Save You Tonight /part1

Én többnyire ezt hallgattam, amíg írtam:

http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&NR=1&v=iWpLi3u5mvc

*Harry*

- Hahó! - lengette meg Louis előttem a kezét és én csak most vettem észre, hogy mennyire elkalandoztam

- Tessék? - néztem fel rá

- Indulhatunk? Lou nem fog örülni ha elkésünk és netán pont a te fürtöcskéidre nem lesz ideje

- Jó, persze mehetünk.- adtam meg magamat és tápászkodtam fel a kanapéról. Több mint egy óra volt, mire elvergődtünk az arénáig. Végig az utat lestem és szokásommal ellentétben most egy cseppet sem örültem azoknak az elszánt fanoknak, akik már itt táboroztak, így ugyan megálltunk velük fényképezkedni, de én az első adódó alkalommal leléptem. Lou már megcsinálta a hajamat és a fejemet is 'bevakolta' mire a többiek bejöttek.

- Ez nem volt szép tőled! - olvasott be Liam, miközben épp a fotelt célozta be

- Liam, kérlek ne most! - szerencsére minket félbeszakított Lou és Niall kisebb vitája, mivel Niall még enni szeretett volna, mielőtt a mi kisangyalunk kezelésbe veszi

Nem nagyon akarózott most színpadra állni, de valahogy más választásom nem volt. Aggasztott, hogy Lacey vajon eljön-e, vagy hogy hajlandó lesz-e a dedikálást kivárni és szóba állni velem. Valójában lehet, hogy szar ötlet volt ez tőlem. Lehet, hogy titkon abban reménykedtem, hogy tömeg előtt nem fog jelenetet rendezni. És ha még mindez nem lett volna elég, valami megfogalmazhatatlanul rossz érzésem is társult mellé, de ezt nem tudnám leírni, hogy mi volt, csak rosszat éreztem és kész. A telefonomat nyomkodtam, de csak álca képen, valójában fogalmam sem volt, hogy mit csinálok. Persze akadt valaki, aki átlátott az én remekbe szabott páncélomon, de ez csak tetézte a bajomat. 

- Miért könyökölsz itt ilyen gondterhelten? - dobta le magát mellém a kanapéra Louis és vette fel ugyanazt a pózt, mint én. 

- Semmi, csak szar kedvem van, meg semmi humorom itt ehhez az egészhez...

- Humor? Valaki humort emlegetett és ráadásul valakinek segítségre van szüksége? - vette színpadiasra a figurát és csak azt vártam, hogy elkiáltsa magát 'Itt jön szupermen'. Szerencsére legalább ezt megúsztam. Viszont az ölembe nyomta a lap-topját és valami idióta táncolós pingvint kezdett mutogatni. Majd egyik videót a másik után néztük, míg Lou ránk nem szólt, hogy húzzunk öltözködni. Az az igazság, hogy Louis nagy mestere a 'tereljük el az emberek figyelmét és vidítsuk fel őket' témának.

*Lacey*

Sétálgattam a tömeg körül és minél közelebb mentem, annál többnek tűntek körülöttem az emberek. És még mindig csak jöttek és jöttek. És az emberek nagy többsége nem az én társaságomnak tűnt. Akár hova is figyeltem mindenhol a srácokat istenítették és olvadoztak... na de könyörgöm ők is csak emberek. Most jött el az első pillanat, amikor megbántam, hogy nem hoztam fülhallgatót magammal. 

Hamar kinyitották a kaput, de szerencsére beléptető rendszer volt, át kellett húzni a jegyeket és csak úgy tudtunk átmenni a forgó kapukon, bár ebből volt 10 darab. A kapun belül pedig biztonságiak fogadtak minket, hogy eligazítsanak. Hamar sorra kerültem, pedig azt gondolná az ember, hogy ez így nagyon lassan működik, de halad is és legalább lökdösődés sincs. 

Mint megtudtam a vip jegy annyiban különbözik, hogy mi a színpad elé két kordon közé lettünk beterelve, a többi ember elé. És ahogy a környezetemben álló lányok beszélgetéséből kiszűrtem, innen engedik ki elsőnek a dedikáláshoz az embereket, így innen aki akar az tutira sorra kerül. Valójában nem tudom, hogy akarom-e. Kicsit hülyén venné ki magát, hogy üres kézzel ácsorgok ott, annyi eszem lehetett volna, hogy legalább a cd-t elhozzam.

Azt kell mondjam, hogy nekem úgy tűnt, hogy ez az órahossza sohasem fog eltelni. Kicsit kezdett idegesíteni, amikor a leánykák ötödszörre is belekezdtek a WMYB nyekergésébe, szóval eljött a következő pont amikor megbántam, hogy nem hoztam fülhallgatót.

Nem sokáig volt időm ezen bosszankodni, mert feltűnt, hogy nem messze tőlem egy lány ugyanolyan magányosan ácsorog, mint én és eléggé rossz színben is fest. Közelebb merészkedtem.

- Szia! Ne vedd tolakodásnak, de jól vagy?

- Szia! Dehogy veszem, köszönöm az aggódást. - mosolygott kedvesen - Nincs nagy bajom, csak otthon felejtettem a vizemet, pedig jobb lett volna elhozni.

- Várj!- kotortam bele a táskámba, majd felé nyújtottam az üvegemet.

- Köszönöm. Ezért nagyon hálás vagyok.

- Semmiség, nem fogom hagyni, hogy itt kiszáradj nekem.

- Egyedül jöttél a koncertre?

- Igen, de úgy látom, hogy te is.

- Igen, valójában az egyikükkel beszélnem kell, nagyon fontos és máshogy nem tudtam őket utol érni. - itt elhallgatott és látszott rajta, hogy nem akar többet beszélni róla és én meg nem akartam faggatózni egy idegentől

- Valójában én is hasonló okokból vagyok itt, az egyikkel igen komoly beszédem van. De azt hallottam itt a lányoktól, hogy ebből a szektorból mindenki találkozik velük. - valójában nekem sem állt szándékomban többet mesélni a dologról, mert tartottam tőle, hogy ha megtudják a körülöttem lévők, hogy ismerem Harry-t, akkor cafatokra szednek. 

Általános dolgokról beszélgettünk, mígnem végre elkezdődött a koncert. Fura érzés volt, nagyon fura. De ugyanakkor jól esett a tudat, hogy csak egy pár méterre van tőlem és szívem szerint felugrottam volna a színpadra, de tekintve a marcona testőröket, akik előttünk álltak, ez teljességgel lehetetlen lett volna. 

A koncert fantasztikus volt, pláne akkor, amikor a lányok nem sikítottak, hanem a srácokkal együtt énekeltek. Annak nagyon különleges hangzása volt, a tömeg ereje nagyon átjött. Ez talán a legjobban akkor érződött, amikor twitt kérésre a Teenage Dream-et énekelték és a szöveg terén segítségre szorulttak. És maga az atmoszféra is olyan emelkedett volt az egész arénában. Szinte bele borsózott a hátam. És komolyan más színben láttam a világot. 
Egyéb iránt, mostmár megtudhattam élőben is, hogy mennyi őrültséget képesek leművelni a színpadon. Ezt bizony eddig csak a videókból és más rajongók által tudhattam és azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon idióták, de abszolút jó értelemben.

Azt hittem, hogy az a rész lesz a kedvencem az estéből, amikor a Man in the mirror-t énekelték a közönség kérésére, alapból is nagyon szeretem azt a számot és a srácok is nagyon jól nyomták. 

De tévedtem, mert Harry-nek volt egy elég érdekes húzása. Miután visszajöttek az szünet után és a felvezető szöveget nyomatták, az én göndör barátocskám magához kérette a szót.
" Szeretném a következő dalt egy olyan személynek küldeni, akit én ugyan meghívtam ide ma este, de fogalmam sincs, hogy eljött-e. Ha itt vagy tudd, hogy már mindent bánok és  még mindig testvéremként szeretlek."- majd a fejével a zenekar felé intett, hogy kezdhetnek, mire felcsendültek a Save You Tonight dallamai.
Harry monológjára a srácok tutira nem voltak felkészülve, ez kiült az arcukra. A tömeg is felmorajlott, nekem pedig egy-két könnycsepp óvatosan legördült az arcomon, majd az első mondat után lehajtottam a fejemet, mintha keresnék valamit a táskámban, hogy nehogy feltűnjön valakinek, hogy én mit reagálok.

A lány, akivel megismerkedtem. Na jó túlzás azt állítani, hogy megismerkedtünk, hiszen a nevét sem tudom. Na mindegy, szóval a vállamra rakta a kezét és a fülembe suttogott, ami szintén nem nevezhető suttogásnak, de a lényeg az volt, hogy csak én hallottam.
- Te vagy az... - s ez inkább hangzott állításnak, mintsem kérdésnek
- Honnan tudod?
- Nézd, egyedül jöttél, neked is beszélned kell valakivel. És mellesleg mostmár rájöttem, hogy onnan voltál ismerős, a lakásán ki van rakva egy igencsak nagy kép rólatok a lépcsőfeljáróban, csak valami fura rajtad.
- Azon még biztosan barna volt a hajam. De komolyan ki van rakva nála egy képünk?
- Igen, reggel amikor jöttem el már világos volt és még szar is volt, mert azt hittem, hogy a barátnőjével van a képen és én esetleg be kavartam a kapcsolatába. - és itt jött el az a pillanat, amikor ki ült az arcára, hogy sokkal többet kikotyogott, mint amennyit valójában szeretett volna.
- Szóval te is hozzá jöttél? - húzódott egy kis mosoly a számsarkába - Nyugi nem fogok faggatózni. - tettem hozzá gyorsan, hogy ne érezze magát szarul.
- Igen, valami nagyon fontos dologról kellene vele beszélnem!
- Akkor együtt fogjuk előkeríteni a koncert után, oké? - húztam magamhoz féloldalasan, hogy érezze, hogy tényleg barátkozom...