Dating?

*Lacey*

Vicces dolog arra kelni, hogy úgy érzed, hogy bámulnak. És még viccesebb, amikor kinyitod a szemedet és rájössz, hogy valójában ketten is bámulnak.

- Atyaúristen! Nektek nincs jobb dolgotok, mint azt nézni, hogy nagykabátban alszom a kanapén? - forgattam meg a szemeimet

- Nincs! - nevetett Niall - De nem értem ezt a nagykabát témát.

- Annyira fáradt voltam, hogy nem volt erőm levenni. - nyögtem és közben a szememet dörzsölgettem.

- Egyébként meg szép vagy, amikor alszol, úgyhogy jól esett bámulni.

- Na kössz! - csattantam fel

- Most mi van? - kacagott

- Máskor nem vagyok szép?

- Dehogynem például, amikor tök kócosan nyújtózkodsz, mint most. - vigyorgott a képembe, én meg a hajamat kezdtem az ujjaimmal fésülgetni.

- Nem vagytok éhesek? - tereltem a témát a kinézetemről - Mert én konkrétan egy hadseregnek való kaját meg bírnék enni.

- Pizzaaaaa! - kiabálta Harry és már a telefonja után kutatott

- A párna mögött nézd meg. - mondtam. Felemelte a díszpárnát, aminek neki volt dőlve

- Honnan tudtad?

- Titokban boszorkány vagyok! - rántottam meg a vállamat

- Nem csak titokban!

- Kapd be! - rontottam rá, azzal a lendülettel már a tetejében voltam és csikiztem. Nem nagyon hatotta meg, egy egyszerű mozdulattal arrébb rakott. Én pedig durcáztam. Harry és Niall összenéztek, a kezük pedig már a két oldalamon volt és sikítottam úgy csikiztek. Sikerült kiszabadítanom magamat és elszaladtam, majd kiabáltam, hogy

- Inkább a pizzára koncentráljunk! - hála a jó égnek a két haspók rá kapott a témára, így én el voltam felejtve

- Milyet rendeljek és mennyit? - kérdezte Harry

- Én a szokásosat kérem és sokat, mert nagyon éhes vagyok! - dobtam magamat vissza a kanapéra

- Szintén! - mondta Niall

- Akkor egy nagy hawaii, egy nagy gombás és nekem... Milyen is legyen?...

- Nem hívjuk át Louis-t? - vetettem gyorsan közbe. Mondatom hatására úgy néztek rám, mintha komplett idióta lennék. - Most mi van? - néztem rájuk hülyén

- Nem gondoltam, hogy ebben az életben eljön az a pillanat, amikor te veted fel, hogy hívjuk valahova Louis-t! - mondta teljesen elhűlve Niall. Harry nem szólt semmit, viszont átható tekintetéből, tudtam, hogy tisztában van a hátsó szándékaimmal. Hogy nem magam miatt akarom, hogy jöjjön Louis is, hanem miatta.

- Hát... gondolom Zayn és Liam csajoznak. Aztán hátha Louis meg unatkozik esetleg. Egy próbát meg ér!-  mosolyogtam ártatlanul

- Fel hívom! - mondta Harry. S így is tett. - Egy óra múlva itt van, úgyhogy egy kicsit még éheznünk kell. - mondta miután letette

- A francba, mégis szar ötlet volt! - duzzogtam játékosan - Éhenveszeeeeeek! - nyávogtam. Harry ki ment a konyhába és egy táblacsokival tért vissza. Mogyorókrémes volt, a kedvencem. De mivel a másik kanapén megcsörrent a telefonja, így felénk passzolta, hogy kapjuk el. Niall volt az ügyesebb és bár én is megfogtam, de nála maradt.

- Az enyém! - fölényeskedett és nagyban vigyorgott a képembe

- Akkor vedd feleségül! - szóltam vissza neki

- Egy pusziért neked adom. - jelentette ki

- Hát csoki... - néztem le az említett darabra - Azt hiszem mégis Niall felesége maradsz!

- Hát jó! - mondta Niall, majd valami elemi gonoszság futott át az arcán és elkezdte, szépen óvatosan bontogatni, hagy csurogjon a nyálam - Ne nézz így, nem adok belőle! - mondta

- Fogadunk? - vigyorogtam immáron én is gonoszan

- NEM-A-DOK! - elkaptam a bal kezemmel a tarkóját, a jobbal pedig az állát és egy hatalmas cuppanós puszit nyomtam az arcára. - Oké. Feladom! A tied! - nyújtotta felém a csokit, amit én szépen kibontottam és mire Harry visszajött a telefonálásból a felét el is pusztítottuk. Közösen! Mert bár én egyke vagyok, de osztozkodni megtanítottak, nem vagyok önző.

- Niall, szerdán ruhapróbára kell menni 9-re a dec. 21-ei karácsonyi koncert miatt. - foglalt helyet velünk szemben Harry

- Oké.

- Lacey, amúgy van kedved eljönni? Ezt még szerintem nem is mondtam, hogy lesz... - invitált Haz

- Hát... csak ha nem kell több lányt megmentenem, akit te véletlenül felcsináltál. - csúszott ki a számon és azonnal megbántam, mivel rá kellett jönnöm, hogy csúnyán elszóltam magamat és ezek szerint a fiúk még nem tudnak róla. Niall úgy köpte ki a korty ásványvizet, ami a szájában volt, hogy az filmbe illene, Harry teste pedig megfeszült és hirtelen úrrá lett rajta az idegesség. - Ajjajj! - motyogtam és félve néztem a fiúkra, hogy most mi következik.

- Kössz Lacey! - morogta

- Én nem tudtam, hogy nem... - a mondat vége helyett, csak Niall felé biccentettem

- Pedig még nem!

- Nem akartok beavatni engem is? - kérdezte Niall

- Tudod, még októberben ott volt az a lány a koncerten és én bevittem a kórházba, mert rosszul volt. - mondtam

- És, mint azt ti is észrevettétek, én ismertem. Augusztusban egyszer, amikor elmentünk bulizni, akkor ismerkedtem meg vele. Együtt töltöttük az éjszakát, de annyiban maradt a dolog. Aztán Lacey megtudta, hogy terhes, valószínűleg tőlem.

- Akkor neked gyereked lesz?

- Elvetélt.

- De ebből nem lesz gáz? Mi van a lánnyal?

- Nem, ebből már nem lesz gáz. Eleve nem biztos, csak több, mit valószínű, hogy az enyém volt a baba. De nem hírnevet akart a lány és nem is pénzt, csak közös döntést, azért keresett engem. De a természet közbe szólt. Így tényleg annyiban maradt a dolog.

- De nem is érdekel, hogy mi van a lánnyal? - kicsit furán jött le Niall-nek ez a dolog.

- Niall, lehet, hogy nők vagyunk, de nem hülyék. Az egyetlen éjszaka volt, Harry utána nem kereste. Oké, ha a baba nem ment volna el és tényleg a Harry-é, akkor foglalkozzon a gyerekével. De azután, hogy akkor nem kellettem tovább, akkor ne kezdjen velem foglalkozni, csak azért mert sajnál. És ezt szerintem a nők 99%-a így gondolja. Nem tudom, hogy ezt így pasi aggyal mennyire lehet megérteni, de ha nem megy, akkor csak szimplán hidd el nekem.

- Oké. - és ebből jöttem rá, hogy valószínűleg nem nagyon érti, hanem az utóbbi opciót választotta.

Nem volt egyszerű a fagyos levegőt ismét kellemessé tenni. De faggatóztam a koncertről és ahogy a munka lett a téma, a figyelmük máris elterelődött. Hamarosan befutott Louis is és végre meg lehetett rendelni a pizzát és kajálni. Persze az a fantasztikus ötletük támadt, hogy nekünk feltétlenül horror filmet kell közben néznünk. És mint egyetlen csaj, esélyem sem volt lebeszélni róla őket.

- Jó, de akkor Niall-t kisajátítom! - vigyorogtam a képükbe. Már nem kerteltem, befészkeltem magamat mellé. Vagyis mivel szétnyitottuk a kanapét, hogy le tudjunk feküdni, így közé és Harry közé. Harr mellet pedig a másik oldalon Loui feküdt. 

Az első félelmetesebb jelenetnél Louis visítva tekeredett Harry köré. Persze mindannyian nevettünk rajta, mivel tudtuk, hogy csak bohóckodik. De ott is maradt odabújva Harry-hez. Nem hiszem, hogy ez amúgy olyan nagy újdonság lett volna, mert Niall semmit nem reagált. De nekem egyre azon tekergett az agyam, hogy mennyire mindennapi is lehetne ez a jelenet. És hogy Harry milyen boldog lehetne... meg én is. Ez utóbbi gondolat, amikor eszembe jutott, először kellemesen kirázott a hideg, majd észhez tértem és tök hülyén éreztem magamat, hogy mikre nem gondolok. 

Kis idő múlva Harry kiment teáért. Kaptam az alkalmon, gyorsan előkaptam a telefonomat és pötyögni kezdtem, miközben igyekeztem Niall elől takargatni a kijelzőt.

"Valld be, hogy tetszik ez a helyzet!" - küldtem Harry-nek az üzenetet

"Nem bevallás kérdése, hiszen úgyis tudod. De te valld be, hogy neked is!" - jött a válasz

"Kicsit :P" - küldtem az utolsó üzenetet és pillanatokon belül már újra ott feküdt köztünk.

***

- Ennek vége! - jelentettem ki úgy, mintha ők nem látták volna

- Nem mondod? - jegyezte meg Louis, de szerencsére nem bántóan

- De én nem akarom, hogy vége legyen. - Igyekeztem boci szemeket meregetni

- Miért? Annyira tetszett? - kérdezte Niall

- Nem. Isten ments, hogy még egy ilyet meg kelljen néznem.

- Akkor? - kérdezte Harry és már tényleg mind a hárman teljesen hülyének néztek

- Menjünk a városba!

- Te bulizni akarsz? - hüledezett bongyi

- A-a! Csak úgy. Itt lakok szeptember óta, de még nem voltam este a városban, max. átutazóban veletek. Oda akarok menni, ahova a túristák járnak!

- Majdnem 11 óra van, én nem megyek sehova. - rázta göndör fürtjeit - Niall ez a te bűnöd, innestől fogva a te dolgod is. miattad nem aludt múlt éjjel, így miattad aludt ma napközben. Így neked kell tutujgatnod!

- Én benne vagyok. Délután 5-kor keltem fel. Csak mondd meg, hogy hova menjünk. - nézett rám kérdőn a szöszi.

- Nem tudom. - rántottam meg a vállamat

- Menjetek a Picadilly-re ott mindig van ember. - szólt közbe Louis

- Oké. - hagytam jóvá, bár még soha nem jártam ott. Felvettük a kabátot, sapkát, sálat és örömmel konstatáltuk, hogy a saját anyukája sem ismerné meg Niall-t. Fogtam a kocsikulcsot és már indultam is a garázshoz.

- El ne felejtsd, hogy holnap 9-re az orvosnál kell lenni. - szólt utánam még Harry az ajtóból.

A GPS segítségével eljutottunk a belvárosba. Majd megközelítettük a Picadilly-t. Bár éjszaka volt, de a fények egészen világossá tették az utcát. Hideg volt, mondhatni rohadt hideg. Bevetettük magunkat a Little Londonba, hogy tényleg legyen valami kis túristás hangulata is, majd miután megnéztük az összes kis ketyerét, amit ajándéktárgyként árultak, kint az utcán vettünk Niall-nak forralt bort, nekem pedig forró teát, mivel én  vezetek. 

Sétálni indultunk, Niall mutatta az utat, mivel én egyáltalán nem vagyok itt járatos. Egy negyedórás séta után széles vigyor ült ki az arcomra, amikor rájöttem, hogy hol vagyunk. A Temze partján. Fújt ugyan a csípős hideg szél, de a látvány mindenért kárpótolt. Ha mindez nem lenne elég, akkor éppen a Hungerford Bridge lábához érkeztünk. 

- Gyere! - kapta el a kezemet és húzott maga után fel a hídra. Nagyjából a közepénél állhattunk meg. Neki támaszkodtam a korlátnak, Niall pedig hátulról átölelt, ujjaimat az övéi közé fontam és állát a vállamra tette. - Tetszik? - kérdezte

- Nagyon! - mosolyodtam el. Éppen a Temze kanyarulatában állhattunk, mivel alig láttam csak egy másik hidat magam előtt. Néhány hajó úszott a vízen és mindezt körülvették a város fényei. Tényleg lélegzetelállító volt. Látod ott azt nagy kivilágított épületet a Waterloo Bridge mögött? - bólintottam - Az a Nemzeti Színház. Itt mellettünk balra ez a sötétebb folt, pedig a Victoria Embankment Gardens.

- Tényleg nagyon szép!

- Nem szebb, mint te!

- Ne viccelődj, mert még komolyan veszem és elpirulok! - mosolyogtam

- Is breá liom tú! - mondta ki az egyetlen mondatot írül, amit szerintem minden directioner ért a földön...