2012. augusztus 29., szerda

Nudity

*Lacey*

- Harry, azt hiszem, hogy jobb ha lassan hazaindulok, mert még össze kell szedni az egyenruhámat, meg ilyenek...
- Mert? Nem úgy volt, hogy a héten nem mész se suliba se dolgozni?
- De. Viszont tegnap délelőtt, amikor még pörögtem idegességemben, akkor beszóltam az állomásra, hogy mégiscsak tudok menni.
- Bolond vagy!
- Harry! Nem vagyok bolond, szeretem csinálni. Szóval...
- Ez eddig oké, de nem ez a megoldás a szerelmi bánatra!
- Nem, arra a megoldás az idő múlása, ez viszont legalább leköti a figyelmemet.
- Szóval én már nem is vagyok elég?
- De, elég lennél, viszont nem ártana, ha a srácokkal foglalkoznál.
- Tudom, de még mindig olyan hihetetlen, hogy visszakaptalak.
- Nekem is hihetetlen, de ÉN nem fogok elszökni. - mondtam kicsit szemrehányóan. Válaszul egy szoros ölelést és egy cuppanós puszit kaptam - És én akkor most megyek, szedem a cuccom és már itt sem vagyok! 
- El ne képzeld, hogy haza vezetsz. Kétlem, hogy az a temérdek alkohol már oda lenne a szervezetedből. És egyébként is jobb volna, ha ott lennék veled, szóval majd én szépen hazaviszlek.
- Haza vihetsz, mivel ez abszolút logikus, de nem maradhatsz nálam! Nem nőhetünk össze tejesen, mondtam foglalkozz a srácokkal is.
- Na jó. - adta meg magát

Otthon a ház előtt még próbálkozott, hogy hátha felengedem, de eszem ágában sem volt. Állítólag visszament a srácokhoz a stúdióba. Én pedig gyorsan összekészítettem másnapra a cuccomat majd pihentem a nap hátralevő részében.

***

Szombaton a műszak nagyon hamar eltelt, kicsit húzós volt, de 8 óra alatt egy nagyvárosban azért történnek dolgok. Viszont megjöttek a képek, amiket már nagyon vártam. Felhívtam Harry-t, hogy otthon van-e és mivel otthon volt, így munka után hozzá vettem az irányt, hogy megmutassam neki. A forgalom nagy volt a városban, így kicsit több, mint egy óra kellett, hogy odaérjek hozzá. Leparkoltam, felkaptam a nagy borítékot az anyósülésről, amiben a képek voltak és már lépkedtem is az ajtó felé.
Csengetésem után, Harry már nyitotta is az ajtót. Egy gyors puszi után a kezébe nyomtam a borítékot.
- Ezt nézd meg.- adtam ki az utasítást. Én hozzáfogtam az előszobában levenni a kabátot és a cipőt, Harry pedig eltűnt a nappali irányában. Már előre örültem a fejemnek, hogy majd milyen fejet fog látni, ha meglátja a képeket, de végül én estem pofára.
Beléptem a nappaliba, a képek kiterítve a kisasztalon, és az asztalkörül 5 igencsak érdekes szempár meredt rám. Azt kívántam, hogy bárcsak megnyílna alattam a föld, de mint tudjuk, ez nem kívánság kérdése. Magam sem értem a reakciómat, de legördült egy könnycsepp az arcomon és azonnal ki akartam viharzani onnan, viszont ezt megakadályozta a tény, hogy a kabátom a fogason lógott a cipőm pedig a földön hevert. Így mire magamra szedtem volna Harry utolért.
- Lacey, ne szaladj el.
- De! Jobb lesz az nekem úgy.
- Legalább nekem mondd el, hogy mik ezek. - ölelt magához, nagyot sóhajtottam, majd úgy döntöttem, hogy jobb ha az én számból hallják az igazat.
- Menjünk be. Tök mindegy, hogy csak neked mondom el, vagy mindenkinek és akkor nem kell találgatniuk és van rá némi esély, hogy megértsenek.
- Várj Lacey, csak egyet mondj meg. A pénzért csináltad? Én kitudlak segíteni, ha kell, de ne csinálj ilyeneket...
- Te hülye vagy? 18 évesen saját lakásom és kocsim van, meg meg van mindenem, amit ki merek ejteni a számon. Szerinted a pénzért csináltam?...
- Akkor miért?
- Mondom, menjünk be és megmagyarázom! - Vissza indultam a nappaliba, Harry pedig jött szépen szorosan mögöttem. Szar érzés volt, mert azt tudtam, hogy bármi lehet, ő elítélni nem fog, de a többieket nem ismertem, nem tudtam, hogy megfogják-e érteni. Még így sem lehettem benne biztos, hogy én tudtam, hogy a valós ok, az igazán jó.
- Hello srácok! - léptem be újra a nappaliba. A képek még mindig kiteregetve az asztalon és ők cseppet sem diszkréten csorgatták a nyálukat. Szavaimra azonban zavartan kapták rám a tekintetüket és motyogtak vissza egy köszönés félét. Harry-vel leültünk az egyik kanapéra, majd zavartan kezdtem bele. - Ez a helyzet így nagyon szarul jött ki, de hallgassatok végig mielőtt elítélnétek. Előszöris nem tudtam, hogy itt vagytok és csak Harry-nek akartam megmutatni. - erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra - Másrészről pedig ez nem az aminek látszik! Nem pénzért csináltam, vagy legalábbis nem saját részre. Az állomáson van egy speciális gyermek mentő kocsi, viszont fejleszteni kellene, szükség volna egy új berendezésre bele. És mint tudjuk az ilyen orvosi cuccok rohadt drágák. Ehhez mindenféle módon próbálnak szponzorokat és pénzt szerezni. Ki lesz adva két 2013-as naptár is, az egyiket a srácok csinálják a másikat mi. Vagyis felkértek engem is megy egy felsőbb éves lányt is, aki ide jár szekundálni, mivel a csajok kevesen voltak. Annyi a lényeg, hogy a borítón egyenruhában vagyunk csoportosan, belül pedig mindenkinek lesz egy saját hónapja. Ezek közül kell kiválasztani négyet és gondoltam, hogy szakavatottabb szem jobban tud dönteni és mivel Harry előtt nem vagyok szégyellős - itt kuncogtam egy kicsit mivel eszembe jutott a kép, amit ő csinált rólam - így gondoltam, hogy majd ő segít nekem. De ha már ilyen furcsán jött ki a lépés... mellesleg lehetnétek néha kicsit hangosabbak, hogy észrevegyelek titeket, mert akkor nem adtam volna oda a borítékot... , akkor legalább nem egyedül fog dönteni Harry. - Jó volt látni, hogy a monológom hatására egyre kevésbé néztek rám úgy, mint egy ribancra. De valahogy ahogy elhallgattam beállt a kínos csend. Harry nyerte vissza először a lélekjelenlétét.
- Hmmm... nem lesz egyszerű a választás. De szerintem az ami a bal alsó sarokban van, ott Liam előtt, az hanyagolható. - A srácok félve pillantottak le a képre és én jobbnak láttam oldani a feszültséget.
- Oké, ez így ciki, amíg ti megvitatjátok, én megyek főzök teát. - egy jó darabig elpepecseltem a konyhában, majd mire vissza értem az asztalon már csak négy kép volt, a maradék kettő, pedig Harry kezében.
- Ezekre már nem lesz szükség. - mutatta a kezében lévőeket - Bár éppen azon gondolkozom, hogy a fekete-fehéret kinagyíttatom és kiteszem a szobában.
- Na azt felejtsd el! - nevettem és kikaptam a kezéből. Az összes képet gyorsan visszadobáltam a borítékba - Na, én így mostmár kellemesebben érzem magamat.
Ezek után már egészen kellemesen elbeszélgettünk, és szerencsére a csütörtök estémet sem emlegették. Viszont megint túl szép lett volna hogy igaz legyen.
- Harry holnap jössz... -én itt a homlokomat a tenyerembe temettem, tartottam tőle, hogy rossz vége lesz- ...golfozni?
- Bocsi, de már elígérkeztem, mert jönnek Lacey szülei és nem láttam őket mióta elköltöztek Holmes Chapel-ből. - Arra számítottam, hogy megint beduzzog és elrohan, de most lazán vette
- Ja, oké, de remélem Niall azért még rád számíthatok továbbra is, ha már a maradék két jómadár megint csajozni megy.
- Megyek. - válaszolt Niall
- Persze csak irígy vagy!- nevetett Zayn - Egyébként meg mióta szakítottál Eleanor-ral, be vagy gubózva. Éppen ideje lenne már, hogy elmenjünk megint egyet bulizni együtt, mint augusztusban. - ekkor eszembe jutott, hogy az a buli, amiről Zayn beszél és a Nell-es az valószínűleg ugyan az volt. Kérdőn fordítottam tekintetemet Harry-re és ő értette, hogy mit akarok. Egy apró kis biccentéssel jelezte, hogy nem mondta még el a többieknek.

Miután a srácok elmentek megbeszéltük, hogy jobb, ha nálam alszik és akkor nem kell reggel rohangálni senkinek sehova, mert anyáék úgyis hozzám jönnek majd. Még egy sort rágódtunk azon, hogy szarul érzem magamat, mert alaposan lejárattam magamat az elmúlt két alakalommal, de Harry nyugtatgatott, hogy a többiek is pasiból vannak és higgyem el, hogy tetszettek nekik a képek. A részegségről meg annyit, hogy hogyha egyszer is megpróbálná bármelyik az orrom alá dörgölni, akkor majd ő bosszút áll, mert látta már őket sokkal durvább helyzetben, mint amilyenben én voltam.

2012. augusztus 27., hétfő

Hangover



*Lacey*


- Áúúú - nyavalyogtam, amikor ébresztő gyanánt a fejembe nyilallt a fájdalom, pedig én csak megakartam fordulni. Visszarogytam a hátamra és igyekeztem magamba azt szugerálni, hogy csak álmodom és amúgy nincsen semmi bajom. Nem jártam túl sok sikerrel, rövid úton rájöttem, hogy az a büdös nagy igazság, hogy ébren vagyok... és a fejem is fájt. Pislákolni kezdtem, majd megállapítottam, hogy Harry megint nincs sehol. Már éppen indulni akartam fájdalomcsillapítóért a fürdőbe, de megláttam, hogy ott van az éjjeliszekrényen. Visszadőltem az ágyba, hogy várjak amíg hat a dilibogyó. Gondolkozni kezdtem és rá kellett döbbenjek, hogy alig emlékszek valamire a tegnapból, az viszont tisztán megvolt, hogy délelőtt beszóltam az állomásra, hogy szombaton mégis be tudok menni. Remélhetőleg addigra jobban leszek, mert ilyen állapotban igencsak kiátkoznának onnan. Egyre gyanúsabb lett a helyzet, hogy én tegnap alkoholt ittam. Na jó valójában az első pillanatban rájöttem, de azt nem értettem, hogy nem volt megbeszélve, hogy bulizni mennénk, akkor mi a fészkes fene történt?...
Ahogy a fejfájásom csillapodott, az éhségem ugyan azzal a lendülettel nőtt. A nappaliba lépve megláttam a piás üveget és hogy csak egy pohár van mellette. Kezdett összeállni a kép és ebben csak megerősített a levél, amit Harry az üveg mellett hagyott.

"Ha netán nem értenéd a helyzetet, akkor tudd, hogy ezt egyedül nyakaltad be tegnap mire hazaértem. Remélem, hogy ma abból a fájdalomcsillapítóból vettél be, amit reggel az éjjeliszekrényen hagytam és nem a másikból! Raktam kaját az asztalra, ha nem eszed meg mindet, akkor kénytelen leszek felhívni, anyukádat és tudod, hogy képes vagyok rá! Nem tudom, hogy mikor jövök. Kérlek vigyázz magadra! H.x"

Nem mondanám, hogy túlzottan vidám hangvételűre sikeredett a levél. És azt is tudtam, hogy tényleg képes lenne felhívni anyát, de amúgy meg nem kellett kényszeríteni az evésre, mert nagyon éhes voltam, így betámadtam a konyhát. Egy joghurt és egy kakaóscsiga volt az asztalon, meg egy kis cetli.
"Ha a másfél napos koplalásod után ez kevés lenne, akkor a hűtőben keress még kaját."
Egyelőre elégnek tűnt ez is és csak bízni tudtam benne, hogy ha megeszem, akkor nem fog útközben visszafordulni. Szépen beköltöztem a nappaliba a kis kajámmal együtt, csak előtte kidobtam a piás üveget, mert még a látványától is rosszul voltam. Bekpcsoltam az egyik dvd-t és falatozni kezdtem. Még nem értem a végére a filmnek, amikor hazaért Harry.

- Szia! - jött be 
- Szia! - hajtottam le a fejemet, mert szégyelltem magamat, de közben kuncogtam is
- Mi zu veled, te kis züllött életű?
- Bocsánat!
- Ha jól esett akkor nem kell bocsánatot kérned!
- Őőő... ami azt illeti, most nem igazán esik jól. A tegnapról meg lényegében semmire nem emlékszek, úgyhogy passzolom, hogy jól esett-e...
- Hehe, szóval így állítunk... Tegnap úgy néztél ki, mint akinek jól esik.... Meg a kis barátaid is úgy néztek ki.
- Milyen kis barátaim? - néztem rá ilyedten
- Hát... idézlek: Elegemvana Világból, Utálomazösszes Pasit,  Sohatöbbetnemállokszóba Senkivel és Szaraz Életem. - kérdő tekintetemre tovább folytatta - Bemutattad nekünk őket, mint a legjobb barátaidat! - Fejemet a tenyerembe temettem
- Nekünk?
- Igen, Itt voltak a srácok is.
Folytasd! Valamiért van egy olyan érzésem, hogy itt még nincs vége! - nem tudtam, hogy sírjak vagy röhögjek
- Jól érzed! -Nevetett- A legdurvábbal kezdjem vagy inkább szépen sorjában?
- Sorban!
- Rá akartál minket beszélni, hogy menjünk bulizni, utána úszni akartál. Nem engedtük, így fürödni mentél, viszont nem tudtad kikapcsolni a melltartódat. - elkerekedett szemekkel néztem rá - Nyugalom, hívtál hogy segítsek, kikapcsoltam és ki is jöttem. Azután közölted, hogy nem tudsz aludni, hogyha annyian nézünk, bár ez jogos is volt. A srácok elindultak, viszont Louis visszajött és felhozott egy üveg ásványvizet sejtve, hogy arra még szükséged lesz...
- Louis?
- Igen, ő. És hálából te a nyakába ugrottál és közölted vele, hogy szereted!
- Csak szívatsz! - hitetlenkedtem
- Szerinted ezzel viccelnék?
- Nem tudom!
- Hát tudd meg, hogy pont ez a kettőtök témája az amivel nem viccelődnék.
- És akkor mi történt?
- Mondom, te megölelted, mondtad neki, hogy szereted. Én kértem, hogy gyere vissza az ágyba, de te nem akartál. Akkor voltál hajlandó, amikor Louis is megölelgetett és azt mondta, hogy ő is szeret téged, viszont menj lefeküdni.
- Ügyes vagy Lacey! - motyogtam
- Ne így állj hozzá, én ennek kifejezetten örültem!
- De el tudom képzelni, hogy Louis mennyire örült!
- Végülis... nevetett. - mosolygott Harry biztatóan.
- De azt hiszem, hogy mindjárt nem is ez fog téged aggasztani...
- Még mindig van?
- Hajjajj!
- Ki vele!
- Hogy is fogalmazzak szépen?... Megpróbáltál rávenni, hogy játsszunk 'Barátság extrákkal-t'
- Na jó Harry, ezt azért már nem veszem be!
- Igen, erre fel voltam készülve. Viszont van fényképem! - nevetett és az orrom alá tolta a telefonját
- Azt hiszem, hogy azt hogy hogyan is jutottunk idáig inkább nem akarom megtudni. De mondd kérlek, hogy leráztál!
- Le!
- Egy hős vagy!
- Óh, csak azt kellett megígérnem, hogy hogyha ma is akarod még, akkor bármire hajlandó vagyok... - nevetett
- Nem akarom! - vágtam rá, talán kicsit túlzott hirtelenséggel
- Én sem gondoltam azt komolyan. - kacagott egyre jobban
- Valójában az nem aggaszt, hogy így láttál, hiszen soha nem voltunk egymás előtt szégyenlősek. Viszont a viselkedésem miatt nagyon szégyellem magamat. - és tényleg szégyelltem magamat
- Jajj, Lacey, te kis hülye picsa! - tudnám, hogy tudja ezt olyan kedvesen mondani, hogy meg nem fordul a fejemben haragudni rá - Úgysem láttalak még teljesen kiütve.
- Amúgy ez nekem fura, voltam már részeg, te is láttál már részegen, de ilyen soha nem volt, hogy ne emlékezzek semmire.
- Ja, cicám, lehet nem kellett volna beszedni a fájdalomcsillapítót.
- Milyen fájdalomcsillapítót, meg hogy beszedni? Azért annyira hülye csak nem lehettem, hogy meg akarjam magamat mérgezni... - mondtam riadtan
- Nem, nem hiszem. Bevettél egyet reggel, mert fájt a fejed...
- Igen, az még megvan.
- Meg egyet valószínűleg az előtt, hogy hozzá fogtál italozni. A legszebb az egészben, hogy megtaláltad a házban a legerősebb gyógyszert. Meg, hogy egész nap azt a két kocka csokit etted, ami hiányzik abból. - mutatott a kisasztalra, ahol hevertek a dvd-k meg a csokik, amit tegnap hagyott itt nekem. Meg ugyebár tegnapelőtt délben ettél utoljára rendesen, mert este csak azt a félszelet pizzát sikerült elnyammognod. Így konkrétan az sem volt, ami felszívja az alkoholt.

Megcsörrent a telefonom, de jelen helyzetemben én ezt éles harsogásnak érzékeltem.

- Szia anya!
- Szia kicsim!
- Kérlek halkabban egy kicsit. - rándult grimaszba az arcom, mivel fájt ahogy 'belekiabált a fülembe', ezen pedig Harry fel kacagott.
- Ott van veled Gary? Nem is mondtad, hogy jön.
- Nem, nincs itt és már többé nem is lesz és ne is szeretném, hogy a szemem elé kerüljön.
- Mi történt?
- Anya, ezt most inkább hagyjuk, jó?
- Oké, de akkor ki van ott?
- Harry-vel vagyok.
- Összejöttetek? - oldalra néztem Harry-re, aki már fuldoklott a röhögéstől, mivel hogy mellettem ült, így elég közel volt hozzám, hogy hallja anya mit mondd és valószínűleg a tegnap este járhatott az eszében
- Dehogy jöttünk, anya! Én meg Harry? Tudod, hogy olyan mintha a testvérem lenne és képtelen lennék rá. - Harry eddig bírta, felpattant és kiszaladt a konyhába, hogy röhöghessen
- Te tudod... Amúgy csak azt akartam, hogy mit szólnál, ha vasárnap meglátogatnánk apáddal?
- De jó! Már olyan régen láttalak titeket. - örvendeztem
- Harry-t nem hívod, őt is régen láttuk már! - gyors kiabáltam Harry-nek, hogy vasárnapra van-e programja, és mivel neki is megfelelt, így megegyeztünk mindannyian, hogy vasárnap várjuk anyáékat....

2012. augusztus 26., vasárnap

Drunk

*Lacey*

- Srácok, én nem akarok zavarni - kezdett bele Harry miután észhez tért első megrökönyödéséből - de Niall téged várnak.
- Bocsi. - húzta ki kezét a fejem alól Niall, de én csak a földet kémleltem és úgy ráztam a fejemet, hogy nincsen semmi probléma. Harry leült Niall helyére és anélkül, hogy kérdezett volna bármit is, hagyta hogy az ölébe hajtsam a fejemet, belülem pedig előtört a zokogás. A szituáció kísértetiesen hasonlított arra, amikor azt tudtam meg, hogy Nathan megcsalt. Csak ez most sokkal jobban fájt. Gary-t tényleg szerettem és így hogy már volt mihez hasonlítani, már tudtam, hogy Nate csak egy fellángolás volt.
Harry szokásához híven nem szólt egy szót sem, csak simogatta a kezemet és várta, hogy nekem mikor ered meg a nyelvem. Szépen lassan megnyugodtam, majd elregéltem a problémámat. Igyekezett ő is meggyőzni, hogy attól, hogy eddig még mindig mellé nyúltam, még léteznek normális hímneműek is a világon, de ez jelen helyzetemben kicsit hihetetlen számomra. 
Valójában a nap hátralevő részében olyan voltam mint egy zombi és nem nagyon fogtam fel, hogy mi történik. Csendben voltam és csak járt az agyam. Az a pillanat, amikor hazaindultunk pedig maga volt a megváltás. 

- Rendeljünk pizzát vacsira? - kérdezte Harry, ahogy hazaértünk
- Ha éhes vagy. - sóhajtottam
- Az vagyok. Milyen legyen?
- Nekem tök mindegy. - rántottam egyet a vállamon. Nem problémázott a 'hatalmas'lelkesedésemen, hanem fogta a telefonját és rendelt. 
- Mit csináljunk, mihez lenne kedved?
- Elásni magamat...
- Hülye!
- Akkor csak bámulni ki a fejemből! És lehet jobb lenne ha haza mennék, mert nem vagyok éppen a legjobb társaság.
- Nem kell hazamenned, attól neked nem lesz jobb, ha egyedül vagy!
- De neked igen!
- A nagy francokat, hogy aggódjak miattad?... Ha bámulni akarsz ki a fejedből, akkor bekapcsolom a Tv-t. Így ni, tessék mostmár bámulhatunk! 
Hatalmas bámulásunkat csak a pizza megérkezése zavarta meg. Fogalmam sincs, hogy milyen volt. Egy szeletet a kezembe vettem és azon csámcsogtam, amíg Harry jól nem lakott, majd amikor ő tele lett, én is megkönnyebbülve tettem le a kezemből a maradékát még annak az egy szeletnek is, hogy már nem kell tovább küszködnöm vele.
- Azt mind meg merted enni? - nézett a dobozra, ahogy visszalöktem bele a tésztát
- Harry, kérlek ne kezdd! Elég volt, ha éhes leszek, akkor eszek, de ezt is csak kínoztam.
Tudomásul vette kérésemet, nem piszkált. A vállamat a fejére hajtottam és addig addig műveltük ezt a nagy bambulást, hogy bealudtunk, ott félig elnyúlva a kanapén.
- Lacey! Kelj fel - simogatta meg az arcomat
- Miért nem alszol?
- Mert zsibbadó nyakkal, könnyben ázva nehéz! - ekkor nyúltam az arcomhoz és fogtam fel, hogy még álmomban is sírtam.
- Nyugi!- simított végig ő is az arcomon - Gyere menjünk fel a szobába.
- Oké.
- Holnap be akarsz jönni a stúdióba?
- Nem igazán vágyom emberek közé, meg gondolom már ott lesz Louis is, szóval kössz nem!
- Akkor majd igyekszek halk lenni reggel, hogy ne ébresszelek fel.

A reggel hamar el jött, iszonyatos fejfájásra keltem. Alig láttam ki a fejemből úgy botorkáltam ki a fürdőbe, remélve, hogy ott tartja a gyógyszereket, mivel otthon is ott tartották. Talált, nyert... a gyógyszerek ott voltak. Gyorsan betoltam az agyamba s szinte csukott szemekkel botorkáltam vissza a szobába és hullottam bele ismét az ágyba. Csak ekkor fogtam fel, hogy valami furcsa, majd rájöttem, hogy Harry már nem szuszog a fülembe. A telefonom után kotorásztam és rájöttem, hogy már 10 óra van. Pihentem még egy kicsit, mivel a szememet is fájt kinyitni. Majd amikor már hatott a gyógyszer, gondoltam időszerű, hogy kezdjek magammal valamit.
Csak ekkor vettem észre, hogy Harry helyén ott van 5 dvd, egy táblacsoki, egy twix és egy levél is. A kezembe vettem a papírt és olvasni kezdtem.

"Picikém nekem be kellett mennem. Sietek haza, de tartok tőle, hogy csak este lesz belőle. Kiraktam néhány dvd-t /akciót is :)/, így hátha nem unatkozol annyira. A csokikból pedig egy morzsát sem szeretnék találni mire haza megyek. Kaja van a hűtőben, ha megéheznél. 
Szeretlek és sietek. H. xxxxxx"

Keserűen mosolyodtam el, hogy miért kell neki ilyen jónak lennie hozzám. Azután pedig a következő gondolatom az volt, hogy a volt 'kapcsolatomnak' mihamarabb pontot kell tenni a végére. Felhívtam Gary-t és érdekes módon most elsőre felvette. Beleakart kezdeni a magyarázkodásba, de belé fojtottam a szót. Felhívtam rá a figyelmét, hogy attól, hogy én nem vagyok face-n, azért barátaim vannak. Közöltem vele, hogy egy gerinctelen féreg. Majd hozzá tettem, hogy meg ne próbáljon többet keresni. és kinyomtam a telefont. Mindezt tök nyugodtan tettem, azonban utána jött ki rajtam az ideg. Arra pedig egy gyógyír van, a takarítás. Nem mondanám, hogy kosz lett volna, de már tuti nem volt egy szem sem mire én végeztem. Lényegében, akár a padlóról is lehetett volna enni. Takarítás közben, vesztemre, találtam egy üveg Martini Rosato-t. Akkor nem igazán izgatott. De miután végeztem lehoztam a dvd-ket és a csokit.
Az egyik nyálas, csajos filmet raktam be, egyedül voltam, most nem volt gáz, hogy ilyenen sírok. Elkezdtem én a csokit majszolni, de borzolta a fantáziámat, hogy valami erősebbre vágyok. 
Valójában soha nem ittam még csak úgy pusztán ok nélkül. Itt most ok alatt társaságot és bulit kell érteni. De valahogy erre most magasról tudtam tojni. Szépen magamhoz vettem az üveget és egy poharat és visszaültem a tv elé. Nem volt gáz, csak azt vettem észre, hogy egyre viccesebb a film. Szerintem fel sem fogtam, hogy mit csinálok. Csak olyan szép színe volt, meg nem volt olyan nagyon szar pia íze. Már  a második filmet is majdnem végig néztem, amikor észrevettem, hogy hazaért Harry. Viszont a kocsiajtó nem csak egyszer csapódott. Még mindig azon röhögtem magamba, hogy Harry biztos megkattant és azért csapkodta össze-vissza a kocsiajtót, amikor a nappaliba betoppantak a srácok, mind az 5-en.

- Én meg már azt hittem, hogy te bolondultál meg, hogy itt csapkodod a kocsiajtót! - vihorásztam. Harry arca eltorzult a többiek szeme pedig kimeredt.
- Lacey!- sóhajtott egy nagyot - Mi a francot csináltál?
- Kitakarítottam! - vigyorogtam a képébe. Niall eddig bírta és kuncogni kezdett, de Harry rosszallóan fordult felé, szóval gyorsan abbahagyta. 
- Akkor holnap a takarítónő ajándékba kapja a fizetését, de tudod, hogy nem erről beszélek. 
- Akkor miről? - tetettem az ártatlant
- Arról, hogy te azt mind megittad?- kérdezte szemrehányóan és mutatott az üvegre, aminek már csak éppen az alján lötyögött valami
- Dehogy, te buta! - ez kb. úgy hangozhatott, mintha egy 5 éveshez beszélnék- A barátaimmal ittuk meg.
- Milyen barátaiddal? - nézett rám egyre furcsábban.
- Óóó, tiszta hülye vagyok, hogy elfelejtettem bemutatni őket. Ő itt személyesen Elegemvana Világból, ő Utálomazösszes Pasit, ő Sohatöbbetnemállokszóba Senkivel és végül Szaraz Életem. Mutattam a szobában egy pár üres ülőhelyre.
- Nagyon vicces Lacey, gratulálok. Legalább ettél te ma valamit, ha már betoltál egy üveg Martinit?
- A fájdalomcsillapító az számít?
- Te jó ég még gyógyszert is vettél be?
- Fájt a fejem.
- Mikor?
- Reggel... meg délután. - hajtottam le a fejemet, mert kezdtem magamat szarul érezni a szemrehányása miatt.
- Melyikből vettél be??
- Abból a furcsán pirosas-lilás színűből, amit ruhában soha nem vennék fel.
- Ügyes kislány, az a legerősebb, ami a házban van. Azt akkor kaptam, amikor fájt a fogam viszont a gyulladás miatt még nem lehetett kezelni! S hogy tetézzük még enyhén drogtartalmú is!
- Te jó ég, lehet hogy a 'kisbarátait' ő tényleg látja? - csodálkozott Niall
- Nem, Niall, nem látja. Már két éve itt laksz, megtanulhatnád már felismerni az iróniát. - adott neki választ Zayn, de az ő szája sarkában is ott bujkált egy kis mosoly.
- Ne reagáld már túl, itt vagyok, élek! - rivalltam Harry-ra
- Hát nem érted, én csak féltelek!
- Te meg nem érted, hogy már felnőttem!
- De Lacey, komolyan, ezt most egy idióta pasi miatt csináltad...
- Na látjátok, ezért kellene jobban becsülnötök a lányokat.
- Lacey! Nem mi ártottunk neked! - kezdte elveszíteni a türelmét
- Na jó, azt hiszem csinálnunk kellene valamit! Még mielőtt balhé lesz... - jött elő Liam-ből az apuci.
- Mondjuk lehet nem ártana lefeküdnie! (Zayn)
- Szerintem inkább ki kellene vinni sétálni! (Niall)
- Hogyne, vigyük ki, hogy utána a címlapon virítson! Mindannyian tudjuk, hogy ő akadna ki a legjobban, ha az újságokról vigyorogna vissza saját magára. (Harry)
- Én is itt vagyok, az senkit sem zavar? - Louis szájáról mintha egy apró kis 'De' választ olvastam volna le, de lehet csak hallucináltam.
- Jó, mit szeretnél csinálni?
- Bulizni menniiiiiiii - kiabáltam kissé túl lelkesedve
- Felejtsd el!
- Aóóó... - duzzogtam - Akkor ússzunk!
- Persze, hogy belefulladj!
- Jó, akkor ha semmit sem lehet, én most megyek és megfürdök. - pattantam fel, de abból csak tántorgás lett
- Állj!
- Mi van? Azt sem lehet?
- De, csak megyek és engedek neked vizet, mert ha melegvízbe fürdesz, az kiüt.

Mire Harry megengedte a vizet, nekem addigra sikerült felmásznom a lépcsőn. Bongyi beterelt a fürdőbe, külön felhívta rá a figyelmemet, hogy a törölközőt és a ruhát odakészítette, majd távozott. Én míg igyekeztem magamról lecibálni a ruhámat azon röhögtem, hogy biztosan attól félt, hogy meztelenül flangálok ki fürdés után.
Kisebb problémával találtam szembe magamat. A melltartókapocs részegen még lány létemre is nagy feladatnak bizonyult, amivel nem sikerült megbirkózni. Akárhogy tekeregtem, nem akartam elérni, mikor el is értem, meg nem bírtam kinyitni, mindig kicsúszott a kezemből.
- Harry!- kiabáltam
- Igen?
- Nem bírom kikapcsolni a melltartót... - folytak le a könnyek az arcomon, s kissé fájt hallani, hogy a többiek felröhögtek
- Lacey, te most ezért sírsz? -lépett be
- Igen! Béna vagyok.
- Drágám, te nem béna vagy, hanem részeg! - nyomott egy puszit a homlokomra, majd kikapcsolta és ott hagyott

Fürdés után átbotorkáltam a szobába. A srácok szanaszéjjel ücsörögtek, ahol helyet találtak. Harry felrántotta a takarót, és beleparancsolt az ágyba.
- Ha ennyien bámultok, akkor nem fogok tudni aludni! - nevettem
A srácok megindultak kifele, Harry csak a folyosóig kísérte őket, gondolom nem nagyon mert nagyon magamra hagyni. Még hallottam, ahogy a srácok aggodalmaskodtak, hogy fog e bírni velem, de Harry megnyugtatta őket, hogy azért annyira nem nehéz velem boldogulni. Majd az én drágaságom visszajött és hozzáfogott a laptopját nyomkodni. Két percen beül kopogtak az ajtón és Louis dugta be a fejét.
- Bocsi, csak gondoltam ezt még felhozom, jól jöhet! - nyomott Harry kezébe egy üveg ásványvizet. És kiugorva az ágyból rávetettem magam Lou-ra:
- Louis! Szeretlek! - öleltem szorosan...









2012. augusztus 24., péntek

Ha egy ajtó bezáródik, kinyílik egy másik...

*Lacey*

- Lacey, kelj fel! - ébresztgetett Harry
- Mi a baj?
- Nincs baj. Csak arra gondoltam, hogy nem akarsz bejönni velünk a stúdióba, minthogy inkább itthon unatkozz?
- És ott gondolod nem fogok?
- Nem fogsz, majd mi szórakoztatunk.
- De ti ott dolgozni fogtok.
- Higgy már nekem!
- Na jó.

Így történt, hogy összekaptuk magunkat és már indultunk is Niall-ért, majd be a stúdióba. Kedvesek voltak az emberek, akik ott voltak, de úgy különösebben ügyet sem vetettek rám, logikus hiszen nekik ez a munkahelyük. Leültem a kanapéra, igyekeztem meghúzni magamat. Ha valami vicces volt, akkor nevettem, de amúgy eléggé untam az agyamat.
- Harry! - szóltam hozzá, amikor volt egy percnyi szabadideje - Útközben idefele láttam nem messze egy könyvesboltot, megyek benézek oda, szerzek valami olvasmányt magamnak. Egy darabig nézelődtem a boltban, de utána megtaláltam a könyvet, ami nélkül nem vagyok hajlandó távozni, egy stand up comedy best of -ra esett a választásom. Visszafele a stúdió előtt kint voltak a srácok és éppen azzal a három elszánt rajongóval fényképezkedtek, akik kint táboroztak. Ahogy megláttak elbúcsúztak és megindultak felém. Majd visszafordítottak, arra amerről eddig jöttünk, mondván, hogy arra van egy kajálda.

- Éppen időben jöttél, így nem én választom ki, hogy mit ebédelsz.

- Tudod, hogy nem vagyok válogatós szóval nem nagyon basztál volna ki velem!
- Mit vettél?
- Jó kedvet!
- Komolyan kérdeztem.
- Én meg komolyan mondtam!- nyomtam a kezébe a szatyrot, hogy nézze meg
- Hmmm... ezt lehet én is elcsórom majd.
- Egészen nyugodtan.
- Wow, te ilyen kis vicces csaj vagy? - csodálkozott Niall
- Jah, csak néha jól titkolom.

Így hogy mindhárman együtt voltunk, úgy döntöttünk, hogy inkább mégis ott ülünk le kajálni. Evés közben megszólalt a telefonom, legnagyobb meglepetésemre Gary volt az.
- Nem veszed fel? - nézett rám furán Harry, amikor lenémítottam és leraktam magam mellé az asztalra
- Eszem ágában sincs, én már több mint egy hete nem tudom utolérni, akkor most ő is szívjon egy kicsit.
- Ez nem szép dolog!
- Miért az szép volt, amit ő csinált?
- De ha nem hallgatod meg, akkor nem fogod tudni, hogy miért csinálta.
- Meghallgatom, csak előtte húzom egy kicsit az agyát.
Ezzel ezt a témát rövidre is zártam és kedélyesebb vizekre eveztünk. Mindig is szerettem Harry-ben, hogy nem nagyon tudok mellette unatkozni és most meg kellett hogy állapítsam, hogy Niall is tipikusan ilyen ember, aki leköti az összes figyelmedet.
Visszafele már nem álltak meg, csak köszöntek a rajongóknak, viszont a fényképezőgépek kattogtak rendesen, még szerencse, hogy alapból sapkában voltam és mivel a nap világított, a napszemüveg sem festett olyan hülyén rajtam.
A stúdióban a srácok tették a dolgukat én pedig visszatelepedtem a kanapéra olvasni. Nem nagyon merültem bele az olvasásba még, amikor a telefonom ismét jelzett, viszont most nem Gary hívott, hanem egy régi osztálytársam, akivel a második évben már szintén jóban lettünk. Gyorsan kimentem az udvarra telefonálni, hogy bent ne zavarjak senkit. Viszont a kint ácsorgó pár lány kiabálni kezdett, nem győztem kalimpálni nekik, hogy azt inkább hagyják abba.
- Szia Lacey! Sarah vagyok!
- Szia! Régen hallottam felőled! Hogy vagy?
- Ó köszi, meg vagyok. Elfoglalt vagyok a suli miatt, de amúgy minden rendben. Te hogy vagy?
- Hasonlóan én is. Kicsit fáradtan, de amúgy remekül.
- Figyelj én nem akarok kavarni, de te még együtt vagy Gary-vel?
- Uh, ez egy jó kérdés. Valójában nem szakítottunk, csak iszonyatosan ritkán látjuk egymást.
- Bocsi, hogy ezzel jövök, de tudom, hogy nincs facebook-od, viszont az előbb láttam, hogy egy csajnál meg lett jelölve, mint a párja és feltett egy csomó közös képet, ami alapján eléggé egyértelmű, hogy mi folyik köztük.
- Azt hiszem ez megmagyarázza, hogy miért nem érem utol egy ideje... - remegett meg a hangom
- Figyelj én tényleg nem akartam gondot okozni!
- Semmi baj, itt a gondot nem te okoztad, és csak megköszönni tudom, hogy szóltál. Ha nem haragszol meg akkor most mennem kell, viszont máskor is keress nyugodtan, jó volt hallani rólad!

Visszamentem a stúdióba, Harry már bent volt addigra a kis fülkében ahol énekelnek, Niall pedig a kanapén elnyúlva olvasta a könyvemet. Ahogy beléptem felpattant, hogy én is odaférjek, de rögtön meglátta, hogy nincs minden rendben. Valójában nem sírtam, se semmi... fura volt, igazából fel sem fogtam. Niall intett egyet a fejével és egy másik helyiségbe vezetett, olyan volt mint egy nappali, egy kis teakonyha résszel. Letelepedtünk itt is a kanapéra.
- Baj van Lacey?
- Nem tudom... lehet meg van az oka, hogy miért is nem tudtam felhívni már egy ideje Gary-t.
- Tudok valamiben segíteni?
- Van facebook-od?
- Van.
- Belépnél nekem, ha szépen kérlek?
- Csak, ha nem buktatsz le, hogy az én vagyok! - mosolyodott el
- Nem foglak, elvégre te sem buktattál le engem.

Rossz ötlet volt megnézni a képeket, mert a szívem az sajgott, de így legalább bizonyosságot nyerhettem saját szememmel is a valóságról. Még mindig nem sírtam, nem akartam. Nem szeretek mások előtt sírni, úgy voltam vele, hogy majd ha magam maradok, vagy max. ha nem bírom tovább, akkor Harry vállán, ő már úgyis megszokta a lelki szemetesládám szerepét.
Lecsuktam a laptop tetejét és csak bámultam magam elé.
- Gyere ide!- húzott a vállára Niall - Tudod, aki nem becsül egy lányt, az nem is érdemli meg őt! Biztosan találni fogsz egy olyat, aki nem adna téged senki másért a világon... - na itt már nem álltam messze tőle, hogy minden elvemmel ellentétben elsírjam magamat. De kitartottam a végsőkig. A kiskaput az tette be, amikor hozzáfogott a hajamat birizgálni és közben halkan egy dalt énekelgetett. Nem ismertem ezt a dalt, de nagyon szép volt és szomorú. A könnyeim csurdokáltak le az arcomon és én csak bíztam benne, hogy nem vette észre. 
Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el így, teljesen kikapcsolt az agyam és elmerültem az önsajnálatban, viszont egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy Harry toppant be...

Vendég

*Lacey*

Vacilláltam rajta, hogy kinyissam-e, de aztán rájöttem, hogy az illető a nagykapun valahogy bejött, szóval biztos ismerős itt...



Halkan lopakodtam az ajtóhoz, mert úgy voltam vele, hogyha számomra ismeretlen személy áll ott, én tutira ki nem nyitom, még ha postás egyenruhában van, akkor sem, a mai világban már nem lehet tudni, hogy kiben bízhatunk... Ami az igazságot illeti eléggé félős vagyok és ezt csak tetézte, hogy a szüleim is a paranoiát nevelték belém. 
Óvatosan néztem bele a kukucskálóba, mintha attól tartottam volna, hogy azon keresztül harapják le a fejemet. Legnagyobb megnyugvásomra egy általam is ismert szöszke fej kukucskált vissza, így kinyitottam az ajtót.
- Hello! - köszöntött
- Őőő... Szia... Harry nincs itthon. - Mondtam szaggatottan és közben azon gondolkoztam, hogy ezt neki tudnia kellene
- Nem is hozzá jöttem! - rántott egyet a vállán
- Akkor? - értetlen fejemen kacagni kezdett
- Hozzád jöttem! Felhívtam Harry-t, hogy esetleg te nem-e unatkozol valahol, mert én unatkoztam és gondoltam unatkozhatnánk együtt is. Mit szólsz? - vigyorgott szemtelenül
- Gyere be! - nevettem el magamat - De szólok előre, hogy tényleg csak unatkoztam és lövésem sincs, hogy mit csináljunk.
- Mit szólnál, ha csinálnánk egy teát először és utána majd kitaláljuk a továbbiakat!
- Rendben.-  bevetettük magunkat a konyhába.
Miközben a teavizet raktam oda, Niall előszedte a cukrot és a teafüvet. Majd egy igen furcsát kérdezett
- Szerinted hol tartja ez a gyerek a findzsát?
- Mit szeretnél? - kérdeztem vissza
- Ooh, bocsi a srácok már megszokták,hogy nem mindig beszélünk egy nyelvet. - nevetett-  Szóval szerinted hol vannak a bögrék?
- Jaaah, nekem ezt még tanulnom kell... Amúgy nem tudom, de a szobában maradt kettő tegnap estéről, mindjárt lehozom és elmosom.
Miután elkészültek az italaink betelepedtünk a  kanapéra.
- Mit is kellene csinálnunk?... - töprengett Niall és nekem kipattant az isteni szikra a fejemből
- Hmmm... én úgy tudom, hogy te szereted a hasadat...
- Szeretem, de hidd el hogy ez a téma nagyban el lett túlozva.
- Nem baj. Szóval, amúgy is felajánlottam Harry-nek, hogy főzök valamit, de lebeszélt róla, pedig biztos éhes lesz ha hazaér. És ha főznénk legalább telne az idő, mert úgyis el kell menni bevásárolni is hozzá. Na mit szólsz? 
- Hívok taxit!- nevetett
- Nem kell, itt a kocsim.
- Állj, még mielőtt elindulunk! Napszemüveged van?
- A kocsiban van, de minek az?
- Mert minket már felismernek, akkor is, ha bármit magunkra húzunk, de legalább azt ne tudják kideríteni, hogy te ki vagy, mert vannak akik nem tudják, hogy hol a határ.
- Óh nekem nem csak a rajongóitok miatt nem szerencsés.
- Hanem?
- Hát a szüleim munkája miatt kicsit jobban féltenek engem a kelleténél. - ez a mondatom felkeltette az érdeklődését és beindította a beszélgetést. A vásárlást sikeresen megúsztuk rajongók nélkül, mondjuk jó eséllyel így fényes délben ők még suliban vannak. A szánk be nem állt, pedig már lassan három órája szívtunk egy levegőt. Rengeteget meséltem magamról, ő pedig a kiskoráról. Elkerülhetetlen volt, hogy szóba jöjjön az elmúlt két év az én szemszögemből is, mivel azért tegnap nem akartam túl mélyen belemenni az érzéseimbe, de valahogy Niall-nek olyan könnyen megnyíltam. Éreztem azt, hogy érdeklem és nem ítélkezni akar felettem.
- Van twittered? - kérdezte, amikor egyszer befejeztem a mondanivalómat
- Van.
- Megadod a twitter nevedet? - kérdezte miközben előkapta a telefonját
- Akkor, ha nem buktatsz le Harry előtt!
- Mert ő nem tudja, hogy van?
- De, csak azt nem tudja, hogy ki vagyok.
- Mert?
- Mert a régi twitteremet állítólag véletlenül, de letiltotta. Én meg utána mérgemben letöröltem és csináltam újat.
- Legalább azt meg bekövette az a szerencsétlen?
- Be hát! Ismerem, mint a tenyeremet, tudtam, hogy mivel tudom magamra felhívni a figyelmét. De ha elmondod neki, akkor nem leszünk jóban! - fenyegetőztem, de nyilván csak játékosan
- Dehogy buktatlak le, remélem még meg is szívatod egy kicsit, amiért hülye volt.
- Ugyan már, örülök, hogy visszakaptam, nem hogy még basztassam is. Talán majd később, amikor nem lesz még az is újdonság, hogy akkor beszélhetek vele, amikor akarok. De hidd el, hogy még most is olyan, mintha csak álmodnám az egészet. 
- Nem álmodsz! - csípett belém egy kicsit
- Héjjj!- jajjdultam fel
- A francba!
- Ezt vegyem bocsánatkérésnek?
- Mi? - nézett fel a telefonjából - Lehet van egy kis gáz!
- Mert?
- WW Trendben van, hogy #Niallsgirlfriend - Ez volt az a pillanat, amikor leraktam a kezemből a fakanalat és leültem Niall mellé a székre. 
- Azért, mert együtt mentünk bevásárolni?
- Nem tudom, de megnyitom. - Szerencsére nem volt túl nagy gáz... az én szempontomból. Az üzletben csinált rólunk valaki egy képet, amin én ugyan féloldalasan látszom, de szerintem nem vagyok felismerhető, Niall pedig úgy néz ki, mintha átölelne, pedig csak annyi a titok nyitja, hogy egy fél lépéssel mögöttem jött, mert éppen kanyarodtunk be két sor között. 'Imádom a pletykákat *.*'
- Van egy ötletem! - kaptam elő a telefonomat én is
- Mit csinálsz?
- Tudod, jó directioner vagyok, meg Harry követésének és retweetjeinek hála elég sok követőm van. Én szépen leírom, hogy gondolkozzanak már, mert megint hülyeségeket terjesztenek egy ártatlan fotó alapján, tele spam-elem vele a trendet, meg az oldaladat. Te pedig szépen bekövetsz és megköszönöd. Úgysem tudja senki sem, hogy a felhasználómnak ki a tulaja, szóval hiba egy szál sem.
- Te egy zseni vagy!... Vagy valami titkos ügynök?
- Találd ki! - kacagtam. - De Harry-nek meg ne említsd, hogy én voltam, aki rendbe tette a dolgokat!
- Nem fogom!

Amíg Harry haza nem ért gondoltuk leülünk tévézni, de abból csak az lett, hogy harcoltunk a távirányítóért. Ennek köszönhetően azt sem vettük észre, hogy az én kis csodabogaram már bent van a nappaliban, egészen addig amíg nem krákogott egyet, hogy felhívja magára a figyelmet. Én lemásztam Niall-ről, ő pedig a haját kezdte igazgatni mivel teljesen összeborzoltam. Ha nem Harry nyitott volna ránk, akkor nagyon ciki lett volna a helyzet, de így nem igazán izgatott. Viszont a fejet, amit vágott, azt nem bírtam szó nélkül hagyni.

- Harry! Ha nem törlöd le azt a kaján vigyort a képedről, akkor... - itt valami nagy dologgal akartam megfenyegetni, de semmi értelmes nem jutott eszembe - akkor...akkor... nem kapsz kaját! - nem mondanám, hogy túlzottan eredeti ötlet volt ezzel fenyegetőzni, de bevált, mert a szemei felcsillantak, az előző vigyor eltűnt és gyermekien faggatózni kezdett.
- Milyen kaját?
- Főztünk.
- Ugye nem engedted Niall-t nagyon belekontárkodni?
- A-a.
- Akkor megnyugodtam. És mi a kaja?
- Makarónit rendelt az úr. - intettem Niall felé
- Makarónit? - vágott olyan fejet, mint aki tök hülyének nézi Niallt - Hiszen azt én is akármikor tudok főzni!
- De nem ilyet, tesó! - nevetett a szöszi

A kései ebéd után leültünk, hogy x-box-ozzunk egy kicsit, de én megint egyre cefetebbül éreztem magamat, így elköszöntem Niall-tól és felmentem, hogy bevegyek egy bogyót és ledőljek egy kicsit. Több kevesebb sikerrel szundikáltam is egy kicsit. Majd arra riadtam, hogy Harry motoszkál a szobában.
- Hány óra van?
- 6, de gondoltam felkeltelek, mert amúgy semmit nem fogsz aludni az éjjel.
- Okés, megyek megfürdök. - Miután én vissza tértem ő is elment tusolni, én pedig megnéztem a twitteremet. Még mindig trend volt a Niall barátnője téma, de már leginkább az, hogy valójában nincs neki. A követőim száma lényegesen ugrott, de ez annyira nem izgatott. Gyors kipötyögtem még, hogy "Visszakapni, azt amit már elveszettnek hittél az egyik legcsodásabb érzés a világon!" Majd lassacskán Harry is visszajött. 
- Feltankoltam a nappalban, egy-két dvd-vel, meg némi boldogsággal - emelte jobb kezét a magasba, amiben 2 twix figyelt.
- Hm... - vigyorodtam el fájdalmasan - Azóta nem ettem, mióta nem láttalak.
- Ez most komoly? - csodálkozott - Nem elég, hogy szemét voltam, de még sanyargattad is magadat?
- Nem volt sanyargatás, egyszerűen csak ránézni nem bírtam, de hagyjuk már ezt a minden a te hibád témát. Itt vagyunk együtt és az a lényeg. 
- Ki választod a filmet? Addig én gyors felnézek twitterre...
- Okés. - olvasgattam a dvd-leírásokat amikor egyszer megszólalt.
Visszakapni, azt amit már elveszettnek hittél az egyik legcsodásabb érzés a világon! - igencsak széles vigyor ült ki a képemre, de nem akartam még lebuktatni magamat
- Ezzel mélyen egyet tudok érteni!
- Én is, bár itt olvastam és nem a saját gondolatom. Na megvan már a film?
- Nincs valami akció filmed? Tudom, hogy az én kedvemre akartál tenni ezekkel, de nincs kedvem sírni, márpedig akármennyire is lehet vicces egy romantikus vígjáték én most úgyis besírnék rajta.
- De kereshetek azt is!... Mondjuk a halálfutam jó lesz?
- Nagggyon jó, azt még szeretem is! - benyomta a filmet és betelepedett mellém. Elmajszoltuk a csokit, utána pedig elnyúltunk. - Héjj, te mit kotorászol a pólóm alatt? - kerekedtek el a szemeim
- Nyugi, nem rád mászni akarok, csak a pocidat simogatni. Régen ezt szeretted ilyenkor, már nem szereted?
- Deeeeh... csak elszoktam tőle. 
- Miért a barátod, az ilyenekre nem hajlandó?
- Én már egy percig nem merném kijelenteni, hogy a barátom. Amúgymeg ilyenkor inkább nem aludt nálam, vagy valami fontos dolga volt. Valójában ezt így nem nagyon tudtam hova tenni, mert amúgy meg egy tök kedves ember, ez egy kicsit fura, még így több mint egy év után is.
- Wow, de idióta! Amúgy miért nem mondanád, hogy a barátod?
- Hát, mert mióta megkezdődött a suli, csak egyszer találkoztunk, meg több mint egy hete nem veszi fel a telefont.
- Biztos, csak nem ér rá!
- Jajj Harry, cuki vagy, de ne akarj meggyőzi arról, amit magad sem hiszel el! Ne mondd nekem, hogy akármennyire is voltál elfoglalt nem tudtál időt szakítani a barátnődre, ha akartál.
- Oké, ott a pont. De ne idegeld magadat előre a dolgokon.
- Eszem ágában sincs, tulajdonképpen lehet, hogy csak nyűg már ez az egész kapcsolat számomra...
- Tudod én nem értem, hogy a pasik miért is nem becsülik egy kicsit jobban a nőket! - nyomott egy puszit a homlokomra
- Tudod én meg azt nem értem, hogy miért is nem tudjuk mi egymást egy kicsit másképpen szeretni! Mennyivel könnyebb lenne mindkettőnk dolga.
- Nem olyan egyszerű az! - motyogta alig hallhatóan, majd sóhajtott egy nagyot
- Harry, valami baj van?
- Nem hiszem, vagyis magam sem tudom, hogy mi van...
- Nem akarsz mesélni egy kicsit?
- Megharagszol, ha most azt mondom, hogy nem?
- Nem, haragszok. De ugye tudod, hogy bármi, ismétlem BÁRMI van, nekem elmondhatod! - fordultam vele szembe, hogy a szemébe tudjak nézni, meg már amúgy is azt hittem, hogy ledörzsöli a bőrt a hasamról a nagy simizés közben.
- Tudom! - húzott magához...

2012. augusztus 22., szerda

Vívódások

*Lacey*

A mesedélelőttünk kicsit hosszúra sikeredett, de percről percre úgy éreztem, hogy egyre kevésbé néznek rám úgy mint egy ufóra. Nevettek az idióta történeteinken és tényleg érdeklődéssel fogadtak mindent, ami velem volt kapcsolatos. 
Persze ez túl szép lett volna, ha minden ilyen simán megy. Egy ember vonásai nem enyhültek, természetesen Louis volt az. De vajon mit is vártam? Hogy majd attól, hogy mesélünk neki, én leszek az új házikedvence? Ez még születésében halott gondolat volt. Nem tudtam eldönteni, hogy melyik a jobb, amikor arra sem méltat hogy rám nézzen, miközben beszélek, vagy amikor rám néz ugyan, de tekintetéből sugárzik a megvetés.
Kínomban igyekeztem nem rá figyelni. Hiszen ott volt még Liam a megtestesült kedvesség, Niall akinek esküszöm, hogy a jelenléte közérzetjavító hatású, meg Zayn, akinek csak elég a szemébe nézni, ahhoz, hogy olvadozni kezdjen az ember... Na jó, nem tesz jót, ha ennyi hímneművel van összezárva az ember :)
Egyszer csak azt vettem észre, hogy a mi kis kétszemélyes monológunk /vagy az már duológ?/ beszélgetésbe csapott át. Azonban hirtelen Louis felpattant és már kívül is volt az ajtón. Harry utána ment ugyan, de mire kiért, Lou elhajtott. Valójában nem tudtam mire vélni a dolgot, hiszen most semmi rosszat nem mondtam, ha meg eddig elbírt viselni, akkor mi a franc ütött belé, de ez igazából most nem az én problémám volt... Harry is úgy döntött, hogy jobb lesz most egy kicsit magára hagyni.
Mire Bongyi visszajött /még akkor kezdtem el így hívni, amikor elkezdte növeszteni a haját, eleinte ki nem állhatta, de mára már nem különösebben zaklatja, ha én így nevezem/ mi már Zayn-nel nagyban a tetoválásokról társalogtunk és elmesélte, hogy Harry is legalább annyira parázott az elsőnél, mint én és hogy ő fiú létére szorongatta Zayn kezét. Ezen jót nevettem ahogy előadta, bár magáról a tényről már tudtam.
- Harry, te engem meddig is akarsz rabként tartani a házadban?
- Amíg így néz ki a lábad, addig biztosan!
- Azért ne reagáld túl!
- Lacey, ráállni is alig bírsz, nem foglak hazaengedni.
- De akkor egy-két cuccot el kell hoznom otthonról.
- Van itt minden.
- Nem, Harry, nincs!
- De van!- a többiek már nevettek, meg én is
- Nem, nincs!
- De...- akarta folytatni viszont Zayn belé fojtotta a szót
- Harry, Niall szokása, hogy utoljára esnek le neki a dolgok, de már ő is fetreng a röhögéstől. Szóval, ha még mindig nem vágod, hogy neked milyen cuccaid nincsenek, ami Lacey-nek kell, akkor inkább hallgass és vidd majd haza, hogy össze tudja szedni.
- De hülye vagyok! - csapott a homlokára
- Harry, nem kell túlreagálni, hogy nem akarom a boxereidet hordani bugyi helyett. - ehhez a mondathoz erősen harapdálnom kellett a szám belsejét, hogy ne röhögjem el magamat. De a célomat elértem, mert most zavartam őket teljesen össze és kiült az arcukra, hogy teljesen hülyén érzik magukat.

*Louis*

Lehet hogy bunkóság volt csak úgy elrohanni, de úgy éreztem, hogy ha egy percet is ott kell még töltenem, akkor megfulladok. Már az is elég sok volt, amikor megláttam a tapaszt a szöszi lábán is és összeállt a kép, hogy egyentetkót csináltattak, felfordult tőle a gyomrom is komolyan mondom. De aztán végig nézni azt az enyelgést, amit nyomtak, meg hallgatni a kis cuki történeteiket, kicsit sok volt. Na jó, nem kicsit. Az meg csak tetézte a dolgokat, hogy a többiek csak úgy itták a szavait. Könyörgöm gondolkozzanak már! Mióta feltűnt a színen, azóta Harry-nek mi csak másodlagosak vagyunk és nem elég, hogy a barátságunk tönkre mehet vele, de még a banda is belerokkanhat. Tudom, hogy ezekkel a kirohanásokkal lehet, hogy én is rontok a helyzeten, de nem bírok vele mit kezdeni, annak rosszabb vége lenne, ha ott maradtam volna. 
Így hát bevágtam magamat a kocsiba és meg sem álltam hazáig. Na nem a londoni lakásomig, hanem a családomhoz mentem Doncaster-be. A stúdióba beszóltam, hogy ütemezzék át egy kicsit a dolgokat, mert életmentően nagy szükségem lenne két nap pihenésre és szerencsére nem ellenkeztek, így már nem volt más dolgom, csak hátrahagyni a gondjaimat a város zajával együtt.
Remélem, hogy idővel megoldódnak maguktól a dolgok, de én csak azt tudom, hogy nem akarom Őt elveszíteni...

*Harry*

Örülök neki, hogy Lacey jól kijön a többiekkel, de őszintén aggódom, hogy hova fog ez a helyzet fajulni Lou-val. Nem akarok és nem is tudnék választani kettejük közül.
Próbáltam felhívni egy párszor, de nem vette fel. Féltem, hogy netán idegességében felcsavarodott egy fára a kocsival, de bíztam a legjobbakban. Aztán, amikor a stúdióból hívtak, hogy holnap nekem kell bemenni, holnapután pedig nekem meg Niall-nak, mert Lou kért két nap szabit, akkor már sejtettem, hogy hazafelé vette az irányt. 
Estefelé felhívtam otthon náluk a vezetékest és Jay megnyugtatott, hogy otthon van. Viszont jó eséllyel letagadtatta magát, mert valami rejtélyes oknál fogva nem tudott a telefonhoz jönni. Mindegy volt, már annak is örültem, hogy tudtam, hogy épségben odaért és a szerettei közt van.

*Niall*

- Elvigyelek titeket? - érdeklődött Harry, amikor már indulóban voltunk, tekintve, hogy Louis lelépett
- Nem, kössz. Ne hagyd itt Lacey-t. - válaszolta Liam
- Majd fogunk taxit. - helyeseltem én is

- Szerintetek mi lesz ebből? - kérdezte Zayn, amikor beültünk a taxiba

- Attól tartok nem sok jó! (Liam)
- Amúgy én nem értem, hogy Lou-nak mi a baja... - adtam hangot tudatlanságomnak
- Ne légy már naív! Féltékeny! (Zayn)
- Egy csajra? Hisz mennyi volt már Harry-nek.
- Épp ez a baj, hogy Lacey nem egy a sok közül, hanem a régi legjobb barátja. (Liam)
- Nem tudom... Legjobb barátok voltak, Harry elbaszta, most helyre akarja hozni. Nyilván sok időt kell rászánnia és szerintem tök logikus amit csinál.
- Igen ezt mi is így gondoljuk, vagy legalábbis én biztosan... - Mondta Zayn és Liam is egyetértően bólintott. - Csak jó eséllyel Louis ezt nem tudja ennyire higgadtan, tiszta fejjel kezelni és attól tart, hogy Lacey elveszi tőle Harry-t, hiszen mennyivel régebbre nyúlik vissza, az ő kapcsolatuk.
- Na meg nem beszélve róla, hogy két évig mindent titkolt róla, hiszem mi úgy tudtuk, hogy azon a képen egy szimpla barátja van, akivel még tartja a kapcsolatot. És most kiderült, hogy hazudott is és a kötelék is sokkal szorosabb köztük. - fűzte tovább a gondolatot Liam
- Én akkor is megértem őket!
- Igen, mint már mondtuk, mi is!
- De nem bánnám, hogyha Lou is csatlakozna és megbékélne és kialakulhatna egy egyensúly és mindenki boldog lehetne.
- Jaja.

***
*Lacey* 

- Harry!

- Igen?
- Csipog a telefonod, gondolom az ébresztőd! - utána kotorászott és kinyomta - Te amikor egyedül vagy hogy szoktál felkelni, ha meg sem hallod?
- Úgy hogy a 5 perc múlva újra csörög és az sokkal brutálisabb. - sóhajtott majd kinyitotta szép zöld szemeit. - De te nem tudtál aludni? Nem úgy nézel ki, mint aki most kelt? Meg amúgy jól vagy? Elég szarul festesz, az őszintét megvallva.
- Már régen fent vagyok, fáj a hasam.
- Akkor tegnap miért szívattál itt mindenkit?
- Ugyan már, csak javítani akartam a ciki helyzeten.
- Jah, csak utána nem neked lett a ciki, hanem mindenki másnak!
- De a célomat elértem, én jobban éreztem magamat! - nevettem
- Amúgy nincs szükséged valamire?
- Nincs.
- Fájdalomcsillapító?
- Hoztam azt is tegnap.
- Okés... Asszem én jobb, ha szedem magam, nem akarok elkésni.

- Mikor jössz haza?- kísértem ki az ajtóig

- Szerintem megint három körül végzek.
- Főzzek neked valamit?
- Nem kell, nem bejárónőnek tartalak! - kacagott - Inkább lustulj! - nyomott egy puszit az arcomra és azzal már kívül is volt az ajtón

Szót fogadtam, tényleg nem volt kedvem semmit sem csinálni, meg vacakul is voltam. Bementem kerestem egy plédet és elnyúltam a kanapén. Kapcsolgattam a tv-t, bár nem sok értelmeset találtam benne. Már éppen azon gondolkoztam, hogy lehozom a laptop-ját az emeletről és böngészek egy kicsit, vagy keresek egy filmet, amikor megszólalt a csengő. Vacilláltam rajta, hogy kinyissam-e, de aztán rájöttem, hogy az illető a nagykapun valahogy bejött, szóval biztos ismerős itt...



Sziasztok! Nagyon örülök az eddigi kommenteknek, hogy gyűlnek szépen. Köszönet érte mindenkinek! :)
Viszont szeretném ha pár kérdésemet megválaszolnátok! Pl.: Nem-e túl unalmas a sztori? Nem-e baj, hogy nem lehet magatokat hülyére röhögni rajta? Érthetőek-e az események? Vagy nem-e bonyolítom agyon a fogalmazást? Vagy bármi ami hasonló és eszetekbe jut...
Reményeim szerint mostmár átlépjük az 50. kommentet, mivel csak egy hiányzik hozzá és én ígértem nektek egy plusz részt. Az lenne a kérdésem, hogy van-e amiről többet szeretnétek hallani. Ezt úgy értem, hogy olyan, amit megemlítettem, de nem fejtettem ki magát a szituációt, pl. amikor Lacey-t droggal kínálták... Vagy esetleg Harry és a fiúk életéből is szívesen írok egy momentumról, persze szigorúan, csak a saját agyam szüleménye szerint.
Remélem, hogy kapok válaszokat és a kedvetekre tehetek a plusz résszel is :) Lots of love, Nesi