Play hard

*Lacey*

A négy nap a kórházban viszonylag gyorsan eltelt, bár azt hittem, hogy megzavarodok. Nem az unalomtól, mert gondoskodtak rólam a srácok, de a tudat, hogy be vagyok zárva, az eléggé kiborított. Valójában nem szeretném megtudni, hogy kívülálló szemmel mennyire voltam hisztis már a negyedik napon.

A hazamenetelemet kisebb bizonytalanság övezte, mivel ugye a kórházba kerülésem pillanatában éppen Niall-nál laktam. Viszont én már szívem szerint haza, a saját lakásomba mentem volna, de Harry megígérte anyáéknak, hogy velem lesz egy darabig még, amíg teljesen egészségesnek nem nyilvánít az orvos. De az hogy ő hozzám jöjjön nem lett volna szerencsés, mert ha ismét észre veszi valaki, hogy ő nálam járkál, akkor az Isten sem tünteti el onnan az újságírókat. Így bár kicsit kelletlenül, de Harry-hez mentem, azzal a paktummal, hogy Niall annyit van ott, amennyit akar, mert kicsit furán éreztem magamat, meg mintha el is szomorodott volna, amiért Harry-hez megyek. Persze Harry körberöhögött, hogy amúgy is annyi időt tölt el ott, amennyit akar. Meg mondta, hogy amúgy is lehet, hogy még ő fogja megkérni, hogy jöjjön át hozzám, ha neki el kell menni. Persze ezen meg én csattantam fel, hogy nem vagyok beszámíthatatlan, hogy ne lehessen egyedül hagyni.

Kicsit meglepődtem, amikor nem csak szimplán kisétáltunk a kórházból, hanem az udvarra mentünk és ott a már jól ismert sötétített kisbusz és persze Pete várt minket. Nem ellenkeztem, már ilyeneken nem tudok kiakadni. Szépen beszálltunk mind a hárman hátra, s rövidesen megértettem, hogy miért kellett ez a hajcihő. A kapun kívül bizony ott táborozott egy pár rajongó, meg paparazzi.

- Ti tudtok úgy tenni egy mozdulatot, hogy ezek ne kövessenek? - kérdeztem bosszúsan, de mentségemre szóljon, hogy nem utálom a fan-okat, hanem tényleg a hiszti hozta ezt ki belőlem. Ezt valószínűleg tudták a srácok is, mert Harry csak teljesen közömbösen közölte:

- Nem igazán.

- De honnan tudják, hogy itt vagyunk? - ez már tényleg érdekelt

- Lacey cicám, gondolkozz már! Majdnem 5 napja itt járkálunk ki-be. - nevetett rajtam bongyi

- Tényleg a macskám megvan még? - kaptam észbe

- Persze, hogy meg. Vigyáztam rá! - mondta büszkén Niall

- Köszönöm! - nyomtam egy puszit az arcára. Közvetlenségemen kicsit meglepődhetett, mert csodálkozva nézett rám, de utána észhez tért és szorosan megölelt. Miután elváltunk Harry-re pillantottam és nevetésre késztetett, mivel éppen játszotta a sértődöttet, de azért a szája sarkában ott bujkált egy vigyor is.

- Te is kérsz? - nevettem. Heves bólogatásba kezdett, adtam neki egy puszit, majd ő kezdett nevetni.

- És mi van, ha én Niall-től kértem volna az ölelést és nem tőled a puszit?

- Jah, bocsi! - nevettem. Niall ismét előrehajolt és megölelte a mellettem ülő Harry-t. Én ismerve egy nagy titkot kuncogni kezdtem és színpadiasan közöltem:

- Öhm... hűűű, de meleg van! - és még legyeztem is magamat a hatás kedvéért. Niall röhögött, mert a helyzet alapból is megállta a helyét viccként. Harry felé küldtem egy bocsánatkérő pillantást, de ő is úgy nevetett, hogy majd lefordult az ülésről. Igen, tulajdonképpen, még annó bizonytalan serdülő korunkban, mikor kerestük a helyünket a világban és ez iszonyat sok gondot okozott nekünk, sokszor megvitattuk, hogy tudni kell nevetni önmagunkon és a hibáinkon, ahhoz, hogy túléljük az életet.

- Este átjönnek a srácok meg a csajok is. Filmezünk, vagy valami. Gondoltuk felrázzuk egy kicsit a társasági életedet. - mosolygott rám Harry és esküszöm, hogy kiült a fejére hogy elismerést várna ezért a remek gondolatáért. Ledobtam magamat a nappalijában az egyik fotelba

- Oké. - játszottam a közömböset, pedig a szívem mélyén nagyon is örültem neki, bár attól kicsit tartottam, hogy Louis-val mi lesz. Reménykedtem bele, hogy a kórházban tett látogatása és az ott lezajlott beszélgetésünk után inkább talál valami kifogást és nem jön el. - Csak Niall-t tartsd tőlem távol, mert legutóbb is így lett a hiba. - nevettem

- Majd gondoskodom róla. - kacsintott Harry Niall felé

- Van itthon tej? - nyöszörögtem

- Lennie kell. Miért? 

- Mert reggel kakaót adtak a reggelihez. Nagyon megörültem neki, de pocsék volt. - biggyesztettem le az ajkaimat látványosan

- Megyek csinálok. - forgatta meg a szemeit

- Harry! Mindketten tudjuk, hogy jobban járunk, ha én csinálom meg.- csattantam fel és kacagásba fulladt a társalgásunk

Kimentem a konyhába, kivettem a hűtőből a tejet és közben újra megcsodáltam, hogy milyen gyönyörű horpadásnyomot hagytam az ajtaján. Bár örülhetek neki, hogy az volt a gyengébb és nem a koponyám. A nappaliban gyanúsan nagy volt a csend. Elgondolkoztam rajta, hogy lehet, hogy még mindig nem szent a béke köztük és csak a kedvemért játsszák meg magukat, de ezt a gondolatot gyorsan el is hessegettem. Inkább fel hívtam rá a figyelmüket, hogy csatlakozhatnak hozzám. Bejöttek és felültek a konyhapultra egymás mellé.

- Két rossz gyerek. - ráztam meg rosszallóan a fejemet.

- Mit ártottunk már megint? - kérdezte háborogva Niall

- Igazad van... Mi a francnak van szék a világon? - egymásra néztek és csak a vállukat rángatták - Odaraktam a tejet forrni, Harry-nek a lelkére kötöttem, hogy kavargassa, mivel ő pont elérte, én meg addig megkerestem a kakaóport meg előszedtem három bögrét.

- Parancsoljatok kisfiaim. A kakaó előállt. - nyomtam a kezükbe a bögrét.

- Köszönjük mami! - kényeskedett Harry

- Amúgy ha már úgyis kitelepültünk ide a konyhába... ha jönnek a többiek, nem kellene valamit csinálni nekik? 

- Kajaaaa! - kiáltotta Niall

- Remek ötlet Lacey, tudod, hogy ilyen téren én téged mindig támogatni foglak. - Bólogatott lendületesen Harry

- Jó, de mit?

- Biztos vagyok benne, hogy olyan sajtos kiflit ennének, amit mindig anyával meg Gem-el csináltatok. - vigyorgott

- Hahaha! Én meg biztos vagyok benne, hogy nem. - lekonyult a szája - Mivel nem tudhatják, hogy milyen. De ha te azt kívánsz... - végig sem mondtam a mondatot és már leugrott a pultról, hogy megöleljen. 

- Egy tündérkirálylánycsodabogár vagy! - szorongatott

- Ezt így mind egyben?

- Igen! - állította teljes meggyőződéssel

- Akkor öltözködj és menj a boltba, hozz vagy két csomag vajastésztát.

- Miért én?

- Mert neked van jogsid.

- Ez nem ér!

- Ne aggódj. Niall-t be fogom sajtot reszelni addig.

- Persze. Sajtot mi? - nevetett kajánul - Egy óra elég lesz rá, vagy meddig ne zavarjak?

- Húzzál a picsába nagyon gyorsan Harry Edward Styles! - nyomatékosításként pedig hátsón billentettem

- De kis heves vagy! - szólt vissza nevetve még a konyhaajtóból.

- Húzás! - kiabáltam

Mire Harry visszaért több, mint egy félóra múlva, addigra már minden készen állt. A sajtot lereszelte Niall, én előkészítettem a deszkát, nyújófát, lisztet, tepsit... Tényleg csak Harry-re meg a tésztára vártunk. 

Belépett az ajtón a kis szatyrot szorongatva. Az  előtérben lerúgta a cipőjét, a nappaliban lehajította a kabátját, majd megállt a konyha ajtóban és megkérdezte sokat sejtetően

- Na, hogy ment Niall-nek  a 'sajtreszelés'? 

- Hát jobban, mint neked. - szereltem le egy mondattal tömören - És csak, hogy tudd, ha nem tapasztalatból tudnám, hogy veszélyes terep a konyhád, akkor most ezzel a sodrófával kergetnélek meg! - kaptam fel az asztalról az említett tárgyat

- Ó Cica! Eddig nem is ismertem ezt a szado-mazo énedet! - búgta a fülembe túl szexin és hát oké, hogy olyan mintha a tesóm lenne, meg tudjuk, hogy vele  mi  a helyzet, de én sem vagyok fából, a hideg futkosott a hátamon és már éppen kezdett kiszaladni az erő a végtagjaimból, amikor folytatta - Bár azt sem tudtam, hogy sodrófa van a házban. - Egy mély levegő után összeszedtem magamat.

- Sok mindent nem tudsz te még! - kacsintottam és csak most vettem észre a szemem sarkából, hogy Niall majdhogynem tátott szájjal bámulta az előbbi jelenetet

- Mit? - kötekedett, s én józan eszemet elvesztve, felbátorodva a fülébe suttogtam - Őhm.. - krákogott egyet - Én benne vagyok. - mondta huncutul

- Akkor már csak egy valaki van, akit meg kell győznünk. - néztem sokat mondóan Niall felé. 

- Szerintem Niall-t sem lesz nehéz rávenni.- vigyorgott

- Micsoda? - tért észhez Niall

- Lacey-nek játszani támadt kedve. - kacsintott Harry. Jobb kezével hátrébb terelte a tincsimet és a bal fülem alatt kezdett puszilgatni. Én kéjesen félre billentettem a fejemet, hogy jobban odaférjen. Niall már leplezetlenül bámult minket tátott szájjal. Ha lehetséges, akkor még jobban felbátorodtam. Szembe fordultam Harry-vel, ujjaimmal a fürtjeibe túrtam és szenvedélyesen megcsókoltam. Ő hosszú ujjait végig siklatta az oldalamon, majd a fenekembe markolt és szorosan magához húzott. Mozdulatával apró nyögést váltott ki belőlem. A pillanatnyi hévből felocsúdva finoman ejtettem a szavakat:

- Harry drágám, mi nagyon önzőek vagyunk!

- Miért? - nyögte röviden és újra lecsapott a nyakamra

- Ne hagyjuk ki Niallt... - sóhajtottam - a játékból!

- Igazad van. - nyomott még egy puszit az ajkaimra, majd Niall-re emeltük a tekintetünket. - Benne vagy? - kérdezte, de Niall nem bírt megnyikkanni. Elhúzódtam Harry-től, csak a bal kezemet kulcsoltam össze az övével.

- Nyugalom... Gyertek menjünk fel a szobába. - mondtam nyugodt hangon, jobb kezemet pedig Niall felé nyújtottam. Amikor óvatosan megmoccant, már tudtam, hogy nyert ügyem van...