Different date every night part 2.

http://www.youtube.com/watch?v=NkYotndjils&feature=fvst

*Lacey*

- Harry! Kelj fel! - ráztam meg a vállát

- Miért?

- Mert ha én nem alszok, akkor te se aludj!

- És te miért nem alszol?

- Te nem hallod?

- Mit?

- Azt, hogy kiabálják a nevedet! - fülelt egy kicsit

- Most hogy így mondod!

- Az oké, hogy tegnap azt mondtad, hogy te elviseled őket, mert nekik köszönhetsz mindent, de nekem miért is kell elviselnem őket?

- Mert szeretsz engem.

- Jah, boccs. Akkor majd emlékeztetem rá magamat. De miért hajnalok hajnalán akarnak itt parádézni? - a telefonja után nyúlt

- Ami azt illeti 10 óra van. És nem tudhatják, hogy mi előző éjjel alig aludtunk.

- Akkor meg miért nincsenek iskolában?

- Passzolom. De aludj vissza, le megyek hozzájuk.

Persze, még hogy visszaaludni, ahogy kilépett még hangosabbak lettek, meg sikítozni is kezdtek. Mondjuk azon jót röhögtem, hogy mondta nekik Harry, hogy mindenkivel csinál képet, csak utána menjenek suliba.

Mire bejött én már lent csináltam a reggelit. Anne és Rob elmentek dolgozni, Gem pedig suliba. Kajálás után össze szedtük a cuccunkat és visszamentünk Londonba. És mindjárt be is mentünk elintézni a papírokat, még mielőtt meggondolnám magamat. A napot még együtt töltöttük, délután még a srácok is becsatlakoztak.

Filmet néztünk közösen, egymás hegyén hátán fetrengve a nappaliban, amikor is megcsörrent a telefonom. Ray volt az, kicsit hezitáltam rajta, hogy felvegyem-e, de úgy voltam vele, hogy legkésőbb másnap reggel a suliban úgyis találkoznánk. Kimentem az udvarra, hogy a többiek közben nyugodtan tudják nézni a filmet, meg mert senkinek semmi köze nem volt hozzá, hogy mit beszélek.

- Szia Ray!- vettem fel

- Szia Lacey! Nem voltál ma suliban.

- Remek megfigyelő vagy! - kuncogtam egy kicsit, bár eléggé feszült voltam

- Valami baj van?

- Nem, csak egy papírt kellett elintéznem, de holnap már megyek!

- Okés! Figyelj, én csak azt akartam valójában, hogy elég sokat ittam szombaton és bocs hogy kikezdtem veled, de igazából én nem akarok tőled semmit. Én nem akarlak megbántani, meg valójában szerintem minden pasi hülye, akinek nem kellesz, de én is hülye vagyok és...

- Ne ragozd tovább. Valójában nagyon örülök, hogy te sem akarsz semmit.

- Akkor szent a béke?

- Igen és most nagyon megnyugodtam.

- Akkor holnap reggel találkozunk! - mondta vidáman

- Szia! - nyomtam ki. Majd boldogan visszamentem és lepacsiztam Harry-vel - Ray ügy letudva!

- Mondtam én! - mosolygott biztatóan az én kis bongyim

- Milyen Ray? - érdeklődött Niall

- Nem kell te neked mindent tudnod! - intette le Harry

Ezután a hét már eseménytelenül telt. A suliban nem volt gáz, még Ray-el sem. A srácokkal meg nem is találkoztam péntekig. Akkor viszont megint átköltöztem Harry-hez a hétvégére.

Szombaton bevetettük magunkat Lou-hoz, viszont most jött az összes srác is séró belövésre. A kontytól, amit a fejemre varázsolt el voltam hűlve.

A fodrászosdi után mindenki hazafelé vette az irányt, hogy elkészüljön. Végre felvehettem a múlthéten beszerzett fekete ruhámat és most egy kicsit erősebb, elegánsabb sminket készítettem magamnak.

Egy kisbusz jött értünk, azzal mentünk mindannyian és végre megismerhettem Perrie-t és Danielle-t is. Nagyon szimpatikusak és amúgy mint kiderült ők sem találkoztak még. Minket lányokat kiraktak valami oldalsó bejáratnál, a srácok pedig a vörös szőnyegen vonultak, majd bent újra találkoztunk. Kicsit fura volt olyan helyen bálozni, ahol az emberek 90%-át ismered a tv-ből, valamint minden percben a vakuk villognak.

- Harry, biztos hogy jó ötlet volt engem idehozni? - kérdeztem aggodalmaskodva

- Az unokahúgom vagy, mi gáz lehet?

- Papírom még nincs róla!

- És szerinted ki az aki bemutatkozásnál elkéri a személyigazolványodat?

- Nem tudom, de legyen igazad!

- Ne parázz, inkább gyere táncoljunk!

Nem kellett kétszer kérnie, így mi is csatlakoztunk a sok emberhez akik táncikáltak, valahol ott voltak a táncparketten Liam-ék és Zayn-ék is, Lou és Niall pedig eltűnt a szemem elől. Egész sokáig lötyögtünk a zenére. Szeretek táncolni alapból is, ez a helyzet pedig a Végzősbálunkra emlékeztetett, amikor még minden a legnagyobb rendben volt. És ezt nem csak arra értem, hogy nem volt ott az a két év a hátunk mögött, amin már keresztül mentünk, vagyis nem csak arra, hogy én mit éltem át. Akkor még nem éreztem azt, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetem. Vagy nem járt az a fejemben, mint most, hogy ha ez felkerül a netre, akkor mennyi gyűlölködést fogok én kapni. Még szerencse, hogy nem a saját nevemen van a twitterem, mert akkor személyesen nekem küldhetnék az utálkozást.

Viszont megszomjaztam, így a bár felé vettük az irányt. Kicsit lemaradtam, mert a táskámban kerestem papírzsebkendőt és a táskában kotorászás és magassarkúban tipegés egyszerre nem ajánlatos, így belassítottam.

- Mit kérsz? - fordult hátra Harry

- Mindegy, csak ne legyen benne alkohol. - adtam választ anélkül, hogy felnéztem volna. Majd mikor végre meglett az a fránya zsepi, felemeltem a fejemet és csak akkor vettem észre, hogy Harry is megtorpant, engem várt, és szemből két igencsak ismerős arc vigyorgott ránk.

- Had mutassalak be titeket! - törte meg a néhány pillanatnyi kínos csendet Harry - Ő itt Lacey, ők pedig Caroline és Olly.  Nincs problémám Caroline-al, de a művigyorát miközben kezet fogtunk látni kellett volna. Leültünk mi is melléjük a bárpulthoz, Harry beszélgetni kezdett velük és én nagyon fölöslegesnek éreztem ott magamat. Bambultam kifelé a fejemből, amikor megláttam, hogy Lou és Niall keresztül sétálnak a termen. Szerencsére Niall meglátott minket és én eltátogtam egy 'Segíts' szót. Mire is felénk iramodott.

- Sziasztok! - adott puszit Caroline-nek és kezelt le Olly-val - Harry, nem bánnád, ha elrabolnám a hölgyet?

- Csak nyugodtan! - Niall felém nyújtotta a karját, én pedig örömmel fogadtam el. Behúzott a táncparkettre és lötyögni kezdtünk.

- Köszönöm! - hálálkodtam a mentő akcióért

- Akármikor. - mosolygott - Hogy tetszik Caroline?

- Szép nő.

- Tudod, hogy nem úgy értettem!

- Nem mondanám, hogy túlzottan barátkozni akart velem. Bár a furcsa műmosolya után a bemutatkozásnál, már én sem biztos, hogy olyan nagyon barátkozni akartam.

- Rendes nő, hidd el.

- Niall, engem nem kell győzködni, nekem azzal sem volt problémám, amikor együtt voltak. Tudtam, hogy Harry szereti. Az sem zavarna, ha még mindig együtt lennének, bár azt kétlem, hogy megtudna bírkózni a mi furcsa kötődésünkkel.

- Hát bocs, hogy ezt mondom, de szerintem tök mindegy, hogy Harry következő barátnőjéről, vagy a te következő barátodról beszélünk, egyiknek sem lesz könnyű.

- Igen, ezt aláírom. De egyrészről, nyilván akkor már nem fogunk csak úgy ott aludni a másiknál meg ilyenek. De ha meg úgy nézzük, aki el tudja fogadni a mi barátságunkat úgy ahogy van, arról tudhatjuk, hogy igazán szeret minket.

- Igen, ebben is van igazság. - kicsit elhallgattunk, majd eszembe jutott, hogy a múltkor húzta a száját, amikor feljött szóba, hogy bálba kell jönni

- Amúgy miért problémáztál a múltkor a táncoláson? Semmi baj nincs azzal, ahogy táncolsz!

- Ilyen partnerrel nem nehéz! - kacsintott egyet

- Ohh... Kössz a bókot! - nevettem

Miután meguntuk a táncolást, leültünk az egyik asztalhoz beszélgetni. Majd kis idő múlva megkérdezte, hogy nem-e nagy probléma, ha ott hagy egy kicsit, amíg megkeresi Louis-t. Természetesen ilyenen nem problémázok.

Csak egy pár percet ücsörögtem egyedül, mivel arra lettem figyelmes, hogy Olly felém közelít.

- Ilyen szép hölgyeket vétek hagyni itt ücsörögni! - jött oda mosolyogva és a kezét nyújtotta

- Vigyázz, mert belepirulok. - mosolyogtam

- Az minden lánynak jól áll! - ahogy a táncolók felé tartottunk megláttam Harry-t és Caroline-t együtt csörögni. Nem tudom, hogy mi ülhetett ki a fejemre, de valami tutira látszott rajtam.

- Minden rendben?

- Persze. - mondtam zavartan, de azért jöttem zavarba, amiért nem tudtam eltakarni a meglepődöttségemet

- Féltékeny vagy?

- Dehogy! - nevettem, mert még a feltételezést is viccesnek találtam

- És akkor milyen kapcsolatban vagytok?

- Szoros. - amint kimondtam rájöttem, hogy ez eléggé hülye válasz volt, de mivel nem firtatta tovább, így én sem kezdtem magyarázkodni.

Egy jó darabig táncoltunk és én közben rengeteget nevettem. Meg kell hagyni, hogy igazán jóképű és jófej, szimpatikus fickó. Az pedig sütött róla, hogy élvezi hogy táncolhat. Komolyan jól éreztem vele magamat.

Egy idő után bevettük a bárpultot és hamarosan csatlakozott Harry és Caroline is.

- Kezd meghalni a buli. - nevettem

- Jaja. - helyeselt Harry - Mi úgy készültünk Lace-el, hogy valahol folytatjuk az estét. Van kedvetek csatlakozni?

- Nekem van! - vigyorgott Olly, úgy hogy majd kiesett a saját száján

- Miért is ne? - egyezett bele Caroline is az én lehető legnagyobb örömömre 'ironic'

Mivel így készültünk, hogy valami klubban folytatjuk, így hoztunk magunkkal váltó ruhát. Még gyors megkérdeztük a többieket, hogy valaki akar-e jönni velünk, de senki nem jött. Megkértük Liam-et és Dan-t, hogy vegyék majd ki a kocsiból a táskát. Majd a kocsihoz mentünk átöltözni. Nem vagyunk szégyellősek így egyszerre szálltunk be a furgonba öltözködni, meg nem is szerettem volna, hogy Harry áttúrja a ruhákat és mindent összegyűrjön. Így én szépen előszedegettem, amiket levettünk pedig szépen visszahajtogattam a sporttáskába, majd a sofőrnek is a lelkére kötöttük, hogy juttassa eszébe a táskát Liam-éknek. Úgy voltam vele, hogy a klubba lazulni megyünk, így egy kis egyszerű tengerészes összeállítást vettem magamra.

De úgy látszott az egyszerűség nem mindenkinek jön be.

- Ugye nem haragszol meg, ha azt mondom, hogy ez eléggé kis csitrisre sikeredett? - mért végig Caroline

- Ugye nem haragszol meg, ha azt mondom, hogy én még eléggé kis csitri vagyok! - válaszoltam hasonló hangnemben, ahogy ő a kérdést feltette. Olly inkább elfordult, hogy ne a képünkbe vigyorogjon. Harry-re viszont ránézni sem mertem, mert mihelyst kimondtam, már végig is futott az agyamon, hogy ezzel őt bántom a legjobban.

- Bocs. - nyögtem ki és közben egy kicsit megérintettem Harry kezét, hogy tudja, hogy ez neki szólt, majd elindultam

- Lace! A másik irányba. - szólt utánam, de szerencsére nem hallottam különösebb dühöt a hangján. Visszafordultam és határozottan indultam el, bár fogalmam sem volt róla, hogy hova is kell menni. Annyit tudtam, hogy kb. másfél utca, de hogy le kell-e valahol fordulni, vagy ilyesmi... arról fogalmam sem volt. Úgy voltam vele, hogy majd utánam szól Harry, ha már rossz irányba tartok. Gyanús volt, hogy nem hallom Caroline cipőjének a kopogását, de nem akartam házra nézni. Viszont hamarosan Olly vidám hangja szólalt meg mögöttem.

- Tulajdonképpen te most tudod is hogy hova mész, vagy csak visz a lábad?

- Valójában, csak megyek előre.

- Akkor megsúgom, hogy ott, annál az üveges épületnél balra kell fordulni.

- Köszi! - mosolyogtam rá

- Mi a baj kicsi lány? - dobta át karját a vállamon

- Semmi, csak tudom, hogy ezzel a kis összeszólalkozásunkkal csak Harry-t bántjuk.

- Nézd én nem tudom, hogy ez nálatok hogy van, de pasiként az ex csajodat fura másik fickóval látni. Szóval gondolom a volt pasidat is fura új nővel látni. - akaratlanul is egy kicsit felkacagtam

- Nem a barátnője vagyok! Ez ennyire nem egyértelmű?

- Hát, valójában megfordult a fejemben, de azért mérget én sem vettem volna rá.

- Öhm... a bemutatkozásnál lemaradt, de ... Lacey Styles, örvendek! - nyújtottam felé kacagva a kezemet, mintha most találkoznánk először

- De neki csak egy tesója van, Gemma. Nem? - kérdezte zavarodottan

- De! Én az unokahúga vagyok. - mosolyogtam

- És hogy kerültél te elő most a semmiből?

- Hosszú a sztori! - nevettem, de igazából csak igyekeztem terelni a témát

- És az éjszaka is hosszú. - Nem volt menekvésem és mivel Harry-vel nem beszéltünk meg semmit, így jobbnak láttam az igazat mondani, csak éppen azzal a kis csavarral, hogy az unokatesója vagyok.

*Harry*

Kellemetlen volt összefutni Caroline-al. Mármint csak a szituáció volt kellemetlen, nem úgy néztek ki, mint akik Lacey-vel mindjárt egymás szívébe zárták volna magukat. Arra is elég erős a gyanúm, hogy Niall egy mentőakció keretein vitte táncolni Lace-t és nem azért, mert annyira szeret táncolni. Utána pedig, amikor Olly-val láttam, egész megnyugodtam, hogy mégsem utál mindenkit élből, akik itt vannak.

Reméltem, hogy Caroline-al is megbékélnek majd, pláne amikor a klubba jövetelről beszéltünk és mindkettőjük arcán őszinte mosoly volt. Azonban rövid úton rá kellett jönnöm, hogy azok a mosolyok nem egymásnak szóltak. Amikor Caroline beszólt Lacey-nek, Lace pedig visszaszólt, akkor csak a jól neveltségem és az aggodalmam tartott vissza a röhögéstől. Lacey elviharzott, Olly pedig utána ment. Caroline eléggé felhúzhatta magát, mert utána nekem folytatta.

- Mostanában az ilyen kis éretlen csitrikre buksz?

- Lacey nem egy éretlen csitri, sokkal komolyabb, mint azt a kora megkövetelné és ő az egyik legnagyszerűbb ember, akit... Mit mondtál, hogy bukok rá? - kaptam észbe, hogy mit is mondott.

- Jah, hogy nem buksz rá, csak felcsináltad és most dédelgeted...

- Te képzelegsz? Miért lenne terhes?

- Idézem: Mindegy csak ne legyen benne alkohol...

- Lacey nem terhes. - mondtam mostmár nyugodt hangon - És mellesleg az unokahúgom, szóval ha az lenne sem tőlem lenne.

- Az unokatestvéred? - hitetlenkedett - És eddig hol dugdostad?

- Akkor költöztek el Bournemouth-ba, amikor én belevágtam az X-factorba és megszakadt köztünk minden kapcsolat. Viszont tudtam, hogy nagyon régóta ide akart jönni egyetemre és egy pár hete megkerestem. Szóval még csak azt sem lehet mondani, hogy ő akaszkodott rám. - tettem hozzá még mielőtt tovább fűzné a dolgokat. - És mellesleg, hogyha mostmár megnyugodtál, akkor elindulhatnánk utánuk. - Tétovázva leste a betont, majd megindult. Én pedig utána.

- Nem akartam gondot okozni. - mondta tényleg bűnbánóan

- Nekem nem okoztál. - rántottam meg a vállamat

- Nem fog haragudni?

- Rám nem.

- Én meg valahogy majd túl élem.- nevetett

- Azért egyet javasok. Ne próbálj meg vele túlzottan jópofizni, mert ezt nem fogja bírni. - bólintott egyet majd másra tereltük a témát.

A klub előtt kint várt minket Olly és Lace, szemmel láthatóan jól el voltak.

- De jó, hogy itt vagytok, már azt hittem, hogy itt fagyok meg! - forgatta meg a szemeit Lacey

- Kellett neked úgy sietni! - kuncogtam. Válaszul csak a tipikus 'kinyírlak' nézését kaptam. Átdobtam a vállamat a karján. - Gyere, igyunk valami lélekerősítőt.

Egész jól belejöttünk az iszogatásba. Jól el is voltunk és bár ugyan csak alap társalgás szintjén, de egyre többet beszélgetett a két hölgyemény is. Olly elcsalta táncolni Lacey-t, majd én és Caroline is így tettünk. 

Az este hátralévő részében, már nem nagyon láttam az én kis hugicámat, de úgy voltam vele, hogy Olly-val jó kezekben van. Miután Car lelépett én jól éreztem magamat más emberek társaságában, de egy idő után rohadtul unalmas lett a buli. Felhívtam Lacey-t, hogy indulhatunk-e és abban egyeztünk, hogy kint találkozunk. 

Én már ültem a taxi-ban, amikor Olly-val kézen fogva jöttek ki az ajtón és egy búcsúcsókkal váltak el. Beült mellém és én zavaromat poénnal igyekeztem elütni.

- Olly nem tart velünk? - kuncogtam

- Miért Caroline nem tart velünk? - vágott vissza

- Mondtam már, hogy mi ezt lezártuk.

- Na ja, és ezt szerinted ő is így gondolja?

- Igen, csak barátok vagyunk. De köztetek mi van? - húzogattam sejtelmesen a szemöldökömet

- Semmi.

- És akkor hova tűntél egész éjszaka?

- Tetszettek a folyosók.

- Mi tetszett bennük?

- Az, hogy sötétek és kihaltak. - nevetett és ezzel tulajdonképpen mindent beismert, de folytatta is - Várjunk csak, hogy is szoktál te az ilyen esetekről nyilatkozni... Megvan! Tudod Harry, Olly egy kedves srác. - vigyorgott a képembe és mostmár abszolút biztos volt minden.