Too much

*Lacey*

Sejtettem, hogy még ágyban találom Harry-t, de ahogy benyitottam a szobába fel is ébredt rá.

- Te már itthon? Vagyis mennyi az idő? Azt sem tudom...

- Még csak 9 óra.

- És te már itthon?

- Ahan. Hoztam kávét. - nyújtottam felé az egyik papírdobozt, amiben a kávét kiadják. Feljebb húzta magát, elfogadta a poharat, én pedig levettem a kabátot és leültem az ágyra vele szembe.

- Nem lehetett túlzottan kimerítő éjszakád, ha már itt vagy. - kacsintott és magas labda volt, hogy ne csapjam le

- 3 órát aludtam. - rántottam meg hanyagul a vállamat. Kicsit meglepődöttnek tűnt, felkapta a mondatra a fejét - És a ruhám is megbánta a tegnap éjszakámat. - kuncogva kérdezte:

- Nocsak, Niall ilyen kis heves volt? - húzogatta a szemldökét sokat sejtetően. Igyekeztem nem elröhögni magamat

- Igen. Határozottan... Gyorsan kellett kajálnom, mert nem akartam, hogy megegye mindet és így véletlenül leettem magamat. - mondtam teljesen komolyan

- Kapd be! - boxolt bele a vállamba - Most miért hülyítesz?

- Mert téged olyan könnyű!

- És ezt érdemlem?

- Na jó... Bocsánat!

- Mellesleg a taxi sofőr nem röhögte hülyére magát, amikor meglátott így?

- Hogy?

- Niall nadrágjában, amit szerencse, hogy két lépés közt el nem hagytál magadról. A te kis csajosan szabott cuki piros kabátkádban. Meg ahogy látom egy negyvenkettes sportcsukában.

- Először is, ha nem tűnt volna még fel, akkor tőled is mindig olyan gatyákat nyúlok le, aminek van a derekában kötöző, hogy ne hagyjam el. A cipő csak három számmal nagyobb, mint a lábam és a két pár vastagzokni, amit lenyúltam mellé, igencsak sokat segített. Harmadszor pedig taxi sofőr nem látott.

- Mert?

- Mert metróval jöttem.

- Neked totál elment az eszed? - háborodott fel - Vagy inkább Niall-nek. Hogy a szarba engedhetett el metróval?

- Harry csillapodj! Niall még aludt, amikor eljöttem. És miért menne el az eszem, amiért metróra szállok?

- Mert féltelek! Mi van ha megtámadnak? Vagy...

- Harry vasárnap reggel van. A metró tele volt túristákkal... és nem gengszterekkel. Ne csinálj már úgy, mintha ezüst kanállal etettek volna világ életedben. Szállj vissza a földre ember. Létezik jármű az Range Roveren kívül, kávé a Kopi Luwak-on kívül, szálloda a The Savoy-on kívül és élet a Primrose Hill-en kívül is. - a mondatom közben annyira felmérgeltem magamat, hogy a végén válaszra nem várva felpattantam és kimentem, bezárkóztam a fürdőbe.

Kibújtam Niall ruháiból, és beálltam a zuhany alá. Szinte olyan meleg vizet nyitottam, hogy alig bírta a bőröm, de mégis kényszerítettem magamat, hogy kibírjam. Talán azt vártam tőle, hogy elnyomja az érzéseimet a fájdalom. Dühös voltam, mert eddig csak gyűltek bennem azok az apró kis dolgok. Tény, hogy ugyan az az ember maradt, viszont felvett olyan szokásokat, amik valahogy nem rá vallanak. Tehát ezt tekintve mégis csak változott. De ezzel a lendülettel már magamra voltam dühös, mivel nekem meg el kellene fogadnom őt olyannak, amilyen. Nagyon csúnya dolog volt ez tőlem, hiszen abszolút nem volt jogos. Aggódott értem és azért problémázott a metró témán és nem azért, mert neki derogálna felszállni rá. A tudat, hogy az ember a legjobb barátját bántja eléggé emésztő tud lenni.

Óvatosan bedugtam a fejemet a víz alá. Legalább lemosta a könnyeimet, amik aljas módon szöktek ki a szememből. Megmostam a hajamat.

Már törölköztem, amikor Harry kopogott az ajtón.

- Lacey, bejöhetek? - kérdezte szelíden. Nagy levegőt vettem, hogy hangokat tudjak kipréselni magamból és igyekeztem leplezni azt, hogy ki vagyok borulva.

- Meztelen vagyok!

- Engem nem zavar! - Hallottam még most is egy kis játékosságot a hangjában. Ettől még szarabbul éreztem magamat, hiszen utálnia kellene és nem neki jönni utánam. Magamra tekertem a törölközőt és kinyitottam az ajtót. Ott várt, a szemébe nem tudtam nézni. Félreálltam, hogy be tudjon jönni. Ő leült a kád szélére, én pedig beálltam a tükör elé és a hajamat akartam kikefélni.

- Minden rendben? - kérdezte aggódva

- Semmi sincs rendben! Az előbb vágtam a fejedhez ocsmányabbnál ocsmányabb dolgokat, amihez kurvára nem volt jogom és ráadásul még csak nem is igazak.

- Ne káromkodj! - mondta kicsit feddve, de mégis kedvesen

- De akkora egy gyökér vagyok! Tudom, hogy csak féltettél és amúgyis nem jókedvedből nem szállsz metróra és azt is tudom, hogy ha én kérném, akkor metróznál velem. - hadartam és közben idegesen rángattam a kefét a kócos hajamban. - És egyébként is milyen idióta ember hánytorgatja fel a másiknak, hogy az változik. Felnőttünk természetes, hogy változunk!- A hangom két oktávval feljebb csúszott és a végén egy hisztérikus nyögés hagyta el a számat, a kefét pedig egy marék hajjal együtt rántottam ki a hajamból.

Harry finoman kivette a kezemből a fésűt és lehúzott maga elé a padlóra.

- Lacey! Nyugodjál le! - fogott egy marék hajat a kezébe és kezdte a végét finoman bogozni - Én sokkal rondább dolgokat vágtam a fejedhez a múltkor.

- Attól nekem még nem azzal kellene megtorolnom, hogy én is veszekszek veled. - hüppögtem

- Nekem meg nem kellene úgy bánnom veled, mintha gyerek lennél. Sok minden történt veled mostanság. Még csak elképzelni sem tudom, hogy mi zajlik benned, én pedig rád akaszkodtam. Azon sem csodálkoznék, ha úgy éreznéd, hogy fojtogatlak a jelenlétemmel. Hiszen már lassan két hete, hogy egy percet sem töltöttél egyedül.

- Ha nem szigorú értelemben vesszük az egy percet, akkor tulajdonképpen azóta, mióta a paparazzik feltűntek nálam. Az pedig egy hónapja körül történt.

- Szeretnél hazamenni?

- Ahh... nem, mostmár kibírom, amíg az orvos gyógyultnak nyilvánít.

- Holnap hétfő, 9-re vár a doki. - bólintottam, hogy valóban így van - De biztos nem szeretnél hazamenni, áthívni egy barátodat?

- Milyen barátomat? - mondtam kicsit bosszúsan - Hiszen minden időmet veletek töltöm. Szerintem akik eddig kíváncsiak voltak rám, azok is lemondtak rólam az elmúlt egy hónapban, mivel nem foglalkoztam velük.

- Ha holnap a doki mindent rendben talál, akkor ismét abszolút a magad ura vagy. Én soha semmit nem akartam rád erőltetni, de ugye most nem volt nagyon más választásom. Ha szeretnél holnap délután hazacuccollak. Úgy tudom, már eltűntek onnan az újságírók.

- Igen, az lehet nem egy rossz ötlet. Amúgy is rengeteget kell pótolnom a suliban, meg mindjárt itt a nyakamon a vizsgaidőszak is. És én még semmit sem tudok.

- Úgyis ügyes leszel!

- De ahhoz tanulni kell. Az meg a ti társaságotokban nem igazán megy.

- Jól van, akkor tényleg, ha mindent rendben talál a doki, akkor hazapakolunk. Mellesleg kész a hajad. Teljesen kócmentes.

- Köszönöm. - Homlokomat a térdére borítottam. - Miért kell nekem mindig agyonbonyolítani az életemet?

- Ugyan már! Gondolj bele milyen unalmas lenne, mindig békében lenni. Ha minden mindig úgy történne, ahogy mi akarjuk... Ezt te sem akarhatod!

- Nem! De azt szeretném, ha megszárítanád, meg befonnád a hajamat.

- A szárítás még csak-csak oké. De én fonni? Biztos vagy benne, hogy egy szénakazlat akarsz a fejed tetejére?

- Dehogy akarok. De csak a végét fondd össze lazán, nem kell nekem művészi frizurát csinálni.

- Hát jó!

Megszárította, majd be is fonta. Tényleg nem lett egy műalkotás, de még mindig jobb lett, mint amilyen előtte volt a hajam. Felöltöztem, addig Harry főzött egy teát, majd csatlakoztam hozzá a konyhában. 

- Biztosan nem árulod el, hogy mi történt tegnap?

- Nincs mit elárulni!

- Niall-ból úgyis kiszedem. - kuncogott

- Harry! Te makacs összvér! Elmentünk kajálni, utána beültünk egy hangulatos kis kocsmaszerűségbe. 1-kor taxiba ültünk, hazamentünk. Beszélgettünk és valamikor 5 óra tájékában a kanapén el is aludtunk. Ezért ébredtem fel olyan korán, mert olyan kényelmetlen volt, hogy zsibbadt mindenem. 

- Ennyi?

- Ennyi!

- És nem is lesz több?

- Harry! - morogtam bosszúsan

- Na Lacey, én ennél sokkal durvább dologgal álltam elő neked a múltkor. Úgyhogy azok után te bármit elmondhatsz nekem.

- Mindig is úgy tekintettem rád, hogy bármit elmondhatok neked!

- Akkor hallgatlak!

- Hülyét kapok tőled! Nem tudom, hogy mi lesz. Valójában nem is akarok ezen agyalni. Majd alakulnak maguktól a dolgok... vagy nem. De könyörögve kérlek, hogy ne avatkozz bele. Mellesleg te hogy állsz? 

- Sehogy. - rántotta meg lemondóan a vállát

- Hallgatlak!

- Nincsen semmi. Mostanság megint nem sok időt töltöttünk együtt. Fogalmam sincs, hogy mihez kellene kezdenem, hogyan mondjam el neki... Félek tőle, hogy nem csak hogy őt elveszteném, hanem az egész banda rámenne. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a helyzettel.

- Itasd le!

- Hülye!

- Komolyan. - néztem rá felháborodva, amiért nem hisz nekem - Úgy ő is bátrabb, ha meg nem úgy érez, mint te, akkor utána addig itatod, amíg elfelejt mindent. - kacagtam és ő is meglágyult

- Lehet van benne valami!

- Na látod! De ne nyúzzuk egymást tovább a témával. Az interjúval mi lesz.

- Jah, az már ki is ment a fejemből. Még jó hogy mondod. Arra gondoltam, hogy ha Nick is ráér, akkor átmehetnénk délután hozzá, megbeszélni a dolgokat.

- Oké.

Telefonált egyet és már meg is volt a délutáni program. Ebéd után még ledőltünk egy kicsit. Így sikerült még három óra alvást mellé pakolni az eddigieknek. Alvás után nagy nehezen összekapartuk magunkat, majd elindultunk.

- Te vezetsz! - állt meg a garázsnál Harry és felém nyújtotta a kulcsot

- Már miért is?

- Mert nem fogsz a rádióhoz a saját kocsiddal menni, hogy utána meg mindenhol felismerjék. 

- De miért nem viszel el te?

- Ha ráérek, akkor elviszlek, de ha mégsem, akkor neked kell vezetni. Szóval most szépen kipróbálod az autót. - Vita nem volt tovább, kellőképpen meggyőzőek voltak az érvek. 

***

- Harry, ez most halál komolyan a Sharples Hall Street? - kérdeztem, amikor leparkoltam és megláttam az egyik utcatáblát

- Ahan, miért?

- Ne nézz hülyének, tudom, hogy ez alig három utcányira van tőled! Csak akkor miért is kocsikázunk mi már egy órája?

- Mert három utcahossz alatt nem lehet kipróbálni egy kocsit! - kuncogott

- Őrült! - forgattam meg a szemeimet. Nick megláthatott minket, mivel már nyitotta is az ajtót. 

- Hm... Harry Styles kiadta a kezéből a kormányt. Harry, kezdesz papucsosodni? - fogtak kezet - És a hölgy, aki megszelítdítette! - fordult felém és nyújtott nekem is kezet üdvözlésképpen - Nick Grimshaw.

- Hello! Lacey Styles. - Talán a Styles előtt egy kicsit nagyobb hatásszünetet tartottam a kelleténél. Tudtam, hogy jóban van Harry-vel, de azt nem tudtam, hogy rólam mit tud. De kimondani az új nevemet még mindig furcsa.

- Gyertek be! - Harry betuszkolt, esélyem sem volt menekülni, bár annyira nem is akartam. 

Harry úgy nyúlt el a kanapén, mintha otthon lenne, én pedig nem kicsit éreztem kényelmetlenül magamat. Arrébb túrtam a lábát és leültem mellé. 

- Nick, kérlek szépen mi tárgyalni jöttünk.

- Csak nem meglesz az interjú? - nézett rám

- Te már tudsz róla? - kérdezte Harry is csodálkozva

- Persze, jeleztük a menedzsmentnek, hogy hozzák össze. - Harry szépen részletesen elmesélte, hogy ez a nagy 'összehozás' hogy nézett ki.

- Szóval ilyen karakán hölggyel állok szemben? - egy óvatos mosolyt megeresztettem - Na és akkor kifejted azokat a feltételeket? - röviden elmondtam neki, hogy milyen dolgokhoz ragaszkodom

- Rendben van. És melyik reggel jó neked? Annyi, hogy szerda után legyen.

- Jövőhéten valamikor?

- Kedd jó lesz?

- Persze.

- És mennyire szeretnél korán jönni?

- Semennyire.

- Semennyire korán vagy semennyire sem szeretnél jönni? - kuncogott, valószínűleg látta rajtam a hatalmas lelkesedést

- Inkább az utóbbi. - sóhajtottam - De ebbe már nyakig belemásztam. - mondtam lemondóan. Harry bíztatólag megszorította a vállamat.

- Csak egyszer kell kibírnod! - mosolygott

- Akkor mondjuk 8-tól jó? Ígérem kíméletes leszek és nem foglak szarrá szívatni. - mosolygott Nick

- Kössz, ez megnyugtató! - horkantottam 

- Ha már itt tartunk! Azért van egy pár dolog, amiről nem beszélhettek. Nick nálad voltunk már egy párszor, te nagyjából tudod, de azért inkább most mondom, hogy halljátok mind a ketten. Lacey, nem beszélhetsz a klipről, aminek a forgatásán a múltkor voltál.

- Tiszta sor, Nem vagyok hülye. - forgattam meg a szemeimet. 

- Oké. Azzal is tisztában vagyok, hogy okos lány vagy és van benned egy természetes szűrő és tudod, hogy a magánélettel kapcsolatban meddig lehet elmenni. - csak bólintottam - Nick, te meg ne tegyél fel neki keresztkérdéseket!

- Oké. Amúgy a te életeddel kapcsolatban meddig lehet elmenni? - kérdezte tőlem Nick. Félve sandítottam Harry-re, ő pedig csak pusztán a tekintetemből tudta, hogy mire gondolok.

- Mindent tud. - nyugtatott meg bongyi

- Hát valójában én tartok ettől az egésztől. Mármint, azért Holmes Chapel-ben ismertek minket és ezért nem is akartam ezt az egész felhajtást, mert cseppet sem furcsa, hogy Lacey vagyok, ááá...

- Nyugi Lacey, nem lesz gáz! - próbált győzködni Harry

- Hát, ha az segít valamit, akkor a távoli múlt tabu téma!?

- Oké. - mosolyogtam

El kalandozott a beszélgetés, egyre csak oldódott a hangulatom. Rá kellett, hogy jöjjek, hogy veszedelmesek, ha össze vannak zárva. Már fájt a rekeszizmom, annyit röhögtem. És egyre kevésbé féltem az interjútól. 

Az idő eljárt felettünk, már 6 volt, amikor Harry megszánt és hazamentünk, hogy alhassak. Nagyon kész voltam. Az agyam szinte ki is kapcsolt. A rövidebb úton vitt haza, igazam volt, alig volt 10 perc így az út. Eldőltem a kanapén, szarvas hiba volt, mivel már nem bírtam felkelni. Ismét ott aludtam el...