Let me be your last first kiss

*Lacey*

Este hazavittem a kocsit. Ott volt megint mindenki Harry-nél, ezen már meg sem lepődöm. Bongyi azzal a remek ötlettel állt elő, hogy péntek este csináljunk bulit. Elvégre régen is partyztunk, meg addigra én is túl leszek a vizsgákon és remélhetőleg lesz mit ünnepelni. A srácok úgy döntöttek, hogy Zayn-nél tartsuk meg, mert  nála lefedhető a belső medence és akkor ott egy nagy terem, ami tökéletesen használható táncikálásra. Több dolgot rám nem bíztak, lényegében haza küldtek tanulni. Szót fogadtam nekik, mivel tudtam, hogy már csak ezt a hetet kell nyomatni és utána megint pihenő jön.

Visszazökkentem a tanulásba, majd végre eljött a péntek. Gyomorgörccsel ébredtem és szinte remegtem a félelemtől, úgy mentem a vizsgára. Szerencsére minden félelmem alaptalannak bizonyult, Mr. Wank pedig iszonyúan megvesztegethetőnek. A túlzottan nyájas kedvesség, az lehet hogy gyenge fogalom volt a helyzetre, vagyis inkább a tanárra. Kihúztam a tételt, majd szépen leültem kidolgozni. Tom ott volt velem. Bár ő már vizsgázott, de kellett valaki tanúnak, állítólag ez a bevett szokás, hogy a tanár és diák nem lehet kettesben a vizsgán. Mikor végeztem a tételemmel, még a tanár kezdett el győzködni, hogy ráérek még foglalkozni vele ha szeretnék. Pedig Tom előtte mesélte, hogy náluk nem foglalkozott olyannal, hogy éppen kész van-e az illető vagy sem. Elmondtam a tételemet, feltett még két kérdést, majd beírta az ötöst. Mondjuk, ha nem ötöst adott volna akkor tutira ki is akadok. Nem mondom, olyan tételt is tudtam volna húzni, amit nem tudok és így megbukok, de szerencsém volt.

A vizsga után már felszabadultan vetettem be magamat otthon a szekrényembe, hogy valami ruhát keressek estére. Meg összepakoljam a cuccaimat, mivel mi Zayn-nél is alszunk.

Egy fekete vállpántos ruhácskát vettem fel. A szoknya részét fekete csipkés anyag fedte, a derekára pedig egy piros övet illesztettem. A piros magassarkú, kicsit platformos szandámmal vettem fel és még kerestem néhány hozzá passzoló ékszert is. 

Harry jött értem, persze még nem voltam kész. Gyorsan összedobáltam egy táskába törölközőt, fogkefét,  másnapra tiszta ruhát és bár majdnem elfelejtettem, de pizsama gyanánt belöktem egy top-ot és egy short-ot.  

A többiek már rég Zayn házában voltak, egész nap a bulit készítették elő. Ücsörögtek és iszogattak, már nagyon jó volt a hangulat, de még mindig volt egy óra, a vendégek érkezéséig. Valójában nekem fogalmam nem volt, hogy kik lettek meghívva, de annyira nem is érdekelt. Harry-vel mi is bevetődtünk a többiek közé és gyorsan koccintottunk is a vizsgáimra. Jó társaságban hamar telik az idő. Zayn lassan üzembe helyezte a hangberendezést és az eddigi halk zenét, ami mellett tudtunk beszélgetni, felváltották a táncolós zenék, mint a Can You Hear Me, vagy közismertebb nevén az Ayayaya, a Sweet Nothing és a Latch. Meg persze még nagyon sok más. Ki győzi azt követni?...

Az emberek csak gyülekeztek, az alkohol pedig csak fogyott, nem szépítem, ebben én is nagy szerepet vállaltam. Bár kissé illuminált állapotba kerültem, de még így sem tudta elkerülni a figyelmemet, hogy túlzottan sok az olyan arc a buliban, akiket én ugyan ismerek, de ők engem nem, ergo közéleti személyiségek. És ez kicsit zavart. Nagyjából mindenki keresztül nézett rajtam, a fiúknak pedig a nyomát sem láttam. Vagyis egyedül Liam-et láttam, de ő éppen átvette a dj pultot. Szóba elegyedtem egy lánnyal, akiről azt hittem, hogy talán hétköznapi. Gyanús lehetett volna, hogy ő túl szép, de ittasan ki gondolkozik ilyenen. Egy párperc után kiderült, hogy modell. És ezzel el is fogyott a beszélgetni valónk, mivel már kiveséztük, hogy milyen idősek vagyunk, hogy én Harry unokahúga vagyok és, hogy mivel is foglalkozunk. Viszont innentől fogva egyikőnk sem érdekelte a másikat. 

Fülledt meleg volt bent és az én kóválygó fejem elég erősen friss levegőt kívánt. A terasz ajtón keresztül kilógtam az udvarra. Bentről nem látszott a lámpák miatt, de kint havazott. December legelején Angliában hóesés. Meg kell hagyni, ritka jelenség. Nagyon örültem neki, egyszerűen úgy éreztem, mintha az égiek minden egyes kis táncoló hópelyhet azért küldtek volna, hogy az én magányomat enyhítsék. Tudom, hogy olyan mintha csak nyavalyogni tudnék, de egyszerűen még mindig nem találtam itt meg a helyemet. Tulajdonképpen fel sem tűnt, hogy mennyire hideg van kint, amíg egy meleg kabát nem terült a hátamra. Annyira el voltam merülve a gondolataimban és a havazásban, hogy nem hallottam meg, hogy valaki kijött, ijedtemben még össze is rezzentem.

- Nyugi, csak én vagyok! - szólalt meg Niall a hátam mögött

- Mit akarsz itt? - kérdeztem talán kissé ellenségesen

- Először is azt, hogy ne fázz meg!

- És ennyiért ott hagytad azt a modellt... táncost... vagy akármit, de lényeg, hogy gyönyörű lányt, akivel bent tekertél?

- Ott!

- Nem kellett volna!

- Nem akarjuk ezt bent folytatni? Rohadt hideg van itt!

- Én ha bemegyek, akkor megyek aludni.

- Nem baj, de meg fogunk fázni. - megindultam befelé, de a konyha felé mentem - A lépcső arra van. - mutatott pont az ellentétes irányba

- Tudom, csak egy teát akartam. Gondolom nem haragszik meg érte Zayn.

- Dehogy. - közös erővel előkerítettük a teafüvet, meg egy kis lábast a víznek, majd felültünk a tűzhely melletti pultra. Úgy ücsörgünk mindig a pulton, mintha a széket nem ismernénk, de ha egyszer így sokkal kényelmesebb... - Esküszöm olyan, mintha a Little Things-ben a 'You can't go to bed' bekezdés rólad szólna. - jegyezte meg kedvesen

- Miért? Beszélek álmomban?

- Nem tudom, de nem is arra gondoltam. Hanem arra, hogy eddig amikor láttalak, minden este teáztál mielőtt lefeküdtél.

- Igen, ez a ritka kivételektől eltekintve így is megy.

- Miért van ilyen rossz kedved?

- Semmi... éppen azon agyalok, hogy holnap kocsiba vágom magamat és hazamegyek.

- Mennyi időre? Visszajössz még karácsony előtt?

- Persze. Megígértem Harry-nek, hogy ott leszek a karácsonyi klipforgatáson.

- De jó! - lelkendezett - És akkor mikor jössz vissza?

- Gondolom, valamikor a jövőhéten. Hiányoznak már nagyon a szüleim, régen voltam otthon. Szeretnék velük tölteni egy kis időt. 

- Értem!

- Ha érted, ha nem, ez már így lesz. - azzal a lábas után nyúltam, mivel a víz már forrt. Viszont kótyagos fejjel nem vettem észre, hogy félre volt csúszva, így a láng fölött a füle teljesen át forrósodott. Rámarkoltam, majd egy hangos 'auv' kíséretében elrántottam a kezemet. Leugrottam, hogy hideg vizet engedjek rá.

- Várj majd ezt! - szorította rá a kezemre a jégkockát Niall, amit gyorsan előszedett a hűtőből. - Még jó, hogy volt bekészítve a buli miatt. - mosolygott. A bőröm felszíne égett a sérülés miatt, a jég hidege a csontomig hatolt, én mégis csak Niall puha kezére tudtam koncentrálni, ami feszesen egy helyben tartotta a jeget a tenyeremen. Tekintetemet az övére emeltem és egy hálás mosolyt küldtem felé. Elvesztem a gyönyörű kék szemeiben. Kicsit zavarban voltam, de fogva tartott és nem tudtam más felé nézni. A pillangóim már nem kicsit mocorogtak, hanem őrült táncot lejtettek. Niall lassan felém mozdult és én is megadtam magamat. Mohón, mégis finoman estünk egymásnak. Ajkai az enyémre tapadtak, majd nyelvünk hasonlóan vad táncba kezdtek, mint amilyet a pillangók űztek bennem. Sokáig el tudtam volna még viselni a pillanatot, de a fránya jégnek meg van az a tulajdonsága, hogy olvad.
- Ssssssssssz! - nyögtem bele csókunkba
- Ne haragudj! - húzódott el kicsit Niall
- Csak rácseppent a hideg víz a lábamra.
- Jó, de azért ne haragudj, hogy letámadtalak! - sunyi kis félmosoly kúszott az arcomra, szabad kezemmel a tarkóján beletúrtam a hajába és megcsókoltam. A bizsergés ismét szétáradt a testemben és szinte fájt elválni tőle, de muszáj volt. Kicsit pihegtem, majd közöltem vele
- Azt hiszem mostmár egálban vagyunk.
- Igen! És ez így remek. - mosolygott
- Lehet valamit el kellene mondanom...
- Mit? - kerekedtek el a szemei
- Tudom, hogy nem a szélről beszéltél ott a hídon. - kicsit az arcára fagyott a mosoly - Tudod, directioner vagyok. - nevettem és egy puszit nyomtam az arcára
- Akkor mostmár mindent tudsz. - nevetett ő is - Amúgy attól tartok, hogy Harry ki fogja tekerni a nyakamat.
- Tényleg amúgy ő hol van? Egész este nem láttam.
- Az előtt láttam, ahogy utánad mentem. Loui-val ittak. - Akaratlanul is egy kósza mosoly szökött az arcomra, mert reménykedtem benne, hogy Harry talán végre összeszedi magát. - Mellesleg azt hiszem, hogy ha megtudja, hogy mit tettem, akkor ki fogja tekerni a nyakamat.
- Miért is? - értetlenkedteem
- Mert a legjobb barátja vagy!
- Attól még van szabad akaratom. Meg nekem hidd el, hogy örülni fog.
- Remélem.
- Mellesleg én nem bánnám, ha még egy kicsit nem mondanánk el neki.
- Mert? - szemmel láthatóan megzavarta a mondatom
- Pont ezért, amiért mindeketten ennyire jóban vagyunk Harry-vel. Tudom, hogy nem fog sokáig menni, de csak egy kicsit élvezzük ki, hogy titkolózhatunk. Csak egy kicsit legyen az, hogy TE vagy meg ÉN és senki, de szó szerint, az ég egy adta világon senki ne tudja, akarjon bele szólni vagy bármi más. - kérleltem a tekintetemmel is
- Benne vagyok! - puszilt meg majd egy nagyot ásított
- Akkor szerintem most vegyük magunkhoz a teánkat és menjünk aludni! - így is tettünk

Kopogás nélkül rontottam be a Harry-vel közös szobámba. Nagy hiba volt! Szerencsére a táskám csak az ajtó melletti fotelba volt letéve, így egy 'Bocsi!' kíséretében felkaptam és nagyon gyorsan becsuktam magam mögött az ajtót.
Bekopogtam Niall-hez. Tetszett a látvány. Már egy szál boxerben éppen fürdéshez készülődött.
- Itt alhatok? - kérleltem és közben kacagtam
- Tudom, hogy egyszerűen nem tudsz ellen állni nekem, szóval persze, hogy itt alhatsz.- nevetett
- Bolond. A probléma forrása nem az, hogy nem tudok ellen állni neked, sokkal inkább az, hogy a mi szobánkban zavaró tényező lettem volna.
- Hogy micsoda? - nem igazán értette, hogy miről beszélek
- Harry nem volt egyedül te ökör! Mit nem értettél ezen?
- Jó. Oké, felfogtam! Akarsz először fürödni menni?
- Nem, menjél csak nyugodtan, ha már egyszer elindultál.

Fürdés után bebújtam mellé a takaró alá. A karjaiba vont és bár már nem egyszer aludtunk így, ez valahogy most mégis más volt. Szorosan ölelt, arcomat a mellkasába fúrtam és úgy lélegeztem be az illatát, mintha örökre el akarnám raktározni. 
- Jó éjszakát! - mondta, majd belepuszilt a hajamba. Ujjbegyei puha érintései közt, ahogy a hátamat simogatta, nyugodtan szenderültem álomba.