Azt hiszem nem kell bemutatnom, hogy milyen, amikor az ember napjai tanulással telnek. Az éjszaka egybefolyik a nappallal. Kispárna helyett is tankönyvet használsz és az ereidben vér helyett kávé és energiaital folyik. Rendes ételt nem eszel, mert nincs időd elkészíteni, viszont a csokit azt falod, mert mindenki tudja, hogy az energiát ad és fényesíti az agyat.
A szerda és a csütörtök elrohant, majd péntek este törte meg a kaputelefonom a monotonitást.
- Halló? - szóltam bele
- Szia! Beengedsz? - csengett vidáman az ír akcentus, nekem pedig a pillangóim kicsit mocorogni kezdtek
- Gyere! - mondtam talán túl lelkesen is.
Alig telt el néhány perc és már az ajtómon kopogtatott.
- Szia Picike! - tárta ki a jobb karját
- Szia Szöszi! - fogadtam el ölelését
- Ne szöszizz, te szőkébb vagy mint én!
- Nem baj!
- Hoztam vacsit! - mondta büszkén
- Életet mentesz vele! - kacagtam - Gyere be!
A kaját betettük a mikróba és addig megterítettem.
- Jajj, amúgy még mielőtt el nem felejtem Harry üzeni, hogy kedden reggel a Rádió 1-be menjél és pénteken 3-tól mehetsz vizsgázni. - szerintem csodálkozásomban még a számat is eltátottam egy kicsit
- Wow! - nyögtem - Ezt így hogy?
- Én nem tudom! - emelte fel védekezően a kezeit - Ne rajtam verd le!
- Eszem ágában sincs. Én mondtam neki, hogy intézzen amit akar. Bár azért arra kíváncsi lennék, hogy ezt, hogy csinálta.
- Szerintem mindenki megvesztegethető. - rántott lazán vállat
Előkaptam gyorsan a telefonomat és pötyögni kezdtem:
" Te lefizetted Mr. Wank-ot? "
" Nem én, a HQ. Látod, sokat érsz :D " - jött a válasz
" Ha emiatt megbuktat, akkor a diplomámat is megvehetik a feketepiacon ! " - bosszankodtam
" Nem probléma, azt is megoldjuk ha kell ;) "
Nagyot sóhajtottam .
- Mi a baj? - érdeklődött Niall, aki eddig csendben figyelte, hogy én a telefont babrálom
- Csak Harry szerintem nem egészen van tisztában vele, hogy az életem mennyire függ az iskolától.
- Tudja, hogy ezt szereted!
- Az csak egy dolog. Neki semeddig nem tartott elintézni, hogy lefizessék a tanárt, de ha engem emiatt megbuktatnak, akkor én szívok.
- Ugyan már! Okos vagy és lehetőségük sem lesz megbuktatni. - karolta át biztatóan a vállamat
- Sajna ez nem így megy. - sóhajtottam - De mostmár együnk, mert farkas éhes vagyok.
A vacsora alatti kellemes beszélgetésünk egy idő után át csapott abba, hogy a lelkemet öntöttem ki neki amiatt, hogy néha nem igazán tudok mit kezdeni a ténnyel, hogy ők híresek. Hogy tök fura, hogy menni kell a rádióba, hogy iszonyatosan vágyom haza és legfőképpen nagyon hiányzik egy igaz barátnő. Persze azt az apró tényt elhallgattam, hogy bőven megfelelne nekem Harry is, viszont éppen ő maga az, aki miatt kellene, mivel nem tudom megbeszélni Harry-vel a Niall-el kapcsolatos dolgokat. Illetve tudnám, csak nem is akarom, mivel nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni.
Hiányzik az hogy valakinek nyavalyoghassak, hogy látványosan szenvedhessek és közben ő engem nagyon sajnáljon. Majd amikor végeztem, akkor alapos fejmosást tartson és tisztává váljon a kép. Nem tudok mit kezdeni a helyzettel, hogy ennyire vonzódom Niall-höz. Vagyis azzal még csak-csak tudnék, ha egy normális hétköznapi srác lenne. De sok mindent el lehet róla mondani, csak azt nem hogy hétköznapi. Már most is alig birok mit kezdeni az őket körülvevő felhajtással, nemhogy ha szorosabbra fűznénk magunk között a szálakat. És mint már ezt Harry-nek is említettem, azzal kapcsolatban is vannak fenntartásaim, hogy ők jó barátok.
Persze Niall próbált megnyugtatni és mesélt róla, hogy nekik is milyen nehéz volt megszokni a hírnevet és hogy talán a mai napig sem sikerült teljesen, meg hogy sokszor nekik is elegük van belőle. És azt is mélyen át tudta érezni, hogy mennyire hiányzik az otthonom, vagyis nekem inkább csak a szüleim, mert az otthonom az bármi történjék is, Holmes Chapel marad. Bár az is hiányzik. A fiúk közül ő az aki a legritkábban tud hazalátogatni, ezért sokszor neki is honvágya van.
A kiadós beszélgetés után hazafelé indult, mivel reggel valami programjuk volt, én pedig hullaként roskadtam az ágyba. A hétvége hátralevő része is azzal telt, hogy igyekeztem némi tudást magamba passzírozni.
***
Nagyot sóhajtottam, amikor beszálltam a Roverbe, amit még előző este Harry hozott át. Kicsit megkönnyebbültem már, mert a legfőbb vizsgám, az anatómia, lezajlott és igen szépen sikerült vennem az akadályt. Viszont most itt várt rám egy másik akadály, az iskolához nem sok köze van, sőt... de attól még számomra nagy falat. Csak reménykedni tudtam benne, hogy nem lesz tömeg a rádiónál. De a biztonság kedvéért a napszemüveget is bekészítettem. Szerencsére a hideg ellenére is gyönyörűen sütött a nap.
Fél úton járhattam, amikor a megbeszéltek szerint Grimmy-t tárcsáztam, hogy megtudjam mi a helyzet a rádiónál. A híreknek nem éppen örültem. Újságírók és rajongók is jöttek, valószínűleg annak reményében, hogy Harry talán elkísér vagy bárki más a bandából. De nem kísért mivel ők éppen úton voltak Manchester-be a Capital Fm-be a karácsonyi promó miatt.
Útközben félkézzel magamra bűvészkedtem a napszemüveget. Majd amikor megérkeztem kisebb kétségbeesés lett rajtam úrrá, az emberek körbekapták a kocsit és megfordult a fejemben, hogy az életben nem jutok ki onnan. Aztán megnyugodtam, két alak utat tört közöttük egyenesen az ajtómig. Hálásan mosolyogtam rájuk, bár a nevüket nem tudom, de megismertem őket. Ők is a fiúk biztonságis emberei közül valók voltak, a múltkor a forgatáson láttam őket. Betereltek az épületbe, ott pedig már Grimmy fogadott. Még volt idő műsorkezdésig, így körbevezetett az épületben, majd a stúdióban beszéltük át a tudnivalókat. A hangulat oldódott és tényleg jó volt, hogy már találkoztunk előtte.
- Izgulsz? - kérdezte a kezdés előtt
- Nem mondhatnám. - mosolyogtam
- Helyes! Akkor már csak pár pillanat. - felcsendült a szignál és már bele is kezdett - Jó reggelt kedves hallgatóink! December negyedike van és ez itt szokás szerint a Breakfast Show. Lássuk mi is lesz ma. Felhívjuk Tulisát, mivel az utolsó versenyzőjével tegnap bejutott a legjobb három közé az X-factor UK-ben. Valamint Rita Ora-t is, mivel párkapcsolati téren új pletykák kaptak szárnyra. Valamint itt lesz velünk a Girls Aloud-ból Cheryl Cole, újabb lemezük megjelenésének kapcsán. De most itt van velem Lacey Styles. Igen, nem csal a fületek, maga Harry Styles unokahúga ül mellettem. Mint ti is észrevehettétek a webcam-unk most nem üzemel. Ez nem véletlen. Lacey egy átlagos, hétköznapi, 18 éves lány és szeretne az is maradni. Külön megtiszteltetés, hogy a mi felkérésünknek tett eleget, úgyhogy nagyon köszönjük és üdvözlünk a műsorban.
- Számomra a megtiszteltetés, hogy itt lehetek. - kicsit erőtlenül csengett a hangom, de a mondat második felére összekaptam magamat.
- Mesélnél magadról egy kicsit?
- Persze, bár nem nagyon tudom, hogy mit kellene mondanom. Mint már említetted 18 vagyok, pontosan egy hónappal fiatalabb Harry-nél. A szüleim Bornemouth-ban laknak, én most költöztem ide szeptemberben az iskola miatt.
- Harry-vel laksz? - tudtam, hogy tudja az igazat és hogy csak a műsor miatt kérdezi
- Nem, természetesen nem vele lakom.
- De nála ért a baleset, igaz?
- Igen, ott voltunk mindannyian. Mármint az összes fiú a bandából, Dani, Perrie meg én. Mi a csajokkal fent beszélgettünk, a srácok meg lent fifáztak. Lementem teát főzni, hoztam a formámat és megcsúsztam. Ennyi történt.
- Szóval a srácok és a barátnőik? Te is ilyen titulusban voltál ott? - megforgattam a szemeimet, amiért húzza az agyamat, de közben meg egy savanyú mosoly is szökött az arcomra, hogy most kötöm az ebet a karóhoz, hogy nem vagyok egyiknek a barátnője sem, közben a szívem mélyén meg azt szeretném, ha az lennék.
- Nem mondanám, hogy a vérfertőzés az én asztalom.
- Oké, de Harry-n kívül még van két szingli srác a bandában.
- Jól mondod, szinglik! - nevettem - És ezen én nem is változtattam.
- Hmm... akkor szabad vagy egy kávéra holnap délután?
- Hát persze. - kuncogtam
- Oké, Harry! Ha hallgatsz, akkor csak tudd, hogy most csikartam ki egy randit az unokahúgodból!
Valójában ez a mondat egy kicsit fájt. Mert én nem ígértem neki randit. Én csak úgy értelmeztem a kérdést, hogy ráérnék-e kávézni. Azt, hogy alapból nem örültem ennek a mondatnak, még tetézte, hogy Harry küldött egy üzenetet a műsor után.
" Hallgattunk a kocsiban. Köszönöm, hogy elvállaltad és nagyon ügyes voltál. De mondd hogy nem beszéltél meg tényleg randit Nick-el, mert már nekem fáj nézni Niall fájdalmas képét."
" Örömmel tettem. És nem, végül nem beszéltünk meg semmit, meg amúgy sem randiznék vele. Este találkozunk! x"
A vacsora alatti kellemes beszélgetésünk egy idő után át csapott abba, hogy a lelkemet öntöttem ki neki amiatt, hogy néha nem igazán tudok mit kezdeni a ténnyel, hogy ők híresek. Hogy tök fura, hogy menni kell a rádióba, hogy iszonyatosan vágyom haza és legfőképpen nagyon hiányzik egy igaz barátnő. Persze azt az apró tényt elhallgattam, hogy bőven megfelelne nekem Harry is, viszont éppen ő maga az, aki miatt kellene, mivel nem tudom megbeszélni Harry-vel a Niall-el kapcsolatos dolgokat. Illetve tudnám, csak nem is akarom, mivel nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni.
Hiányzik az hogy valakinek nyavalyoghassak, hogy látványosan szenvedhessek és közben ő engem nagyon sajnáljon. Majd amikor végeztem, akkor alapos fejmosást tartson és tisztává váljon a kép. Nem tudok mit kezdeni a helyzettel, hogy ennyire vonzódom Niall-höz. Vagyis azzal még csak-csak tudnék, ha egy normális hétköznapi srác lenne. De sok mindent el lehet róla mondani, csak azt nem hogy hétköznapi. Már most is alig birok mit kezdeni az őket körülvevő felhajtással, nemhogy ha szorosabbra fűznénk magunk között a szálakat. És mint már ezt Harry-nek is említettem, azzal kapcsolatban is vannak fenntartásaim, hogy ők jó barátok.
Persze Niall próbált megnyugtatni és mesélt róla, hogy nekik is milyen nehéz volt megszokni a hírnevet és hogy talán a mai napig sem sikerült teljesen, meg hogy sokszor nekik is elegük van belőle. És azt is mélyen át tudta érezni, hogy mennyire hiányzik az otthonom, vagyis nekem inkább csak a szüleim, mert az otthonom az bármi történjék is, Holmes Chapel marad. Bár az is hiányzik. A fiúk közül ő az aki a legritkábban tud hazalátogatni, ezért sokszor neki is honvágya van.
A kiadós beszélgetés után hazafelé indult, mivel reggel valami programjuk volt, én pedig hullaként roskadtam az ágyba. A hétvége hátralevő része is azzal telt, hogy igyekeztem némi tudást magamba passzírozni.
***
Nagyot sóhajtottam, amikor beszálltam a Roverbe, amit még előző este Harry hozott át. Kicsit megkönnyebbültem már, mert a legfőbb vizsgám, az anatómia, lezajlott és igen szépen sikerült vennem az akadályt. Viszont most itt várt rám egy másik akadály, az iskolához nem sok köze van, sőt... de attól még számomra nagy falat. Csak reménykedni tudtam benne, hogy nem lesz tömeg a rádiónál. De a biztonság kedvéért a napszemüveget is bekészítettem. Szerencsére a hideg ellenére is gyönyörűen sütött a nap.
Fél úton járhattam, amikor a megbeszéltek szerint Grimmy-t tárcsáztam, hogy megtudjam mi a helyzet a rádiónál. A híreknek nem éppen örültem. Újságírók és rajongók is jöttek, valószínűleg annak reményében, hogy Harry talán elkísér vagy bárki más a bandából. De nem kísért mivel ők éppen úton voltak Manchester-be a Capital Fm-be a karácsonyi promó miatt.
Útközben félkézzel magamra bűvészkedtem a napszemüveget. Majd amikor megérkeztem kisebb kétségbeesés lett rajtam úrrá, az emberek körbekapták a kocsit és megfordult a fejemben, hogy az életben nem jutok ki onnan. Aztán megnyugodtam, két alak utat tört közöttük egyenesen az ajtómig. Hálásan mosolyogtam rájuk, bár a nevüket nem tudom, de megismertem őket. Ők is a fiúk biztonságis emberei közül valók voltak, a múltkor a forgatáson láttam őket. Betereltek az épületbe, ott pedig már Grimmy fogadott. Még volt idő műsorkezdésig, így körbevezetett az épületben, majd a stúdióban beszéltük át a tudnivalókat. A hangulat oldódott és tényleg jó volt, hogy már találkoztunk előtte.
- Izgulsz? - kérdezte a kezdés előtt
- Nem mondhatnám. - mosolyogtam
- Helyes! Akkor már csak pár pillanat. - felcsendült a szignál és már bele is kezdett - Jó reggelt kedves hallgatóink! December negyedike van és ez itt szokás szerint a Breakfast Show. Lássuk mi is lesz ma. Felhívjuk Tulisát, mivel az utolsó versenyzőjével tegnap bejutott a legjobb három közé az X-factor UK-ben. Valamint Rita Ora-t is, mivel párkapcsolati téren új pletykák kaptak szárnyra. Valamint itt lesz velünk a Girls Aloud-ból Cheryl Cole, újabb lemezük megjelenésének kapcsán. De most itt van velem Lacey Styles. Igen, nem csal a fületek, maga Harry Styles unokahúga ül mellettem. Mint ti is észrevehettétek a webcam-unk most nem üzemel. Ez nem véletlen. Lacey egy átlagos, hétköznapi, 18 éves lány és szeretne az is maradni. Külön megtiszteltetés, hogy a mi felkérésünknek tett eleget, úgyhogy nagyon köszönjük és üdvözlünk a műsorban.
- Számomra a megtiszteltetés, hogy itt lehetek. - kicsit erőtlenül csengett a hangom, de a mondat második felére összekaptam magamat.
- Mesélnél magadról egy kicsit?
- Persze, bár nem nagyon tudom, hogy mit kellene mondanom. Mint már említetted 18 vagyok, pontosan egy hónappal fiatalabb Harry-nél. A szüleim Bornemouth-ban laknak, én most költöztem ide szeptemberben az iskola miatt.
- Harry-vel laksz? - tudtam, hogy tudja az igazat és hogy csak a műsor miatt kérdezi
- Nem, természetesen nem vele lakom.
- De nála ért a baleset, igaz?
- Igen, ott voltunk mindannyian. Mármint az összes fiú a bandából, Dani, Perrie meg én. Mi a csajokkal fent beszélgettünk, a srácok meg lent fifáztak. Lementem teát főzni, hoztam a formámat és megcsúsztam. Ennyi történt.
- Szóval a srácok és a barátnőik? Te is ilyen titulusban voltál ott? - megforgattam a szemeimet, amiért húzza az agyamat, de közben meg egy savanyú mosoly is szökött az arcomra, hogy most kötöm az ebet a karóhoz, hogy nem vagyok egyiknek a barátnője sem, közben a szívem mélyén meg azt szeretném, ha az lennék.
- Nem mondanám, hogy a vérfertőzés az én asztalom.
- Oké, de Harry-n kívül még van két szingli srác a bandában.
- Jól mondod, szinglik! - nevettem - És ezen én nem is változtattam.
- Hmm... akkor szabad vagy egy kávéra holnap délután?
- Hát persze. - kuncogtam
- Oké, Harry! Ha hallgatsz, akkor csak tudd, hogy most csikartam ki egy randit az unokahúgodból!
Valójában ez a mondat egy kicsit fájt. Mert én nem ígértem neki randit. Én csak úgy értelmeztem a kérdést, hogy ráérnék-e kávézni. Azt, hogy alapból nem örültem ennek a mondatnak, még tetézte, hogy Harry küldött egy üzenetet a műsor után.
" Hallgattunk a kocsiban. Köszönöm, hogy elvállaltad és nagyon ügyes voltál. De mondd hogy nem beszéltél meg tényleg randit Nick-el, mert már nekem fáj nézni Niall fájdalmas képét."
" Örömmel tettem. És nem, végül nem beszéltünk meg semmit, meg amúgy sem randiznék vele. Este találkozunk! x"
drága egyetlen szülinapos nővérkém! kurva jó lett és izgalommal várom a következö részt♥♥!
VálaszTörlés