Valami most kezdődik el

*Lacey*

- És ezt komolyan csak az ő érdekében hagyom ennyiben! - erre a mondatra léptem ki a házból. Harry nagyon dühösnek tűnt. Jó eséllyel Niall-ra haragudott, mivel tőlem inkább még letörten távozott. Megjelenésemmel kizökkentettem őket a veszekedésükből. Harry még egy utolsó sokatmondó pillantást vetett Niall-ra, majd beült a kocsijába és elhajtott. Kérdőn néztem Niall-ra, de nem szólt semmit, csak a vállamat átkarolva magához szorított és befelé indultunk. A nap hátralévő ideje eléggé depisen telt. Egyikőnk sem volt formában, mindezt a drága Harry-kének köszönhetően. Komolyan mondom már ott tartok, hogy lehet hogy jobb lett volna, ha nem is kerül újra bele az életembe. Bár ahogy ezt kigondoltam mindjárt a mellettem levő Niall-ra gondoltam, akit nem ismertem volna meg nélküle. Mindegy rossz így ez a helyzet és nem tudom, hogy hogyan fogunk kimászni belőle.

Niall haza akart menni, de megkértem, hogy maradjon. Holnap vasárnap, egyikőnknek sem lesz dolga és így legalább egyikőnk sem marad magára a nem éppen kellemes gondolataival.

Vasárnap majdnem dél volt, mire felkeltünk, egész délután filmeztünk, majd este hazaindult Niall. Tényleg nem történt semmi izgi.

Hétfőn kettőtől volt a vizsgám, előtte be se kellett mennem. 10-körül keltem és igyekeztem magamat összeszedni, hogy tudjak majd koncentrálni. Minden rendben is lett volna, viszont furcsa zajra lettem figyelmes, leginkább valami morajláshoz tudnám hasonlítani. Baljós előérzetem támadt, így óvatosan léptem az ablakhoz. Sajnos félelmem beigazolódott és egy rakat riporter táborozott a ház előtt. A szombati 'utcánbalhézása' a két díszpintynek, megtette a hatását. Az csak egy dolog, hogy nekem gondot okoznak, de mivel ez egy társasház, így a többi lakónak is.

Az is az igazsághoz tartozik, hogy hallottam már róluk elég rosszat, így nem igazán akaródzik lemenni közéjük. Viszont mivel vizsgáznom mindenképpen menni kell, így jobb ötlet híján felhívtam Niall-t.

- Szia! Nem zavarok? - érdeklődtem

- Szia! Nem zavarsz. Mit szeretnél?

- Mit csinálsz?

- Éppen forgatunk. Tudod az új klip!

- Aha... - mondtam bizonytalanul, mert tudtam, hogy az több napos program. Reggeltől estig.

- Valami baj van? Olyan fura vagy!

- Csak egy csekélyke.

- Lacey, nyögd már ki!

- Na jó... egy kisebb hadseregnyi sajtós táborozik a ház előtt.

- Le ne menj közéjük! - vágta rá

- Nem ettem meszet!

- Az volna a legjobb, ha nem mozdulnál ki ma, és még a függönyöket is behúznád, mert ezek képesek felmászni a környező tetőkre is.

- Én ezt mind értem, csak éppen másfél óra múlva bent kellene lennem az egyetemen, mert tudod, hogy vizsgázok.

- Francba. Figyelj, akkor érted küldök valakiket és bevisznek. A vizsga után pedig megbeszéljük a továbbiakat, most az a legfontosabb, majd utána elrendezzük a dolgokat. Megadom a számodat, annak akit érted küldök, majd hív ha ott lesz, addig fel ne vedd a kaputelefont se és ajtót se nyiss senkinek. - nagyot sóhajtottam

- Oké. Várom. Köszi.

- Szia!

Először csak mérges voltam és azon agyaltam, hogy kellett-e ez a hercehurca nekem. De aztán végig gondoltam megint, hogy mit kapok cserébe és hogy majd ha egyszer netán helyre állnak a dolgok Harry-vel, akkor majd milyen boldog leszek. Végül az oknyomozás fázisa jött el, így lelültem a laptopom elé. Kapcsoltam zenét, hogy kizárjam a külvilágot és felmentem twitterre. Már nagyon régen nem léptem be, de az újságírók jelenlétének oka mindjárt nyilvánvalóvá vált. Szombaton lefényképezték azt ahogy Harry megérkezett, Niall távozott, Niall visszajött, amikor Harry pont távozott viszont még megálltak egy kicsit veszekedni, én megjelentem, Harry dühösen elhajtott én pedig Niall-el ölelkezve visszajöttem a házba. És még azt is sejtették, hogy Niall itt is aludt. Egyszerűbben fogalmazva minden meg lett örökítve.

*Harry*

Ahogy meghallottam, hogy Lacey-nek van valami problémája, aggódni kezdtem. Majd összeállt a kép, Niall mondataiból, hogy megtalálták az újságírók. Az agyamat elborította a düh, persze nem Lace iránt. Sokkal inkább egyrészről a média miatt, másrészről mert tudtam, hogy ez az egész miattam van. Nem elég, hogy napok óta miattam szenved, de még ezek is miattam találták meg. Ha bírok uralkodni magamon és nem az utcán állok le balhézni Niall-el, akkor jó eséllyel most nem lenne semmilyen felhajtás. Átkoztam magamat, hogy nem sikerült két év alatt a saját káromon sem megtanulni az önuralmat.

Addig túráztattam az agyamat, míg végül már nem tudtam racionálisan gondolkozni. Felpattantam és a kocsim felé indultam. Viszont Niall észbe kapott és gyorsan felpattanva elém állt.

- Hova mész?

- Megyek és segítek neki! - mondtam dühösen

- Te meghülyültél? - hitetlenkedett

- Elégszer cserbenhagytam már.

- Harry ez nem megoldás! - szólt közbe Louis

- Ülj vissza. - utasított Niall - És esetleg akkor meg tudnánk beszélni a dolgokat. - megadtam magamat és visszavetődtem a székre - Megyek beszélek Andy-vel, addig el ne engedjétek. - mondta a többieknek és elhúzott. Én addig rákerestem a neten, hogy mennyi kering éppen a sajtóban és hát nem örültem a látottaknak.

- Ezt megbeszéltem, Lacey biztonságban lesz. És szerintem először is derítsük ki, hogy mi okozta ezt az egészet. - tért vissza Niall

- Én már rákerestem. - mondtam egykedvűen

- A szombati, igaz? - kérdezett rá a nyilvánvalóra és csak bólintottam

- Beavatnátok minket is? - forgatta meg a szemeit Zayn

- Hát... öhm... Szombat délután összezörrentünk egy kicsit Niall-el Lacey háza előtt. - emiatt rettentően szégyelltem amúgy magamat

- Okosak vagytok! - mondta egy kicsit haragosan Liam - Komolyan nőjön már be egy kicsit a fejetek lágya. Néha mást is csinálhatnátok mást is a bajkeverésen kívül.

- Így van, úgyhogy most érte megyek. - indultam meg megint

-Gondolkozzál már egy kicsit, ha mi ott mostanság mégegyszer megjelenünk, akkor az életben nem lesz szegény lánynak nyugadalma. – világított rá egy igencsak lényeges dologra Louis

- De akkor mi a francot csináljak? Így nem maradhatnak a dolgok! – háborogtam, pedig igazán nem az ő bűnük az eset

- Én most beszéltem Andy-vel, elmennek Lacey-ért, biztos, ami biztos alapon ketten mennek. Beviszik vizsgázni, utána pedig, ha Lacey-nek is megfelel, akkor idehozzák, hogy tudjunk vele beszélni.

- Szerintem az volna a legjobb, ha ő sem menne haza egy darabig. (Liam)

- Igen, ez lehet nem rossz ötlet, de szerintem őt most az én házamba hat lóval sem lehetne bevontatni, ráadásul majd megakarja mutatni, hogy boldogul ő egyedül is. Nagyon makacs természet.

- Nem is tudom kire hasonlít. – forgatta meg Zayn a szemeit. Niall pedig kacagásban tört ki.

- Majd rávesszük, hogy költözzön egy kis időre hozzám. – vetette fel Niall, én pedig szomorúan bólintottam, mivel beláttam, hogy ez az egyetlen járható út van csak és mindemellett bánt, hogy nem tudom én megvédeni őt.

Eddig sem ment egyszerűen, de ezek után duplán nehéz volt vidámnak látszani a kamerák kedvéért, pláne, hogy közben egy kicsit az is ott motoszkált a fejemben, hogy ez a felhajtás az oka mindennek. És bár az utóbbi találkozásaink egy cseppet sem mondhatóak kellemesnek, mégis alig vártam már, hogy magam mellett tudhassam biztonságban, akármennyire is lesz feszélyezett a helyzet. Vagy ha nem is magam mellett, de legalább Niall mellett, tudom, hogy ő mindent meg tenne érte.

*Lacey*

A kezdeti dühömön túllépve már egészen viccesnek találtam a helyzetet, hogy úgy kell kimenteni a saját lakásomból. Bár, amikor a telefon után kinyitottam az ajtót és megállt előttem a két marcona testőr, akkor elveszettnek és gyámoltalannak éreztem magamat. Alig szóltak két szót, megvárták míg felkapom a táskámat és már mentünk is lefele. Szó szerint betuszkoltak a kocsiba, már-már kezdtem azt hinni, hogy ez sokkal inkább egy emberrablás. Aztán szerencsére a kocsiban megeredt a nyelvük és lehetett velük beszélgetni.

Leparkoltunk az egyetemnél, ahova szerintem mondanom sem kell, hogy akkora kerülővel mentünk, hogy akár Dublinig is elértünk volna, de hát le kellett rázni a paparazzikat, akiket én nem láttam, hogy követnének minket, de hallgattam az okosakra. Nyugodtan kiszálltam a kocsiból és már épp elköszöntem volna és gondoltam megbeszélem, hogy mikorra várjanak vissza, amikor is ők mellettem termettek, hogy szépen jöjjenek velem.

- Muszáj ezt? - kérdeztem elgyötörve, hiszen elég feltűnő jelenségek, nekem meg nem hiányzott még több hercehurca a suliban

- Igen. - mondta határozottan Andy

- És nem lehetne, hogy csak az egyikőtök jön be?... És mondjuk a másikótok megvár idekint?... Odabent, csak egy csapat ideges diák van, nem fognak megenni. - alkudoztam. Megeshetett rajtam a szívük, vagy hittek nekem, hogy a diákok nem vérszomjas fenevadak

- Na jó, maradsz te itt? - kérdezte Andy Pete-et.

- Öhm, inkább ő jöjjön. Csak mert ő kevésbé néz ki testőrnek. Meg van egy-két directioner csoporttársam és ők téged tutira felismernének.

- Jó! - adta meg magát

- Köszönöm! - vigyorogtam hálásan, majd megindultunk a bejárat felé - A helyzet a következő: mentjük a menthetőt. Szóval, ha apunak szólítalak, akkor majd ne nézz rám furcsán. Pete Styles a neved, Harry nagybátyja vagy.

- Értem.

- Igyekszem előre furakodni, hogy minél kevesebbet kelljen bent lenni és esetleg el tudjuk kerülni a felhajtást. 

- Helyes. - mosolygott biztatóan

Örültem, hogy csak egy elsősegély vizsga volt és semmi komolyabb, mert így is sikerült a körülmények ellenére, és ez egy nehezebb tárggyal már nem biztos, hogy ment volna. 

Amikor kijöttünk sem volt felhajtás a sulinál, így már egészen megnyugodtam. Kimentünk a forgatási helyszínre. A fiúk éppen dolgoztak, de a stáb tagok nagyon kedves voltak. Leültettek, úgy hogy mindent lássak és még egy fiatal lány is mellém csapódott, akivel beszélgetésbe elegyedtünk és megtudtam, hogy ő egy sminkes gyakornok, de semmit nem bíznak rá. Ezt szomorúan hallottam, mivel nyilván azért gyakornok az ember, hogy tanuljon és nem azért, hogy a 'piszkos' munkát végezze.

Ott ücsörögtem már vagy fél órája, mire végre szünetet tartottak. Mindannyian körém sereglettek, hogy üdvözöljenek, meg gondolom egy kicsit a kíváncsiság is hajtotta őket.

- Na, hogy ízlik a hírnév árnyoldala? - nevetett Niall

- Nem ízlik! Pláne, hogy ez a ti hírnevetek árnyoldala és most rajtam csattant. 

- Sajnálom! - mondta Harry, én pedig bólintottam, hogy bocsánat kérés elfogadva, persze csak ezért a helyzetért

- Figyelj Lacey, lehet, hogy ez nem fog tetszeni, de azt beszéltük, hogy egy pár napig nem kellene hazamenned. - mondta óvatosan Liam, de engem nem ért túlzottan meglepetésként

- Igen, ez érthető. 

- Bármelyikőnk szívesen befogad, vagy kiveszünk neked valahol egy szobát. - ajánlotta fel Zayn

- Gyere hozzám, van áfonyás csokim otthon. - vetette át szokás szerint a karját a vállamon Niall és nevetett a saját poénján

- Meggyőztél. - nyomtam egy puszit az arcára. Már annyira hozzá szoktam a közelségéhez, hogy fel sem tűnt, hogy ezzel esetleg bánthatom Harry-t, pedig most tényleg nem állt szándékomban szemétkedni. De szerencsére lazán vette.

- Na jó, akkor Louis, átjössz este hozzám? Van csokis-mentás fagyim. - tudom, hogy ezt azért csinálta, mert az a kedvencem, de azért még ez sem elég nagy csáberő

- Hát hogyne szerelmem. - puszilta meg Lou, úgy mint én az előbb Niall-t. Az én arcomra is mosolyt csaltak és végre megint volt egy pillanat, amikor jól éreztem magamat, így a 'bűvös ötös' körében...