Emberrablás

- Hahó! Itt vagy? - csettintgetett az orrom előtt
- Úgy fest.
- Szerintem meg nem! Itt beszélek hozzád már mióta!
- Jól van, bocsánat! Én úgy szeretlek! - sírtam el magamat még számomra is váratlanul
- Jól vagy? - mászott mellém az ágyba
- Nem. - ráztam meg a fejemet
- Na jó, add a pocid! - húzta a hátamat a mellkasához, jobb kezével pedig a hasamat kezdte simogatni
- Átlátsz rajtam! - töröltem le a könnyeimet és igyekeztem magamat összeszedni
- Na jó, mesélj! Mi nyomja a kicsi szívedet? Ok nélkül még ilyenkor sem szoktál sírni.
- Nem tudom, csak... úgy szeretlek!

*Lacey*

Egy újabb adag, szokásos 'Mi lenne velem nélküled?' nyáladzás után végre rátértünk a lényegre, ami miatt két napja itt kempingezek. Igyekeztem összeszedni a jobbik eszemet és hasznos tanácsokkal előállni, bár azért ilyen helyzetben az nem egyszerű. Mindenesetre a haditerv elkészült, már csak a megvalósítás állt előttünk.

***

- Lacey-ért jöttem! - közölte Niall köszönés nélkül, amikor Harry ajtót nyitott neki
- Oké! Szia, egyébként! Lacey bent van. - keresztül trappolt a nappalin és elkapta a kezemet
- Gyere! - és már húzott is
- Hova megyünk? Állj már meg! - nem igazán sikerült rá hatnom a szavaimmal
- Niall! A lányszöktetés már kiment a divatból, kérd meg a kezét, csinálunk lakodalmat és minden rendben lesz... - nevetett Harry
- Niall, Harry melegítőjében vagyok, és legfőképp mezítláb! - vinnyogtam
- Nem baj! - azzal felkapott a karjaiba
- Azért holnapra hozd már vissza légyszi! - nevetgélt még mindig Harry és már csak azt hallottam, hogy becsukja mögöttünk az ajtót. Niall betuszkolt a kocsiba és már indultunk is.
- Niall, elmondanád, hogy hova a francba megyünk?
- Hozzád!
- És ezt ilyen látványosan kellett megtenni? - ingattam rosszallóan a fejemet
- Ne rontsd már el a bulit!
- Jó! - durcáztam és egy darabig hallgattunk
- Most haragszol? - törte meg a csendet
- Majd rájössz!
- Úgyis meg fogsz békélni! - kuncogott és egy puszit nyomott az arcomra, de én csak arrébb húzódtam és az ablak felé fordultam.

A kocsi lassan lefékezett és megállt a ház előtt. Nem mozdultam, Niall kiszállt megkerülte az autót és kinyitotta az ajtómat. Kiszálltam és gyorsan fel is kapott, hiszen bár a múltkori hónak már nyoma sincs, de mégiscsak december van és nagyon hideg. Átkaroltam a nyakát és nyomtam egy puszit az arcára. Bűntudatom volt, hiszen duzzogtam, pedig ő konkrétan elrabolt, mert nekem akart meglepetést csinálni.
- Elárulod, hogy mit csinálunk? - kérdeztem bűnbánó hangon
- Randizunk! - vigyorgott szívdöglesztő mosolyával és finom csókot lehelt ajkaimra, míg a liftet vártuk. - Tudod, azon gondolkoztam, hogy már elmondhatom, hogy a barátnőm vagy... vagyis el nem mondhatom, mert titkolózósdit játszunk - kacagott - De még úgy igazából nem is vittelek el randizni. Pedig én szeretnék veled randizni!
- Én is szeretnék! - adtam egy puszit és közben megjött a lift
- Elrabolni pedig azért raboltalak el, mert így nem kellett magyarázkodni Harry-nek.
- Haha, majd kell nekem holnap. - nevettem - Apropó... holnap haza kísérem Harry-t, meg ha minden igaz jön Louis is valamiért.
- Te miért mész? Nem akarsz inkább velem maradni?
- Ne zsarolj a kiskutya szemeiddel! - kacagtam - Mér régen láttam Gemma-t, meg Harry szüleit és tudod, hogy hiányoztak ők is az elmúlt két évben... hiszen ők az én második családom.
- Okés. - sóhajtott egy nagyot keservesen
- Majd kárpótollak. - csókoltam meg úgy, hogy azt ígéretnek lehessen venni
- Szavadon foglak! - már fel is értünk, kinyitottam az ajtót
- És most hova tovább? - kérdeztem
- Kotorászhatok a szekrényedben?
- Persze. - leültem a kanapéra és vártam, hogy Niall visszatérjen Narniából. Egy farmert, egy meleg pulcsit, bakancsot és kabátot hozott.
- Te jó ég, az északi sarkra készülünk?
- Sokkal rosszabb! - mondta tettetett komolysággal.

Több, mint egy órát kocsikáztunk, elhagytuk a várost és a sötétben nem igazán tudtam tájékozódni, hogy vajon merre vagyunk. Miután kiszálltam, mindjárt rájöttem, hogy nem viccelt, amikor azt mondta, hogy rosszabb, mint az északi sark. Nagyon hideg volt és rettentően fújt a szél.
- Hol vagyunk? - kérdeztem
- Nem soká meglátod! - sétáltunk még egy kicsit, majd befordultunk egy sarkon és elém tárult a kivilágított móló.
- Hmmm... strandolni fogunk? - kuncogtam
- Csak ha teljesen elment az eszed!
- Neeem! Vigyázni kell az én kis aranytorkú pacsirtámra.
- Na persze, fogd rám, hogy gyáva vagy!
- Rád fogtam! - nevettem és nyomtam neki egy puszit
- Na jó, egyébként nem egészen éjszakai fürdőzést terveztem mára.
- Akkor mit? - kíváncsiskodtam
- Bírj még egy kicsit magaddal!
- Értettem főnök úr!
- Pihenj katona!

Sétáltunk még egy darabig, majd hamarosan egy kilátó szerűséghez értünk. Oszlopokon állt, egy kerek bódé, oldalán kerítés, a teteje nád és egy lépcsősor vitt felfelé.
- Ide jöttünk? - csak nem bírtam magammal
- Igen! - adta meg magát. Felmásztunk a kilátóba. Majd az ülőkére térdeltem és nekitámaszkodtam a korlátnak, pont a város és a tenger összefonódása volt így előttem. Niall mögém állt és átölelte a derekamat. - Tetszik?
- Nagyon! - tényleg magával ragadott a látvány és a hely hangulata. Hirtelen ellépett mögülem és én csodálkoztam, hogy mit csinál. Benyúlt a pad alá és előhúzott valamit. 
Hamar rájöttem, hogy egy táska volt, amiből plédek és forró tea került elő. Az egyik plédet szépen leterítette alánk a padra, kiöntötte a teákat, majd összebújva betakaróztunk és ott ücsörögve aznap este mi voltunk a legboldogabbak. 

***

Mire odaértem Harry-hez, ők már indulásra készen álltak, azt sem tartom kizártnak, hogy Louis akár az éjszakát is itt töltötte. Ahogy berontottam, nem mondanám, hogy túlzottan szívderítő látvány fogadott. Ültek egymás mellett a kanapén és hallgattak nagyokat, úgy néztek ki, mint akik a kivégzésükre várnak. 
- Összeszedek néhány cuccot és indulhatunk. - mondtam, de csak egy halvány bólintás volt rá a válasz. 
Kifelé menet úgy helyezkedtem, hogy én menjek legelöl, így az előszobában fel tudtam kapni a Rover kulcsát. - Én vezetek! 
- Felejtsd el! - rázta meg a fejét Harry
- Ideges vagy, nem vezetsz! - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon és úgy tűnt már meg is győztem. 

A városból kiérve, amikor már nem volt, ami elterelje a figyelmemet, egyre idegesítőbbé vált a letargikus hangulatuk. Próbáltam jó női praktikával üres fecsegéssel elvonni a figyelmüket, de nem vált be. Már kínomban a rádiót kapcsoltam be és örömömre, nem éppen egy szomorú szám ment. És az első pár taktus után rájöttem, hogy még ismerem is, így énekelni kezdtem a refrént a rádióval együtt. 

"If this is love then love is easy, 
It's the easiest thing to do."
/Ha ez szerelem, akkor a szerelem könnyű, a legkönnyebb dolog, amit tehetsz/

- Na én a szerelem könnyűségével azért vitatkoznék! - jegyezte meg Harry, majd egy laza mozdulattal kikapcsolta a rádiót. - Rohadt nehezen telt el az a három óra, ameddig az út tart, de végre megérkeztünk és a srácokat, mintha kicserélték volna... 

Let's have sex

*Lacey*

Még tömtük a fejünket, amikor be állított Louis is. Megkínáltuk őt is, majd kezdetét vette egy számomra majdhogy nem 100%-ban érdektelen beszélgetés. Az a helyzet, hogy ha a One Direction-ből 3 embert egy légtérbe zárnak, ott elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb munkáról essen szó. Pláne most, hogy itt az új dal, új klip és a karácsonyi jótékonysági koncert előtt állnak. Addig ficánkoltam, míg a fejem Harry ölébe nem került és el nem kezdte birizgálni a hajamat. Ezeknek a következménye pedig az lett, hogy elaludtam. Jó ízű szunyámat Harry zavarta meg.
- Mirmurr! Kelj fel!
- Nem! - ellenkeztem
- De akkor bepisilek.
- Na jó, akkor inkább mégis! - nevettem, majd megemeltem magamat és álmosan dörzsölgettem a szememet.
- Szuszi, tán' nem aludtál az éjjel? - nevetett rajtam Louis
- Harry túlságosan lefoglalt. - mondtam némi huncutsággal a hangomban. A fejüket látni kellett volna, szavakkal szinte leírhatatlan, hogy mi ült ki rá. Vagyis talán a féltékenység állt volna hozzá a legközelebb? Nem tudom eldönteni. De mindenesetre a nevetés kitört belőlem. - Amúgy a nagy beszélgetésből az lett, hogy az első mondatának a felét sem hallottam, mert bealudtam. Hány óra van?
- Hat. És éppen azon gondolkozunk, hogy főzni kellene valamit, csak mindenki lusta elmenni vásárolni.
- Haha, hát én sem fogok. De főzni főzök.
Harry visszatért közénk. Már sorshúzásról, kajarendelésről és minden egyébről is szó esett, mivel tényleg senki nem akart boltba menni, de végül Harry és Louis meg adta magát. Nekem pedig ördögi gondolataim támadtak. Amint becsukódott a srácok mögött a nagykapu, Niall-el megtámadtuk egymást. Nehezen akartak elválni egymástól az ajkaink, de Niall mindjárt a korholással kezdte.
- Tudod Lacey, azt hiszem te jobban élvezed ezt a titkolózósdit, mint én.
- Én meg biztos vagyok benne. - nevettem
- Nem akarjuk legalább nekik elmondani? - próbálkozott
- Nem! - ráztam meg határozottan a fejemet - Valahogy én úgy érzem, hogy inkább máskor kellene. De ne aggódj, én sem fogom már sokáig bírni.
- Komolyan? - búgta szexin a fülembe és közben végig simított a csípőmtől hátra a gerincem felé
- Igen. - sóhajtottam - Határozottan. - ajkaink ismét egymásra találtak és én már a teljes elgyengülés határán billegtem. Észbe kaptam, mert tudtam, hogy vissza kell szereznem a lelkierőmet és az irányítást, ahhoz hogy véghez vihessem a tervemet.
Elhúzódtam tőle és addig toltam a mellkasánál fogva magam előtt, míg a kanapénak nem ütközött és rá nem rogyott. Az ölébe ereszkedtem és hevesen kezdtem csókolni, s közben úgy finoman mocorogtam az ölében. A kezeit végigsimította a combomon, végül a fenekembe markolt. Ajkaimat eltéptem az övétől és a nyakát kezdtem puszilgatni.
- Tudod... miért... jó,... hogy... titkolózunk? - mondtam szaggatottan a puszik miatt
- Nem, de gondolom elmondod...
- Az, hogy... szexelhetünk... itt... úgy,hogy... Harry... még csak... nem is... sejti. - folytattam
- Lacey, te jól vagy összerakva? - tolt el a vállaimnál fogva
- Ahan... - kuncogtam huncutul
- De biztos vagy benne?
- Abban, hogy jól vagyok-e összerakva? Nem egészen... De abban, hogy kívánlak... Nos, teljes mértékben! - megragadta a csípőmet, szorosan magához húzott és olyan hevesen csókolt, hogy ismét a fejvesztés fenyegetett - Ne, itt! Gyere, menjünk fel! - húztam magam után
- Te Harry ágyában akarsz szeretkezni?
- Nem ragaszkodom az ágyhoz, csak ne idelent, hogy ha hazaérnének, akkor legyen időnk magunkat összeszedni.
- Rossz vagy! - kacagott
- Baj? - kekeckedtem
- Ohhh, dehogy! De a rossz kislányokat el kell fenekelni.
- Csak, ha elkapsz! - szaladtam fel a lépcsőn. Nem jutottam messzire, a lépcső tetején már el is kapott. Ismét a fenekemet markolta, azt hiszem jót tett, hogy egész nap egy szál bugyiban flangáltam előtte, és megemelt. Lábamat a csípője köré fontam, ő pedig mellkasával a falnak nyomott.
- Elkaptalak! - duruzsolta
- Öhm, azt észrevettem. - kacagtam
- És akkor most jön a fenekelés?
- Hmmm... lehet nem is volna olyan rossz! - haraptam meg finoman a fülcimpáját
- Kérj meg rá!
- Hogy elfenekelj? - csodálkoztam
- Igen!
- Majd, ha fagy! - nevettem
- Cicám, tél van!
- De még nem fagy! - hallottam, hogy be áll a kocsi, szerencsére tényleg csak a kisboltig mentek - Visszaértek, tegyél le!
- De hamarosan fagyni fog! - csókolt meg, majd leeresztett

Én beszaladtam Harry szobájába, hogy csórjak egy gatyát. Majd én is lementem a fiúkhoz.
- Hát, te hol jártál királykisasszony? - kérdezte Harry. Niall Harry  mögött állt, Louis pedig a konyhában volt, így nem rejtegette a gonosz mosolyt ami Harry kérdésére az arcára futott, de visszájára fordítottam a dolgokat.
- Felmentem egy nadrágért, mert attól tartottam, hogy ha sokáig nem jöttök, akkor Niall megerőszakol.
- Niall, a pöcsöd lecsavarom! - fordult felé Harry, így most én vigyoroghattam gonoszan

***
Csak ültem az ágy végében és bámultam magam elé. Azt vártam, hogy Harry is visszaérjen a tusolásból és megvitathassuk az élet nagy dolgait, ahogyan azt már tegnapra is terveztük. Harry hosszas fürdési szokásainak hála bőven volt időm, hogy elkalandozzanak a gondolataim.
- Hahó! Itt vagy? - csettintgetett az orrom előtt
- Úgy fest.
- Szerintem meg nem! Itt beszélek hozzád már mióta!
- Jól van, bocsánat! Én úgy szeretlek! - sírtam el magamat még számomra is váratlanul
- Jól vagy? - mászott mellém az ágyba
- Nem. - ráztam meg a fejemet
- Na jó, add a pocid! - húzta a hátamat a mellkasához, jobb kezemmel pedig a hasamat kezdte simogatni
- Átlátsz rajtam! - töröltem le a könnyeimet és igyekeztem magamat összeszedni
- Na jó, mesélj! Mi nyomja a kicsi szívedet? Ok nélkül még ilyenkor sem szoktál sírni.
- Nem tudom, csak... úgy szeretlek!

Okos Lacey visszatér

*Lacey*

Mivel a forgatás előtt, szerdán, a srácoknak szabadnapja volt, ezért Niall-al együtt tudtuk tölteni az egész napot. Délelőtt folytattuk az előző esti tevékenységünket, tehát egymást ölelve fetrengtünk az ágyon és beszélgettünk. Majd mivel az ebédhez úgyis fel kellett, hogy keljünk, így kimentünk sétálni egyet, hogy mozogjunk és szívjunk némi friss levegőt is.

Úgy éreztem, hogy azt sem bánnám, ha életem végéig minden napom így telne ezután, pedig amúgy eléggé nyughatatlan típus vagyok. De most csak szimplán jól esett a lazulás.

Csütörtökön este együtt érkeztünk a forgatásra. A fiúk közül csak Harry és Louis volt ott. Akkor nem kérdeztek semmit, viszont egy óvatlan pillanatban Harry félre ráncigált.

- Gyanús vagy te nekem Lacey! - támadott le, de közben egy huncut kis mosoly ott bújkált rajta

- Miért is? - tettettem a hülyét

- Együtt jöttetek? Hm...hm...? - rángatta tök viccesen a szemöldökét

- Harry! - forgattam a szemeimet - Ne képzelj túl sokat a dolgok mögé.

- Akkor miért jöttetek együtt? - harcolt még mindig ellenem, csak velem rossz lóra tett, mivel úgy tudok hazudni, mint a vízfolyás

- Nem tartozom neked magyarázattal, de ha nagyon tudni akarod, akkor reggel áthívott, mert segítségre volt szüksége és akkor beszéltük meg, hogy elhozom.

- Milyen segítségre?

- Ha rád tartozna, akkor téged hívott volna...

- Jah, értem már, szóval SEGÍTSÉGRE! - kacagott a saját, idióta, perverz poénján

- Menj a francba Harry Styles! - boxoltam bele a vállába és otthagytam.

A forgatás egy koripályán volt. A dalba első hallásra beleszerettem. Sok ember jött, többen ismerősök is voltak, mivel külön kérték a fiúktól, hogy hozzák a barátaikat is. Fel lettünk mind terelve a pályára és szimplán az volt a feladatunk, hogy szórakozzunk, mint ha tényleg csak kedvtelésből mentünk volna mindannyian ki. Voltunk ott annyian, hogy az fel sem tűnt, hogy kamerák vesznek minket körbe minden felől. Miután a rendezők úgy érezték, hogy eleget karikáztunk a pályán, megkértek minket, hogy álljunk félre, körbe a korlát mentén és a fiúk vették át a helyet. Már énekelni is kellett nekik. Kb. éjfél volt mire úgy érezték, hogy ránk már nem lesz szükség. Szóval jött egy csávó, mindenkinek megköszönte a segítséget és útjára lett eresztve a nép. Én nem húztam el, meg akartam várni a srácokat, így kimentem a backstage-be Lou-hoz. Beszélgettünk egy darabig, én pedig kiterveltem valamit. A fiúk ugyan bejöttek egy kis meleg teáért, meg hogy Lou megigazítsa a sminkjüket és a hajukat, de utána menniük is kellett folytatni a munkát. 

Hajnal háromkor hazaengedték őket, így elindultunk. Liam, Louis és Harry mentek együtt, mi pedig el vittük Zayn-t is. Kitettük a házánál, majd szépen tovább mentünk Niall-hoz, persze azt elég erősen elhallgattuk, hogy én is nála alszom.
Hullaként estünk az ágyba, még a tusolást is reggelre halasztottuk.

Péntek este megint beköltöztem Lou-hoz a backstageben. Miután rendbe rakta a fiúkákat, véghez vihettük az én tervemet is. Szerencsénk volt, hogy egy másik szobába cuccoltunk le, mert majdnem lebuktunk, de végül teljes maradt a meglepetés. Miután végeztünk pedig visszamentünk a helyünkre. Ücsörögtünk a kanapén és beszélgettünk, mígnem nyílott az ajtó. Harry lépett be, mögötte pedig szorosan Niall, pont a két kiszemeltem.
- Mi zu csajok? - sétált el mellettünk Harry, mintha tök természetes lenne minden. Niall viszont földbegyökerezett
- Lacey? - csodálkozott
- Úgy fest! - nevettem - Mostmár nem szőkézhetsz le! - Harry csak ekkor fordult vissza felénk
- Wohoooooooooo! Lacey visszatért! - kacagott - Atyaúristen de fura! Had öleljelek meg! Te vagy az én igazi Lacey-m! - azzal már át is fonta a kezem alatt a sajátjait
- Harry, csituljál! - szőkén is ugyan az voltam és barnán is ugyan az vagyok. Csak nekem így jobb. Valahogy a szőkeségemet nem sikerült megszokni két év alatt. Most meg belenéztem a tükörbe és újra azt látom, amit látni szeretnék. De amúgy soha semmi nem változott.
- Nem baj, de ez most így olyan jó!
- Oké. - toltam el magamtól. Niall még mindig csak ott állt - Nem tetszik? - kérdeztem kissé kétségbeesve
- De! Még talán jobb is... Csak nagyon fura.
- Éljen, Lacey megint okos barna és nem buta szőke! - ugrált Harry körbe-körbe a szoba közepén, mint akinek el mentek otthonról
- Harry, lecsavarom a pöcsödet, ha mégegyszer azt mondod a szőkékre, hogy buták. - háborgott Lou
- Bocsáss meg! Vannak kivételek!
Szerencsére nem boncolgattuk tovább a témát, mert menniük kellett vissza. Felhúztam a kabátomat és kimentem nézni őket. A következő forgatási szünetben, vagy nem is tudom mi volt az , mert a modellek még ott voltak, csak a srácok kaptak egy kis időt, Niall félre vonult telefonálni. Mögé lopóztam és eltakartam a szemét. Miután letette a telefont, végre velem is foglalkozott.
- Te mit csinálsz itt? - kérdezte játékosan
- Unatkozok... rettentően.
- Hm... az nagy hiba. Valamivel jobb kedvre tudlak deríteni? - játszott még mindig
- Azt hiszem! - vettem fel a szerepet
- És mivel?
- Találd ki! - kezét végig simította az arcomon és egy puha csókot lehelt az ajkaimra. - Így már mindjárt jobb. - kacagtam - Bár lehet, hogy egy kicsikét lehetne javítani még a helyzeten. - kezemet beletúrtam a tarkóján a hajába és szenvedélyesen csókoltam. A dominancia egyértelműen az enyém volt és most nem is próbálta átvenni. Csókunkat egy mély férfi hang szakította meg, amint visszafele hívta őket.
- Ez nekem is szól. - mondta lemondóan és tetszett, hogy nem akar ott hagyni. Nagyot sóhajtottam.
- Igen, ezt sejtettem. 

Még két órát szenvedtünk a koripályánál és végre végeztek. Bent szedtük össze a cuccokat, amikor Harry váratlanul kérdezte:
- Lacey, nem aludnál nálam? - szerencse, hogy háttal álltam neki, mivel hirtelen igen erősen zavarba jöttem. 
- De szívesen, de ez most hogy jött?
- Csak beszélgetni akarok, meg olyan régen aludtál már nálam.
- Jah, vagy két hete!
- Három, de ha nem akarsz, akkor nem kell. - duzzogott
- De szívesen ott alszok. - meresztettem rá boci szemeket és szorosan megöleltem. Majd mint akit puskából lőttek ki, úgy indultam Niall-t megkeresni. Szerencsére szembe jött velem a folyosón. Berángattam a legközelebbi ajtón. Először figyelemelterelésként megcsókoltam.
- Cicám, nekem tetszik, ha heves vagy, de bírd ki hazáig. - nevetett
- Erről akartam beszélni. - kisebb hatásszünetet tartottam - Harry-nél alszok.
- Mert?
- Mert megkért rá.
- És akkor én mikor látlak? - meglepett, hogy ennyire könnyen fogadta
- Hát fogalmam sincs, hogy meddig tart rám igényt, de gondolom, hogy nem fog kiakadni, ha mondjuk holnap beállítasz.
Harry hazafuvarozta Liam-et és Louis-t, én pedig Zayn-t, majd Niall-t. A búcsúzkodásunk kicsit hosszúra nyúlt, így Harry hamarabb hazaért. Már meg is fürdött, mire én megérkeztem. Csórtam tőle egy pólót és én is gyors letusoltam. 
Bebújtam mellé az ágyba, újra úgy összekucorodtunk, mint mindig, majd belekezdett a panaszáradatba. Csúnya dolog, de bealudtam rajta. 
Szombaton ébredésemkor Harry már nem volt mellettem az ágyban. Kicsit tartottam tőle, hogy berágott rám, de azért összeszedtem a bátorságomat és a keresésére indultam. Nem meglepő módon a nappaliban találtam, amint a tv-t bámulja. 
- Jó reggelt! - telepedtem le mellé
- Neked is. - mondta teljesen közönbösen
- Haragszol rám?
- Miért?
- Amiért elaludtam.
- Dehogy, de büntiből, akkor ma is itt alszol!
- Oké. - mosolyodtam el
Újra a problámák átrágásába kezdtünk és kicsit számomra vicces volt, hogy én próbálok neki tanácsot adni, holott majdnem hasonló cipőben járok. 
Mélyreható társalgásunkat Niall érkezése zavarta meg.
- Szia Lacey! - hajolt át a kanapé mögül, hogy puszit adjon, majd leült velem szemben, Harry pedig visszaült mellém. 
Kicsit beszélgettek a forgatásról, az én hasam pedig baljósan kezdett korogni.
- Harry, van itthon valami kaja?
- Persze, hogy van. Mit hozzak?
- Hagyd, majd én megyek! - feltápászkodtam a kanapéról
- Lacey, nem akarsz felölözni? - húzta fel a szemöldökét Harry
- Kössz, de nem fázok! Rántottam meg a vállamat.   

Összedobtam néhány melegszendvicset, majd bent egész véletlenül, úgy tettem le a kisasztalra a tányért, hogy egy kicsit Niall előtt hajoljak és a póló széle feljebb csússzon. Abszolút szándékomban állt hergelni...

I miss you

*Lacey*

Ébredésemkor azt sem tudtam, hogy mire is koncentráljak. Egyrészről fájt a fejem az előző estének köszönhetően, másrészről iszonyatosan elnyomódott a jobb oldalam, mivel egész este nem mozdultam, harmadrészt pedig, alig bírtam elhinni, hogy megkaptam amire nagyon régóta vágyom és ezt ki is használtam. Apránként óvatosan kezdtem puszilgatni Niall-t. Először a mellkasát, mivel azt értem el a legkönnyebben. Majd kicsit mocorogtam és mivel nem ébredt fel, így felfelé indultam. Végig puszilgattam míg nem a szájáig nem értem. Tulajdonképpen annyira elvoltam foglalva azzal amit csináltam, hogy nem vettem észre, hogy mikor ébredhetett fel közben. Csak amikor a szájára akartam adni a puszimat, ő is lecsapott. Belevigyorogtam a csókjába, hiszen hevessége teljesen egyértelművé tette, hogy tetszik neki, amit művelek.

- Jó reggelt! - váltam el ajkaitól

- Soha jobbat! - vigyorgott, mint egy elégedett óvodás - Elbírnék viselni minden reggelt ugyan így, életem végéig.

- Igen, támogatom én is az ötletet. Amúgy már lehet, hogy nincs is annyira reggel. Már hangokat hallottam odalentről. - a telefonomért nyúltam - Mondtam én, fél egy van.

- Nem baj, ráérünk!

- Éhes leszel!

- Nem leszek. Mert nem akarok innen elmozdulni. Itt akarom tölteni az egész napot.

- Az nem fog menni. - kacagtam

- Miért nem? - durcizott

- Mert mint mondtam, ma hazamegyek. Meg amúgy is, engem lehet keresni fognak, ugyanis nekem ugye Harry mellett lett volna a helyem, de mivel sietősen távoztam, így nem jelentettem be, hogy hova megyek.

- Na jó, akkor menjünk le.

- Aucs! - szisszentem, ahogy a szoba padlószőnyegéről átléptem a folyosó hideg kövére.

- Mi a baj? - aggodalmaskodott értem Niall

- Csak lefagy a lábam.

- Gyere leviszlek, ugorj a hátamra.

- Nem ugrálok én sehova. Lezúgnánk a lépcsőn.

- Dehogy zúgunk! - azzal fogta és felkapott. A vállán csüngtem fejjel lefelé. Szívem szerint a hátát püföltem volna, hogy tegyen le, de nem akartam megkockáztatni, hogy tényleg leessünk a lépcsőn.

- Niall! Azonnal tegyél le. Nem akarok megint a kórházba menni, mert összetörsz! Leesünk! - vinnyogtam, de nem hatotta meg. Végig vágtázott velem a folyosón, majd egyenesen le a lépcsőn.

- Jó reggel! - köszönt Niall és a többieken kitört a nevetés. Lehet én is tudtam volna nevetni, ha éppenséggel nem mindenki a fenekemet bámulja, Vagyis erős a gyanúm, hogy minket bámultak, nekem pedig, hála Niall-nek csak a popómat láthatták.

- Valaki tud adni egy papucsot, hogy végre letegyen ez a majom? - jajjveszékeltem és Perrie a megmentésemre igyekezett. Így végre földet értem. - Nem volt vicces! - tettem szemrehányást a szöszimnek

- Dehogynem! - röhögött a képembe

 A többiek már mind az ebédlőasztal körül ücsörögtek, kivéve Harry-t. Mi is helyet foglaltunk az asztalnál, majd hamarosan már Harry csoszogását és álmos zsörtölődését is hallhattuk.

- Nem lehetne, hogy legközelebb halkabban szexuáljátok meg egymást?

- Öregem, aki itt szexelt, azok nem mi voltunk, hanem te!- szólt vissza neki Niall

- Mi van?

- Lacey azért jött hozzám, mert te nagyon el voltál foglalva és... nem egyedül. - vigyorgott gonoszan Niall, én pedig elég erősen szuggeráltam Harry-t, hogy hátha így, még álmosan is tud majd olvasni a szemeimből. Azt hiszem sikerült neki.

- Hát, kössz hogy befogadtad. - rántott egyet a vállán Harry, ledobta magát az egyik székre és narancslevet töltött magának.

- Nos, álomszuszékok. Amíg ti még aludtatok, megbeszéltük, hogy most tartjuk meg, a szokásos karácsonyi húzásunkat. - mondta Louis

- Már felírtuk a neveket is. - vett fel egy műanyag kis tálkát az asztalról Liam - A szabályok egyszerűek. Ha magadat vagy a párodat húzod, akkor újat kell húznod. Illetve közösen úgy döntöttünk, hogy Lacey és Harry sem húzhatja egymást. - egyetértően bólogatott mindenki. A tálka vészesen közelített felém és én egyre erősebben imádkoztam azért, hogy nehogy Niall-al egymást húzzuk. Mert ha a többiek azt mondják, hogy mutassuk meg a papíron a nevet, mielőtt visszaraknánk, hogy nem-e csak cserélgetni akarjuk, akkor gáz lesz. Vagy legalábbis lőttek az én kis titkolózós tervemnek.

Szerencsénk volt, mi megúsztuk. Louis viszont visszatette. Nekem igazán gyanús volt a mosoly ami a fejére kiült.

A déli reggeli után én bontottam asztalt.

- Jól van srácok! Jól éreztem magamat és kössz mindent, de nekem lassan indulnom kell, mert ma még hazamegyek.

- Lacey ne röhögtess már, alig több mint egy fél órára laksz. - teljesen idiótának nézett Harry

- Haza megyek, nem a Smallwood road-ra, hanem haza Bornemouth-ba. Tudod már a múltkor is mondtam, hogy menni akarok.

- És mikor jössz vissza?

- Mikor lesz a forgatás?

- Csütörtök-péntek.

- Akkor szerdán este.

- Az még majdnem 5 nap. - vinnyogott Niall, én lazán vállat rántottam

- Tudom! - tettettem csak a lazaságot, mert legszívesebben szana-széjjel pusziltam volna. De akkor is mennem kellett. Talán, hogy így alakultak a dolgok még fontosabb volt.

- Harry, feljössz segíteni összepakolni? - szerintem mindenki átlátott rajta, hogy nem a pakoláshoz kell a segítség, de szerintem azt is elfogadják, hogy néha vannak dolgok, amik csak ránk tartoznak.

- Baszd meg Lacey, már egy pillanatig azt hittem, hogy elmondtad Niall-nek, hogy mit láttál! - hüledezett, amikor hallótávolságon kívül kerültünk.

- Nem ettem meszet, de valamivel meg kellett magyaráznom, hogy ott kell aludnom.

- Mondhattad volna, hogy nem tudtál neki ellen állni. - elmosolyodtam, mivel egyből az esti pár mondatunk jutott eszembe

- Na persze, aztán meg megerőszakol. - forgattam meg játékosan a szemeimet - Mellesleg mesélhetnél nekem egy kicsit a tegnap estéről! - nem kellett nagyon nyaggatnom, ömlött belőle a szó. Felszabadult volt és talán valami olyan boldogság is ott csillogott a szemében, amit már régóta nem láttam.

Pakolás után elbúcsúztam, külön vicces volt, hogy Niall is csak a két puszit és ölelést kapta, mint a többiek. Majd Harry haza is fuvarozott, mármint csak a Londoni lakásomig. Amíg pakolásztam végig beszélgettünk, és bár belőlem is erősen kikívánkoztak volna az előző este eseményei, de erős voltam és tartottam magamat. 

Meglepi volt, hogy otthon beállítottam. Tudtam, hogy a szüleim már otthon lesznek a munkából és a vacsorához készülődnek, a szabad idejüket töltik. Nagy örömet okoztam azzal, hogy hazajöttem. Karácsonyig nem is vártak. Szeretek otthon lenni velük. Olyankor mindig apuci pici lánya lehetek és az jó érzés. Anya pedig jó ideje betölti a legjobb barátnőm szerepét is. Talán ezért is történt, hogy amíg apa még itthon is foglalkozott egy kicsit a munkával, én pedig anyának segítettem a vacsit főzni, kiböktem, hogy mostanság mi nyomja a lelkemet.

Bár remekül telt az otthon töltött hétvégém, de keddig bírtam, hiányoztak a fiúk és leginkább Niall. Délután kocsiba vágtam magamat. És kora estére már újra Londonban voltam. Beléptem a lakásba, ledobtam magamat a kanapéra, majd gyorsan pötyögni kezdtem Niall-nek. 

"Nem jössz át? Vissza tértem."

Választ nem kaptam, viszont alig több mint egy fél óra múlva megszólalt a kaputelefonom. Amint kinyitottam az ajtót is neki, magához húzott szorosan és hosszan csókolt. 

- Ez a köszönés akart lenni? - kacagtam, amikor elváltunk

- Nem tetszett? 

- De, nagyon is.

- Hogyhogy már itt vagy? Holnapról volt szó... - csodálkozott

- Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nem tudtam tőled rendesen elbúcsúzni. Na meg már megfordult a fejemben, amikor kitaláltam, hogy hazamegyek, hogy lehet hogy hamarabb visszajövök, csak azt nem akartam, hogy Harry tudja. Meg akkor még nem is voltam biztos benne.

- Örülök, hogy itt vagy. - mosolygott kedvesen

- Én is. - nyomtam neki egy puszit - De talán jobb volna, ha beljebb mennénk innen az ajtóból. 

Az este nagyon jól telt. Félhomályban, halk zene mellett sokat beszélgettünk. Ismét elmerültünk a múlt vesézgetésében. És újra előkerültek a félelmeim is vele kapcsolatban, csak persze így már teljesen más megvilágítást nyert. Már nyíltan beszélhettem róla és nem kellett köntörfalazni. 

Az este ránk szállt, az álom ott nyomott el minket összekucorodva az ágyamon.

Let me be your last first kiss

*Lacey*

Este hazavittem a kocsit. Ott volt megint mindenki Harry-nél, ezen már meg sem lepődöm. Bongyi azzal a remek ötlettel állt elő, hogy péntek este csináljunk bulit. Elvégre régen is partyztunk, meg addigra én is túl leszek a vizsgákon és remélhetőleg lesz mit ünnepelni. A srácok úgy döntöttek, hogy Zayn-nél tartsuk meg, mert  nála lefedhető a belső medence és akkor ott egy nagy terem, ami tökéletesen használható táncikálásra. Több dolgot rám nem bíztak, lényegében haza küldtek tanulni. Szót fogadtam nekik, mivel tudtam, hogy már csak ezt a hetet kell nyomatni és utána megint pihenő jön.

Visszazökkentem a tanulásba, majd végre eljött a péntek. Gyomorgörccsel ébredtem és szinte remegtem a félelemtől, úgy mentem a vizsgára. Szerencsére minden félelmem alaptalannak bizonyult, Mr. Wank pedig iszonyúan megvesztegethetőnek. A túlzottan nyájas kedvesség, az lehet hogy gyenge fogalom volt a helyzetre, vagyis inkább a tanárra. Kihúztam a tételt, majd szépen leültem kidolgozni. Tom ott volt velem. Bár ő már vizsgázott, de kellett valaki tanúnak, állítólag ez a bevett szokás, hogy a tanár és diák nem lehet kettesben a vizsgán. Mikor végeztem a tételemmel, még a tanár kezdett el győzködni, hogy ráérek még foglalkozni vele ha szeretnék. Pedig Tom előtte mesélte, hogy náluk nem foglalkozott olyannal, hogy éppen kész van-e az illető vagy sem. Elmondtam a tételemet, feltett még két kérdést, majd beírta az ötöst. Mondjuk, ha nem ötöst adott volna akkor tutira ki is akadok. Nem mondom, olyan tételt is tudtam volna húzni, amit nem tudok és így megbukok, de szerencsém volt.

A vizsga után már felszabadultan vetettem be magamat otthon a szekrényembe, hogy valami ruhát keressek estére. Meg összepakoljam a cuccaimat, mivel mi Zayn-nél is alszunk.

Egy fekete vállpántos ruhácskát vettem fel. A szoknya részét fekete csipkés anyag fedte, a derekára pedig egy piros övet illesztettem. A piros magassarkú, kicsit platformos szandámmal vettem fel és még kerestem néhány hozzá passzoló ékszert is. 

Harry jött értem, persze még nem voltam kész. Gyorsan összedobáltam egy táskába törölközőt, fogkefét,  másnapra tiszta ruhát és bár majdnem elfelejtettem, de pizsama gyanánt belöktem egy top-ot és egy short-ot.  

A többiek már rég Zayn házában voltak, egész nap a bulit készítették elő. Ücsörögtek és iszogattak, már nagyon jó volt a hangulat, de még mindig volt egy óra, a vendégek érkezéséig. Valójában nekem fogalmam nem volt, hogy kik lettek meghívva, de annyira nem is érdekelt. Harry-vel mi is bevetődtünk a többiek közé és gyorsan koccintottunk is a vizsgáimra. Jó társaságban hamar telik az idő. Zayn lassan üzembe helyezte a hangberendezést és az eddigi halk zenét, ami mellett tudtunk beszélgetni, felváltották a táncolós zenék, mint a Can You Hear Me, vagy közismertebb nevén az Ayayaya, a Sweet Nothing és a Latch. Meg persze még nagyon sok más. Ki győzi azt követni?...

Az emberek csak gyülekeztek, az alkohol pedig csak fogyott, nem szépítem, ebben én is nagy szerepet vállaltam. Bár kissé illuminált állapotba kerültem, de még így sem tudta elkerülni a figyelmemet, hogy túlzottan sok az olyan arc a buliban, akiket én ugyan ismerek, de ők engem nem, ergo közéleti személyiségek. És ez kicsit zavart. Nagyjából mindenki keresztül nézett rajtam, a fiúknak pedig a nyomát sem láttam. Vagyis egyedül Liam-et láttam, de ő éppen átvette a dj pultot. Szóba elegyedtem egy lánnyal, akiről azt hittem, hogy talán hétköznapi. Gyanús lehetett volna, hogy ő túl szép, de ittasan ki gondolkozik ilyenen. Egy párperc után kiderült, hogy modell. És ezzel el is fogyott a beszélgetni valónk, mivel már kiveséztük, hogy milyen idősek vagyunk, hogy én Harry unokahúga vagyok és, hogy mivel is foglalkozunk. Viszont innentől fogva egyikőnk sem érdekelte a másikat. 

Fülledt meleg volt bent és az én kóválygó fejem elég erősen friss levegőt kívánt. A terasz ajtón keresztül kilógtam az udvarra. Bentről nem látszott a lámpák miatt, de kint havazott. December legelején Angliában hóesés. Meg kell hagyni, ritka jelenség. Nagyon örültem neki, egyszerűen úgy éreztem, mintha az égiek minden egyes kis táncoló hópelyhet azért küldtek volna, hogy az én magányomat enyhítsék. Tudom, hogy olyan mintha csak nyavalyogni tudnék, de egyszerűen még mindig nem találtam itt meg a helyemet. Tulajdonképpen fel sem tűnt, hogy mennyire hideg van kint, amíg egy meleg kabát nem terült a hátamra. Annyira el voltam merülve a gondolataimban és a havazásban, hogy nem hallottam meg, hogy valaki kijött, ijedtemben még össze is rezzentem.

- Nyugi, csak én vagyok! - szólalt meg Niall a hátam mögött

- Mit akarsz itt? - kérdeztem talán kissé ellenségesen

- Először is azt, hogy ne fázz meg!

- És ennyiért ott hagytad azt a modellt... táncost... vagy akármit, de lényeg, hogy gyönyörű lányt, akivel bent tekertél?

- Ott!

- Nem kellett volna!

- Nem akarjuk ezt bent folytatni? Rohadt hideg van itt!

- Én ha bemegyek, akkor megyek aludni.

- Nem baj, de meg fogunk fázni. - megindultam befelé, de a konyha felé mentem - A lépcső arra van. - mutatott pont az ellentétes irányba

- Tudom, csak egy teát akartam. Gondolom nem haragszik meg érte Zayn.

- Dehogy. - közös erővel előkerítettük a teafüvet, meg egy kis lábast a víznek, majd felültünk a tűzhely melletti pultra. Úgy ücsörgünk mindig a pulton, mintha a széket nem ismernénk, de ha egyszer így sokkal kényelmesebb... - Esküszöm olyan, mintha a Little Things-ben a 'You can't go to bed' bekezdés rólad szólna. - jegyezte meg kedvesen

- Miért? Beszélek álmomban?

- Nem tudom, de nem is arra gondoltam. Hanem arra, hogy eddig amikor láttalak, minden este teáztál mielőtt lefeküdtél.

- Igen, ez a ritka kivételektől eltekintve így is megy.

- Miért van ilyen rossz kedved?

- Semmi... éppen azon agyalok, hogy holnap kocsiba vágom magamat és hazamegyek.

- Mennyi időre? Visszajössz még karácsony előtt?

- Persze. Megígértem Harry-nek, hogy ott leszek a karácsonyi klipforgatáson.

- De jó! - lelkendezett - És akkor mikor jössz vissza?

- Gondolom, valamikor a jövőhéten. Hiányoznak már nagyon a szüleim, régen voltam otthon. Szeretnék velük tölteni egy kis időt. 

- Értem!

- Ha érted, ha nem, ez már így lesz. - azzal a lábas után nyúltam, mivel a víz már forrt. Viszont kótyagos fejjel nem vettem észre, hogy félre volt csúszva, így a láng fölött a füle teljesen át forrósodott. Rámarkoltam, majd egy hangos 'auv' kíséretében elrántottam a kezemet. Leugrottam, hogy hideg vizet engedjek rá.

- Várj majd ezt! - szorította rá a kezemre a jégkockát Niall, amit gyorsan előszedett a hűtőből. - Még jó, hogy volt bekészítve a buli miatt. - mosolygott. A bőröm felszíne égett a sérülés miatt, a jég hidege a csontomig hatolt, én mégis csak Niall puha kezére tudtam koncentrálni, ami feszesen egy helyben tartotta a jeget a tenyeremen. Tekintetemet az övére emeltem és egy hálás mosolyt küldtem felé. Elvesztem a gyönyörű kék szemeiben. Kicsit zavarban voltam, de fogva tartott és nem tudtam más felé nézni. A pillangóim már nem kicsit mocorogtak, hanem őrült táncot lejtettek. Niall lassan felém mozdult és én is megadtam magamat. Mohón, mégis finoman estünk egymásnak. Ajkai az enyémre tapadtak, majd nyelvünk hasonlóan vad táncba kezdtek, mint amilyet a pillangók űztek bennem. Sokáig el tudtam volna még viselni a pillanatot, de a fránya jégnek meg van az a tulajdonsága, hogy olvad.
- Ssssssssssz! - nyögtem bele csókunkba
- Ne haragudj! - húzódott el kicsit Niall
- Csak rácseppent a hideg víz a lábamra.
- Jó, de azért ne haragudj, hogy letámadtalak! - sunyi kis félmosoly kúszott az arcomra, szabad kezemmel a tarkóján beletúrtam a hajába és megcsókoltam. A bizsergés ismét szétáradt a testemben és szinte fájt elválni tőle, de muszáj volt. Kicsit pihegtem, majd közöltem vele
- Azt hiszem mostmár egálban vagyunk.
- Igen! És ez így remek. - mosolygott
- Lehet valamit el kellene mondanom...
- Mit? - kerekedtek el a szemei
- Tudom, hogy nem a szélről beszéltél ott a hídon. - kicsit az arcára fagyott a mosoly - Tudod, directioner vagyok. - nevettem és egy puszit nyomtam az arcára
- Akkor mostmár mindent tudsz. - nevetett ő is - Amúgy attól tartok, hogy Harry ki fogja tekerni a nyakamat.
- Tényleg amúgy ő hol van? Egész este nem láttam.
- Az előtt láttam, ahogy utánad mentem. Loui-val ittak. - Akaratlanul is egy kósza mosoly szökött az arcomra, mert reménykedtem benne, hogy Harry talán végre összeszedi magát. - Mellesleg azt hiszem, hogy ha megtudja, hogy mit tettem, akkor ki fogja tekerni a nyakamat.
- Miért is? - értetlenkedteem
- Mert a legjobb barátja vagy!
- Attól még van szabad akaratom. Meg nekem hidd el, hogy örülni fog.
- Remélem.
- Mellesleg én nem bánnám, ha még egy kicsit nem mondanánk el neki.
- Mert? - szemmel láthatóan megzavarta a mondatom
- Pont ezért, amiért mindeketten ennyire jóban vagyunk Harry-vel. Tudom, hogy nem fog sokáig menni, de csak egy kicsit élvezzük ki, hogy titkolózhatunk. Csak egy kicsit legyen az, hogy TE vagy meg ÉN és senki, de szó szerint, az ég egy adta világon senki ne tudja, akarjon bele szólni vagy bármi más. - kérleltem a tekintetemmel is
- Benne vagyok! - puszilt meg majd egy nagyot ásított
- Akkor szerintem most vegyük magunkhoz a teánkat és menjünk aludni! - így is tettünk

Kopogás nélkül rontottam be a Harry-vel közös szobámba. Nagy hiba volt! Szerencsére a táskám csak az ajtó melletti fotelba volt letéve, így egy 'Bocsi!' kíséretében felkaptam és nagyon gyorsan becsuktam magam mögött az ajtót.
Bekopogtam Niall-hez. Tetszett a látvány. Már egy szál boxerben éppen fürdéshez készülődött.
- Itt alhatok? - kérleltem és közben kacagtam
- Tudom, hogy egyszerűen nem tudsz ellen állni nekem, szóval persze, hogy itt alhatsz.- nevetett
- Bolond. A probléma forrása nem az, hogy nem tudok ellen állni neked, sokkal inkább az, hogy a mi szobánkban zavaró tényező lettem volna.
- Hogy micsoda? - nem igazán értette, hogy miről beszélek
- Harry nem volt egyedül te ökör! Mit nem értettél ezen?
- Jó. Oké, felfogtam! Akarsz először fürödni menni?
- Nem, menjél csak nyugodtan, ha már egyszer elindultál.

Fürdés után bebújtam mellé a takaró alá. A karjaiba vont és bár már nem egyszer aludtunk így, ez valahogy most mégis más volt. Szorosan ölelt, arcomat a mellkasába fúrtam és úgy lélegeztem be az illatát, mintha örökre el akarnám raktározni. 
- Jó éjszakát! - mondta, majd belepuszilt a hajamba. Ujjbegyei puha érintései közt, ahogy a hátamat simogatta, nyugodtan szenderültem álomba.

Újabb lépés az úton

*Lacey*

Azt hiszem nem kell bemutatnom, hogy milyen, amikor az ember napjai tanulással telnek. Az éjszaka egybefolyik a nappallal. Kispárna helyett is tankönyvet használsz és az ereidben vér helyett kávé és energiaital folyik. Rendes ételt nem eszel, mert nincs időd elkészíteni, viszont a csokit azt falod, mert mindenki tudja, hogy az energiát ad és fényesíti az agyat. 

A szerda és a csütörtök elrohant, majd péntek este törte meg a kaputelefonom a monotonitást.

- Halló? - szóltam bele

- Szia! Beengedsz? - csengett vidáman az ír akcentus, nekem pedig a pillangóim kicsit mocorogni kezdtek

- Gyere! - mondtam talán túl lelkesen is.

Alig telt el néhány perc és már az ajtómon kopogtatott. 

- Szia Picike! - tárta ki a jobb karját

- Szia Szöszi! - fogadtam el ölelését

- Ne szöszizz, te szőkébb vagy mint én!

- Nem baj!

- Hoztam vacsit! - mondta büszkén

- Életet mentesz vele! - kacagtam - Gyere be!

A kaját betettük a mikróba és addig megterítettem. 

- Jajj, amúgy még mielőtt el nem felejtem Harry üzeni, hogy kedden reggel a Rádió 1-be menjél és pénteken 3-tól mehetsz vizsgázni. - szerintem csodálkozásomban még a számat is eltátottam egy kicsit

- Wow! - nyögtem - Ezt így hogy?

- Én nem tudom! - emelte fel védekezően a kezeit - Ne rajtam verd le!

- Eszem ágában sincs. Én mondtam neki, hogy intézzen amit akar. Bár azért arra kíváncsi lennék, hogy ezt, hogy csinálta.

- Szerintem mindenki megvesztegethető. - rántott lazán vállat

Előkaptam gyorsan a telefonomat és pötyögni kezdtem:

" Te lefizetted Mr. Wank-ot? "

" Nem én, a HQ. Látod, sokat érsz :D " - jött a válasz

" Ha emiatt megbuktat, akkor a diplomámat is megvehetik a feketepiacon ! " - bosszankodtam

" Nem probléma, azt is megoldjuk ha kell ;) "

Nagyot sóhajtottam .

- Mi a baj? - érdeklődött Niall, aki eddig csendben figyelte, hogy én a telefont babrálom

- Csak Harry szerintem nem egészen van tisztában vele, hogy az életem mennyire függ az iskolától. 

- Tudja, hogy ezt szereted!

- Az csak egy dolog. Neki semeddig nem tartott elintézni, hogy lefizessék a tanárt, de ha engem emiatt megbuktatnak, akkor én szívok.

- Ugyan már! Okos vagy és lehetőségük sem lesz megbuktatni. - karolta át biztatóan a vállamat

- Sajna ez nem így megy. - sóhajtottam - De mostmár együnk, mert farkas éhes vagyok.

A vacsora alatti kellemes beszélgetésünk egy idő után át csapott abba, hogy a lelkemet öntöttem ki neki amiatt, hogy néha nem igazán tudok mit kezdeni a ténnyel, hogy ők híresek. Hogy tök fura, hogy menni kell a rádióba, hogy iszonyatosan vágyom haza és legfőképpen nagyon hiányzik egy igaz barátnő. Persze azt az apró tényt elhallgattam, hogy bőven megfelelne nekem Harry is, viszont éppen ő maga az, aki miatt kellene, mivel nem tudom megbeszélni Harry-vel a Niall-el kapcsolatos dolgokat. Illetve tudnám, csak nem is akarom, mivel nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni.
Hiányzik az hogy valakinek nyavalyoghassak, hogy látványosan szenvedhessek és közben ő engem nagyon sajnáljon. Majd amikor végeztem, akkor alapos fejmosást tartson és tisztává váljon a kép. Nem tudok mit kezdeni a helyzettel, hogy ennyire vonzódom Niall-höz. Vagyis azzal még csak-csak tudnék, ha egy normális hétköznapi srác lenne. De sok mindent el lehet róla mondani, csak azt nem hogy hétköznapi. Már most is alig birok mit kezdeni az őket körülvevő felhajtással, nemhogy ha szorosabbra fűznénk magunk között a szálakat. És mint már ezt Harry-nek is említettem, azzal kapcsolatban is vannak fenntartásaim, hogy ők jó barátok.
Persze Niall próbált megnyugtatni és mesélt róla, hogy nekik is milyen nehéz volt megszokni a hírnevet és hogy talán a mai napig sem sikerült teljesen, meg hogy sokszor nekik is elegük van belőle. És azt is mélyen át tudta érezni, hogy mennyire hiányzik az otthonom, vagyis nekem inkább csak a szüleim, mert az otthonom az bármi történjék is, Holmes Chapel marad. Bár az is hiányzik. A fiúk közül ő az aki a legritkábban tud hazalátogatni, ezért sokszor neki is honvágya van.

A kiadós beszélgetés után hazafelé indult, mivel reggel valami programjuk volt, én pedig hullaként roskadtam az ágyba. A hétvége hátralevő része is azzal telt, hogy igyekeztem némi tudást magamba passzírozni.

***

Nagyot sóhajtottam, amikor beszálltam a Roverbe, amit még előző este Harry hozott át. Kicsit megkönnyebbültem már, mert a legfőbb vizsgám, az anatómia, lezajlott és igen szépen sikerült vennem az akadályt. Viszont most itt várt rám egy másik akadály, az iskolához nem sok köze van, sőt... de attól még számomra nagy falat. Csak reménykedni tudtam benne, hogy nem lesz tömeg a rádiónál. De a biztonság kedvéért a napszemüveget is bekészítettem. Szerencsére a hideg ellenére is gyönyörűen sütött a nap.
Fél úton járhattam, amikor a megbeszéltek szerint Grimmy-t tárcsáztam, hogy megtudjam mi a helyzet a rádiónál. A híreknek nem éppen örültem. Újságírók és rajongók is jöttek, valószínűleg annak reményében, hogy Harry talán elkísér vagy bárki más a bandából. De nem kísért mivel ők éppen úton voltak Manchester-be a Capital Fm-be a karácsonyi promó miatt.
Útközben félkézzel magamra bűvészkedtem a napszemüveget. Majd amikor megérkeztem kisebb kétségbeesés lett rajtam úrrá, az emberek körbekapták a kocsit és megfordult a fejemben, hogy az életben nem jutok ki onnan. Aztán megnyugodtam, két alak utat tört közöttük egyenesen az ajtómig. Hálásan mosolyogtam rájuk, bár a nevüket nem tudom, de megismertem őket. Ők is a fiúk biztonságis emberei közül valók voltak, a múltkor a forgatáson láttam őket. Betereltek az épületbe, ott pedig már Grimmy fogadott. Még volt idő műsorkezdésig, így körbevezetett az épületben, majd a stúdióban beszéltük át a tudnivalókat. A hangulat oldódott és tényleg jó volt, hogy már találkoztunk előtte.
- Izgulsz? - kérdezte a kezdés előtt
- Nem mondhatnám. - mosolyogtam
- Helyes! Akkor már csak pár pillanat. - felcsendült a szignál és már bele is kezdett - Jó reggelt kedves hallgatóink! December negyedike van és ez itt szokás szerint a Breakfast Show. Lássuk mi is lesz ma. Felhívjuk Tulisát, mivel az utolsó versenyzőjével tegnap bejutott a legjobb három közé az X-factor UK-ben. Valamint Rita Ora-t is, mivel párkapcsolati téren új pletykák kaptak szárnyra. Valamint itt lesz velünk a Girls Aloud-ból Cheryl Cole, újabb lemezük megjelenésének kapcsán. De most itt van velem Lacey Styles. Igen, nem csal a fületek, maga Harry Styles unokahúga ül mellettem. Mint ti is észrevehettétek a webcam-unk most nem üzemel. Ez nem véletlen. Lacey egy átlagos, hétköznapi, 18 éves lány és szeretne az is maradni. Külön megtiszteltetés, hogy a mi felkérésünknek tett eleget, úgyhogy nagyon köszönjük és üdvözlünk a műsorban.
- Számomra a megtiszteltetés, hogy itt lehetek. - kicsit erőtlenül csengett a hangom, de a mondat második felére összekaptam magamat.
- Mesélnél magadról egy kicsit?
- Persze, bár nem nagyon tudom, hogy mit kellene mondanom. Mint már említetted 18 vagyok, pontosan egy hónappal fiatalabb Harry-nél. A szüleim Bornemouth-ban laknak, én most költöztem ide szeptemberben az iskola miatt.
- Harry-vel laksz? - tudtam, hogy tudja az igazat és hogy csak a műsor miatt kérdezi
- Nem, természetesen nem vele lakom.
- De nála ért a baleset, igaz?
- Igen, ott voltunk mindannyian. Mármint az összes fiú a bandából, Dani, Perrie meg én. Mi a csajokkal fent beszélgettünk, a srácok meg lent fifáztak. Lementem teát főzni, hoztam a formámat és megcsúsztam. Ennyi történt.
- Szóval a srácok és a barátnőik? Te is ilyen titulusban voltál ott? - megforgattam a szemeimet, amiért húzza az agyamat, de közben meg egy savanyú mosoly is szökött az arcomra, hogy most kötöm az ebet a karóhoz, hogy nem vagyok egyiknek a barátnője sem, közben a szívem mélyén meg azt szeretném, ha az lennék.
- Nem mondanám, hogy a vérfertőzés az én asztalom.
- Oké, de Harry-n kívül még van két szingli srác a bandában.
- Jól mondod, szinglik! - nevettem - És ezen én nem is változtattam.
- Hmm... akkor szabad vagy egy kávéra holnap délután?
- Hát persze. - kuncogtam
- Oké, Harry! Ha hallgatsz, akkor csak tudd, hogy most csikartam ki egy randit az unokahúgodból! 
Valójában ez a mondat egy kicsit fájt. Mert én nem ígértem neki randit. Én csak úgy értelmeztem a kérdést, hogy ráérnék-e kávézni. Azt, hogy alapból nem örültem ennek a mondatnak, még tetézte, hogy Harry küldött egy üzenetet a műsor után.
" Hallgattunk a kocsiban. Köszönöm, hogy elvállaltad és nagyon ügyes voltál. De mondd hogy nem beszéltél meg tényleg randit Nick-el, mert már nekem fáj nézni Niall fájdalmas képét."
" Örömmel tettem. És nem, végül nem beszéltünk meg semmit, meg amúgy sem randiznék vele. Este találkozunk! x"

Feelings

*Lacey*

- Tényleg nagyon szép!

- Nem szebb, mint te!

- Ne viccelődj, mert még komolyan veszem és elpirulok! - mosolyogtam

- Is breá liom tú! - mondta ki az egyetlen mondatot írül, amit szerintem minden directioner ért a földön...

A gerincemen az elektromosság futkározott. Az ujjamat akaratomon kívül szorosabbra kulcsoltam az övéi közül és nagyjából a legidiótább mondat csúszott ki a számon.

- Mit mondtál?

- Öhm...- hümmögött zavartan - Csak káromkodtam egy kicsit a nagy szél miatt. - köhintett egyet

- Ahh értem...- mondtam kicsit csalódottan, pedig én voltam a hülye, amiért visszakérdeztem, de ebben a helyzetben nem sok jobb jutott eszembe - Menjünk?

- Ahan... - számomra eléggé kínos csend állt be és lehet Niall sem volt ezzel másképp. Amikor leértünk a hídról, akkor kérdezte: - Na és szeretnél még valamit csinálni?

- Nem, szerintem mostmár menjünk haza. - az igazság az, hogy lett volna ötletem, hogy mit is csinálnék még vele szívesen, de azt valahogy nem akaródzott kimondatni.

Beültünk a kocsiba és a slusszkulcsra nézve jutott eszembe a fájó tény... 

- Ajjajj!

- Mi a baj?

- Otthon maradt a lakáskulcsom, Harry nem fog megdicsérni ha felébresztem.

- Aludj nálam. - nem biztos hogy ez volt most a legkényelmesebb megoldás számomra, de ha elkezdek hadakozni ellene, az gáz lett volna, mivel eddig semmi problémám nem volt vele, ha nála kellett aludnom.

Amíg letusolt én csináltam egy teát, majd amíg hűltek én is megfürödtem. Bemásztam én is a takaró alá és a teámba kortyoltam.

- Valami baj van? Olyan hallgatag vagy... - kérdezte kedvesen

- Csak fáradt vagyok! - hazudtam szemrebbenés nélkül, mert azt mégsem mondhattam, hogy 'teljesen összezavartál, baszdmeg'. Aláírom, hogy számomra sem teljesen közömbös ő, de erre azért nem voltam felkészülve.

- Akkor jobb, ha alszunk. Lekapcsolhatom a villanyt?

- Persze. - tettem le a bögrémet és eldőltem az ágyban. Egy szikra álmosság sem volt bennem és az agyam is túlzottan tekert ahhoz, hogy el tudjak aludni. 

- Nem bújsz ide? - kérdezte és jogos volt, mivel máskor én szoktam mindig befészkelni magamat az ölelésébe.

- Ahh... így is melegem van. - hazudtam ismét, mivel tudtam, hogy az érintése nem sokat segítene a helyzetemen.

- Akkor jó éjszakát! - nyomott egy puszit a homlokomra és engem megint elfogott a kellemes bizsergés. Tudom, hogy én bonyolítom agyon az életemet. De az csak túl szép lenne, ha át tudnám magamat adni a dolgoknak és élvezni az életet.

Ezen az éjjelen sem sokat aludtam, de szerencsére eljött a megváltást ígérő reggel. Illetve csak azt hittem, hogy megváltást fog hozni. Először szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy Niall ölelésében ébredtem. Hátam szorosan tapadt a mellkasához, térde felhúzva az én térdhajlatomba, bal keze a fejem alatt a jobb pedig átvetve a derekamon és én fogtam. Jól esett így ébredni, de mindjárt a gondok tódultak a fejembe. Igyekeztem minél óvatosabban kimászni, de úgy össze voltunk gabalyodva, hogy persze, hogy nem is sikerült.

- Hova mész? - morogta rekedtes álmos hangján

- Az orvoshoz.

- Elkísérjelek?

- Köszi. Nem kell, Harry már szerintem vár rám. Aludj nyugodtan, majd bezárom az ajtót.

***

Amint betoppantam a házba, és Harry meglátott, leültetett maga mellé reggelizni és faggatózni kezdett.

- Valami baj van?

- Nincs,,, - sóhajtottam

- Akkor?

- Nincsen semmi! - nyomatékosítottam

- Kitekerem Niall nyakát! - forgatta a szemeit

- Harry, azt mondtam, hogy nincsen semmi.

- Lacey, látom, hogy van valami. Azt is látom, hogy Niall-al mit műveltek itt már nagyon régóta. Vele voltál... akkor csak ott kellett, hogy történjen valami.

- Nem történt semmi és amúgy se avatkozz bele. Szeretnék már otthon lenni, egyedül. Távol lenni egy kicsit tőletek és nagyon távol a hírnevetektől... Csak szeretnék barátokat, akikkel nappal is nyugodtan ki mehetek az utcára. És nem kell attól tartanom, hogy elsőszámú közellenséggé válok, vagy olyat akinek kiönthetem a szívemet anélkül, hogy attól tartanék, hogy pusztán jóakarásból elront mindent.

- Szóval ezt vesztettem el ezzel a két évvel? A bizalmadat? - kérdezte kissé fájdalmasan

- Nem vesztetted el a bizalmamat, csak éppenséggel átalakult a helyzet és nembiztos, hogy a legjobb ötlet mindent veled megbeszélni. Neked mostmár ott van az életedbe négy másik ember is, akik legalább annyira fontosak, mint én. És ne mondd nekem, hogy ha választásra kényszerítenénk, akkor eltudnád dönteni, hogy valamelyik srác mellé, vagy mellém állj.

- Mi a franc folyik itt Lacey?

- Semmi, csak azt akartam érzékeltetni, hogy nem a bizalmamat vesztetted el. És elindulhatunk végre?

- Persze.

Mint ahogy sejtettem is, az orvos gyógyultnak nyilvánított, így végre hazacuccolhattam. Az az igazság, hogy nem is nagyon marasztaltam Harry-t. Így mikor magamra maradtam végre bekapcsoltam a zenét, olyan hangosan, hogy az sem lett volna csoda, ha valamelyik szomszéd átjön szólni, bár nem biztos, hogy meghallottam volna, ha kopog. Majd takarításba vetettem bánatomat. Ilyen hosszú távollét alatt szépen összegyűltek a porcicák, szóval volt min levezetni a feszültséget. Azalatt a két óra hossza alatt, amíg takarítottam pedig sor került arra, hogy táncoltam, sírtam, mérges voltam és nagyjából minden egyéb érzelem is kitört rajtam. Még mindig csak délután kettő volt. 

Következő szintje a feszültséglevezetésnek, amikor már a környezetem ragyog, az a futás. Szépen felhúztam a futós szerkómat és a közeli park felé vettem az irányt. Ilyen hideg időben már nem épp a legjobb dolog, mert nem tudja az ember, hogy hogyan öltözzön fel, de ez most a legkevésbé sem érdekelt. Persze mindjárt az az emlék tolakodott az elmémbe, hogy Harry itt tálalta a tény-t, hogy valójában meleg, vagy legalábbis biszexuális és Louis-t szereti. És ismét ott tartottam, hogy a fiúk körül járt az agyam. Friss levegőre vágytam, pedig épp a csípős novemberi levegőn egy parkban futkároztam. Furcsa...

Otthon megfürödtem, elővettem a rózsaszín cicamintás flanelpizsamámat bekapcsoltam a P.S. I love you-t, csak hogy tutira szétbőgjem az agyamat, és bevackoltam magamat az ágyamba.

Fogalmam sincs, hogy mikor alhattam el, csak azt tudom, hogy hajnali 4-kor felébredtem. Mivel a visszaalvásnak halvány reményét sem láttam, ezért a telefonomon kezdtem a twittert böngészni. Már több helyen visszaköszönt, hogy pont egy hét múlva megyek a rádióba. Mérges voltam, még a gondolattól is rázott a hideg. Semmi más izgi nem történt, /bár mi is történt volna, ami számomra izgi, mikor velük voltam?/ Így kiléptem és nem igazán tudtam magammal mit kezdeni. Egy darabig még bámultam a plafont, majd mentem engedtem egy kád meleg vizet és elmerültem a habok között. Fürdés után előszedtem a ruhát, megcsináltam a hajamat, még ki is festettem magamat, pedig alapból nem igazán szokásom.

Végre eljött a fél nyolc és elindulhattam. Örömmel tapasztaltam, hogy a csoporttársaim még szóba álltak velem, annak ellenére, hogy eltűntem. Aztán pedig megtudtam, hogy Harry felhívta az egyiket, a baleset másnapján, hogy mi történt és hogy egy darabig nem leszek. Rendesek voltak, felajánlották, hogy behozzák nekem az összes anyagot, hogy lefényeljem és fel tudjak készülni a vizsgákra. Majd eztán jött a feketeleves, amikor megtudtam, hogy a legközelebbi kedden reggel mi vizsgázni fogunk. Kedvenc tárgyam, persze, hogy a biofizika, a gondolatától is ráz a hideg. Bejött a tanár és csendre intett minket, nekem pedig egész órán azon járt az eszem, hogy hogy a francba kellene elintézni, hogy ne akkor kelljen vizsgáznom. Óra után futottam nála egy felesleges kört, ugyanis nem tágított, azt mondta, csak akkor vizsgázhatok máskor, ha kedden éppen haldokolnék.

Csak délig kellett bent lenni, de így is eléggé lassan telt az idő. Hazamentem, megebédeltem, majd összeszedtem magamat, bevágódtam a kocsiba és elmentem Niall-hoz.

- Szia! - nyitott mosolyogva ajtót

- Szia! Nem zavarok?

- Dehogy! Gyere be.

- Nem akarok sokat időzni, csak a cuccaimért meg Masniért jöttem.

- Felőlem elférnek itt is. - vigyorgott kedvesen

- De nekem szükségem van rájuk.

- A macskára is?

- Jaja. Fura volt tegnap otthon egyedül.

- Pedig már úgy megszoktam, hogy itt van.

- Ha gondolod szerzek neked is egyet. - kacagtam

- Nem, az akkor már nem Masni lesz, én meg őt szeretem.

- Hát bocsi, de én is.

- Akkor nincs mese, össze kell költöznünk! - mondta tettetett komolysággal

- Hát, hogyne. - forgattam meg játékosan a szemeimet - Na, de szedjük össze a cuccaimat és had menjek, mert még Harry-vel is beszédem van!

- Mehetek veled?

- Persze, hogy jöhetsz!

***

- Sziiiiiiasztok! - nyitott ajtót Harry

- Hello! - köszöntünk teljes összhangban, mintha direkt csináltuk volna

- Na, már szent béke? - vigyorgott a képünkbe

- Harry! - forgattam meg a szemeimet

- Milyen béke? - nézett furcsán Niall

- Ó... hát nem voltatok összeveszve? - kérdezte zavarodottan Harry

- Mi volna, ha egyszer elhinnél valamit nekem? Nem megmondtam tegnap, hogy nem Niall-el volt bajom? - csattantam fel

- Nem voltál túl meggyőző! - duzzogott

- Na jó, akkor ha ezen túl estünk, talán rátérhetnénk arra amiért jöttem. Kedden reggel vizsgám van!

- És? - nézett idiótán

- Grimmy?

- A francba! - bosszankodott - Nem lehetne máskor vizsgáznod? Már beharangozták, hogy mész.

- Tudom és próbáltam is beszélni a tanárral, de azt mondta, hogy csak és kizárólag, akkor halaszthatok, ha haldoklom.

- Akkor haldokolni fogsz. - nevetett - Meglátom mit tehetek az ügy érdekében.

- Azért a testi épségemet nem szeretném feláldozni egy rádióműsor kedvéért! - kacagtam

- Nem is kell. 

- Ez megnyugtató. - nevettünk

- Na jól van srácok Nekem menni kell haza tanulni, ha szükségetek lenne rám, ott megtaláltok, de inkább ne legyen, mert akkor mikor készülök fel a vizsgákra...

Megpusziltam és megleltem őket, majd hazafelé vettem az irányt.

Dating?

*Lacey*

Vicces dolog arra kelni, hogy úgy érzed, hogy bámulnak. És még viccesebb, amikor kinyitod a szemedet és rájössz, hogy valójában ketten is bámulnak.

- Atyaúristen! Nektek nincs jobb dolgotok, mint azt nézni, hogy nagykabátban alszom a kanapén? - forgattam meg a szemeimet

- Nincs! - nevetett Niall - De nem értem ezt a nagykabát témát.

- Annyira fáradt voltam, hogy nem volt erőm levenni. - nyögtem és közben a szememet dörzsölgettem.

- Egyébként meg szép vagy, amikor alszol, úgyhogy jól esett bámulni.

- Na kössz! - csattantam fel

- Most mi van? - kacagott

- Máskor nem vagyok szép?

- Dehogynem például, amikor tök kócosan nyújtózkodsz, mint most. - vigyorgott a képembe, én meg a hajamat kezdtem az ujjaimmal fésülgetni.

- Nem vagytok éhesek? - tereltem a témát a kinézetemről - Mert én konkrétan egy hadseregnek való kaját meg bírnék enni.

- Pizzaaaaa! - kiabálta Harry és már a telefonja után kutatott

- A párna mögött nézd meg. - mondtam. Felemelte a díszpárnát, aminek neki volt dőlve

- Honnan tudtad?

- Titokban boszorkány vagyok! - rántottam meg a vállamat

- Nem csak titokban!

- Kapd be! - rontottam rá, azzal a lendülettel már a tetejében voltam és csikiztem. Nem nagyon hatotta meg, egy egyszerű mozdulattal arrébb rakott. Én pedig durcáztam. Harry és Niall összenéztek, a kezük pedig már a két oldalamon volt és sikítottam úgy csikiztek. Sikerült kiszabadítanom magamat és elszaladtam, majd kiabáltam, hogy

- Inkább a pizzára koncentráljunk! - hála a jó égnek a két haspók rá kapott a témára, így én el voltam felejtve

- Milyet rendeljek és mennyit? - kérdezte Harry

- Én a szokásosat kérem és sokat, mert nagyon éhes vagyok! - dobtam magamat vissza a kanapéra

- Szintén! - mondta Niall

- Akkor egy nagy hawaii, egy nagy gombás és nekem... Milyen is legyen?...

- Nem hívjuk át Louis-t? - vetettem gyorsan közbe. Mondatom hatására úgy néztek rám, mintha komplett idióta lennék. - Most mi van? - néztem rájuk hülyén

- Nem gondoltam, hogy ebben az életben eljön az a pillanat, amikor te veted fel, hogy hívjuk valahova Louis-t! - mondta teljesen elhűlve Niall. Harry nem szólt semmit, viszont átható tekintetéből, tudtam, hogy tisztában van a hátsó szándékaimmal. Hogy nem magam miatt akarom, hogy jöjjön Louis is, hanem miatta.

- Hát... gondolom Zayn és Liam csajoznak. Aztán hátha Louis meg unatkozik esetleg. Egy próbát meg ér!-  mosolyogtam ártatlanul

- Fel hívom! - mondta Harry. S így is tett. - Egy óra múlva itt van, úgyhogy egy kicsit még éheznünk kell. - mondta miután letette

- A francba, mégis szar ötlet volt! - duzzogtam játékosan - Éhenveszeeeeeek! - nyávogtam. Harry ki ment a konyhába és egy táblacsokival tért vissza. Mogyorókrémes volt, a kedvencem. De mivel a másik kanapén megcsörrent a telefonja, így felénk passzolta, hogy kapjuk el. Niall volt az ügyesebb és bár én is megfogtam, de nála maradt.

- Az enyém! - fölényeskedett és nagyban vigyorgott a képembe

- Akkor vedd feleségül! - szóltam vissza neki

- Egy pusziért neked adom. - jelentette ki

- Hát csoki... - néztem le az említett darabra - Azt hiszem mégis Niall felesége maradsz!

- Hát jó! - mondta Niall, majd valami elemi gonoszság futott át az arcán és elkezdte, szépen óvatosan bontogatni, hagy csurogjon a nyálam - Ne nézz így, nem adok belőle! - mondta

- Fogadunk? - vigyorogtam immáron én is gonoszan

- NEM-A-DOK! - elkaptam a bal kezemmel a tarkóját, a jobbal pedig az állát és egy hatalmas cuppanós puszit nyomtam az arcára. - Oké. Feladom! A tied! - nyújtotta felém a csokit, amit én szépen kibontottam és mire Harry visszajött a telefonálásból a felét el is pusztítottuk. Közösen! Mert bár én egyke vagyok, de osztozkodni megtanítottak, nem vagyok önző.

- Niall, szerdán ruhapróbára kell menni 9-re a dec. 21-ei karácsonyi koncert miatt. - foglalt helyet velünk szemben Harry

- Oké.

- Lacey, amúgy van kedved eljönni? Ezt még szerintem nem is mondtam, hogy lesz... - invitált Haz

- Hát... csak ha nem kell több lányt megmentenem, akit te véletlenül felcsináltál. - csúszott ki a számon és azonnal megbántam, mivel rá kellett jönnöm, hogy csúnyán elszóltam magamat és ezek szerint a fiúk még nem tudnak róla. Niall úgy köpte ki a korty ásványvizet, ami a szájában volt, hogy az filmbe illene, Harry teste pedig megfeszült és hirtelen úrrá lett rajta az idegesség. - Ajjajj! - motyogtam és félve néztem a fiúkra, hogy most mi következik.

- Kössz Lacey! - morogta

- Én nem tudtam, hogy nem... - a mondat vége helyett, csak Niall felé biccentettem

- Pedig még nem!

- Nem akartok beavatni engem is? - kérdezte Niall

- Tudod, még októberben ott volt az a lány a koncerten és én bevittem a kórházba, mert rosszul volt. - mondtam

- És, mint azt ti is észrevettétek, én ismertem. Augusztusban egyszer, amikor elmentünk bulizni, akkor ismerkedtem meg vele. Együtt töltöttük az éjszakát, de annyiban maradt a dolog. Aztán Lacey megtudta, hogy terhes, valószínűleg tőlem.

- Akkor neked gyereked lesz?

- Elvetélt.

- De ebből nem lesz gáz? Mi van a lánnyal?

- Nem, ebből már nem lesz gáz. Eleve nem biztos, csak több, mit valószínű, hogy az enyém volt a baba. De nem hírnevet akart a lány és nem is pénzt, csak közös döntést, azért keresett engem. De a természet közbe szólt. Így tényleg annyiban maradt a dolog.

- De nem is érdekel, hogy mi van a lánnyal? - kicsit furán jött le Niall-nek ez a dolog.

- Niall, lehet, hogy nők vagyunk, de nem hülyék. Az egyetlen éjszaka volt, Harry utána nem kereste. Oké, ha a baba nem ment volna el és tényleg a Harry-é, akkor foglalkozzon a gyerekével. De azután, hogy akkor nem kellettem tovább, akkor ne kezdjen velem foglalkozni, csak azért mert sajnál. És ezt szerintem a nők 99%-a így gondolja. Nem tudom, hogy ezt így pasi aggyal mennyire lehet megérteni, de ha nem megy, akkor csak szimplán hidd el nekem.

- Oké. - és ebből jöttem rá, hogy valószínűleg nem nagyon érti, hanem az utóbbi opciót választotta.

Nem volt egyszerű a fagyos levegőt ismét kellemessé tenni. De faggatóztam a koncertről és ahogy a munka lett a téma, a figyelmük máris elterelődött. Hamarosan befutott Louis is és végre meg lehetett rendelni a pizzát és kajálni. Persze az a fantasztikus ötletük támadt, hogy nekünk feltétlenül horror filmet kell közben néznünk. És mint egyetlen csaj, esélyem sem volt lebeszélni róla őket.

- Jó, de akkor Niall-t kisajátítom! - vigyorogtam a képükbe. Már nem kerteltem, befészkeltem magamat mellé. Vagyis mivel szétnyitottuk a kanapét, hogy le tudjunk feküdni, így közé és Harry közé. Harr mellet pedig a másik oldalon Loui feküdt. 

Az első félelmetesebb jelenetnél Louis visítva tekeredett Harry köré. Persze mindannyian nevettünk rajta, mivel tudtuk, hogy csak bohóckodik. De ott is maradt odabújva Harry-hez. Nem hiszem, hogy ez amúgy olyan nagy újdonság lett volna, mert Niall semmit nem reagált. De nekem egyre azon tekergett az agyam, hogy mennyire mindennapi is lehetne ez a jelenet. És hogy Harry milyen boldog lehetne... meg én is. Ez utóbbi gondolat, amikor eszembe jutott, először kellemesen kirázott a hideg, majd észhez tértem és tök hülyén éreztem magamat, hogy mikre nem gondolok. 

Kis idő múlva Harry kiment teáért. Kaptam az alkalmon, gyorsan előkaptam a telefonomat és pötyögni kezdtem, miközben igyekeztem Niall elől takargatni a kijelzőt.

"Valld be, hogy tetszik ez a helyzet!" - küldtem Harry-nek az üzenetet

"Nem bevallás kérdése, hiszen úgyis tudod. De te valld be, hogy neked is!" - jött a válasz

"Kicsit :P" - küldtem az utolsó üzenetet és pillanatokon belül már újra ott feküdt köztünk.

***

- Ennek vége! - jelentettem ki úgy, mintha ők nem látták volna

- Nem mondod? - jegyezte meg Louis, de szerencsére nem bántóan

- De én nem akarom, hogy vége legyen. - Igyekeztem boci szemeket meregetni

- Miért? Annyira tetszett? - kérdezte Niall

- Nem. Isten ments, hogy még egy ilyet meg kelljen néznem.

- Akkor? - kérdezte Harry és már tényleg mind a hárman teljesen hülyének néztek

- Menjünk a városba!

- Te bulizni akarsz? - hüledezett bongyi

- A-a! Csak úgy. Itt lakok szeptember óta, de még nem voltam este a városban, max. átutazóban veletek. Oda akarok menni, ahova a túristák járnak!

- Majdnem 11 óra van, én nem megyek sehova. - rázta göndör fürtjeit - Niall ez a te bűnöd, innestől fogva a te dolgod is. miattad nem aludt múlt éjjel, így miattad aludt ma napközben. Így neked kell tutujgatnod!

- Én benne vagyok. Délután 5-kor keltem fel. Csak mondd meg, hogy hova menjünk. - nézett rám kérdőn a szöszi.

- Nem tudom. - rántottam meg a vállamat

- Menjetek a Picadilly-re ott mindig van ember. - szólt közbe Louis

- Oké. - hagytam jóvá, bár még soha nem jártam ott. Felvettük a kabátot, sapkát, sálat és örömmel konstatáltuk, hogy a saját anyukája sem ismerné meg Niall-t. Fogtam a kocsikulcsot és már indultam is a garázshoz.

- El ne felejtsd, hogy holnap 9-re az orvosnál kell lenni. - szólt utánam még Harry az ajtóból.

A GPS segítségével eljutottunk a belvárosba. Majd megközelítettük a Picadilly-t. Bár éjszaka volt, de a fények egészen világossá tették az utcát. Hideg volt, mondhatni rohadt hideg. Bevetettük magunkat a Little Londonba, hogy tényleg legyen valami kis túristás hangulata is, majd miután megnéztük az összes kis ketyerét, amit ajándéktárgyként árultak, kint az utcán vettünk Niall-nak forralt bort, nekem pedig forró teát, mivel én  vezetek. 

Sétálni indultunk, Niall mutatta az utat, mivel én egyáltalán nem vagyok itt járatos. Egy negyedórás séta után széles vigyor ült ki az arcomra, amikor rájöttem, hogy hol vagyunk. A Temze partján. Fújt ugyan a csípős hideg szél, de a látvány mindenért kárpótolt. Ha mindez nem lenne elég, akkor éppen a Hungerford Bridge lábához érkeztünk. 

- Gyere! - kapta el a kezemet és húzott maga után fel a hídra. Nagyjából a közepénél állhattunk meg. Neki támaszkodtam a korlátnak, Niall pedig hátulról átölelt, ujjaimat az övéi közé fontam és állát a vállamra tette. - Tetszik? - kérdezte

- Nagyon! - mosolyodtam el. Éppen a Temze kanyarulatában állhattunk, mivel alig láttam csak egy másik hidat magam előtt. Néhány hajó úszott a vízen és mindezt körülvették a város fényei. Tényleg lélegzetelállító volt. Látod ott azt nagy kivilágított épületet a Waterloo Bridge mögött? - bólintottam - Az a Nemzeti Színház. Itt mellettünk balra ez a sötétebb folt, pedig a Victoria Embankment Gardens.

- Tényleg nagyon szép!

- Nem szebb, mint te!

- Ne viccelődj, mert még komolyan veszem és elpirulok! - mosolyogtam

- Is breá liom tú! - mondta ki az egyetlen mondatot írül, amit szerintem minden directioner ért a földön...