Okos Lacey visszatér

*Lacey*

Mivel a forgatás előtt, szerdán, a srácoknak szabadnapja volt, ezért Niall-al együtt tudtuk tölteni az egész napot. Délelőtt folytattuk az előző esti tevékenységünket, tehát egymást ölelve fetrengtünk az ágyon és beszélgettünk. Majd mivel az ebédhez úgyis fel kellett, hogy keljünk, így kimentünk sétálni egyet, hogy mozogjunk és szívjunk némi friss levegőt is.

Úgy éreztem, hogy azt sem bánnám, ha életem végéig minden napom így telne ezután, pedig amúgy eléggé nyughatatlan típus vagyok. De most csak szimplán jól esett a lazulás.

Csütörtökön este együtt érkeztünk a forgatásra. A fiúk közül csak Harry és Louis volt ott. Akkor nem kérdeztek semmit, viszont egy óvatlan pillanatban Harry félre ráncigált.

- Gyanús vagy te nekem Lacey! - támadott le, de közben egy huncut kis mosoly ott bújkált rajta

- Miért is? - tettettem a hülyét

- Együtt jöttetek? Hm...hm...? - rángatta tök viccesen a szemöldökét

- Harry! - forgattam a szemeimet - Ne képzelj túl sokat a dolgok mögé.

- Akkor miért jöttetek együtt? - harcolt még mindig ellenem, csak velem rossz lóra tett, mivel úgy tudok hazudni, mint a vízfolyás

- Nem tartozom neked magyarázattal, de ha nagyon tudni akarod, akkor reggel áthívott, mert segítségre volt szüksége és akkor beszéltük meg, hogy elhozom.

- Milyen segítségre?

- Ha rád tartozna, akkor téged hívott volna...

- Jah, értem már, szóval SEGÍTSÉGRE! - kacagott a saját, idióta, perverz poénján

- Menj a francba Harry Styles! - boxoltam bele a vállába és otthagytam.

A forgatás egy koripályán volt. A dalba első hallásra beleszerettem. Sok ember jött, többen ismerősök is voltak, mivel külön kérték a fiúktól, hogy hozzák a barátaikat is. Fel lettünk mind terelve a pályára és szimplán az volt a feladatunk, hogy szórakozzunk, mint ha tényleg csak kedvtelésből mentünk volna mindannyian ki. Voltunk ott annyian, hogy az fel sem tűnt, hogy kamerák vesznek minket körbe minden felől. Miután a rendezők úgy érezték, hogy eleget karikáztunk a pályán, megkértek minket, hogy álljunk félre, körbe a korlát mentén és a fiúk vették át a helyet. Már énekelni is kellett nekik. Kb. éjfél volt mire úgy érezték, hogy ránk már nem lesz szükség. Szóval jött egy csávó, mindenkinek megköszönte a segítséget és útjára lett eresztve a nép. Én nem húztam el, meg akartam várni a srácokat, így kimentem a backstage-be Lou-hoz. Beszélgettünk egy darabig, én pedig kiterveltem valamit. A fiúk ugyan bejöttek egy kis meleg teáért, meg hogy Lou megigazítsa a sminkjüket és a hajukat, de utána menniük is kellett folytatni a munkát. 

Hajnal háromkor hazaengedték őket, így elindultunk. Liam, Louis és Harry mentek együtt, mi pedig el vittük Zayn-t is. Kitettük a házánál, majd szépen tovább mentünk Niall-hoz, persze azt elég erősen elhallgattuk, hogy én is nála alszom.
Hullaként estünk az ágyba, még a tusolást is reggelre halasztottuk.

Péntek este megint beköltöztem Lou-hoz a backstageben. Miután rendbe rakta a fiúkákat, véghez vihettük az én tervemet is. Szerencsénk volt, hogy egy másik szobába cuccoltunk le, mert majdnem lebuktunk, de végül teljes maradt a meglepetés. Miután végeztünk pedig visszamentünk a helyünkre. Ücsörögtünk a kanapén és beszélgettünk, mígnem nyílott az ajtó. Harry lépett be, mögötte pedig szorosan Niall, pont a két kiszemeltem.
- Mi zu csajok? - sétált el mellettünk Harry, mintha tök természetes lenne minden. Niall viszont földbegyökerezett
- Lacey? - csodálkozott
- Úgy fest! - nevettem - Mostmár nem szőkézhetsz le! - Harry csak ekkor fordult vissza felénk
- Wohoooooooooo! Lacey visszatért! - kacagott - Atyaúristen de fura! Had öleljelek meg! Te vagy az én igazi Lacey-m! - azzal már át is fonta a kezem alatt a sajátjait
- Harry, csituljál! - szőkén is ugyan az voltam és barnán is ugyan az vagyok. Csak nekem így jobb. Valahogy a szőkeségemet nem sikerült megszokni két év alatt. Most meg belenéztem a tükörbe és újra azt látom, amit látni szeretnék. De amúgy soha semmi nem változott.
- Nem baj, de ez most így olyan jó!
- Oké. - toltam el magamtól. Niall még mindig csak ott állt - Nem tetszik? - kérdeztem kissé kétségbeesve
- De! Még talán jobb is... Csak nagyon fura.
- Éljen, Lacey megint okos barna és nem buta szőke! - ugrált Harry körbe-körbe a szoba közepén, mint akinek el mentek otthonról
- Harry, lecsavarom a pöcsödet, ha mégegyszer azt mondod a szőkékre, hogy buták. - háborgott Lou
- Bocsáss meg! Vannak kivételek!
Szerencsére nem boncolgattuk tovább a témát, mert menniük kellett vissza. Felhúztam a kabátomat és kimentem nézni őket. A következő forgatási szünetben, vagy nem is tudom mi volt az , mert a modellek még ott voltak, csak a srácok kaptak egy kis időt, Niall félre vonult telefonálni. Mögé lopóztam és eltakartam a szemét. Miután letette a telefont, végre velem is foglalkozott.
- Te mit csinálsz itt? - kérdezte játékosan
- Unatkozok... rettentően.
- Hm... az nagy hiba. Valamivel jobb kedvre tudlak deríteni? - játszott még mindig
- Azt hiszem! - vettem fel a szerepet
- És mivel?
- Találd ki! - kezét végig simította az arcomon és egy puha csókot lehelt az ajkaimra. - Így már mindjárt jobb. - kacagtam - Bár lehet, hogy egy kicsikét lehetne javítani még a helyzeten. - kezemet beletúrtam a tarkóján a hajába és szenvedélyesen csókoltam. A dominancia egyértelműen az enyém volt és most nem is próbálta átvenni. Csókunkat egy mély férfi hang szakította meg, amint visszafele hívta őket.
- Ez nekem is szól. - mondta lemondóan és tetszett, hogy nem akar ott hagyni. Nagyot sóhajtottam.
- Igen, ezt sejtettem. 

Még két órát szenvedtünk a koripályánál és végre végeztek. Bent szedtük össze a cuccokat, amikor Harry váratlanul kérdezte:
- Lacey, nem aludnál nálam? - szerencse, hogy háttal álltam neki, mivel hirtelen igen erősen zavarba jöttem. 
- De szívesen, de ez most hogy jött?
- Csak beszélgetni akarok, meg olyan régen aludtál már nálam.
- Jah, vagy két hete!
- Három, de ha nem akarsz, akkor nem kell. - duzzogott
- De szívesen ott alszok. - meresztettem rá boci szemeket és szorosan megöleltem. Majd mint akit puskából lőttek ki, úgy indultam Niall-t megkeresni. Szerencsére szembe jött velem a folyosón. Berángattam a legközelebbi ajtón. Először figyelemelterelésként megcsókoltam.
- Cicám, nekem tetszik, ha heves vagy, de bírd ki hazáig. - nevetett
- Erről akartam beszélni. - kisebb hatásszünetet tartottam - Harry-nél alszok.
- Mert?
- Mert megkért rá.
- És akkor én mikor látlak? - meglepett, hogy ennyire könnyen fogadta
- Hát fogalmam sincs, hogy meddig tart rám igényt, de gondolom, hogy nem fog kiakadni, ha mondjuk holnap beállítasz.
Harry hazafuvarozta Liam-et és Louis-t, én pedig Zayn-t, majd Niall-t. A búcsúzkodásunk kicsit hosszúra nyúlt, így Harry hamarabb hazaért. Már meg is fürdött, mire én megérkeztem. Csórtam tőle egy pólót és én is gyors letusoltam. 
Bebújtam mellé az ágyba, újra úgy összekucorodtunk, mint mindig, majd belekezdett a panaszáradatba. Csúnya dolog, de bealudtam rajta. 
Szombaton ébredésemkor Harry már nem volt mellettem az ágyban. Kicsit tartottam tőle, hogy berágott rám, de azért összeszedtem a bátorságomat és a keresésére indultam. Nem meglepő módon a nappaliban találtam, amint a tv-t bámulja. 
- Jó reggelt! - telepedtem le mellé
- Neked is. - mondta teljesen közönbösen
- Haragszol rám?
- Miért?
- Amiért elaludtam.
- Dehogy, de büntiből, akkor ma is itt alszol!
- Oké. - mosolyodtam el
Újra a problámák átrágásába kezdtünk és kicsit számomra vicces volt, hogy én próbálok neki tanácsot adni, holott majdnem hasonló cipőben járok. 
Mélyreható társalgásunkat Niall érkezése zavarta meg.
- Szia Lacey! - hajolt át a kanapé mögül, hogy puszit adjon, majd leült velem szemben, Harry pedig visszaült mellém. 
Kicsit beszélgettek a forgatásról, az én hasam pedig baljósan kezdett korogni.
- Harry, van itthon valami kaja?
- Persze, hogy van. Mit hozzak?
- Hagyd, majd én megyek! - feltápászkodtam a kanapéról
- Lacey, nem akarsz felölözni? - húzta fel a szemöldökét Harry
- Kössz, de nem fázok! Rántottam meg a vállamat.   

Összedobtam néhány melegszendvicset, majd bent egész véletlenül, úgy tettem le a kisasztalra a tányért, hogy egy kicsit Niall előtt hajoljak és a póló széle feljebb csússzon. Abszolút szándékomban állt hergelni...