Ezzel jár

*Lacey*

Úgy tettem, mint aki nem vesz tudomást arról, hogy milyen hatással volt rájuk az iménti kis bemutatóm. A hálóinget egy finom mozdulattal visszadobtam az ágyra, majd folytattam a teregetést. Harry összeszedte magát, majd elindult. Ledobtam magamat az ágy szélére Niall mellé.

- Az is ki van adva parancsba, hogy mit csináljunk? - tettem fel még mindig kicsit bosszúsan a kérdést

- Nem, az nincs. - nevetett

- És mihez van kedved? Bár előre leszögezem, hogy iszonyatosan lusta vagyok.

- Akkor lustuljunk. - kaptam egy nem túl kielégítő választ

- De mégis... filmezni van kedved? - faggatóztam tovább

- Benne vagyok, de mit nézzünk?

- Nincs kedved megnézni a Legenda vagyokot, mert én már láttam ugyan, de szeretném megnézni még egyszer. Csak egyedül nem merem, Harry meg nem akarja.

- Én is láttam már, de szívesen megnézem veled. De amúgy ennyire ijesztő volt neked, hogy nem mered egyedül megnézni? - szerencsére kedvesen kérdezte, különben biztos bedurcáztam volna.

- Egy nagy, sötét moziban láttam és amikor a nagy kivetítőn beugrottak elém a zombik vagy mi a francok, azért az nem volt egy kellemes élmény. De ha van kihez hozzábújni, ha félek és nem néznek hülyének, ha sikítozok, akkor megnézném szívesen még egyszer.

- Állok elébe a feladatnak. - mosolygott kedvesen. Gyorsan megigazítottam az ágyat, addig Niall betette a DVD-t, meg behúzta a függönyt. Ledobtuk magunkat az ágyra és elindítottuk. Egy darabig el is voltunk szépen, majd amikor jöttek a félős részek én szépen addig motoszkáltam, mígnem az ölelésébe tudtam bújni. A fejemet a vállára hajtottam, a bal kezemet átvetettem a hasán, ő pedig az övét a hátamra helyezte. Néha összerezzentem, ilyenkor mindig nyugtatólag megsimizte egy kicsit a hátamat, én pedig csak hálásan mosolyogtam érte. Hogy a francba is tudtam volna én rá haragudni, amiért ő lökött el. Ez a kis bohókás ír szöszi, maga a megtestesült ártatlanság és őszinteség. Szándékosan szerintem még a légynek sem tudna ártani. 

Hogy a nyugalomnak, ami átjárt vagy éppen a gyógyszer egyik mellékhatásának köszönhető-e, hogy ismét elaludtam azt nem tudom. Már csak arra ébredtem, hogy Harry rázogatja a vállamat. Még mindig ugyanúgy félig Niall-on feküdtem. Nagyokat pislogtam, mint általában ébredés után szoktam.

- Sokat aludtam?

- Az attól függ, hogy meddig láttad a filmet. - mondta Niall

- "Minden nap megtalálnak a South street-i kikötőben délidőben, amikor a nap a legmagasabban áll..." - idéztem egy sort a filmből.

- Nos, tekintve, hogy már délután három van, így minimum három órát szunyáltál. De én is elaludtam.

- Na jól van gyerekek, társaloghatunk még itt egy darabig arról, hogy hogyan aludtatok, de beszéltem Lou-val és ha most átmegyünk, akkor megcsinálja a hajadat Lacey.

- Minek is?

- A vacsora, tudod a múltkor mondtam.

- Az ma van? A francba! - Harry csak bólintott, és közben azon erőlködött, hogy el ne röhögje magát az én szenvedésemen - Szóval, vállalhatatlan a fejem? - kaptam észbe

- Bolond! - forgatta meg a szemeit - Én csak neked akartam jót!

- Jó, oké. Felöltözök és mehetünk is.

Niall is velünk tartott, így édes hármasban vonultunk át az Atkins családhoz. A hajam állapota miatt nem győztem szabadkozni, mivel a seb miatt nem nagyon mertem egyedül megmosni. Így mióta kijöttem a kórházból, már nem is volt megmosva, ott még az egyik nővérke segített. Lou nagyon óvatosan megmosta, majd feltűzte úgy, hogy a sérülésnek még csak nyoma sem látszott. Elég sok idő elment, egyrészről a hajammal is óvatosabban kellett bánni, másrészről miután végeztünk, hozzá fogtam Lux-al játszani és egy ilyen tündéri babát ott hagyni szinte lehetetlen. Bár nem kell majd sokáig nélkülöznöm, mert ők is hivatalosak a vacsorára.

Hazafelé útközben kidobtuk Niall-t a házánál, fél hét volt, mire végre mi is hazaértünk, nyolcra pedig már az étteremben kellett lenni. Persze szokás szerint Harry hamarabb elkészült, mint én, így a nappaliban ücsörögve várt rám.

- Azta... - mondta, amikor meglátott

- Mizta? - néztem rá idiótán

- Fiatalos, kicsit vad, de kellőképpen elegáns... Tudnám miért nem vagy te az én barátnőm?...

- Harry, én legalább három okot fel tudnék sorolni, de inkább induljunk. - karoltam bele

Elég hamar érkeztünk, még csak egy pár számomra idegen arc, valamint a banda két álompárja volt ott. Hamarosan megérkeztek Lou-ék is meg Niall és Louis is, így szinte egyszerre. Utána hamar telt az idő, mivel Lux odamászott közénk és kézről kézre járt, már csak azt vettem észre, hogy a hatalmas ovális asztal körül minden hely foglalt és egyre kellemetlenebbül érzem magamat a sok idegen ember között. Felszolgálták az előételt, valami különleges saláta féle volt, kimondhatatlan névvel ellátva. Csak ekkor ötlött eszembe, hogy még semmit nem ettem ma. Az az igazság, hogy nem csak a neve volt fura, hanem az íze is. Néhány falatot legyűrtem a torkomon és ennek köszönhetően csak még éhesebb lettem. Alig vártam, hogy kihozzák a főételt, viszont amikor megláttam majdnem rosszul lettem. Rák. Méghozzá az a fajta, amit teljes egészében szokás szervírozni. A gyomrom egy fájó kordulással küldte a jelet az agyam felé, hogy talán nem kellene ennyire válogatósnak lennem, de nem tehetek róla nem bírtam enni belőle. Csak turkáltam a villával a tányéron és ez Harry-nek is feltűnt.

- Mi a baj? Nem vagy éhes?

- De! Rohadt éhes vagyok, de tudod, hogy nem bírok enni, ha az állat feje a tányéron van. - mondtam fájdalmasan

- Rendeljünk valami mást?

- Nem, kibírom. Nem akarok jelenetet rendezni.

- De azért szólj, ha valami nem oké!

- Rendben.

Majd újra elmélyedtem a köret piszkálásában. Már-már kezdtem kellemetlenül érezni magamat, hogy mi van ha valaki másnak is feltűnik, hogy mit csinálok, azonban egy idegen hang kizökkentett a gondolatmenetemből.

- Lacey! - hirtelen össze is rezzentem és a hang tulajdonosát kezdtem keresni. Egy középkorú nő volt az. Rövid, szőke, tupírozott hajjal, egyszerű szemüveggel, amin nem lepődnék meg, ha csak a látszat kedvéért kellene és elegáns nadrágkosztümben volt. Kicsit tekintély parancsoló volt az egész megjelenése. Az agyamat kezdtem gyorsan tekerni, hogy vajon ki lehet ő. Majd arra jutottam, hogy ha minden igaz akkor talán Rose-nak hívják.

- Igen? - mondtam bátortalanul, majd Harry-re kaptam a tekintetemet némi biztatásért, de az ő arcáról leginkább csak érdeklődést lehetett leolvasni, szóval nem nagyon voltam kisegítve vele.

- Először is hagy fejezzem ki örömömet gyors felépülésed miatt...

- Köszönöm! - bólintottam

- És azt szeretném mondani, hogy az incidens miatt, igen nagy lett a sajtóérdeklődés az irányodba. - Igen, innentől fogva már eszembe jutott, hogy valamiféle menedzserként lett bemutatva, amit az egyszerű ember, csak sajtósnak hív. - Nagyon sokan szeretnének veled interjút csinálni, több újság, rádió és tv is jelezte. Örülnénk, ha eleget tennél a felkérésnek! - ez inkább volt felszólítás, mintsem óhaj. Én szerintem olyan vörös lettem, mint a rák, amit közvetlen ezelőtt vitt el előlem a pincér. A szédülésem, ami az éhség miatt volt, még erősebb lett. Legszívesebben elsüllyedtem volna és bántam a pillanatot, amikor megígértem Harry-nek, hogy el jövök vele. Újra Harry-re fordítottam a tekintetemet és megnyugtatott, hogy látszott rajta, hogy erre ő sem volt felkészülve. Ő is engem nézett, majd látva kétségbeesésemet Rose-ra emelte tekintetét.

- Nem voltam elég világos, ezzel az egész név mizériával kapcsolatban? - kérdezte dühösen

- Nézd Harry. Mint azt már két év alatt megtanulhattad a bandának vannak bizonyos érdekei. Az egyik ilyen például, hogy minél többet szerepeljen a médiában. És ez most egy ilyen eset. - nem mondom, hogy kicsit nem volt bosszantó, hogy 'incidens'-ként és 'esetkén'-t kezel ez a nő, mintha nem is ember lennék.

- Nem érted meg, hogy a nyilvánossággal az életét is kockáztathatná!- emelte fel a hangját és úgy éreztem, hogy itt már nekem kell közbe lépnem, mivel nem csak az asztaltársaság, hanem lassan az egész étterem minket nézett.

- Harry! - csitítottam - Nyugodj meg és hallgass végig engem is. - Rose arca szinte felragyogott, mivel azt hihette, hogy ő győzött és én betojtam a határozottságától. Harry pedig úgy nézett rám, mintha azt hinné, hogy bekattantam. - Arra már rájöttem, hogy nem egyszerű a ti közeletekben élni. Ez van, ez ezzel jár. Hajlandó vagyok belemenni az interjúba...

- Tudtam, hogy meg fogod érteni! - vágott közbe örömittasan Rose

- Viszont! - folytattam - Van néhány feltételem.- Újra szemügyre vettem Harry-t, aki kicsit kezdett megnyugodni, hogy lehet mégsem ment el teljesen az eszem, meg Rose-t, aki nem kicsit volt meglepődve. - Először is, egyetlen egy interjút vagyok hajlandó adni. Nem többet, nem kevesebbet. Viszont abban beszélhetek a mentőállomásom jótékonysági programjáról is. Csak rádióműsorban vagyok hajlandó nyilatkozni és azt pedig Harry döntheti el, hogy melyikben, mivel ő ismeri annyira a bandát és engem is, hogy el tudja dönteni, hogy mi lesz mind a kettőnknek a legjobb döntés. - Harry elismerően bólintott egyet, a nő szemei pedig kikerekedtek. - Harry? - néztem rá

- Grimmy. - adta az egyszerű és határozott választ

- Rendben akkor, Grimmy ilyen feltételekkel, vagy semmi. - jelentettem ki a tőlem telhető leghatározottabban és vártam a nő reakcióját. Nagyot sóhajtott

- Rendben. - forgatta meg a szemeit. Bólintottam egyet, majd a feszült csendet egy idősödő fickó törte meg.

- Kisasszony, magának inkább túsztárgyalónak kellett volna mennie. - kedvesen mosolyogtam rá, mivel tetszett a vicce

- Lehet, hogy még hasznát veszem a képességemnek a mentőzés során is.

A többiek is nevettek rajtunk, majd mindenki beszélgetésbe elegyedett.

- Büszke vagyok rád! - suttogta Harry a fülembe

- Ami azt illeti, most én is magamra.

Ezután Harry egy újabb számomra idegen fickóval elegyedett beszélgetésbe, én pedig Niall-el ücsörögtem.

- Nincs kedved megszökni? - kérdeztem tőle, ő pedig egészen furcsán nézett rám

- Igen, nagyon éhes vagyok!

- Wow. Egy vacsora után szökjünk meg egy étteremből, mert éhes vagy?

- Nem csodálkozok rajta, hogy nem vetted észre, hiszen kaja volt előtted, de én egy falatott nem ettem. Ami azt illeti egész nap nem ettem egy falatot sem. És ráadásul ez még unalmas is.

- És hogyan akarsz megszökni?

- Én mindjárt elnézést kérek és kivonulok a mosdóba, mert furán érzem magamat. Mivel elidőzök te utánam jössz megnézni, hogy élek-e még és szépen meg is szökünk.

A forgatókönyvnek eleget téve én kimentem és alig vártam már, hogy végre Niall is utánam jöjjön. Meglepetésemre azonban Perrie is vele tartott. Gyors vázoltuk neki, hogy szökésben vagyunk, így alibink is lett. Megígérte, hogy visszamegy és megjegyzi félhangosan Harry-nek, hogy Niall hazavitt, mert rosszul voltam. Mi pedig kislisszoltunk. Nem telt el sok idő, amikor megcsörrent Niall telefonja és ahogy számítottunk is rá, Harry hívta aggódva. Majd Niall őt is beavatta.

- Mit szólt? - kérdeztem kicsit tartva a választól

- Kuncogott és azt mondta, hogy érezzük jól magunkat és vigyázzak rád.

- Ohh, dejó, akkor nem akadt ki amiért megléptünk.

- És hol szeretne enni a hölgy? Keressünk egy mekit?

- Megfelelne, de ott túl sokan vannak ilyenkor este és nem szeretném, hogy holnap azzal legyen tele minden, hogy tök elegánsan mekibe vittél randizni. Inkább keressünk valami eldugottabb helyet. 

- Szerencséd van, ezt az utcát ismerem. És van itt egy kis kajálda. - Beültünk, tényleg elég kicsi volt, csak 5 asztal és nem is ült bent, csak három korunkbeli srác. Rendeltünk egy gyrostálat és két oldalról estünk neki. Nagyjából most voltunk egálban étvágy ügyileg, hogy én farkaséhes voltam, Niall pedig már evett előtte valamicskét.  - Lacey, én le fogom ütni azt a három gyereket! - jegyezte meg halkan, de eléggé határozottan

- Miért is?

- Mert bámulnak.

- Nem szoktad még meg, hogy bámulnak?

- Nem engem te dilis, hanem téged! - kacagott

- Igen, volt egy ilyen sanda gyanúm, csak gondoltam verekedés helyett inkább poénkodjunk, mert lássuk be ők hárman vannak.

- Nem baj, gyorsan futok.

- Ez nagyon hősies! Engem meg hátrahagynál? Mert ebben a cipőben nem hiszem, hogy egy Forest Gump lennék.

- Felkapnálak a vállamra! - nevettünk - Mennyire vagy fáradt?

- Miért? Tényleg futunk?

- Nem, hanem van itt nem messze egy hangulatos söröző.

- Egész nap lustultunk, nem vagyok fáradt, de jó eséllyel ott is bámulni fognak.

- Ezeket is kibírtam!

Kaja után átsétáltunk a sörözőbe, majd valamikor hajnal egy után taxit fogtunk és haza mentünk...