2012. augusztus 13., hétfő

Everything happens with reason



*Harry*



Gyorsan letusoltam, tényleg nagyon gyors volt, de muszáj volt, mert a koncert utáni állapotomban nem igazán akartam bemenni a kórházba. Mikor végeztem, kint fogtam egy taxit, abból pedig hívtam Lacey-t, aki megígérte, hogy a hátsó bejáratnál fog rám várni.



*Lacey*


Megérkezett a taxi és én még mindig alig mertem elhinni, hogy Harry száll ki belőle és ott áll előttem teljes életnagyságban. Oda lépett hozzám és szorosan megöleltük egymást. 
- Idő közben ideértek Nell szülei, kedves emberek.
- De ugye nincs nagy baj?
- Harry, ez csak nézőpont kérdése...
- Bemegyünk?
- Azt beszéltem meg Mr. és Mrs. Sparks-al, hogy most nem megyünk be. Még nem is hozták vissza Nell-t és utána gondolom, hogy úgyis ők akarnak be menni, meg Nell sem lesz túl fényesen és a lelkemre kötötték, hogy menjünk haza és aludjuk ki magunkat.
- Értem... - kicsit szomorkásan és aggodalmasan csengett a hangja. Az oka meg volt rá, csak még nem egészen tudtam, hogy hogyan fogom neki feltálalni az eseményeket.
- Merre laksz?
- Valójában a város másik végében.
- Van valami sürgős dolgod otthon?
- Nincs.
- Akkor jössz hozzám? Holnap meg majd szépen bejövünk együtt.
- Persze. És addig is veled lehetek. Tudod, hogy mennyire hiányoztál? - karolta át a vállamat és kezdett maga után húzni
- Harry, ezt inkább ne itt, mert ha sírva fakadok, akkor, hogy vezetek haza? Mellesleg hova húzol? Amarra parkoltam. - nevettem
- Te jó ég és én tényleg be merjek melléd ülni?
- Félted a kis rongyos életedet, mi? - kekeckedtem - Tudd meg, hogy jól vezetek!


***



- Na jó, tényleg túléltem az utat! (Harry)

- Én megmondtam. - léptem ki a liftből és már dugtam is a zárba a kulcsomat - Megérkeztünk, én itt laknék.
- Szép, meg olyan Lacey-is. De valami fura.
- Mi? Az hogy rend van? - kacatam
- Lehet! - nevetett velem
- Akkor oké. Szeretnél fürödni?
- Kössz, de letusoltam mielőtt eljöttem.
- Akkor ott a kaja a piros lábasban a hűtőben, megmelegíted, amíg megfürdök?
- Persze. 


***



- Ez gyorsan ment!

- Hé, én nem te vagyok, hogy órákig áztassam a popsimat.
- Ne izélj már! Már egészen le szoktam róla, csak ritkán van rá időm...
- Még meg is terítettél? - dobtam le magamat az asztalhoz - Te egy arany ember vagy!
- Tudom!
- Na azért ne bízd el magadat. - csendben falatoztunk tovább, majd kaja után gyors elmosogattam, amiből ettünk
- Tudnám mikor tanultál te meg ilyen jól főzni?
- Tudod az elmúlt két évben, amikor nem igazán volt kihez szólnom, akkor volt időm ilyen apróságokra, mint megtanulni főzni...
- Komolyan?
- Nem!
- Amúgy nem akarsz mesélni, hogy mi volt veled eddig?
- Nem! - az arcára fagyott az eddig is csak igen halványka mosoly - Vagy legalábbis megérdemelnéd, hogy ne meséljek, de majd inkább máskor, most sokkal fontosabb dolgunk van.
- Mi? - csúszott az arcára egy kaján vigyor
- Harry! Te perverz barom!
- Zavar?
- Nem. De most legyél egy kicsit komolyabb! - öntöttem ki a bögrékbe a teát, majd intettem, hogy kövessen. Lekucorodtam az ágyam végébe a szőnyegre. Ismerve Harry-t jobbnak láttam nem beleengedni az ágyamba a teával a kezében, mert ott úgyis addig mocorog, hogy kiönti. Magához akart húzni, hogy hajtsam a fejem a vállára, úgy ahogy régen is szoktuk, de én inkább szembe fordultam vele. - Harry, valamit el kell mondanom...
- Baj van, Lacey?
- Őőő, nem tudom, de kérlek ne ess kétségbe! Szóval.... öhm......tudod..... Nell kisbabát várt. - nyögtem ki nagy nehezen. Harry arcára kiült a döbbenet.
- És most ő a koncert miatt ... nem... vagyis... ment el a baba? Te jó ég, de hiszen minek jön valaki terhesen koncertre, utána meg majd mi leszünk a hibásak.
- Egy: Harry Styles, ne legyél már barom! - mondtam ezt egy kicsit mérgesen - Kettő: Nem valószínű, hogy a koncert miatt vetélt el, valószínűleg ez csak egy véletlen egybeesés, mellesleg, amikor a legelején, amíg vártunk, találkoztam vele, már akkor is elég szarul nézett ki. Három: Harry, Nell tőled várt gyereket...





















Ez a kép csak egy szar poén, de nem bírtam kihagyni, pedig vacilláltam rajta egy darabig. Bocsi emberek!
Fent az újabb :) 
Viszont mivel izgi a helyzet a történetben, ezért úgy döntöttem, hogy nem hozok addig újat, amíg nem lesz 5 db véleménykifejtős komment a fejezet alatt. Bocsánatot kérek a hűséges kommentelős olvasóktól, majd titeket kárpótollak valahogy. Jah, és még azt hozzátenném, hogy szerdán elutazok, szóval jobb, ha csipkeditek magatokat :)

6 megjegyzés:

  1. muszáj mindig a legjobb részeknél abbahagynod? he? Olyan kíváncsi vagyok te meg itt húzod az agyam szép xDD amúgy nagyon jó :)) gondolkoztál már azon, hogy hosszabb fejiket írsz? xDD

    VálaszTörlés
  2. Jajj de most téll..xd itt hagyod abba?? normális vagy??xd De nem baj nagyon jóó lett és siess a kövivel..:DD :$♥

    VálaszTörlés
  3. Jajjmááár a legjobb résznél...De imádom, komolyan, hogy tudsz ilyen jól írni? Szegény Harry...Egyik kedvenc blogom a tied:)))

    VálaszTörlés
  4. fuu ez a vége nagyon meglepett irtóóó izgi :DD köviit :))

    VálaszTörlés
  5. Ez egy nagyon jó történet!!Muszály volt ilyenkor abba hagyni???Már nagyon izgis volt és a kép...5 percen keresztül röhögtem :D

    VálaszTörlés