Baleset

Az egyetlen oka annak, hogy senki nem tudta, hogy hiszek Larry-ben, az az, hogy valójában nem hiszek benne. A való életben ha azt mondják, hogy Larry, akkor legjobb barátokként jutnak eszembe és nem egy szerelmes párként. Én is utálom, hogy ha azt állítja valaki, hogy melegek. Tisztelem és elfogadom Eleanor-t és nem gondolom, hogy csak felbérelték, hanem hiszem, hogy szeretik egymást Lou-val. Azt is hiszem, hogy Harry szerette a barátnőit és az ezután következőeket is fogja. 

Viszont ez egy fanfiction. Az egész történet a fejemben úgy született meg, hogy olvastam Larry-s blogokat /azt hiszem/ hármat is ezelőtt, de azok nekem nagyon melegek voltak, viszont valamilyen szinten tetszettek is. Épp ezért akartam egy ilyenből sajátot is írni, ami egy kicsit más lesz. Amiben nem az van, hogy az első részben kiderül, majd könnyek közt egymás karjaiba esnek, majd végül lebuknak. Egy hosszabbat akartam, ami egy kicsit ki van egészítve más szálakkal is, és egy kicsit másképp mutatja be az eseményeket, esetleg más események lesznek benne... na de nem akarom előre lelőni a sztorit. Egy a lényeg, hogy nem áll szándékomban a kettejük nyáladzására fektetni a hangsúlyt. Nem állítom, hogy nem lesz benne olyan, de nem ez lesz a számottevő. 

Aki nem szeretné tovább olvasni, annak köszönöm az eddigi kitartást! Akik pedig továbbra is velem, Lacey-vel és a srácokkal tartanak, azoknak azt köszönöm!

Big Love, Nesi :)

*Lacey*

Csütörtökön mosolyogva ébredtem. Jó kedvem volt végre. Az elmúlt héten nem sok őszinte mosoly ült ki a fejemre, többnyire csak erőltettem a dolgot. 

Niall-t nem volt szívem felébreszteni, ezért a lehető legóvatosabban settenkedtem ki a szobából. Hogy lássa, hogy rendes lakó társ vagyok és hálából, amiért befogadott, kiszaladtam egy közeli kisboltba és hoztam neki reggelit. Amúgy is korán felébredtem és volt rá időm bőven. 

A srácoknak az iskolában persze mindjárt szemet szúrt a fene nagy jó kedvem és halkan megsúgtam nekik, hogy kibékültem Harry-vel. Közben pedig gondosan ügyeltem rá, hogy a lányok meg ne halljanak minket, mert az összeveszés tényét is kínosan titkoltam előlük.

A nap folyamán viszont egy eléggé kínos tény hasított az elmémbe hirtelen. Méghozzá az, hogy az csak egy dolog, hogy a twitter nevemmel senki sem tud összepárosítani, viszont egy emberről eléggé alaposan megfeledkeztem. Niall volt az egyetlen a srácok közül és nagyjából a világon is, akinek elárultam, hogy az én vagyok. Meg ugyebár mostmár tudja Harry is, de jelen helyzetben ez nem aggasztott. Egyedül csak abban bíztam, hogy Niall még nem kelt fel és nem lépett be, vagy ha be is lépett, de a rengeteg tweet között nem tűnt fel neki. Gyorsan beléptem és töröltem a képet. Ekkor megláttam, hogy az egyik legkedvesebb 'twitter barátnőm' a kép kapcsán megkérdezte, hogy mi ütött belém.

@BekieHoran: Mi jött hozzád @EllieL1D?

@EllieL1D: @BekieHoran Csak videókat néztem és szentimentális hangulatba kerültem. De már túl vagyok rajta :D

Ezek után igyekeztem végre az iskolára koncentrálni. Majd otthon Niall azzal fogadott, hogy estére Harry összetrombitálta a bandát egy közös pizzázásra, a nagy békülésünk örömére.

- Én benne vagyok, de mondd, hogy nem fog piálásba átcsapni!- aggodalmaskodtam egy kicsit

- Nem hiszem. Miért?

- Mert a legutóbbi 'ünneplünk, hát piáljunk' eseményünk nem éppen kellemesen sült el. 

- Lehet nem is volt az olyan borzalmas. - kacsintott egyet. Én pedig igyekeztem nem sokat belelátni abba a kacsintásba. 

Felfrissülés képen letusoltam, majd utána nem sokára indultunk is Harry-hez. Jött Danielle és Perrie is, így legalább volt erősítés a csaj oldalon. Mondanám, hogy mennyire kellemesen telt az este, de nem igazán akarok hazudni. Szóval inkább itt mindjárt a legelején megemlíteném, azt hogy mi árnyékolta be. Az bizony nem volt más, mint Louisnak a tekintete, amivel úgy méregetett, mintha valami véres rongy lennék. Ami nem csak azért rossz, mert én kellemetlenül éreztem magamat miatta, meg nekem eddig sem volt célom, hogy rosszban legyek vele. De eddig is tudtam, hogy a marakodásunkkal bántjuk Harry-t, de mostmár a kis apró titok birtokában tudom, hogy nem csak egyszerűen bántjuk, hanem ha sokáig folytatjuk, akkor tönkre is tesszük vele. 

5-3 arányban a fiúk voltak többségben, így elkerülhetetlen volt, hogy előbb utóbb olyan témákra terelődjön a beszélgetés, ami minket nem igazán érdekel. A végzetet pedig az hozta el, hogy hozzá fogtak fifázni. A csajokkal összenéztünk, majd én vettem elejét a helyzetnek. 

- Harry, hol a laptop-od?

- A szobában.

- Akkor ott fogtok minket megtalálni, ha egyszer eszetekbe jut, hogy mi is létezünk.

- Oké. - válaszolta, de szerintem nem igazán fogta fel, hogy mit is mondtam neki, a többiek meg észre sem vették, hogy beszélgetünk. Intettem a csajoknak, hogy kövessenek és felvonultunk a szobába. Leszavaztuk a filmnézést. Inkább halkan zenét kapcsoltunk és beszélgettünk, hogy ismerkedjünk egy kicsit. Találkoztunk már néhányszor, de mindig ott voltak a fiúk is és ugyebár az nem ugyan olyan, mint amikor csak csajok vagyunk. 

Persze nekik is szemet szúrt ez a Louis és én viszony, így mindjárt arról kezdtek faggatózni.

- Figyelj Lacey, én nem akarok pofátlan lenni, meg ha nem akarsz, akkor nem kell válaszolni, de mi van közted és Louis közt? - puhatolózott Perrie

- Hogy értve mi van? - nem akartam többet mondani a kelleténél, ezért kérdeztem vissza

- Hát, ez most ilyen sem veled, sem nélküled kapcsolat és titkon fülig szerelmesek vagytok egymásba.  - kacagott - Vagy tényleg ennyire utáljátok egymást? Vagy mi a helyzet? Mert azért az látszik, hogy nincs minden rendben.

- Egyet leszögezhetünk, hogy nem vagyunk szerelmesek. Én legalábbis biztos, hogy nem és azt hiszem, hogy nem is mostanában leszek az. 

- Mert? - kérdezett rá Dan

- Az egy másik sztori, először ezt hagy mondjam végig, mert utána belekavarodunk. - mosolyogtam - Szóval azt már biztos hallottátok, hogy együtt nőttünk fel Harry-vel, szinte testvérekként...

- Igen. - helyeseltek szinkronban

- Csak a testvéri viszonyhoz képest nekünk meg volt az az előnyünk, hogy ha untuk a másikat, akkor fogtunk magunkat és haza mentünk, épp ezért nem igazán veszekedtünk és tudtunk ilyen jó kapcsolatot kialakítani. Aztán amikor ő idekerült az X-factorba, akkor megszakadt a kapcsolatunk. És most, hogy ide jöttem tanulni és nem azért mert ő itt van, ez még egy sokkal régebbi döntés, erre Harry a tanúm. Na most ő engem megkeresett. Louis nyilván ebből csak annyit érzékelt, hogy a semmiből felbukkantam én, aki sokkal régebb óta a legjobb barátja Harry-nek, mint ő. Nyilván az meg duplán fájt neki, hogy szinte soha nem hallott rólam. 
- Oké, de amúgy történt köztetek valami, nem?
- Ejnye Perrie, ha tudod, akkor miért kérdezed?! - feddtem meg, de közben mosolyogtam, mert nem gondoltam komolyan. - Múlthéten, amikor ünnepeltük, hogy meg jött az új személyim... Gondolom az új név hátterét ismeritek?
- Nagyjából. - adott választ Danie
- Oké. Szóval részegek voltunk, a táncparketten felforrósodott a hangulat és megcsókolt. De ennyi volt és eszem ágában sem volt vagy van bármi többet is akarni. Eddig, amíg össze voltunk veszve Harry-vel, Louis jó pofizott, most hogy kibékültünk, megint meg bírna ölni a puszta tekintetével is.
- Na jó, de azért Harry-nek is csak fel fog tűnni, hogy Louis nem éppen tisztességes. - próbált egy pár kedves szót szólni Danielle
- Valószínűleg, csak az a baj, hogy őt ez bántja. Mégis csak a két legjobb barátjáról van szó. Na de elég volt belőlünk, örülök, hogy most perpillanat nem kell vele összezárva lenni. Ti jól meg vagytok? Olyan jó titeket együtt látni, a múltkor is hogy örültek a fiúk, amikor megérkeztetek a vacsira... Úgy szeretnék én is végre egy ilyet. - ábrándoztam, a csajok meg cseppet sem diszkréten kinevettek
- Azt leszámítva, hogy ritkán tudunk találkozni, nálunk minden rendben van. - adott választ Danielle
- Igen, azért te elég sokat utazol a tánc miatt. - tette hozzá Perrie
- Az is tény, de az sokkal rosszabb volt, amikor turnéztak. 
- Mondjuk igen. Attól már én is előre félek, hogy mi lesz, ha ők megint turnézni mennek, meg nekünk is beindul a zsongás. - gondolkozott el Per
- Na látjátok lányok, ezért jó az én kis röghöz kötött életem. Lehet, hogy dög unalmas, de legalább stabilan egy helyben van.
- Jó-jó, de azért... - kezdett hadakozni Perrie, csak megcsörrent a telefonom és láttam, hogy Harry írt egy sms-t:
"Nem akarsz teát főzni?" 
"Minek nézel te engem?" - válaszoltam
"Légysziiii, te olyan finomat tudsz! <3" - kezdett könyörögni
- Na jó csajok, megyek teát főzni. Majd jövök. - sóhajtottam színpadiasan

- Ki milyet kér, fiókáim? - léptem be a nappaliba, ahol a hímek még mindig a képernyőre voltak tapadva
- Paradicsomosat. - kaptam választ Niall-tól és belőlem kitört a nevetés
- Ittál te már paradicsomos teát?
- Jah, hogy teáról beszélünk? Akkor cukrosat. 
- Többiek?
- Én tejeset. - válaszolt Harry
- Én is. - tette hozzá Liam
- Én meg Niall-al tartok. - mondta Zayn 
- Öhm... és az ötödik milyen legyen? - kérdeztem, mivel Louis még válaszra sem méltatott. Továbbra is hallgatott, így Harry tette hozzá
- Akkor két cukrosat és három tejeset kérünk.
- Perrie és Danielle milyet szokott inni? - kérdeztem és megkaptam a választ, hogy olyat, mint a szerelmeik éljenek az idilli párkapcsolatok. Kimentem a konyhába, elkészítettem a teákat, majd a fiúkét bevittem. Lepakoltam a kis asztalra és vissza indultam a sajátjainkért, azonban Niall megállított. 
- Lacey, én éhes vagyok. 
- Most nyomtál be egy doboz pizzát.
- Milyen most? Az már legalább két órája volt.
- Jah, bocs. Én kérek elnézést.
- Csinálsz nekem szendvicset? - igyekezett úgy nézni, mint egy kiskutya, de nem hatott meg vele
- Megtalálod a konyhát! Vagy ha nem akkor most kövess. - lehet, hogy ez az utóbbi mondatom lett a vesztem, mivel már éppen beértem a konyhába, amikor Niall egy csatakiáltás kíséretében utánam szaladt és a hátamra ugrott. Csak azzal valószínűleg nem számolt, hogy én nem a fiúk egyike vagyok és nem fogom elbírni. Ő rám ugrott én elvesztettem az egyensúlyomat, ezáltal pedig a hűtő vészes közelségbe került. Koppanás- fájdalom- sötétség. Ennyi volt, amit érzékeltem.