogy már este 6 van, még semmit nem ettem... tegnap dél óta. Feltéptem a hűtőt, de ott sem fogadott túl rózsás helyzet. Találtam egy majdnem üres vajasdobozt, egy darab sajtot, amit már jobbnak láttam kidobni, valamint egy kis szalámit, amit a múltkor megvettem, viszont nem ízlett, így ott maradt. Nem volt mese, le kellett menni a boltba és lassan már főznöm is illene valamit, zacskós levesen nem lehet élni. Anya ismerné a mostanság uralkodó étkezési szokásaimat, biztos sírva fakadna.  


Otthon összedobtam egy szendvicset, de csak nyammogtam rajta, nem túlzottan volt étvágyam. És közben arra is rájöttem, hogy jobb lesz minél hamarabb túlesni rajta. Így miután leerőszakoltam a kaját a torkomon ismét kocsiba ültem és Harry-hez indultam.
Kelletlenül nyitott ajtót, de legalább beengedett. Szótlanul kullogott utánam, majd a nappaliban megkerült és levetette magát a kanapéra. Nem hívott, de én is bementem és helyet foglaltam az egyik fotelban vele szemben.
- Sajnálom! - motyogtam bátortalanul, miközben erősen a padlót fixíroztam, mivel a szemébe nézni nem mertem.
- Most azt várod, hogy ettől a karjaidba omoljak és elfelejtsek mindent? - kérdezte gúnyosan, de szerintem nem várt rá választ. És értelmes választ én sem tudtam volna adni, mivel konkrétan ha azt nézzük én rosszat nem tettem, nem vagyok a barátnője... Felpattant és fel-alá kezdett járkálni, mint mindig mikor ideges – Tudod, én csak azt nem értem, hogy hova lett az a Lacey, akit én ismerek és szeretek. Ez nem te vagy! Minden este mással kavarsz? Le akarsz feküdni az összes haverommal? Van még egy pár, ha gondolod oda adom a számukat, aztán éld ki magadat!... - ordibált, nekem pedig a könnyem folyt, de nem néztem rá fel. Valószínűleg folytatta még volna, ha Niall nem lép be. Pillanatnyi zavartságát, amit a szöszi okozott, kihasználtam. Felpattantam, odaálltam vele szembe, minden erőmet összeszedtem, majd higgadtan mondtam.
- Mondd ki, hogy szerinted egy ribanc vagyok! - zavartan kapta vissza rám a tekintetét – És hogy hova lett az a Lacey? Tudod, az a Lacey, aki bízni és szeretni tudott, az nincs többé! Azt valaki kiölte belőlem!... Jah, hogy az pont te voltál... - mondtam gúnyosan, majd megkerültem őket és az ajtó felé vettem az irányt. Mire kifordultam a kocsival Niall az út közepén állt, így mivel elütni nem akartam, kénytelen voltam megállni. Kérdés nélkül ült be mellém az anyósülésre.
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem nem éppen kedvesen
- Szerintem inkább én neked. - válaszolt nyugodtan. Tovább nem kérdezősködtem, úgy voltam vele, hogy ha nem velem akart volna jönni, akkor nem ül be mellém. Haza hajtottam, egész úton nem beszéltünk. Szótlanul követett fel a lakásomba, majd ott én törtem meg a csendet.
- Ha nem haragszol meg, akkor én most bemegyek egy kicsit a fürdőbe.
- Persze. - válaszolt. Felkaptam a gardróbból egy melegítő együttest, majd bezárkóztam a fürdőbe. Végre kiereszthettem a könnyeimet, közben ledobáltam magamról a ruhát, kicsit megmosakodtam és magamra cibáltam a mackót. Nem bírtam még összeszedni magamat, leültem a kád szélére, a tenyerembe temettem az arcomat és zokogtam. Niall-ről egész megfeledkeztem, de tett róla, hogy eszembe jusson. Bekopogott az ajtón.
- Lacey, gyere ki. - nem válaszoltam neki – Lacey, hallom, hogy sírsz, gyere ki.
- Nem akarok! - hüppögtem
- Kérlek... Attól nem lesz jobb, ha bezárkózol! - igaza volt, kinyitottam az ajtót, ő ott állt közvetlenül előtte és magához ölelt. - Gyere, üljünk le.
- Inkább menjünk fel. - lekucorodtam az ágyamra, Niall ott állt mellette
- Csináljak teát? - kérdezte gondoskodóan
- Nem kell, tényleg... - nyúltam a keze után és lehúztam magam mellé. Leült az ágy szélére és simogatni kezdte a kezemet.
- Ugye tudod, hogy nem gondolta komolyan?...
- Akkor miért vágott ilyeneket a fejemhez?
- Nem tudom, de hidd el, hogy fog ő még jönni bocsánatot kérni.
- És ezután mennyire kellene bíznom benne? Visszahízelgi magát, aztán meg ha valami olyat teszek, ami nem tetszik neki, akkor megint lehord majd mindenféle ribancnak?
- Lace, próbáld meg kiverni a fejedből. Te is ideges vagy még, nem úgy látod te sem a dolgokat ahogy kellene. Inkább próbálj meg aludni.
- De akkor hogy zárom be utánad az ajtót?
- Én nem ragaszkodok hozzá, hogy otthon aludjak! - mosolyodott el
- Kell egy póló? - kérdeztem megadva magamat és beletörődve, hogy hálótársam lesz ma este
- Nem, kössz. Otthon is anélkül alszok. - kezdte le magáról ledobálni a cuccait.Bemásztunk a takaró alá, de a tisztes távolságot tartottuk. A kezemet birizgálta és beszélgettünk még egy kicsit.


*Niall*

Nem ismerem régóta Lacey-t, de nagyon megkedveltem. És szerény véleményem szerint Harry nem elég, hogy rettentően igazságtalan volt, de még szemét is. Lehet, hogy rám is be fog rágni, amiért Lacey után jöttem, de nem érdekel, majd megbékél. Igyekeztem kiverni Lace fejéből a történteket, de nyilván ez nem egyszerű. Végre sikerült elaludnia és ezután én is nyugodtan hajtottam álomra a fejemet. Egyszer arra riadtam, hogy megcsörren a telefonom. Nagy kómásan éppen annyit sikerült kivennem, hogy Harry hívott. Felvettem és épp csak sutyorogtam, hogy Lacey-t fel ne ébresszem.
- Haló?
- Szia Niall! Bocs, hogy ilyenkor, de eddig bírták az idegeim. Mi van Lacey-vel? - kérdezte szelíden és egy kicsit idegesített, hogy most már játssza a kezes bárányt
- Alszik. - adtam rá az egyszerű választ
- Mi van? Te ott vagy nála? - emelte feljebb a hangját
- Igen, itt vagyok.
- Te is megfektetted? Ha egy ujjal is hozzá mersz érni én összetörlek! - ordibált

Different date every night part 3.

*Lacey*

Vasárnap kávé illatára ébredtem. Fáradtan nyújtóztam egyet, majd kinyitottam a szememet. Harry ült az ágy szélén és két bögrét szorongatott. Megvárta míg feljebb mászok félülő helyzetbe és az egyiket a kezembe nyomta.

- Túl jó vagy hozzám! - ásítoztam

- Tudom! - kacagott - Nem bántad meg a tegnap estét?

- Ennek nem ugrok be még egyszer. - nevettem - Tudom, hogy nem feküdtem le veled!

- Velem nem! - rántotta meg a vállát

- Egyébként lehet, hogy egy hülye libának fogsz nézni, de nem bántam meg.

- És lesz folytatás? - kérdezte komolyan

- Nem!

- Wow! Ez nagyon határozott volt. - mosolyodott el - Ennyire biztos vagy benne?

- Mivel egyikőnk sem szeretné folytatni...

- Tudod mihez lenne kedvem? - tért el teljesen a témától - Futni menni, mint régen is mentünk együtt még otthon... Csak az itt teljességgel kizárt!

- És ha azt mondom, hogy nem? A lakásomtól nem messze van egy park. Nem sokan járnak oda, vagy legalábbis én még nem sok mindenkit láttam ott. Csak az egyik végén van egy játszótér, szóval többnyire anyukák járnak oda kisgyerekekkel. Szerintem oda mehetnénk.

A javaslatom sikert aratott, így elmentünk hozzám, hogy valami futós cuccot húzzak és lesétáltunk a parkba. futottunk egy pár kört, majd megpihentünk egy padon. Napsütéses idő volt, de valószínűleg nem régen eshetett, mert egy jókora tócsa volt épp előttünk. Szótlanul ültünk és bámultuk a hollókat, akik inni jöttek. Ki nem állhatom egyébként a hollókat. Fekete tollazatuk olyan gyászos és a károgásuk is olyan borzalmas. De valahogy most nem érdekelt.

- Mi a baj? - kérdeztem rá a nyilvánvalóra

- Ennyire látszik?

- Futni akarsz, majd utána szótlanul bámulsz egy pocsolyát, olyan képpel, mintha a világ összes fájdalmát te hordoznád a válladon... Igen, látszik!

- Csak nem tudok dűlőre jutni... amit már otthon is mondtam.

- Sajnos én nem dönthetek helyetted. De gondold végig, hogy mivel jársz rosszabbul. Ha életed végéig szenvedsz, mert meg sem próbáltad, vagy esetleg vissza utasítanak. Meg persze ugye nem is biztos, hogy visszautasítanak.

- Nem ezzel van a baj, hogy nem merem. Vagyis nem elsődlegesen. Hanem nem tudom, hogy mit érzek! -  a hangjából is egyértelműen átjött hogy szenved és még mellé a látványa azt eredményezte, hogy szívem szerint kardba dőltem volna még én is, akkor vajon Harry hogy érezhette magát.

- Nem tudom, hidd el szeretnék segíteni. Csinálj listát, vagy... leginkább hagyj időt saját magadnak.

- De miért ilyen nehéz ez az egész?

- Hogy utána jobban tudjuk becsülni, amit elérünk! - öleltem át - Vagy legalábbis azt hiszem, hogy ez a legszívderítőbb válasz. - kuncogtam

Egy darabig még ücsörögtünk, majd hazafelé vettem az irányt. Otthon összedobtam két forrócsokit és megnéztünk egy nyálas romantikus filmet is.

Alig tudom elhinni, hogy máris kb. egy hónapja, hogy újra magam mellett tudhatom, mégis ugyanakkor rengeteg minden történt is. Egyben vagyok biztos, hogy Harry-nek és az ő elfordulásának köszönhetően tanultam meg becsülni minden percet, amit azokkal tölthetek, akiket szeretek. Attól fogva, hogy ez tisztázódott bennem, már anyáékkal is sokkal kedvesebb voltam és nem hisztiztem, amiért folyton dolgoznak. Amit ez alatt a két év alatt tapasztaltam, segített hozzá, hogy éretten kezdjek gondolkozni, komolyabb legyek és ne mindig csak a saját érdekeimet nézzem. Persze előtte sem voltam egy elviselhetetlen alak, de egyszer mindenki felnő. Ki hamarabb, ki később.

*Harry*

A kis romantikázásunk után hazamentem és vettem egy forró fürdőt. Az eszem, egyre csak egy ember körül forgott és bármit is csináltam nem tudtam kiverni a fejemből. Kínomban a fürdő után az ágyba dőltem, bár még gyerek volt az idő. Fogalmam sincs, hogy mikor alhattam el, de reggel ismét egy napsütéses őszi hétfő reggelre ébredtem. Bár lehet, hogy helyzetemben felelőtlen gondolat volt, de gyalog indultam a stúdióba. Jó kedvem lett, a kínomat kialudtam, már-már fütyörészni lett volna kedvem. Felöltöztem rendesen, hiszen ősz van, de nem különösebben törődtem azzal, hogy álcázzam magamat. Mivel suli idő van, így nem is volt túl nagy gáz. Egy pár lánnyal találkoztam össze, csináltunk képeket, majd folytattam az utamat.

A stúdióban haladtunk, bár nagyon nehezen ment a koncentráció, folyton elkalandoztak a gondolataim. Meg is jegyezték, hogy jó volna, ha leszállnék a földre.

Délután bevetettem magamat a kocsiba és a város szélén kerestem egy hangulatos kávézót. Hogy mi értelme volt fogalmam sincs. Nem nagyon tehetünk ilyeneket, de most ehhez volt kedvem. Kerestem egy eldugott sarkot és kikértem egy tejes kávét. Böngésztem twitteren, de amint észrevették, hogy bekövettem egy-két embert megugrottak az említéseim és már nem láttam át, olyan gyorsan jöttek a tweetek és ez kedvem szegte, ki is léptem.

Eszembe jutott Lacey igen gyenge listás ötlete. Na jó, azt valójában ő sem gondolta komolyan. Nekem sem állt szándékomban jó és rossz listát írni arról, hogy megérné-e belevágni egy bizonytalan dologba, hogy feláldozzak-e egy barátságot a szerelemért. Viszont úgy éreztem, hogy jól esne leírni dolgokat. Kértem a pincértől egy tollat és az itallapra kezdtem össze-vissza leírni a szabad helyekre a dolgokat, amik eszembe jutottak.

„Szeretem a mosolyát.”

„Szeretem látni, amikor örül valaminek, ha boldog.”

„Szeretem, amikor álmosan nyújtózik.”

„Szeretem, ha nyűgös és nyugtathatom.”

„Szeretem, ha az éjszaka közepén hív fel egy apró kis semmiséggel.”

„Szeretem vigasztalni, mert nem szeretem, ha szomorú.”

„Szeretem, amikor hozzá érhetek...”

Sok-sok itallapot meg tudtam még volna tölteni a gondolataimmal, amik mind róla szólnak, de sajnos félbe szakítottak. Két helyes fiatal lány jött be és szerettek volna aláírást és képet. Jó kedvem volt, gyorsan zsebre gyűrtem a papíromat, majd felajánlottam nekik, hogy üljenek le hozzám. Nem sokáig, alig egy negyed óráig ücsörögtem velük, majd elnézést kértem és haza mentem.

*Lacey*

Azt hittem egészen unalmas hétnek nézek elébe, de tévedtem. Én már egészen megfeledkeztem erről az egész név mizériáról, viszont kedden megjött az új személyigazolványom. Felhívtam Harry-t, hogy kérdezze meg a srácokat, hogy mikor érnek rá bulizni, majd hamarosan visszahívott, hogy este PARTYTIME. Ez így még jól is jött ki, hiszen szerdán csak délután volt órám. Lázas készülődésbe kezdtem, majd Harry-hez vettem az irányt, a többiek már ott voltak. Megalapoztuk a hangulatot, majd egy kevésbé felkapott klubba indultunk, remélve, hogy sem a sajtó, sem a fan-ok nem bukkannak ránk.

Az ereszd el a hajam buli tényleg bejött. Tulajdonképpen alig tudtunk magunkról, annyi alkohol fogyott. Egyedül Liam volt egy kicsit józanabb, aki a veséje miatt vigyáz magára. A táncparkettet sem kíméltük, élveztük az estét. Talán kicsit jobban is mint kellett volna. A gátlások oldódtak és fogalmam sincs, hogy hogyan történt, de azon kaptam magamat, hogy Louis-n tekergek. Csak táncoltunk, rosszat nem tettünk, azonban kicsit közelebb kerültünk a kelleténél és elcsattant egy csók köztünk...

Different date every night part 2.

http://www.youtube.com/watch?v=NkYotndjils&feature=fvst

*Lacey*

- Harry! Kelj fel! - ráztam meg a vállát

- Miért?

- Mert ha én nem alszok, akkor te se aludj!

- És te miért nem alszol?

- Te nem hallod?

- Mit?

- Azt, hogy kiabálják a nevedet! - fülelt egy kicsit

- Most hogy így mondod!

- Az oké, hogy tegnap azt mondtad, hogy te elviseled őket, mert nekik köszönhetsz mindent, de nekem miért is kell elviselnem őket?

- Mert szeretsz engem.

- Jah, boccs. Akkor majd emlékeztetem rá magamat. De miért hajnalok hajnalán akarnak itt parádézni? - a telefonja után nyúlt

- Ami azt illeti 10 óra van. És nem tudhatják, hogy mi előző éjjel alig aludtunk.

- Akkor meg miért nincsenek iskolában?

- Passzolom. De aludj vissza, le megyek hozzájuk.

Persze, még hogy visszaaludni, ahogy kilépett még hangosabbak lettek, meg sikítozni is kezdtek. Mondjuk azon jót röhögtem, hogy mondta nekik Harry, hogy mindenkivel csinál képet, csak utána menjenek suliba.

Mire bejött én már lent csináltam a reggelit. Anne és Rob elmentek dolgozni, Gem pedig suliba. Kajálás után össze szedtük a cuccunkat és visszamentünk Londonba. És mindjárt be is mentünk elintézni a papírokat, még mielőtt meggondolnám magamat. A napot még együtt töltöttük, délután még a srácok is becsatlakoztak.

Filmet néztünk közösen, egymás hegyén hátán fetrengve a nappaliban, amikor is megcsörrent a telefonom. Ray volt az, kicsit hezitáltam rajta, hogy felvegyem-e, de úgy voltam vele, hogy legkésőbb másnap reggel a suliban úgyis találkoznánk. Kimentem az udvarra, hogy a többiek közben nyugodtan tudják nézni a filmet, meg mert senkinek semmi köze nem volt hozzá, hogy mit beszélek.

- Szia Ray!- vettem fel

- Szia Lacey! Nem voltál ma suliban.

- Remek megfigyelő vagy! - kuncogtam egy kicsit, bár eléggé feszült voltam

- Valami baj van?

- Nem, csak egy papírt kellett elintéznem, de holnap már megyek!

- Okés! Figyelj, én csak azt akartam valójában, hogy elég sokat ittam szombaton és bocs hogy kikezdtem veled, de igazából én nem akarok tőled semmit. Én nem akarlak megbántani, meg valójában szerintem minden pasi hülye, akinek nem kellesz, de én is hülye vagyok és...

- Ne ragozd tovább. Valójában nagyon örülök, hogy te sem akarsz semmit.

- Akkor szent a béke?

- Igen és most nagyon megnyugodtam.

- Akkor holnap reggel találkozunk! - mondta vidáman

- Szia! - nyomtam ki. Majd boldogan visszamentem és lepacsiztam Harry-vel - Ray ügy letudva!

- Mondtam én! - mosolygott biztatóan az én kis bongyim

- Milyen Ray? - érdeklődött Niall

- Nem kell te neked mindent tudnod! - intette le Harry

Ezután a hét már eseménytelenül telt. A suliban nem volt gáz, még Ray-el sem. A srácokkal meg nem is találkoztam péntekig. Akkor viszont megint átköltöztem Harry-hez a hétvégére.

Szombaton bevetettük magunkat Lou-hoz, viszont most jött az összes srác is séró belövésre. A kontytól, amit a fejemre varázsolt el voltam hűlve.

A fodrászosdi után mindenki hazafelé vette az irányt, hogy elkészüljön. Végre felvehettem a múlthéten beszerzett fekete ruhámat és most egy kicsit erősebb, elegánsabb sminket készítettem magamnak.

Egy kisbusz jött értünk, azzal mentünk mindannyian és végre megismerhettem Perrie-t és Danielle-t is. Nagyon szimpatikusak és amúgy mint kiderült ők sem találkoztak még. Minket lányokat kiraktak valami oldalsó bejáratnál, a srácok pedig a vörös szőnyegen vonultak, majd bent újra találkoztunk. Kicsit fura volt olyan helyen bálozni, ahol az emberek 90%-át ismered a tv-ből, valamint minden percben a vakuk villognak.

- Harry, biztos hogy jó ötlet volt engem idehozni? - kérdeztem aggodalmaskodva

- Az unokahúgom vagy, mi gáz lehet?

- Papírom még nincs róla!

- És szerinted ki az aki bemutatkozásnál elkéri a személyigazolványodat?

- Nem tudom, de legyen igazad!

- Ne parázz, inkább gyere táncoljunk!

Nem kellett kétszer kérnie, így mi is csatlakoztunk a sok emberhez akik táncikáltak, valahol ott voltak a táncparketten Liam-ék és Zayn-ék is, Lou és Niall pedig eltűnt a szemem elől. Egész sokáig lötyögtünk a zenére. Szeretek táncolni alapból is, ez a helyzet pedig a Végzősbálunkra emlékeztetett, amikor még minden a legnagyobb rendben volt. És ezt nem csak arra értem, hogy nem volt ott az a két év a hátunk mögött, amin már keresztül mentünk, vagyis nem csak arra, hogy én mit éltem át. Akkor még nem éreztem azt, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetem. Vagy nem járt az a fejemben, mint most, hogy ha ez felkerül a netre, akkor mennyi gyűlölködést fogok én kapni. Még szerencse, hogy nem a saját nevemen van a twitterem, mert akkor személyesen nekem küldhetnék az utálkozást.

Viszont megszomjaztam, így a bár felé vettük az irányt. Kicsit lemaradtam, mert a táskámban kerestem papírzsebkendőt és a táskában kotorászás és magassarkúban tipegés egyszerre nem ajánlatos, így belassítottam.

- Mit kérsz? - fordult hátra Harry

- Mindegy, csak ne legyen benne alkohol. - adtam választ anélkül, hogy felnéztem volna. Majd mikor végre meglett az a fránya zsepi, felemeltem a fejemet és csak akkor vettem észre, hogy Harry is megtorpant, engem várt, és szemből két igencsak ismerős arc vigyorgott ránk.

- Had mutassalak be titeket! - törte meg a néhány pillanatnyi kínos csendet Harry - Ő itt Lacey, ők pedig Caroline és Olly.  Nincs problémám Caroline-al, de a művigyorát miközben kezet fogtunk látni kellett volna. Leültünk mi is melléjük a bárpulthoz, Harry beszélgetni kezdett velük és én nagyon fölöslegesnek éreztem ott magamat. Bambultam kifelé a fejemből, amikor megláttam, hogy Lou és Niall keresztül sétálnak a termen. Szerencsére Niall meglátott minket és én eltátogtam egy 'Segíts' szót. Mire is felénk iramodott.

- Sziasztok! - adott puszit Caroline-nek és kezelt le Olly-val - Harry, nem bánnád, ha elrabolnám a hölgyet?

- Csak nyugodtan! - Niall felém nyújtotta a karját, én pedig örömmel fogadtam el. Behúzott a táncparkettre és lötyögni kezdtünk.

- Köszönöm! - hálálkodtam a mentő akcióért

- Akármikor. - mosolygott - Hogy tetszik Caroline?

- Szép nő.

- Tudod, hogy nem úgy értettem!

- Nem mondanám, hogy túlzottan barátkozni akart velem. Bár a furcsa műmosolya után a bemutatkozásnál, már én sem biztos, hogy olyan nagyon barátkozni akartam.

- Rendes nő, hidd el.

- Niall, engem nem kell győzködni, nekem azzal sem volt problémám, amikor együtt voltak. Tudtam, hogy Harry szereti. Az sem zavarna, ha még mindig együtt lennének, bár azt kétlem, hogy megtudna bírkózni a mi furcsa kötődésünkkel.

- Hát bocs, hogy ezt mondom, de szerintem tök mindegy, hogy Harry következő barátnőjéről, vagy a te következő barátodról beszélünk, egyiknek sem lesz könnyű.

- Igen, ezt aláírom. De egyrészről, nyilván akkor már nem fogunk csak úgy ott aludni a másiknál meg ilyenek. De ha meg úgy nézzük, aki el tudja fogadni a mi barátságunkat úgy ahogy van, arról tudhatjuk, hogy igazán szeret minket.

- Igen, ebben is van igazság. - kicsit elhallgattunk, majd eszembe jutott, hogy a múltkor húzta a száját, amikor feljött szóba, hogy bálba kell jönni

- Amúgy miért problémáztál a múltkor a táncoláson? Semmi baj nincs azzal, ahogy táncolsz!

- Ilyen partnerrel nem nehéz! - kacsintott egyet

- Ohh... Kössz a bókot! - nevettem

Miután meguntuk a táncolást, leültünk az egyik asztalhoz beszélgetni. Majd kis idő múlva megkérdezte, hogy nem-e nagy probléma, ha ott hagy egy kicsit, amíg megkeresi Louis-t. Természetesen ilyenen nem problémázok.

Csak egy pár percet ücsörögtem egyedül, mivel arra lettem figyelmes, hogy Olly felém közelít.

- Ilyen szép hölgyeket vétek hagyni itt ücsörögni! - jött oda mosolyogva és a kezét nyújtotta

- Vigyázz, mert belepirulok. - mosolyogtam

- Az minden lánynak jól áll! - ahogy a táncolók felé tartottunk megláttam Harry-t és Caroline-t együtt csörögni. Nem tudom, hogy mi ülhetett ki a fejemre, de valami tutira látszott rajtam.

- Minden rendben?

- Persze. - mondtam zavartan, de azért jöttem zavarba, amiért nem tudtam eltakarni a meglepődöttségemet

- Féltékeny vagy?

- Dehogy! - nevettem, mert még a feltételezést is viccesnek találtam

- És akkor milyen kapcsolatban vagytok?

- Szoros. - amint kimondtam rájöttem, hogy ez eléggé hülye válasz volt, de mivel nem firtatta tovább, így én sem kezdtem magyarázkodni.

Egy jó darabig táncoltunk és én közben rengeteget nevettem. Meg kell hagyni, hogy igazán jóképű és jófej, szimpatikus fickó. Az pedig sütött róla, hogy élvezi hogy táncolhat. Komolyan jól éreztem vele magamat.

Egy idő után bevettük a bárpultot és hamarosan csatlakozott Harry és Caroline is.

- Kezd meghalni a buli. - nevettem

- Jaja. - helyeselt Harry - Mi úgy készültünk Lace-el, hogy valahol folytatjuk az estét. Van kedvetek csatlakozni?

- Nekem van! - vigyorgott Olly, úgy hogy majd kiesett a saját száján

- Miért is ne? - egyezett bele Caroline is az én lehető legnagyobb örömömre 'ironic'

Mivel így készültünk, hogy valami klubban folytatjuk, így hoztunk magunkkal váltó ruhát. Még gyors megkérdeztük a többieket, hogy valaki akar-e jönni velünk, de senki nem jött. Megkértük Liam-et és Dan-t, hogy vegyék majd ki a kocsiból a táskát. Majd a kocsihoz mentünk átöltözni. Nem vagyunk szégyellősek így egyszerre szálltunk be a furgonba öltözködni, meg nem is szerettem volna, hogy Harry áttúrja a ruhákat és mindent összegyűrjön. Így én szépen előszedegettem, amiket levettünk pedig szépen visszahajtogattam a sporttáskába, majd a sofőrnek is a lelkére kötöttük, hogy juttassa eszébe a táskát Liam-éknek. Úgy voltam vele, hogy a klubba lazulni megyünk, így egy kis egyszerű tengerészes összeállítást vettem magamra.

De úgy látszott az egyszerűség nem mindenkinek jön be.

- Ugye nem haragszol meg, ha azt mondom, hogy ez eléggé kis csitrisre sikeredett? - mért végig Caroline

- Ugye nem haragszol meg, ha azt mondom, hogy én még eléggé kis csitri vagyok! - válaszoltam hasonló hangnemben, ahogy ő a kérdést feltette. Olly inkább elfordult, hogy ne a képünkbe vigyorogjon. Harry-re viszont ránézni sem mertem, mert mihelyst kimondtam, már végig is futott az agyamon, hogy ezzel őt bántom a legjobban.

- Bocs. - nyögtem ki és közben egy kicsit megérintettem Harry kezét, hogy tudja, hogy ez neki szólt, majd elindultam

- Lace! A másik irányba. - szólt utánam, de szerencsére nem hallottam különösebb dühöt a hangján. Visszafordultam és határozottan indultam el, bár fogalmam sem volt róla, hogy hova is kell menni. Annyit tudtam, hogy kb. másfél utca, de hogy le kell-e valahol fordulni, vagy ilyesmi... arról fogalmam sem volt. Úgy voltam vele, hogy majd utánam szól Harry, ha már rossz irányba tartok. Gyanús volt, hogy nem hallom Caroline cipőjének a kopogását, de nem akartam házra nézni. Viszont hamarosan Olly vidám hangja szólalt meg mögöttem.

- Tulajdonképpen te most tudod is hogy hova mész, vagy csak visz a lábad?

- Valójában, csak megyek előre.

- Akkor megsúgom, hogy ott, annál az üveges épületnél balra kell fordulni.

- Köszi! - mosolyogtam rá

- Mi a baj kicsi lány? - dobta át karját a vállamon

- Semmi, csak tudom, hogy ezzel a kis összeszólalkozásunkkal csak Harry-t bántjuk.

- Nézd én nem tudom, hogy ez nálatok hogy van, de pasiként az ex csajodat fura másik fickóval látni. Szóval gondolom a volt pasidat is fura új nővel látni. - akaratlanul is egy kicsit felkacagtam

- Nem a barátnője vagyok! Ez ennyire nem egyértelmű?

- Hát, valójában megfordult a fejemben, de azért mérget én sem vettem volna rá.

- Öhm... a bemutatkozásnál lemaradt, de ... Lacey Styles, örvendek! - nyújtottam felé kacagva a kezemet, mintha most találkoznánk először

- De neki csak egy tesója van, Gemma. Nem? - kérdezte zavarodottan

- De! Én az unokahúga vagyok. - mosolyogtam

- És hogy kerültél te elő most a semmiből?

- Hosszú a sztori! - nevettem, de igazából csak igyekeztem terelni a témát

- És az éjszaka is hosszú. - Nem volt menekvésem és mivel Harry-vel nem beszéltünk meg semmit, így jobbnak láttam az igazat mondani, csak éppen azzal a kis csavarral, hogy az unokatesója vagyok.

*Harry*

Kellemetlen volt összefutni Caroline-al. Mármint csak a szituáció volt kellemetlen, nem úgy néztek ki, mint akik Lacey-vel mindjárt egymás szívébe zárták volna magukat. Arra is elég erős a gyanúm, hogy Niall egy mentőakció keretein vitte táncolni Lace-t és nem azért, mert annyira szeret táncolni. Utána pedig, amikor Olly-val láttam, egész megnyugodtam, hogy mégsem utál mindenkit élből, akik itt vannak.

Reméltem, hogy Caroline-al is megbékélnek majd, pláne amikor a klubba jövetelről beszéltünk és mindkettőjük arcán őszinte mosoly volt. Azonban rövid úton rá kellett jönnöm, hogy azok a mosolyok nem egymásnak szóltak. Amikor Caroline beszólt Lacey-nek, Lace pedig visszaszólt, akkor csak a jól neveltségem és az aggodalmam tartott vissza a röhögéstől. Lacey elviharzott, Olly pedig utána ment. Caroline eléggé felhúzhatta magát, mert utána nekem folytatta.

- Mostanában az ilyen kis éretlen csitrikre buksz?

- Lacey nem egy éretlen csitri, sokkal komolyabb, mint azt a kora megkövetelné és ő az egyik legnagyszerűbb ember, akit... Mit mondtál, hogy bukok rá? - kaptam észbe, hogy mit is mondott.

- Jah, hogy nem buksz rá, csak felcsináltad és most dédelgeted...

- Te képzelegsz? Miért lenne terhes?

- Idézem: Mindegy csak ne legyen benne alkohol...

- Lacey nem terhes. - mondtam mostmár nyugodt hangon - És mellesleg az unokahúgom, szóval ha az lenne sem tőlem lenne.

- Az unokatestvéred? - hitetlenkedett - És eddig hol dugdostad?

- Akkor költöztek el Bournemouth-ba, amikor én belevágtam az X-factorba és megszakadt köztünk minden kapcsolat. Viszont tudtam, hogy nagyon régóta ide akart jönni egyetemre és egy pár hete megkerestem. Szóval még csak azt sem lehet mondani, hogy ő akaszkodott rám. - tettem hozzá még mielőtt tovább fűzné a dolgokat. - És mellesleg, hogyha mostmár megnyugodtál, akkor elindulhatnánk utánuk. - Tétovázva leste a betont, majd megindult. Én pedig utána.

- Nem akartam gondot okozni. - mondta tényleg bűnbánóan

- Nekem nem okoztál. - rántottam meg a vállamat

- Nem fog haragudni?

- Rám nem.

- Én meg valahogy majd túl élem.- nevetett

- Azért egyet javasok. Ne próbálj meg vele túlzottan jópofizni, mert ezt nem fogja bírni. - bólintott egyet majd másra tereltük a témát.

A klub előtt kint várt minket Olly és Lace, szemmel láthatóan jól el voltak.

- De jó, hogy itt vagytok, már azt hittem, hogy itt fagyok meg! - forgatta meg a szemeit Lacey

- Kellett neked úgy sietni! - kuncogtam. Válaszul csak a tipikus 'kinyírlak' nézését kaptam. Átdobtam a vállamat a karján. - Gyere, igyunk valami lélekerősítőt.

Egész jól belejöttünk az iszogatásba. Jól el is voltunk és bár ugyan csak alap társalgás szintjén, de egyre többet beszélgetett a két hölgyemény is. Olly elcsalta táncolni Lacey-t, majd én és Caroline is így tettünk. 

Az este hátralévő részében, már nem nagyon láttam az én kis hugicámat, de úgy voltam vele, hogy Olly-val jó kezekben van. Miután Car lelépett én jól éreztem magamat más emberek társaságában, de egy idő után rohadtul unalmas lett a buli. Felhívtam Lacey-t, hogy indulhatunk-e és abban egyeztünk, hogy kint találkozunk. 

Én már ültem a taxi-ban, amikor Olly-val kézen fogva jöttek ki az ajtón és egy búcsúcsókkal váltak el. Beült mellém és én zavaromat poénnal igyekeztem elütni.

- Olly nem tart velünk? - kuncogtam

- Miért Caroline nem tart velünk? - vágott vissza

- Mondtam már, hogy mi ezt lezártuk.

- Na ja, és ezt szerinted ő is így gondolja?

- Igen, csak barátok vagyunk. De köztetek mi van? - húzogattam sejtelmesen a szemöldökömet

- Semmi.

- És akkor hova tűntél egész éjszaka?

- Tetszettek a folyosók.

- Mi tetszett bennük?

- Az, hogy sötétek és kihaltak. - nevetett és ezzel tulajdonképpen mindent beismert, de folytatta is - Várjunk csak, hogy is szoktál te az ilyen esetekről nyilatkozni... Megvan! Tudod Harry, Olly egy kedves srác. - vigyorgott a képembe és mostmár abszolút biztos volt minden.