*Lacey*
Vasárnap miután anyáék haza indultak Harry-től is elköszöntem, hiszen nekem másnap suli, neki pedig munka van. Azt leszámítva, hogy a három grácia néha elejtett egy-egy megjegyzést a srácokról, más semmi különös nem történt. Bár azok kellőképpen irritálóak voltak, amikor mindenki előtt az 5 srác szexuális képességéről érdeklődtek. Irigyek és jobbnak is láttam nem foglalkozni velük és az ilyen kis cuki beszólogatós kérdéseket elereszteni a fülem mellett. Valójában csak hétfőn eszméltem rá, hogy szombaton már itt a Gólya bál is.
Kedd estére a srácokkal, mármint a csoporttársaim közül egy pár sráccal beterveztünk egy sörözős estét. Ez több okból is vicces, az egyik, hogy utálom a sört, így mindig azon röhögnek, hogy ők meghívnak engem egy bambira, mert ez nekik vicces... nekem meg költséghatékony :P. A másik pedig, hogy mivel egyedül vagyok köztük lány, így amikor ők legurítanak egy-két fröccsöt, megesik, hogy megfeledkeznek rólam és arcpirító témákba kezdenek, na de nem vagyok prűd és a hosszú évek alatt, amikoris mindig fiúkkal haverkodtam már megszoktam, hogy nem a körömlakkokról folyik a társalgás, sokkal inkább a formás idomokról.
Kedden már éppen indulóban voltam, amikor megcsörrent a telefonom.
- Szia picikém, Harry vagyok!
- Ha nem mondod, ki sem találom! - nevettem - Egyébként szia.
- Holnapra mik a terveid?
- Megmentem a világot.
- Na, azért túlzásokba ne ess.
- Na, jó! De tényleg menteni megyek.
- Francba. És meddig?
- 8- tól 2-ig.
- És utána van már terved?
- Még nincs, de úgy érzem, hogy pillanatokon belül lesz.
- Így van! - nevetett - Szóval arra gondoltam, hogy valami közös programot csinálhatnánk 6-an, hogy összeszokjatok és mindenkinek könnyebb lenne.
- És mi lesz az?
- Azt még addig kitalálom.
- Meg ne erőltesd azt a csöpp agyadat! Gyertek át hozzám, megsütöm azt a palacsintát, amit a múltkor ígértem.
- Egy Istennő vagy!
- Tudom!
- És még milyen szerény is!
- Teljesen jól látod a helyzetet. - nevettünk
- Mi ez a nagy robaj? Te éppen tartasz valahova?
- Jaja.
- Hmmm... és elárulod, hogy hova?
- Hát hogyne apuci! - mondtam kicsit szemrehányóan - Sörözni megyek a haverjaimmal.
- Nem tudtam róla, hogy programom lenne. - kuncogott
- Mivel neked nincs is! - nevettem
- Amúgy meg nem is szereted a sört.
- Így igaz, de majd én nem iszok. Ez ennyire egyszerű
- Jól van! Vigyázz magadra.
- Rendben van!
- Cuppantalak!
- Oh, Harry, azért ne nyálaskodjunk. - nevettem és kinyomtam a telefont.
Az este szuperül telt, szinte már fájt a hasam a sok nevetéstől, bár lehet, hogy a sok barackrostos tett be. De nekem kellett asztaltársaságot bontanom éjfélkor, mert tartottam tőle, hogy nem fogok tudni reggel felkelni. A műszak is szokásosan telt, mármint nincs két egyforma eset, de maga a nap az úgy telt, mint máskor is. Amígnem kettő előtt 5 perccel megcsörrent a telefonom. Harry hívott és még kicsit bosszankodtam is, hogy tudván tudja, hogy hol vagyok mégis zavar. Azonban kérdésén igen meglepődtem, azt akarta tudni, hogy valami állomásfőnök féle bent van-e. Nem mondom, hogy nem furcsállottam, de úgy voltam vele, hogy minél hamarabb jön be, annál hamarabb fog kiderülni, hogy mit akar. Kimentem a bejárati folyosóra és ott vártam rá. Azonban legnagyobb meglepetésemre az ajtón mind az 5-en besorakoztak. Esélyt nem adtam, hogy köszönjenek, mindjárt támadtam.
- Harry mi folyik itt? - kérdeztem kissé dühösen
- Nyugi van, menjünk inkább a nagyfőnökhöz.
- Harry, én egy tappodtat sem mozdulok, ha nem mondod meg, hogy mit akarsz.
- Ugye nem akarsz velem itt, egy mentőállomás folyosóján összeveszni. - a többieket szemmel láthatóan szórakoztatta a cívódásunk
- Még az is meglehet, hogy képes lennék rá!
- Lacey az Istenért, bízz már bennem egy kicsit és induljunk! - mérgesen fordítottam neki hátat és indultam meg az iroda felé. Kicsit furcsán nézett ránk Charlie, hogy egyszerre hatan sorakoztunk be, de én csak egy vállrándítással jeleztem, hogy lövésem sincs a dolgokról. Viszont a kérdéseinkre hamar választ kaptunk, mert Harry nem teketóriázott, hanem belekezdett.
- Lacey-től hallottunk, arról, hogy pénzt gyűjtenek egy műszerre és a rajongóink támogatásának hála, megtehetjük mi is hogy felajánljunk egy összeget és emiatt csődültünk ide. És bár még csak Lacey képeit volt szerencsénk látni, mégis biztosra vesszük, hogy sikeres lesz a naptáras akció is, hiszen fantasztikusak azok a képek... - az oldalába könyököltem
- Mocsok! - motyogtam - Akadjunk le a képekről és ne ragozd már túl, mert mire végig mondod este lesz. - Liam itt látta jobbnak közbe avatkozni a mi kis civakodásunknak.
- Szóval annyi lenne a lényeg, hogy mikor hozhatjuk a papírokat, hogy utána át tudjuk utalni a pénzt?
Esküszöm Charlie-val madarat lehetett volna fogatni, ami részben jogos, hiszen így nő az esély hogy sikerül megvenni az eszközt, de amúgy az a túlzott vigyora engem egy csöppet kiakasztott.
- 8-tól 4-ig minden hétköznap bent vagyok, úgyhogy abban az időben bármikor a rendelkezésükre állok.
- Remek! Akkor majd jelentkezünk!- zárta rövidre Liam és már indult is kifele
Igazán szép dolog ez tőlük, meg tudom, hogy máskor is szoktak jótékonykodni, de kicsit baszta a csőrömet, hogy ez most így hogy is történt. Ahogy kiléptünk a folyosóra megálltam a falnál Harry-vel szemben. Karba fontam a kezeimet és kérdőre vontam.
- Erre te beszélted rá a többieket? - kérdeztem sokkal dühösebben, mint az jogos lett volna
- Miért olyan rosszat tettünk?
- Nem, de annyi másik jótékony cél lehetne, amit támogathatnátok. Miért pont ez?
- Valójában nem tudom, nem az én ötletem volt! - Niall állt Harry mellett így először ráfordítottam a tekintetemet.
- Nem én voltam, ne rám nézz! - Folytattam a sort, Niall mellett Zayn állt, aki szavak nélkül csak rá mutatott Liam-re. Liam pedig ugyan ezzel a kézmozdulattal Louis-ra mutatott és hozzá tette:
- Ő a bűnös! - a szemeim elkerekedtek, hiszen mindenkiről feltételeztem volna, csak róla nem. Na nem azért mert kizártnak tartanám, hogy jótékony dolgokat kezdeményezzen, hanem mert azért ennek részben hozzám is köze van.
- Oh. - mosolyodtam el - Azt hiszem ezt még emésztenem kell! - de azért egy hálás pillantást vetettem Louis felé, akinek az arcáról nem sok érzelmet lehetett leolvasni - Belépek a cuccomért az öltözőbe, egy pillanat.
Kifelé jövet addig helyezkedtem, hogy Harry mellé kerüljek, belekaroltam és odasúgtam neki.
- Bocs, hogy így reagáltam, de kicsit furán jött ki. Az gáz lett volna, ha te beszéled rá a többieket, bár így meg nem nagyon tudok mit kezdeni a helyzettel. - Válaszul csak egy puszit nyomott az arcomra és én ezt a megbocsájtás jelének vettem.
Külön váltunk mivel a srácok Harry kocsijával jöttek én meg a sajátommal mentem még reggel. Felajánlottam, hogy jöhetnek velem is, de Harry ragaszkodott hozzá, hogy ők együtt jönnek. Tartok tőle, hogy magyarázkodni kényszerült a viselkedésem miatt, de majd valahogy jóvá teszem.
Valójában a lakásomat nem túl nagy társaságoknak tervezték, na de sok jó ember..., mint tudjuk.
- Ha nem haragszatok meg, akkor én most megválok ettől a szettől... - céloztam az egyenruhámra, mivel nem akartam, hogy az állomáson várjanak rám a srácok, amíg tusolok. Mondatom közben Harry félbeszakított
- Nem bánjuk! - vigyorgott mint a tejbetök
- Azt mindjárt gondoltam, viszont a fürdőben fogok megválni tőle és le is tusolok, addig foglaljátok el magatokat.
- Jó, majd kukucskálunk! - feleselt
- Nehezen, mert benne hagyom a kulcsot a zárban.
- A francbaaaa! - nyújtotta el és vágott olyan képet, mint a kisgyerek, amikor nem kap cukorkát.
- Perverz! - ráztam meg rosszallóan a fejemet
- Tudom! - vigyorgott a képembe
A gyors tusolás után, már fogtam is hozzá a palacsintatésztát kavarni, majd pedig kisütni azt. Szerencsére jó kedve volt mindenkinek. Valójában egyre biztosabb vagyok benne, hogy Louis kezdi megemészteni a helyzetet és próbál egy esélyt adni nekem és nyitni felém. Nagyon rendes volt, mert a srácoknak alig győztem sütni a palacsintát, de ő kivett egy tányérra egy párat és azt védelmezte a fiúk elől és a végén nekem adta.
*Harry*
Bár Louis egy árva szót nem szólt nekem Lacey-ről mióta először találkoztak, de örömmel tapasztalom, hogy egyre kedvesebb. Remélem, hogy végül tényleg sikerül rendezni a dolgokat. Jó hangulatban telt a délután és sokat beszélgettünk, hiszen volt mit mesélni magáról mindenkinek. Röhögésből sem volt hiány, mindenkinek jó kedve volt, bár tartottam tőle, hogy Lacey lehet, hogy fáradt és nyűgös lesz, de szinte ő pörgött a legjobban. Már 6 óra fele is járhatott az idő, amikor megcsörrent az én kis királylányom telefonja. Egy boldog 'Szia anya!' után csak azt vettük észre, hogy erősen figyelt, majd egyre idegesebb lett. Felpattant és felszaladt az emeletre. Utána akartam menni, de Liam visszarántott a kanapéra és odasúgta: Várj egy kicsit! És rögtön megértettem, hogy mire gondolt, mivel Lacey végre megszólalt. Bár nem sok mindent mondott, csak egy pár mondatot, mint pl. 'Ki találta meg?', 'Várj egy kicsit, csak leviszem a gépet', meg 'Igen anya, tudom, hogy ez így nem mehet tovább és hogy már tényleg itt az ideje!' . Az igazat megvallva ez az utolsó mondat kicsit megrémített. Lacey eközben letrappolt a lépcsőn, lerakta az asztalra a laptop-ját és már pötyögött is. Arcáról egy nagy adag aggodalom tükröződött, ahogy gondolom egy website-ot böngészett. Elbúcsúzott az anyukájától, majd intett, hogy menjünk oda.
Beálltunk a háta mögé és ő türelmesen kivárta míg végig olvassuk a cikket. Az oldal tetején egy nagy kép virított rólunk, amin a mentőállomásról jövünk kifele és belémkarolt. Alatta pedig ez a szöveg:
Harry Styles-t a One Direction legifjabb énekesét ma délután egy mentőállomásnál kapták lencsevégre, amint egy fiatal mentőshölgy támogatja. Szegény Hazza, reméljük nincs nagy baj, bár az arcát elnézve még az is lehet, hogy igen nagy fájdalmai vannak. Aggodalomra ad az is okot, hogy nem kezdett ki a hölggyel... Ennyire beteg vagy? Vagy netán ő túl fiatal?
Gyógyulj meg Haz! Aggódunk érted!...
- Hehe! Aggódunk érted... - ismételtem gúnyosan a cikk szavait. Lacey lehajtotta a gép tetejét, majd megindult vissza a kanapék felé, ahol előtte ücsörögtünk. Nem nézett ki idegesnek, inkább szerintem nem tudta, hogy mit kezdjen a helyzettel.
- Tudjátok! - kezdett bele - Én csak egyet nem értek. Ez a kép vagy közvetlenül az előtt, vagy közvetlenül az után készült, hogy megpusziltál. - fordította rám a tekintetét
- Előtte! Mert utána vigyorogtam. - vigyorodtam el megint
- Ezek szerint az már nagyobb hír, ha beteg vagy, mintha új csaj van a láthatáron! - nevetett Zayn és tudtam, hogy ezt beszólásnak szánta
- Ez nem volt vicces! - morogtam
- Deeee. - mondták kórusban és egyre jobban nevettek
*Lacey*
- Srácok, én nem akarom lelombozni senki kedvét... De Harry, ugye tudod, hogy ez így nekem nem fekszik. Én tudom, hogy te híres vagy és ez ezzel jár, hogy nem tudsz két lépést megtenni úgy, hogy ne készüljenek róla fotók. De te pedig ismered az én életemet és tudod, hogy miért nem fog ez így működni...
Igazán szép dolog ez tőlük, meg tudom, hogy máskor is szoktak jótékonykodni, de kicsit baszta a csőrömet, hogy ez most így hogy is történt. Ahogy kiléptünk a folyosóra megálltam a falnál Harry-vel szemben. Karba fontam a kezeimet és kérdőre vontam.
- Erre te beszélted rá a többieket? - kérdeztem sokkal dühösebben, mint az jogos lett volna
- Miért olyan rosszat tettünk?
- Nem, de annyi másik jótékony cél lehetne, amit támogathatnátok. Miért pont ez?
- Valójában nem tudom, nem az én ötletem volt! - Niall állt Harry mellett így először ráfordítottam a tekintetemet.
- Nem én voltam, ne rám nézz! - Folytattam a sort, Niall mellett Zayn állt, aki szavak nélkül csak rá mutatott Liam-re. Liam pedig ugyan ezzel a kézmozdulattal Louis-ra mutatott és hozzá tette:
- Ő a bűnös! - a szemeim elkerekedtek, hiszen mindenkiről feltételeztem volna, csak róla nem. Na nem azért mert kizártnak tartanám, hogy jótékony dolgokat kezdeményezzen, hanem mert azért ennek részben hozzám is köze van.
- Oh. - mosolyodtam el - Azt hiszem ezt még emésztenem kell! - de azért egy hálás pillantást vetettem Louis felé, akinek az arcáról nem sok érzelmet lehetett leolvasni - Belépek a cuccomért az öltözőbe, egy pillanat.
Kifelé jövet addig helyezkedtem, hogy Harry mellé kerüljek, belekaroltam és odasúgtam neki.
- Bocs, hogy így reagáltam, de kicsit furán jött ki. Az gáz lett volna, ha te beszéled rá a többieket, bár így meg nem nagyon tudok mit kezdeni a helyzettel. - Válaszul csak egy puszit nyomott az arcomra és én ezt a megbocsájtás jelének vettem.
Külön váltunk mivel a srácok Harry kocsijával jöttek én meg a sajátommal mentem még reggel. Felajánlottam, hogy jöhetnek velem is, de Harry ragaszkodott hozzá, hogy ők együtt jönnek. Tartok tőle, hogy magyarázkodni kényszerült a viselkedésem miatt, de majd valahogy jóvá teszem.
Valójában a lakásomat nem túl nagy társaságoknak tervezték, na de sok jó ember..., mint tudjuk.
- Ha nem haragszatok meg, akkor én most megválok ettől a szettől... - céloztam az egyenruhámra, mivel nem akartam, hogy az állomáson várjanak rám a srácok, amíg tusolok. Mondatom közben Harry félbeszakított
- Nem bánjuk! - vigyorgott mint a tejbetök
- Azt mindjárt gondoltam, viszont a fürdőben fogok megválni tőle és le is tusolok, addig foglaljátok el magatokat.
- Jó, majd kukucskálunk! - feleselt
- Nehezen, mert benne hagyom a kulcsot a zárban.
- A francbaaaa! - nyújtotta el és vágott olyan képet, mint a kisgyerek, amikor nem kap cukorkát.
- Perverz! - ráztam meg rosszallóan a fejemet
- Tudom! - vigyorgott a képembe
A gyors tusolás után, már fogtam is hozzá a palacsintatésztát kavarni, majd pedig kisütni azt. Szerencsére jó kedve volt mindenkinek. Valójában egyre biztosabb vagyok benne, hogy Louis kezdi megemészteni a helyzetet és próbál egy esélyt adni nekem és nyitni felém. Nagyon rendes volt, mert a srácoknak alig győztem sütni a palacsintát, de ő kivett egy tányérra egy párat és azt védelmezte a fiúk elől és a végén nekem adta.
*Harry*
Bár Louis egy árva szót nem szólt nekem Lacey-ről mióta először találkoztak, de örömmel tapasztalom, hogy egyre kedvesebb. Remélem, hogy végül tényleg sikerül rendezni a dolgokat. Jó hangulatban telt a délután és sokat beszélgettünk, hiszen volt mit mesélni magáról mindenkinek. Röhögésből sem volt hiány, mindenkinek jó kedve volt, bár tartottam tőle, hogy Lacey lehet, hogy fáradt és nyűgös lesz, de szinte ő pörgött a legjobban. Már 6 óra fele is járhatott az idő, amikor megcsörrent az én kis királylányom telefonja. Egy boldog 'Szia anya!' után csak azt vettük észre, hogy erősen figyelt, majd egyre idegesebb lett. Felpattant és felszaladt az emeletre. Utána akartam menni, de Liam visszarántott a kanapéra és odasúgta: Várj egy kicsit! És rögtön megértettem, hogy mire gondolt, mivel Lacey végre megszólalt. Bár nem sok mindent mondott, csak egy pár mondatot, mint pl. 'Ki találta meg?', 'Várj egy kicsit, csak leviszem a gépet', meg 'Igen anya, tudom, hogy ez így nem mehet tovább és hogy már tényleg itt az ideje!' . Az igazat megvallva ez az utolsó mondat kicsit megrémített. Lacey eközben letrappolt a lépcsőn, lerakta az asztalra a laptop-ját és már pötyögött is. Arcáról egy nagy adag aggodalom tükröződött, ahogy gondolom egy website-ot böngészett. Elbúcsúzott az anyukájától, majd intett, hogy menjünk oda.
Beálltunk a háta mögé és ő türelmesen kivárta míg végig olvassuk a cikket. Az oldal tetején egy nagy kép virított rólunk, amin a mentőállomásról jövünk kifele és belémkarolt. Alatta pedig ez a szöveg:
Harry Styles-t a One Direction legifjabb énekesét ma délután egy mentőállomásnál kapták lencsevégre, amint egy fiatal mentőshölgy támogatja. Szegény Hazza, reméljük nincs nagy baj, bár az arcát elnézve még az is lehet, hogy igen nagy fájdalmai vannak. Aggodalomra ad az is okot, hogy nem kezdett ki a hölggyel... Ennyire beteg vagy? Vagy netán ő túl fiatal?
Gyógyulj meg Haz! Aggódunk érted!...
- Hehe! Aggódunk érted... - ismételtem gúnyosan a cikk szavait. Lacey lehajtotta a gép tetejét, majd megindult vissza a kanapék felé, ahol előtte ücsörögtünk. Nem nézett ki idegesnek, inkább szerintem nem tudta, hogy mit kezdjen a helyzettel.
- Tudjátok! - kezdett bele - Én csak egyet nem értek. Ez a kép vagy közvetlenül az előtt, vagy közvetlenül az után készült, hogy megpusziltál. - fordította rám a tekintetét
- Előtte! Mert utána vigyorogtam. - vigyorodtam el megint
- Ezek szerint az már nagyobb hír, ha beteg vagy, mintha új csaj van a láthatáron! - nevetett Zayn és tudtam, hogy ezt beszólásnak szánta
- Ez nem volt vicces! - morogtam
- Deeee. - mondták kórusban és egyre jobban nevettek
*Lacey*
- Srácok, én nem akarom lelombozni senki kedvét... De Harry, ugye tudod, hogy ez így nekem nem fekszik. Én tudom, hogy te híres vagy és ez ezzel jár, hogy nem tudsz két lépést megtenni úgy, hogy ne készüljenek róla fotók. De te pedig ismered az én életemet és tudod, hogy miért nem fog ez így működni...
szupeer kövit:D
VálaszTörlés