I want you

*Lacey*

Elöl jött Pat bácsi, utána Ellie néni, és mivel szokás szerint vitatkoztak valamin az ikrek, így ők maradtak leghátra. A rokonok mindjárt körbe kapták őket, de az elkerülhetetlen dolgok mindig bekövetkeznek. Így eljött ez a pillanat is. Mease rápillantott Niall-ra és elakadt a szava.

- Helló Mease, jól vagy? – kérdeztem, de választ nem kaptam. Csak állt ott, a szeme ki volt kerekedve, a pupillái kitágulva és még a szája is el volt nyílva egy kicsit. Ekkor azonban Maya is odapillantott, a két lány csak külsőleg egyforma, amúgy totál ellentéte egyik a másiknak.
- Niall. – kiáltotta hisztérikusan Maya – Niall Horaaan, te jó ég! Úristeeeeeeen, hát ezt nem hiszem el. Mit keres itt?... – sápítozott, viszont Mease még mindig csak ott állt.
- Na jó, elég volt. Csajok, ti oda leültök. Gyerünk!!!! Niall, te pedig hoznál két pohár vizet légy szíves? – Mire a két lány kábulatában elvánszorgott a kanapéig, Niall is visszaért a vízzel. – Na akkor most vagy abba hagyjátok, megisszátok és esetleg elkezdünk normálisan beszélgetni, vagy a fejeteken landol a víz.
- Ha Niall borítja rá, nekem akkor az is jó. – mondta elalélva Maya
- De én fogom! – válaszoltam mérgesen. Niall odanyújtotta nekik, a poharakat. Mease keze úgy remegett, hogy alig bírta elvenni. Maya pedig megint folytatta.
- Egek, Niall Horan adott nekem egy pohár vizet.
- Na jó, ez reménytelen. Ha esetleg észhez tértetek, akkor csatlakozzatok hozzánk az asztalnál. – intettem Niall-nak a fejemmel, hogy jöjjön ő is, és mi is odaültünk a vacsoraasztalhoz.

- Az ikrek? – tulajdonképpen a nagy zajban inkább csak leolvastam apu sógornőjének szájáról a kérdést, mintsem hallottam volna
- Még próbálják összeszedni magukat. – válaszoltam
- Mert?
- Mert Niall sokkolta őket. – nevettem
- Hogy mi történt? – értetlenkedett
- Ugyan már Rosie, te nem nézel tévét? – kérdezte anya
- Nem sokat.
- De ne mondd, hogy nem hallottál még a One Direction-ről. 

- Hmm… az mi?
- Egy nagyon divatos popbanda.
- Jah, az a 6 kiskölök.
- Elég lesz az 5-nek is. – krákogtam
- És?
- Niall, 1 az 5 közül. Az ikrek pedig majd megvesznek ezért a bandáért, és nem igazán sikerült nekik könnyen fogadni a dolgot, hogy Niall-el egy légtérben tartózkodnak. – adtam magyarázatot

Miután megemésztették az ikrek a tényt, hogy Niall bizony itt van a házunkban és lefektettük a szabályokat, hogy nincs twitter, vagy nem fogom elintézni, hogy találkozhassanak a többiekkel, így már nyugodtan indultunk az estének.
Vacsora után átvonultunk a nappaliba, az idősebbje komoly társalgásba kezdett. Az apraja apuka vagy anyuka ölében álomra szenderült, mi pedig úgy döntöttünk, hogy itt az ideje egy társasjáték partinak.

- Niall, segítenél lehozni az ülőpárnákat, kérlek? – csaltam magammal és természetesen nem mondott nemet. Ahogy beléptünk a szobámba határozottan a falnak nyomtam és hevesen megcsókoltam. Jobb kezemet a mellkasán támasztottam, a balt pedig felcsúsztattam a nyakára. Erősen magához szorította csípőmet és én sem voltam messze tőle, hogy elveszítsem a fejemet.
- Lacey, ne tedd ezt velem! – mondta, amikor egy pillanatra sikerült elszakadnia tőlem.
- Oké! – vigyorogtam és úgy fordítottam neki hátat, mintha mi sem történt volna, odamentem az egyik szekrényhez és előkotortam egy társasjátékot. Közben egészen véletlenül mélyen lehajoltam és reméltem, hogy Niall élvezi a műsort. – Upsz! – guggoltam le és hevesen húzgáltam lefele a ruhám alját, mintha minden csak véletlenül történt volna. Majd végigsétáltam a szobán, felvettem két párnát és ártatlanul kérdeztem, az eddig engem bámuló szöszit – Jössz?
- Ne hidd, hogy ezt büntetlenül megúszod! – mondta, de közben atombombával sem lehetett volna letörölni a mosolyt az arcáról.
- Lehet, hogy várom a büntetést! – kacsintottam, majd szélsebesen eltűntem az ajtóban

Mire leért már a csajok pakolták szét a játékot, és mivel Joe, az egyik unokaöcsém, és Ana néni is úgy döntött, hogy csatlakozik hozzánk, így odaadtam nekik a párnákat. Niall hozta a többit, így mi is helyet foglaltunk. Gondosan ügyeltem rá, hogy szembe kerüljek vele, és kellőképpen rálásson a lábaimra, és amikor a dobókockáért nyúltam is gyakran lejjebb hajoltam a kelleténél. Feltett szándékom volt az őrületbe kergetni.
Elég hosszú a játék, mivel folyton olyan mezőre lép az ember, hogy hátrafelé kell lépni, így egy parti bőven elég volt belőle. Joe kidőlt, Baby Josie felébredt, így Ana elvonult megetetni, mi pedig közelebb húzódtunk, fogtunk egy-egy pohár bort és bekapcsolódtunk a beszélgetésbe. Hamarosan azt vettük észre, hogy az ikrek egymás vállára borulva alszanak.

- Most mondd, hogy nem aranyosak a rajongóink… - súgta Niall halkan
- Persze, amikor alszanak. – kuncogtam

Annyira nem érdekelt, hogy miről folyik a társalgás, így hogy lefoglaljam magam, gondoltam szórakozok egy kicsit, és hát ki más is lett volna a szórakozásom tárgya… Mivel a falnál ültünk a földön, és én Niall mellkasának döntöttem a hátam, így csak óvatosan, hogy másoknak ne tűnjön fel, a hátam mögé csúsztattam a kezem és simogattam, ahol értem.

- Ne rosszalkodj! - súgta még halkabban, mint az előbb, de engem nem hatott meg és nem hagytam abba. Hamarosan kezei az enyémre kulcsolódtak előre húzta őket és szorosan fogta, hogy ne tudjak tovább csintalankodni. – Mit mondtam én neked? – kérdezte, majd megpuszilta a nyakamat. Szerencsére kiestünk a többiek látóköréből, így nem igazán volt feltűnő, hogy mi majd egymásnak esünk a karácsonyfa alatt.

Úgy éreztem, hogy csak vánszorognak a percek, de szerencsére, végül elkezdtek hazaszivárogni az emberek. Ana néni ismét nem hazudtolta meg magát.

- Védekezzetek! – súgta miközben puszit adott
- Kössz a jó tanácsot, te vén trotty! – kuncogtam
- Na-na, láttam, amit láttam.
- Jól láttad. – kacsintottam
- Egyébként meg nem vagyok vén trotty, te kis szemtelen. Mi az a nyolc év, amivel idősebb vagyok nálad… Felháborító! – játszotta a sértődöttet – Na de komolyra fordítva a szót, azért remélem még meglátogattok, minket mielőtt visszaszippant titeket London.

Miután az ikrek búcsúzás címszó alatt, kinyáladzották magukat Niall-en, már csak apa bátyjáék maradtak, így mi is visszavonultunk.

- Mész fürdeni először?
- Gyere velem! - Kapta el a derekamat.
- Nem!
- Miért nem? – simította végig orrával az arcélemet
- Mert szégyellős vagyok. – mondtam, de inkább kihívóan
- Majd becsukom a szemem.
- Jobb ötletem van! Vidd a törölközőket, mindjárt jövök!

Ahogy kilépett a szobából, átmentem a másikba, mert tudtam, hogy az íróasztalon van az ajándék doboz, amibe a szürke nyakkendőt rejtettem. Jó előre elterveztem ezt az estét és tudtam, hogy érteni fogja a célzást, ha meglátja az ajándékot, bár nem így terveztem, hogy itt leszünk, de ez nem akadály semmiben.
Még mielőtt utánamentem volna, a laptopon gyorsan elindítottam a zenét, hogy ne akkor kelljen bajlódni vele, ha visszajöttünk.
Szerencsémre pont háttal állt nekem, ahogy beléptem a fürdőbe, így egy gyors mozdulattal már a szeme elé is terítettem, majd csomót kötöttem rá.

- Máris szeretem ezt a nyakkendőt! – mondta
- Igen? Pedig így nem látsz!
- De ez sokkal izgalmasabb. – Gyorsan meggyújtottam a mosdó szélén álló két gyertyát, lekapcsoltam a villanyt és elzártam a csapot, mert a kádban már jó nagy volt a víz és a hab.
- Akarsz segíteni? – kérdeztem
- Miben?
- Megszabadulni a fölösleges dolgoktól. – Kezeit a derekamra helyeztem, majd hagytam, hogy ő folytassa. Lesiklatta azokat a csípőmön keresztül és megkereste a ruhám alját. Majd szépen felfele kezdte húzni, át a fejemen. Leejtette a ruhát magunk mellé, majd visszatette a csípőmre a kezét, nyomott egy puszit a vállamra, majd a harisnyámat kezdte lefele görgetni. Puha érintése máris az őrületbe kergetett, pedig az este végétől még messze jártunk. A harisnya is a ruha mellé került. S újabb puszi jött a vállamra, ezúttal azonban óvatosan megindult az apró puszikkal lefelé a vállamon. Lassan kikapcsolta a melltartómat és megszabadított attól is. Orrát végigsimította csupasz bőrömön, le a hasamon, a bugyim szélét elérve megtorpant, nyomott oda egy puszit, majd azt is lehúzta.
Izgató volt látni, hogy mit művel velem és, hogy ő is mennyire élvezi.

- Elfogyott? – kérdezte és nem tudtam eldönteni, hogy csalódott vagy inkább izgatott. Beleléptem a vízbe, majd hangosan belecsobbantam. – Hé, te nem segítesz nekem?

- Nagyfiú vagy, meg tudod oldani. – közben pedig lekapta a szeme elől a nyakkendőt – Jó, de akkor csukd be a szemed! – játszotta a sértődöttet

- Oké. – nevettem, hátrahajtottam a fejem a kád szélére, majd teljesen ellazulva becsuktam a szemem, s egyszer csak azt éreztem, hogy megmozdul a víz, s már Ő is a kádban van. – Mostmár kinyithatom?

- Ki. – kinyitottam a szemem, s azzal a lendülettel átfordultam, hogy ugyanúgy üljek az ölében, ahogy nemrég még lent a nappaliban. Fejemet hátrahajtottam a bal vállára. Azzal a kezével ő a hasamat fogta, hogy a vizes közegben ne csússzak le onnan, a jobbal pedig a vállamat cirógatta és locsolgatta vízzel. – Elfáradtál? – kérdezte halkan

- Nem, miből gondolod?
- Csukva van a szemed és úgy festesz, mint aki mindjárt elalszik.
- Csukva van a szemem, mert élvezem a helyzetet és, ha akarnék se tudnék elaludni. – A meleg víz és a puha érintések a gyertya halvány fényénél, mindent megadtak, amit abban a percben kívántam. De az emberi kapzsiság igencsak nagy, így hamar többet akartam.
- Szeretnék egy puszit – toltam kicsit közelebb az arcom, majd amikor megkaptam félrehajtottam a fejem, hogy jöhet a nyakamra a következő, majd addig motoszkáltam, amíg a puszikkal szépen végig haladtunk a vállamig és vissza.
- Ez már nem egy volt – nevetett, mikor újra a nyakamhoz ért, majd hirtelen beleharapott a fülembe. Persze nem nagyon, de nem számítottam rá.
- Ááááááááá, támadunk? – hadakoztam és gyors megfordulva a tenyerem közé fogtam az arcát. Mi lesz, ha én is szembeszállok veled?
- Úgyse tudsz.
- Na jó. – tettettem, mintha feladnám és megcsókoltam. Csókunk közben finoman simulva az ölébe helyezkedtem, majd mikor elváltunk úgy húzódtam el tőle, hogy megemelkedjek. Nem mutogattam magam, csak sejttettem dolgokat és ez elég is volt, hogy elterelje a figyelmét és gyorsan beleharaptam a vállába. – Látod, megy ez nekem.
- A csatát megnyerheted, de a háború még folyik. – kacsintott
- Nagyobb közhelyet nem találtál? – nevettem
- Sok lúd disznót győz.
- Oké, de akkor most kiből van sok és ki a disznó?
- Csak azt akartam, hogy tudok nagyobb közhelyeket is. De elég volt belőlük. – ezzel megragadta a derekamat és megcsókolt.
- Határozottan szeretek veled fürödni.
- Hidd el nem foglak ebben megakadályozni a jövőben sem. – Szememet ismét becsuktam és a vállára borultam. Simogatta a hátam és csak a lélegzetvételére és szívverésére koncentráltam. A teljes relaxációmat csak a víz kihűlése akadályozta meg. A törölközőmért nyúltam, majd gyors kipattantam. Mire Niall feleszmélt én már az ajtó felé tartottam.
- Itt hagysz?
- Fázok. – válaszoltam, majd becsuktam magam után az ajtót. Nem tudtam, hogy mennyi időm van míg beér a szobámba, így villámgyorsan törölköztem, felhúztam az egyik csipkés hálóingemet, majd álcaként pedig belebújtam a rózsaszín pizsama felsőmbe. Begombolni már nem érkeztem, mert meghallottam, hogy ő is jön, így gyorsan berepültem az ágyamba és magamra rángattam a takarót. Pókerarccal tettettem az ártatlan kislányt, de a lelkemben egy aljas dög lapult. Látszott az arcán a csalódottság, de ugyanakkor megértő is volt, az én tettetett fáradtságommal szemben. Gyanútlanul mászott be mellém a takaró alá, majd kiült a fejére a meglepődöttség, amikor hozzám bújt és megérezte, hogy valami nem stimmel.
- Van valami baj? – fordultam a hátamra, hogy ránézzek és ezzel széttárult a pizsama felsőm és csak a fekete hálóing takart, amit takart.
- Igen! Meddig akarod még húzni az agyam? – de elnevette a kérdést
- Eddig! – kaptam el a vállát, magamhoz rántottam és hevesen csókoltam. És véget vetettem a szenvedésének…

Sorry Girls, de a cenzúrázott rész, most kimarad és a fantáziátokra bízom :) Nagyon örülök neki, hogy annak ellenére, hogy nincsenek sűrűn részek, mégis sokan olvassátok. És még kommentek is érkeztek. Remélem most is kapok majd, tudom, hogy nem szerettek, de csak egy kis időt vesz igénybe, én pedig nagyon örülök neki. És írjátok meg azt is, ha valami nem tetszik.
Puszi

Karácsony

*Lacey* 

Mire leértünk néhány szendvics várt minket az asztalon. Anya a konyhában ténykedett, apa pedig felszívódott. 

- Lacey drágám, hány vizsgád is lesz még januárban? – kérdezte a mamám 

- Három. – válaszoltam és Niall majdnem megfulladt a narancslétől, de végül nagyot nyelt, majd megszólalt… 

- Neked még lesz vizsgád? 

- Ahan. – néztem rá furcsán 

- Mikor? 

- Január végén, miért? 

- Őőő… csak nem tudtam. 

*Niall* 

- Niall! Ugye nem mesterkedsz semmiben? – förmedt rám. Hazudni nem akartam, így csak kicsit füllentettem. 

- Nem. Csak tudod, hogy mivel most nem tudtam hazamenni, így majd később akarok és gondoltam velem jöhetnél. De ezt már beszéltük, nem? 

- Valóban. – hagyta jóvá és szerencsére nem kíváncsiskodott tovább. 

Alig nyeltük le az utolsó falatot, amikor Lace apukája rongyolt be a házba. 

- Niall, eljössz velem karácsonyfát venni? Idén nem kapkodtuk el a dolgot. – Szegezte nekem a kérdést, aminek egy cseppet sem örültem. Nem vagyok egy beszari gyerek, de Mr. Ellis mégis feszélyez. Ránéztem Lacey-re, de neki az arca sem rezdült a kérdés hallatán. 

- Persze. – válaszoltam és igyekeztem rejtegetni az üggyel kapcsolatos aggodalmaimat. 

Félelmeim hamar eloszlottak, amikor Mr. Ellis barátságos társalgásba fogott velem. Egy közeli erdészetbe mentünk és ott szereztünk be egy nagyobbacska cserepes fát. Faggatott, hogy hogyan is működik ez a hírnév dolog, hogy én mennyire vagyok megelégedve az életemmel és hogy mik a terveim a jövőre nézve. Tulajdonképpen hamar eltelt az az órahossza és legalább én is megnyugodtam, hogy nem kell tartanom tőle, mert nem az az emberevő szörnyeteg típus. 

*Lacey* 

Jó volt nyugiban, kettesben lenni anyával, ritkán van erre alkalmunk. A konyha melegében, főzés közben jót beszélgettünk. Mindig is imádtam, amikor a fiatal korukról mesél. Nem tudom megmondani, hogy hányszor hallottam már a megismerkedésük sztoriját. Persze nagyon sokáig csak az erősen cenzúrázott változatot ismertem, miszerint az iskolában találkoztak. Aztán, ahogy cseperedtem, szépen egyre többet sikerült kihúznom belőlük. s ma már tudom. hogy az én szüleim sem voltak szentek. 

- Na, de elég volt rólunk. Már milliószor elmeséltem. Inkább ejtsünk néhány szót rólatok! - fejezte be anya az esti mesét 

- Mégis mire gondolsz? 

- Mire - mire? Arra, hogy aggódom! - csattant fel 

- Miért? - kezdett egyre zavarosabb lenni - Nyugi nem leszel nagymama. - próbáltam kínomban poénkodni. 

- Hm még jó! - nyögött fel kissé epésen - Más sem hiányozna, csak hogy felcsináljon egy ilyen kis sztárocska. 

- Anya! - csattantam fel immáron én, és közben látványosan a szememet forgattam 

- Akkor is aggódom! Miattad! Niall egy nagyon szimpatikus fiatalember. De ő is férfiból van 

és a rosszabbik fajtából, tekintve, hogy vele jár a hírneve. Nem akarom, hogy megbántson. 

- Mondd, hogy apa nem csak mondvacsinált ürüggyel vitte az erdőbe és most nem meztelenül van kikötözve egy fához, miközben apa egy láncfűrésszel a kezében fenyegeti, hogy össze ne merje törni a szívemet. - nevettem 

- Megjöttünk! - hallottam apa kiáltását a bejárattól 

- Huhh! Megnyugodtam! - nevettem még jobban 

- Kint leszünk, belefaragjuk a fát a tartóba. - tette még hozzá és már csak az ajtó csukódását hallottam mögötte. 

- Vegyél már egy kicsit komolyan. - förmedt rám anya - Tudod te, hogy mivel jár ez? Rákerestem, az a másik, a Liam vagy hogy hívják, az is szakított a göndör kislánnyal a rajongók miatt, meg mert nem volt rá ideje... 

- De azóta már rég együtt vannak megint. - javítottam ki 

- De rengeteg lány veszi őket körül. Mi lesz, ha egyszer az újságokból az köszön vissza, hogy Niall megcsalt téged egy rajongóval. Ő sincs fából. Mi lesz, ha turnéznak és sokáig külön lesztek. Ilyeneken gondolkoztál már? 

- Akkor Harry nemes egyszerűséggel megöli. - mosolyogtam, mire most ő forgatta a szemeit - Anya, vagy élhetek magányosan életem végéig, félve attól, hogy valaki összetöri a szívemet, vagy esetleg élvezhetem, hogy úgy érzem, hogy valakit szeretek és viszont szeret. Mások is túléltek már szakításokat és mégis boldogan tudtak tovább élni. És tegyük hozzá, hogy itt volt Gary, akit ti istenítettetek, ha véletlenül megkéri a kezemet, azon nyomban hozzá adtatok volna, az se lényeg, hogy még kiskorú voltam. És mi lett a vége? Megcsalt! Nem kellett, hogy híres legyen. 

- Igaz, de nem csak ez a probléma. Azzal tisztában vagy, hogy mekkora hercehurcákkal jár ez? Hogy utána bármit teszel, könnyen a címlapon landolhat? 

- Anya, hiszen ha bármi olyat is tennék... de olyan szinten unalmas életet élek, hogy az a kutyát sem érdekli. Rendesen járok iskolába, ritkán bulizok, de olyankor sem iszom részegre magam. És az időm nagy részét a barátaimmal töltöm. 

- Jah, csak ezek a barátok épp a One Direction. 

- Anya, te eldöntötted, hogy neked ez nem tetszik és kész, esélyt sem adsz nekünk? 

- Dehogy. Mondom, hogy Niall-el az ég egyadta világon semmi bajom. Meg tényleg bízom Harry-ben is. Meg benned is, csak értsd meg, hogy aggódom. 

- Okés, de akkor, ha lehet, ezt halaszd Karácsony utánra, addig házon belül vagyunk és semmi bajunk nem eshet. És itt megcsalnia sem lesz kivel. Ugyanis, nem ő, hanem Harry a híres arról, hogy az érettebb nőket szereti. 

- Na-na. Holnap este, jönnek az ikrek is, azt elfelejtetted? 

- Bassza meg! - csúszott ki a számon 

- Na jó, azért kétségbe ne essél, gondolom nincsenek Niall-nek pedofil hajlamai, hogy rájuk hajtson. 

- Ahh, nem az. - röhögtem - Csak tartok tőle, hogy ők, hogy fognak reagálni arra, hogy itt van 'A HÍRES ONE DIRECTION EGYIK TAGJA OH MY GOD' - sikítottam és igyekeztem őket utánozni. 

- Engem hívtál? - tűnt fel nevetve Niall a nappaliban a fa egyik végével a kezében 

- Ez hosszú sztori, de jobb ha felkészülsz, hogy a holnap estéd nem lesz zökkenőmentes. - csak kacsintott egyet - Na, akkor most, hogy bent a fa, a kaják félkészen, szerintem jobb volna, ha mi elraknánk magunkat holnapra, mert ez a nap már így is elég hosszú volt. 

- Menjetek csak! Holnap pedig minden a szokásosan. - eresztett útnak anya 

- Oké! 

- Az mit jelent, hogy szokásosan? - kérdezte a lépcsőn felfelé Niall 

- 8-kor közös reggeli, utána fadíszítés. Majd egy sor kapkodás, mert még nincsenek kész estére a kaják. Közös ebéd dél tájban, ajándékozás, újabb kapkodás, hogy minden a helyére kerüljön. Gyorsan rendbe kapjuk magunkat és már itt is vannak a vendégek. - csuktam be magunk mögött a szobaajtót, majd a szekrényemhez indultam, hogy törölközőket keressek. - Hirtelen elkapta hátulról a derekamat és egy finom puszit nyomott a nyakamra, majd sejtelmes hangon kérdezte. 

- Miért is nem lesz zökkenőmentes a holnap estém? - közben pedig jobb kezét a pólóm alá csúsztatta, s ujjbegyével finoman végigsimította a farmerem szélénél a bőröm, egészen a csípőmtől középre, majd fel a köldökömhöz. 

- Héjj, nem virgonckodunk! – toltam el kezét, szembe fordultam vele és saját kezeimet a nyaka köré fontam – Tudod, van két unokahúgom. 13 évesek, ikrek és… borzalmasak. És nem mellesleg eléggé elszánt rajongóitok. Egyszer véletlenül betévedtek a szobámba, vagyis pontosítok, elfelejtettem bezárni és így be tudtak jönni. Meglátták a képeteket az asztalon és hozzáfogtak sikítani, hogy hú de jó, hogy én is rajongó vagyok. Nem mertük nekik elmondani, hogy ismerjük Harry-t, azt meg pláne nem, hogy ez egyik legjobb barátom volt. Egészen kicsik voltak még, amikor egyszer találkoztak vele, arra nem emlékeznek, amikor meg utána nálunk jártak, már nem találkoztak. Amíg Holmes Chapel-ben laktunk nem sűrűn tudtak meglátogatni minket, mert messze volt. De mostmár, hogy itt lakunk, gyakran összejár a két család. És olyankor mindig nekem kell őket lefoglalni és ez borzalmas. Na mindegy, de holnap nyugtom lesz, mert rajtad fognak csüngeni. – nevettem az arcába 

- Kikérem magunknak, a mi rajongóink nem borzalmasak. Egytől egyig angyalok. 

- De! Ezt te sem gondoltad komolyan! 

- Dehogynem! 

- Okés, ezt majd megbeszéljük holnap este is, hogy mennyiben változik meg az ikrek után a véleményed, de most húzzál fürdeni. – nyomtam a kezébe a törölközőt. 

Amíg fürdött, én megágyaztam és megigazítottam a filmnézős sarkomat is. Majd amikor visszajött kiadtam parancsba, hogy keressen filmet, én pedig elvonultam a fürdőszobám fogságába. Az a nagy kád meleg víz mindennél többet ért. Csak feküdtem benne és nem gondoltam semmire. Furcsa, hogy mennyire el tud fáradni az ember, akkor is ha semmi látványosat nem tesz. De tulajdonképpen volt egy hosszú utunk hazáig és az eléggé le tudja szívni az embert. Mire visszaértem Niall, már elhelyezkedett és a twitteren lógott. 

- Holnap jelenik meg a klip, már el is felejtettem. – mondta, s közben fel sem nézett a képernyőről. Bemásztam mellé a takaró alá, a fejemet a vállára hajtottam és én is a laptopot kezdtem bámulni. 

- Te jó ég mennyi értesítés. És ez csak az utóbbi három perc, ahogy látom. – csodálkoztam 

- Bizony, hát ezért nem győzők mindegyikre válaszolni. – és ezzel hirtelen be is zárta a twittert. Leraktam a laptopot a kis fa ládikámra, ahova amúgy is szoktam, elindítottam a filmet és lejjebb kucorodtunk fekvő helyzetbe. Jobb kezét kinyújtotta, hogy rá tudjam tenni a fejemet, a ballal pedig átölelte a derekamat. 

- Én csak most nézem, hogy te ezzel a fergeteges barikás pizsamával akarsz elcsábítani? – célzott a rózsaszín, bárány mintás frottír pizsamára, ami rajtam volt. 

- De Niall, a szüleim házában vagyunk! – háborodtam fel állszenten. 

- Óóó… - csúszott ki a száján – De azért ölelgethetlek? Leszel az alvós macim ma éjszakára? – nyekergett kisfiús hangon, de a végét elnevette 

- Annak semmi akadálya, kicsi Niall-om. 

- Kelj fel! – ráztam meg a vállát 

- Mi az? – kérdezte nyűgösen 

- Elaludtunk film nézés közben és elfelejtettünk órát állítani. És fél kilenc van. Nem fognak megenni anyuék, de illő volna letolni a seggünket reggelizni. 

- Auuuhhhaauhhhhhhhh. – nyöszörgött. Finoman megcsókoltam. 

- Gyerünk! Különben büntiben leszel. 

- Az mit takar? 

- Ne akard megtudni! 

- Na jó. 

Reggeli után végre eljött a Karácsony számomra egyik legkellemesebb része. Apa lehozta a díszeket a padlásról, szépen kicsomagoltuk őket, letöröltük róluk a port és apránként feldíszítettük a fát. 

- A lényeget majdnem elfelejtettem! – anya felpattant és kinyitotta az egyik szekrényajtót és elővett egy papírdobozkát – Majd kivette belőle a gömböt és diadalittasan közölte. Az idei! – Niall értetlenül nézett rám, így egy kicsit bővebb lére eresztettem a magyarázatot. 

- Tudod, mióta megszülettem, a szüleim minden évben vettek egy új kicsit különlegesebb gömböt. Nézd, azok ebben a dobozban vannak. – toltam hozzá közelebb – Mindegyikre ráírtuk az évszámot. Ez lesz a tizennyolcadik immár. De! – fordultam anya felé – Idén mi is hoztunk egyet. – És elszaladtam a szobámba. Előkutattam én is a kis papírdobozomat, majd boldogan tértem vissza a többiekhez. Ez nem gömb volt, hanem egy üvegcsillag. - Amikor megláttam az egyik kirakatban, rögtön magával ragadott és úgy gondoltam, hogy a 18. gömb mellé, talán már én is mellétehetek egy díszt. – Anya egészen elérzékenyült a szituációtól. 

- Akkor itt az ideje, hogy ezeket is feldátumozzuk. – törte meg apa a csendet és hosszú lépteivel egy szempillantás alatt odahozott egy alkoholos filcet a hűtő tetejéről. Anya szép betűivel ráírta először a gömbre: 2012. , majd a csillag egyik szárára: Niall és Lacey 2012. S végezetül felraktuk őket a fára. Még én is megkönnyeztem egy kicsit a dolgot. Boldogsággal töltött el a szeretteimmel lenni. 

Miután a fa elkészült, az egész család arra koncentrált, hogy a vacsora is elkészüljön. Apa és Niall a salátának valót aprították, mondván, hogy azt nem lehet elrontani. Anya odakészítette a levest, meg estére a kajákat. Én pedig megcsináltam a szokásos pudingot, valamint délre egy kis sült húst és krumplipürét. 

***

- Tudod, ez nem volt szép dolog! – estem neki, mihelyst becsuktam magam mögött az ajtót 

- Nem tetszik? Ha visszaviszem kicserélik! 

- Na persze, majd pont kicserélnek neked egy karkötőt, amibe belegravíroztattál egy N betűt. És nem azzal van a baj, hogy nem tetszik, hanem azzal, hogy veszel nekem egy méregdrága ékszert karácsonyra. És a legnagyobb probléma csak pusztán azzal van, hogy hogy a francba tudnám viszonozni, amikor neked mindened megvan. Vagy legalább mondanád meg, hogy mire van szükséged… - dühöngtem 

- Rád! Tudod, nekem bármi ajándéknál többet ér az, hogy velem vagy. Lehet, hogy elhamarkodottnak tűnik ilyet mondani, de így érzem és kész. Boldog vagyok veled és igenis szeretlek. S az a legnagyobb ajándék. És ne veszekedjünk, Karácsony van. – óvatosan közeledett és átölelt. Erősen szorított jó ideig. 

- Én is szeretlek. 

- Egyébként meg tudod, az sem volt szép dolog, hogy a szüleid szeme láttára átadsz nekem egy erősen szexuális célzatú ajándékot. 

- Ők nem tudták, hogy az az. 

- De engem kellőképpen zavarba hoztál vele. ráadásul itt vagyunk az ő házukban még napokig, úgyhogy le sem teperhetlek. – mosolygott csibészesen. 

- Hát, eredetileg ezt otthon kaptad volna meg Karácsony után, de így alakult. - rántottam huncutul vállat. 

– Viszont most jobb, ha megyek fürödni. 

A gyors tusolás és hajmosás után egy szál selyem köntösben vonultam vissza a szobámba. És bizony ez Niall figyelmét sem kerülte el. Míg fürdött kikészítettem a ruhámat az ágyra, gondoskodva róla, hogy a fehérneműm szemet szúrjon neki. És így is lett, jó úton haladtam a terveim felé. 

A hajamat megszárítottam és szabadon hagytam, az alja had loknisodjon. Felvittem egy halvány sminket, majd ismét álszentkedtem, mert átvonultam a szoba másik felébe öltözködni. Egy pirosas-bordós kötött ruhát vettem fel, amiben halvány aranyminta futott. Tavaly karácsonykor vettem, de még mindig a kedvencem. Bár nem is tudom máskor hordani, tekintve, hogy tipikusan karácsonyi. Egy harisnya, plusz magas sarkú és már kész is voltam. 

- Öööö… öltönyt kellett volna hoznom? – nyögte ki Niall miután kellőképpen megcsodált 

- Dehogy – nevettem. – El ne hidd már, hogy öltönyös bulit rendezünk. Ne szakadtmelegítőben gyere le és akkor már jó vagy a szeren. 

- Farmer, ing és kardigán megfelel? 

- Nagyszerű lesz. 

- És te nem húzhatnál valamit, ami kicsit többet takar belőled? 

- Mit akarsz, hisz teljesen takarja még a csuklóm is. 

- Igen, azt igen, csak közben igen mély dekoltázsa van, majdnem csupasz az egész hátad és egy rossz mozdulat és még a feneked is kint lesz. 

- És attól félsz, hogy valamelyik nagybácsim lecsap a kezedről? 

- Nem, attól félek, hogy nem fogok bírni magammal. 

- Ahh, ne aggódj, tavaly jól szerepelt a ruha, semmim nem volt ki belőle, idén sem lesz. 

Miután lementünk, én még gyors meghajtogattam a szalvétákat, Niall és apa pedig előszedték a borospoharakat, azon röhögtem, hogy már egész összenőnek. 

Az első vendégek hamar meg is érkeztek, apa bátyjáék. Ők csak ketten jöttek, két felnőtt fiuk van, mindkettőnek saját családja van már, és ők is délben tartottak közös ebédet, mint mi. Ezután egyszerre érkezett meg anya két húga és a családjuk. Imádom mindkettőt, de Ana néni a kedvencem az összes rokon közül. Alig idősebb nálam, mert elég kései gyerek volt, és iszonyat őrült. Bár mióta megszülettek a gyerekek, már lecsillapodott, de ha előjön belőle a hülyeség, az a mai napig üt. És végül megérkeztek apa húgáék is és eljött a pillanat, amitől féltem…