Feelings

*Lacey*

- Tényleg nagyon szép!

- Nem szebb, mint te!

- Ne viccelődj, mert még komolyan veszem és elpirulok! - mosolyogtam

- Is breá liom tú! - mondta ki az egyetlen mondatot írül, amit szerintem minden directioner ért a földön...

A gerincemen az elektromosság futkározott. Az ujjamat akaratomon kívül szorosabbra kulcsoltam az övéi közül és nagyjából a legidiótább mondat csúszott ki a számon.

- Mit mondtál?

- Öhm...- hümmögött zavartan - Csak káromkodtam egy kicsit a nagy szél miatt. - köhintett egyet

- Ahh értem...- mondtam kicsit csalódottan, pedig én voltam a hülye, amiért visszakérdeztem, de ebben a helyzetben nem sok jobb jutott eszembe - Menjünk?

- Ahan... - számomra eléggé kínos csend állt be és lehet Niall sem volt ezzel másképp. Amikor leértünk a hídról, akkor kérdezte: - Na és szeretnél még valamit csinálni?

- Nem, szerintem mostmár menjünk haza. - az igazság az, hogy lett volna ötletem, hogy mit is csinálnék még vele szívesen, de azt valahogy nem akaródzott kimondatni.

Beültünk a kocsiba és a slusszkulcsra nézve jutott eszembe a fájó tény... 

- Ajjajj!

- Mi a baj?

- Otthon maradt a lakáskulcsom, Harry nem fog megdicsérni ha felébresztem.

- Aludj nálam. - nem biztos hogy ez volt most a legkényelmesebb megoldás számomra, de ha elkezdek hadakozni ellene, az gáz lett volna, mivel eddig semmi problémám nem volt vele, ha nála kellett aludnom.

Amíg letusolt én csináltam egy teát, majd amíg hűltek én is megfürödtem. Bemásztam én is a takaró alá és a teámba kortyoltam.

- Valami baj van? Olyan hallgatag vagy... - kérdezte kedvesen

- Csak fáradt vagyok! - hazudtam szemrebbenés nélkül, mert azt mégsem mondhattam, hogy 'teljesen összezavartál, baszdmeg'. Aláírom, hogy számomra sem teljesen közömbös ő, de erre azért nem voltam felkészülve.

- Akkor jobb, ha alszunk. Lekapcsolhatom a villanyt?

- Persze. - tettem le a bögrémet és eldőltem az ágyban. Egy szikra álmosság sem volt bennem és az agyam is túlzottan tekert ahhoz, hogy el tudjak aludni. 

- Nem bújsz ide? - kérdezte és jogos volt, mivel máskor én szoktam mindig befészkelni magamat az ölelésébe.

- Ahh... így is melegem van. - hazudtam ismét, mivel tudtam, hogy az érintése nem sokat segítene a helyzetemen.

- Akkor jó éjszakát! - nyomott egy puszit a homlokomra és engem megint elfogott a kellemes bizsergés. Tudom, hogy én bonyolítom agyon az életemet. De az csak túl szép lenne, ha át tudnám magamat adni a dolgoknak és élvezni az életet.

Ezen az éjjelen sem sokat aludtam, de szerencsére eljött a megváltást ígérő reggel. Illetve csak azt hittem, hogy megváltást fog hozni. Először szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy Niall ölelésében ébredtem. Hátam szorosan tapadt a mellkasához, térde felhúzva az én térdhajlatomba, bal keze a fejem alatt a jobb pedig átvetve a derekamon és én fogtam. Jól esett így ébredni, de mindjárt a gondok tódultak a fejembe. Igyekeztem minél óvatosabban kimászni, de úgy össze voltunk gabalyodva, hogy persze, hogy nem is sikerült.

- Hova mész? - morogta rekedtes álmos hangján

- Az orvoshoz.

- Elkísérjelek?

- Köszi. Nem kell, Harry már szerintem vár rám. Aludj nyugodtan, majd bezárom az ajtót.

***

Amint betoppantam a házba, és Harry meglátott, leültetett maga mellé reggelizni és faggatózni kezdett.

- Valami baj van?

- Nincs,,, - sóhajtottam

- Akkor?

- Nincsen semmi! - nyomatékosítottam

- Kitekerem Niall nyakát! - forgatta a szemeit

- Harry, azt mondtam, hogy nincsen semmi.

- Lacey, látom, hogy van valami. Azt is látom, hogy Niall-al mit műveltek itt már nagyon régóta. Vele voltál... akkor csak ott kellett, hogy történjen valami.

- Nem történt semmi és amúgy se avatkozz bele. Szeretnék már otthon lenni, egyedül. Távol lenni egy kicsit tőletek és nagyon távol a hírnevetektől... Csak szeretnék barátokat, akikkel nappal is nyugodtan ki mehetek az utcára. És nem kell attól tartanom, hogy elsőszámú közellenséggé válok, vagy olyat akinek kiönthetem a szívemet anélkül, hogy attól tartanék, hogy pusztán jóakarásból elront mindent.

- Szóval ezt vesztettem el ezzel a két évvel? A bizalmadat? - kérdezte kissé fájdalmasan

- Nem vesztetted el a bizalmamat, csak éppenséggel átalakult a helyzet és nembiztos, hogy a legjobb ötlet mindent veled megbeszélni. Neked mostmár ott van az életedbe négy másik ember is, akik legalább annyira fontosak, mint én. És ne mondd nekem, hogy ha választásra kényszerítenénk, akkor eltudnád dönteni, hogy valamelyik srác mellé, vagy mellém állj.

- Mi a franc folyik itt Lacey?

- Semmi, csak azt akartam érzékeltetni, hogy nem a bizalmamat vesztetted el. És elindulhatunk végre?

- Persze.

Mint ahogy sejtettem is, az orvos gyógyultnak nyilvánított, így végre hazacuccolhattam. Az az igazság, hogy nem is nagyon marasztaltam Harry-t. Így mikor magamra maradtam végre bekapcsoltam a zenét, olyan hangosan, hogy az sem lett volna csoda, ha valamelyik szomszéd átjön szólni, bár nem biztos, hogy meghallottam volna, ha kopog. Majd takarításba vetettem bánatomat. Ilyen hosszú távollét alatt szépen összegyűltek a porcicák, szóval volt min levezetni a feszültséget. Azalatt a két óra hossza alatt, amíg takarítottam pedig sor került arra, hogy táncoltam, sírtam, mérges voltam és nagyjából minden egyéb érzelem is kitört rajtam. Még mindig csak délután kettő volt. 

Következő szintje a feszültséglevezetésnek, amikor már a környezetem ragyog, az a futás. Szépen felhúztam a futós szerkómat és a közeli park felé vettem az irányt. Ilyen hideg időben már nem épp a legjobb dolog, mert nem tudja az ember, hogy hogyan öltözzön fel, de ez most a legkevésbé sem érdekelt. Persze mindjárt az az emlék tolakodott az elmémbe, hogy Harry itt tálalta a tény-t, hogy valójában meleg, vagy legalábbis biszexuális és Louis-t szereti. És ismét ott tartottam, hogy a fiúk körül járt az agyam. Friss levegőre vágytam, pedig épp a csípős novemberi levegőn egy parkban futkároztam. Furcsa...

Otthon megfürödtem, elővettem a rózsaszín cicamintás flanelpizsamámat bekapcsoltam a P.S. I love you-t, csak hogy tutira szétbőgjem az agyamat, és bevackoltam magamat az ágyamba.

Fogalmam sincs, hogy mikor alhattam el, csak azt tudom, hogy hajnali 4-kor felébredtem. Mivel a visszaalvásnak halvány reményét sem láttam, ezért a telefonomon kezdtem a twittert böngészni. Már több helyen visszaköszönt, hogy pont egy hét múlva megyek a rádióba. Mérges voltam, még a gondolattól is rázott a hideg. Semmi más izgi nem történt, /bár mi is történt volna, ami számomra izgi, mikor velük voltam?/ Így kiléptem és nem igazán tudtam magammal mit kezdeni. Egy darabig még bámultam a plafont, majd mentem engedtem egy kád meleg vizet és elmerültem a habok között. Fürdés után előszedtem a ruhát, megcsináltam a hajamat, még ki is festettem magamat, pedig alapból nem igazán szokásom.

Végre eljött a fél nyolc és elindulhattam. Örömmel tapasztaltam, hogy a csoporttársaim még szóba álltak velem, annak ellenére, hogy eltűntem. Aztán pedig megtudtam, hogy Harry felhívta az egyiket, a baleset másnapján, hogy mi történt és hogy egy darabig nem leszek. Rendesek voltak, felajánlották, hogy behozzák nekem az összes anyagot, hogy lefényeljem és fel tudjak készülni a vizsgákra. Majd eztán jött a feketeleves, amikor megtudtam, hogy a legközelebbi kedden reggel mi vizsgázni fogunk. Kedvenc tárgyam, persze, hogy a biofizika, a gondolatától is ráz a hideg. Bejött a tanár és csendre intett minket, nekem pedig egész órán azon járt az eszem, hogy hogy a francba kellene elintézni, hogy ne akkor kelljen vizsgáznom. Óra után futottam nála egy felesleges kört, ugyanis nem tágított, azt mondta, csak akkor vizsgázhatok máskor, ha kedden éppen haldokolnék.

Csak délig kellett bent lenni, de így is eléggé lassan telt az idő. Hazamentem, megebédeltem, majd összeszedtem magamat, bevágódtam a kocsiba és elmentem Niall-hoz.

- Szia! - nyitott mosolyogva ajtót

- Szia! Nem zavarok?

- Dehogy! Gyere be.

- Nem akarok sokat időzni, csak a cuccaimért meg Masniért jöttem.

- Felőlem elférnek itt is. - vigyorgott kedvesen

- De nekem szükségem van rájuk.

- A macskára is?

- Jaja. Fura volt tegnap otthon egyedül.

- Pedig már úgy megszoktam, hogy itt van.

- Ha gondolod szerzek neked is egyet. - kacagtam

- Nem, az akkor már nem Masni lesz, én meg őt szeretem.

- Hát bocsi, de én is.

- Akkor nincs mese, össze kell költöznünk! - mondta tettetett komolysággal

- Hát, hogyne. - forgattam meg játékosan a szemeimet - Na, de szedjük össze a cuccaimat és had menjek, mert még Harry-vel is beszédem van!

- Mehetek veled?

- Persze, hogy jöhetsz!

***

- Sziiiiiiasztok! - nyitott ajtót Harry

- Hello! - köszöntünk teljes összhangban, mintha direkt csináltuk volna

- Na, már szent béke? - vigyorgott a képünkbe

- Harry! - forgattam meg a szemeimet

- Milyen béke? - nézett furcsán Niall

- Ó... hát nem voltatok összeveszve? - kérdezte zavarodottan Harry

- Mi volna, ha egyszer elhinnél valamit nekem? Nem megmondtam tegnap, hogy nem Niall-el volt bajom? - csattantam fel

- Nem voltál túl meggyőző! - duzzogott

- Na jó, akkor ha ezen túl estünk, talán rátérhetnénk arra amiért jöttem. Kedden reggel vizsgám van!

- És? - nézett idiótán

- Grimmy?

- A francba! - bosszankodott - Nem lehetne máskor vizsgáznod? Már beharangozták, hogy mész.

- Tudom és próbáltam is beszélni a tanárral, de azt mondta, hogy csak és kizárólag, akkor halaszthatok, ha haldoklom.

- Akkor haldokolni fogsz. - nevetett - Meglátom mit tehetek az ügy érdekében.

- Azért a testi épségemet nem szeretném feláldozni egy rádióműsor kedvéért! - kacagtam

- Nem is kell. 

- Ez megnyugtató. - nevettünk

- Na jól van srácok Nekem menni kell haza tanulni, ha szükségetek lenne rám, ott megtaláltok, de inkább ne legyen, mert akkor mikor készülök fel a vizsgákra...

Megpusziltam és megleltem őket, majd hazafelé vettem az irányt.