I miss you

*Lacey*

Ébredésemkor azt sem tudtam, hogy mire is koncentráljak. Egyrészről fájt a fejem az előző estének köszönhetően, másrészről iszonyatosan elnyomódott a jobb oldalam, mivel egész este nem mozdultam, harmadrészt pedig, alig bírtam elhinni, hogy megkaptam amire nagyon régóta vágyom és ezt ki is használtam. Apránként óvatosan kezdtem puszilgatni Niall-t. Először a mellkasát, mivel azt értem el a legkönnyebben. Majd kicsit mocorogtam és mivel nem ébredt fel, így felfelé indultam. Végig puszilgattam míg nem a szájáig nem értem. Tulajdonképpen annyira elvoltam foglalva azzal amit csináltam, hogy nem vettem észre, hogy mikor ébredhetett fel közben. Csak amikor a szájára akartam adni a puszimat, ő is lecsapott. Belevigyorogtam a csókjába, hiszen hevessége teljesen egyértelművé tette, hogy tetszik neki, amit művelek.

- Jó reggelt! - váltam el ajkaitól

- Soha jobbat! - vigyorgott, mint egy elégedett óvodás - Elbírnék viselni minden reggelt ugyan így, életem végéig.

- Igen, támogatom én is az ötletet. Amúgy már lehet, hogy nincs is annyira reggel. Már hangokat hallottam odalentről. - a telefonomért nyúltam - Mondtam én, fél egy van.

- Nem baj, ráérünk!

- Éhes leszel!

- Nem leszek. Mert nem akarok innen elmozdulni. Itt akarom tölteni az egész napot.

- Az nem fog menni. - kacagtam

- Miért nem? - durcizott

- Mert mint mondtam, ma hazamegyek. Meg amúgy is, engem lehet keresni fognak, ugyanis nekem ugye Harry mellett lett volna a helyem, de mivel sietősen távoztam, így nem jelentettem be, hogy hova megyek.

- Na jó, akkor menjünk le.

- Aucs! - szisszentem, ahogy a szoba padlószőnyegéről átléptem a folyosó hideg kövére.

- Mi a baj? - aggodalmaskodott értem Niall

- Csak lefagy a lábam.

- Gyere leviszlek, ugorj a hátamra.

- Nem ugrálok én sehova. Lezúgnánk a lépcsőn.

- Dehogy zúgunk! - azzal fogta és felkapott. A vállán csüngtem fejjel lefelé. Szívem szerint a hátát püföltem volna, hogy tegyen le, de nem akartam megkockáztatni, hogy tényleg leessünk a lépcsőn.

- Niall! Azonnal tegyél le. Nem akarok megint a kórházba menni, mert összetörsz! Leesünk! - vinnyogtam, de nem hatotta meg. Végig vágtázott velem a folyosón, majd egyenesen le a lépcsőn.

- Jó reggel! - köszönt Niall és a többieken kitört a nevetés. Lehet én is tudtam volna nevetni, ha éppenséggel nem mindenki a fenekemet bámulja, Vagyis erős a gyanúm, hogy minket bámultak, nekem pedig, hála Niall-nek csak a popómat láthatták.

- Valaki tud adni egy papucsot, hogy végre letegyen ez a majom? - jajjveszékeltem és Perrie a megmentésemre igyekezett. Így végre földet értem. - Nem volt vicces! - tettem szemrehányást a szöszimnek

- Dehogynem! - röhögött a képembe

 A többiek már mind az ebédlőasztal körül ücsörögtek, kivéve Harry-t. Mi is helyet foglaltunk az asztalnál, majd hamarosan már Harry csoszogását és álmos zsörtölődését is hallhattuk.

- Nem lehetne, hogy legközelebb halkabban szexuáljátok meg egymást?

- Öregem, aki itt szexelt, azok nem mi voltunk, hanem te!- szólt vissza neki Niall

- Mi van?

- Lacey azért jött hozzám, mert te nagyon el voltál foglalva és... nem egyedül. - vigyorgott gonoszan Niall, én pedig elég erősen szuggeráltam Harry-t, hogy hátha így, még álmosan is tud majd olvasni a szemeimből. Azt hiszem sikerült neki.

- Hát, kössz hogy befogadtad. - rántott egyet a vállán Harry, ledobta magát az egyik székre és narancslevet töltött magának.

- Nos, álomszuszékok. Amíg ti még aludtatok, megbeszéltük, hogy most tartjuk meg, a szokásos karácsonyi húzásunkat. - mondta Louis

- Már felírtuk a neveket is. - vett fel egy műanyag kis tálkát az asztalról Liam - A szabályok egyszerűek. Ha magadat vagy a párodat húzod, akkor újat kell húznod. Illetve közösen úgy döntöttünk, hogy Lacey és Harry sem húzhatja egymást. - egyetértően bólogatott mindenki. A tálka vészesen közelített felém és én egyre erősebben imádkoztam azért, hogy nehogy Niall-al egymást húzzuk. Mert ha a többiek azt mondják, hogy mutassuk meg a papíron a nevet, mielőtt visszaraknánk, hogy nem-e csak cserélgetni akarjuk, akkor gáz lesz. Vagy legalábbis lőttek az én kis titkolózós tervemnek.

Szerencsénk volt, mi megúsztuk. Louis viszont visszatette. Nekem igazán gyanús volt a mosoly ami a fejére kiült.

A déli reggeli után én bontottam asztalt.

- Jól van srácok! Jól éreztem magamat és kössz mindent, de nekem lassan indulnom kell, mert ma még hazamegyek.

- Lacey ne röhögtess már, alig több mint egy fél órára laksz. - teljesen idiótának nézett Harry

- Haza megyek, nem a Smallwood road-ra, hanem haza Bornemouth-ba. Tudod már a múltkor is mondtam, hogy menni akarok.

- És mikor jössz vissza?

- Mikor lesz a forgatás?

- Csütörtök-péntek.

- Akkor szerdán este.

- Az még majdnem 5 nap. - vinnyogott Niall, én lazán vállat rántottam

- Tudom! - tettettem csak a lazaságot, mert legszívesebben szana-széjjel pusziltam volna. De akkor is mennem kellett. Talán, hogy így alakultak a dolgok még fontosabb volt.

- Harry, feljössz segíteni összepakolni? - szerintem mindenki átlátott rajta, hogy nem a pakoláshoz kell a segítség, de szerintem azt is elfogadják, hogy néha vannak dolgok, amik csak ránk tartoznak.

- Baszd meg Lacey, már egy pillanatig azt hittem, hogy elmondtad Niall-nek, hogy mit láttál! - hüledezett, amikor hallótávolságon kívül kerültünk.

- Nem ettem meszet, de valamivel meg kellett magyaráznom, hogy ott kell aludnom.

- Mondhattad volna, hogy nem tudtál neki ellen állni. - elmosolyodtam, mivel egyből az esti pár mondatunk jutott eszembe

- Na persze, aztán meg megerőszakol. - forgattam meg játékosan a szemeimet - Mellesleg mesélhetnél nekem egy kicsit a tegnap estéről! - nem kellett nagyon nyaggatnom, ömlött belőle a szó. Felszabadult volt és talán valami olyan boldogság is ott csillogott a szemében, amit már régóta nem láttam.

Pakolás után elbúcsúztam, külön vicces volt, hogy Niall is csak a két puszit és ölelést kapta, mint a többiek. Majd Harry haza is fuvarozott, mármint csak a Londoni lakásomig. Amíg pakolásztam végig beszélgettünk, és bár belőlem is erősen kikívánkoztak volna az előző este eseményei, de erős voltam és tartottam magamat. 

Meglepi volt, hogy otthon beállítottam. Tudtam, hogy a szüleim már otthon lesznek a munkából és a vacsorához készülődnek, a szabad idejüket töltik. Nagy örömet okoztam azzal, hogy hazajöttem. Karácsonyig nem is vártak. Szeretek otthon lenni velük. Olyankor mindig apuci pici lánya lehetek és az jó érzés. Anya pedig jó ideje betölti a legjobb barátnőm szerepét is. Talán ezért is történt, hogy amíg apa még itthon is foglalkozott egy kicsit a munkával, én pedig anyának segítettem a vacsit főzni, kiböktem, hogy mostanság mi nyomja a lelkemet.

Bár remekül telt az otthon töltött hétvégém, de keddig bírtam, hiányoztak a fiúk és leginkább Niall. Délután kocsiba vágtam magamat. És kora estére már újra Londonban voltam. Beléptem a lakásba, ledobtam magamat a kanapéra, majd gyorsan pötyögni kezdtem Niall-nek. 

"Nem jössz át? Vissza tértem."

Választ nem kaptam, viszont alig több mint egy fél óra múlva megszólalt a kaputelefonom. Amint kinyitottam az ajtót is neki, magához húzott szorosan és hosszan csókolt. 

- Ez a köszönés akart lenni? - kacagtam, amikor elváltunk

- Nem tetszett? 

- De, nagyon is.

- Hogyhogy már itt vagy? Holnapról volt szó... - csodálkozott

- Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nem tudtam tőled rendesen elbúcsúzni. Na meg már megfordult a fejemben, amikor kitaláltam, hogy hazamegyek, hogy lehet hogy hamarabb visszajövök, csak azt nem akartam, hogy Harry tudja. Meg akkor még nem is voltam biztos benne.

- Örülök, hogy itt vagy. - mosolygott kedvesen

- Én is. - nyomtam neki egy puszit - De talán jobb volna, ha beljebb mennénk innen az ajtóból. 

Az este nagyon jól telt. Félhomályban, halk zene mellett sokat beszélgettünk. Ismét elmerültünk a múlt vesézgetésében. És újra előkerültek a félelmeim is vele kapcsolatban, csak persze így már teljesen más megvilágítást nyert. Már nyíltan beszélhettem róla és nem kellett köntörfalazni. 

Az este ránk szállt, az álom ott nyomott el minket összekucorodva az ágyamon.