Lie

http://www.youtube.com/watch?v=2EW3_RsLAoM

*Niall*

Reggel arra ébredtem, hogy Lacey álmában fordult és egészen hozzám bújt.

Nem értem hogy hogyan tudja Harry őt bántani. Az a problémája, hogy fiatal és él? Na de hiszen pont ő beszél, aki több csajjal kavart, mint mi 4-en együtt. Valójában nem tudom eldönteni, hogy beszéljek-e vele. Szívem szerint megtenném, de abból csak úgyis az lenne, hogy összeveszünk és az most éppen nem hiányzik a bandának. Mindig megvisel mindannyiunkat, ha valamelyikőink összevesznek. És ráadásul még a rajongók is rá szoktak jönni. Feltűnő, amikor hosszú ideig nem mutatkozunk együtt.

Még csak fél hat volt, de nem tudtam visszaaludni, túl sokat járt az agyam. Szóval fél hétig, amíg megszólalt Lace ébresztője, a plafont lestem és gondolkoztam. Amikor megébredt a pici lány, látszott rajta, hogy kellemetlenül érinti a felismerés, hogy álmában teljesen hozzám bújt. Mindjárt menekülőre fogta és arrébb mászott, de legalább próbálta diszkréten csinálni.

- Jó reggelt! - mosolyogtam rá biztatóan

- Jó reggelt! - köszönt vissza – Régóta fent vagy?

- Nem. Csak egy órája. - Mosolyogtam még mindig, mint egy tejbetök

- Szerintem az elég rég volt. - kuncogott egy kicsit – Tőlem nem tudtál aludni? - kérdezte egy kicsit félénken

- Arra keltem, hogy mocorogsz, de nem miattad nem tudtam visszaaludni.

- Bocsi! - mosolygott – Jajj, fel kellene kelni. - nyöszörgött fájdalmasan

- A suli, igaz? - folytattam a társalgást

- Igen, be kell menni.

- Nekem is be kell menni a stúdióba.

- Ráadásul ma már valószínűleg kezdetét veszi a névmizéria is.

- Micsoda? - kérdeztem vissza, mert nem értettem miért lesz mizéria vele

- Tegnap lejelentettem a TO-n a névváltozást, így ma a gyakorlati órán, ahol mindig van névsorolvasás már biztosan azon fognak szólítani. A fiúk nagy része jó eséllyel az eredetit sem tudja és fel sem fog nekik tűnni a változás. A maradék, akikkel jóban vagyok, meg fogják érteni. Viszont rajtam kívül van még három lány, akikkel már akkor is volt egy harcom, amikor rájöttek hogy ismerem Harry-t. Úgyhogy attól tartok, hogy most oltári nagy balhé lesz.

- Hogy tudták meg, hogy ismered?

- Megláttak minket a suliparkolóban.

- És mit tervzel? Hogy szereled le őket?

- Őszintén szólva nem igazán volt időm tegnap óta ezen gondolkozni.

- Szerinted megvesztegethetőek? - támadt egy ötletem

- Fizessem le őket? - kérdezte, mint aki egy kicsit hülyének néz engem és ezzel kacagásra késztetett

- Nem pénzzel gondoltam. De mi volna, ha találkoznánk velük a hallgatásért cserébe?

- Köszi, aranyos vagy. De Harry nevében jelen helyzetben inkább most nem ígérgetek.

- Igaz, de az én nevemben ígérgethetsz. Meddig vagy ma iskolában?

- Négyig.

- Addigra én is végzek. Csörögj majd rám, ha szükség lenne a zsarolásra. - mondtam kacagva – És akkor érted megyek és mondjuk elmegyünk velük meginni egy kávét.

- Rendes vagy. - ült fel mellém és féloldalasan megölelt

- Le menjek, hogy készülődhess?

- Nem kell, mindjárt megyek tusolni. Kapcsolsz addig valami pörgős zenét? - kérdezte és közben nyújtózkodva mászott ki a takaró alól.

A reggel további része jó hangulatban, sok-sok kacagással telt. Jó volt látni, hogy bár csak egy kis időre, de Lacey is meg tudott feledkezni a problémáiról.

Amikor Lacey indult az iskolába, hívtam egy taxit és hazamentem gyors fürdeni és tiszta ruhát húzni. Majd a stúdióba indultam. Ideges voltam, mert nem tudtam, hogy mi fog ott várni, de sejtettem, hogy nem lesz túl barátságos a helyzet. Tegnap azért indultam Harry-hez, hogy megtudjak valamit, hogy mi is volt ez az egész balhé, de mint tudjuk Lacey-nél landoltam és semmit nem tudtam meg, hogy mondjuk most Harry haragszik-e Lou-ra.

Mire beértem a stúdióba az említettek közül az egyik már ott is volt. Személy szerint Louis ült a kanapén és a tenyerét tördelte. A látványból arra mertem következtetni, hogy még nem beszélt Harry-vel. Zayn ült az egyik széken. Én pedig levetettem magamat Lou mellé, majd nagyot ásítottam.

- Zúzós éjszakád volt? - nevetett rajtam Zayn. Hirtelen zavarombn azt sem tudtam, hogy mit mondjak. Ha csak úgy benyögöm, hogy Lacey-nél voltam, az gáz. De ha hazudok és később kiderül, az még gázabb.

- Ja. - nyögtem rá egyszerűen és reméltem, hogy ennyiben marad a téma. - Többiek? - tereltem erősen

- Liam az előbb csörgött, mindjárt itt lesz. Harry-ről viszont semmit ne tudunk. - folytatta Zayn

- Tegnap még megvolt. - szóltam el magam és Loui rám kapta a tekintetét

- Mit tudsz? - faggatózott

- Tegnap estefele átmentem, hogy megnézzem minden oké-e és Lacey pont ott volt. Veszekedtek, Harry nagyon csúnyán beszélt vele, majd Lacey elrohant, én pedig utána mentem. Harry az éjszaka közepén felhívott, hogy mi volt vele és amikor megtudta, hogy még mindig vele vagyok, akkor megfenyegetett, hogy kicsinál, ha egy ujjal is hozzá merek érni.

- Mennyire vesztek össze? - aggodalmaskodott

- Nem hallottam végig, de Harry elég erősen könnyűvérűnek titulálta, Lacey pedig a fejéhez vágta, hogy miatta van, mert ő tette tönkre.

- Szóval szeretik egymást... - grimaszolt fájdalmasan Lou.

- Ez neked eddig nem volt egyértelmű? - kérdezte kicsit bunkón Zayn

- De! - nyögte Louis

Menet közben befutott Liam, majd ő is Harry után érdeklődött. Mivel neki sem tudtunk többet mondani, ezért felhívta. Ha másnak nem is, de Liam-nek mindig felveszi a telefont, mert tudja, hogy ő biztos, hogy csak jót akar. Nem számon kéri, vagy bármi, hanem csak azt akarja/akarjuk tudni, hogy jól van-e.

Kicsit pánikoltunk, mivel kinyomta, de szinte azzal a lendülettel már nyílt is a stúdió ajtaja. Harry lépett be és hát nem volt épp a legjobb bőrben.

- Sziasztok! - nyögte kicsit erőtlenül, s mi is köszöntöttük. - Emma itt van már? - Emme az énektanár és még sehol nem volt.

- Nincs. - válaszolta Liam, majd beállt a kínos csend. Valószínűleg mindannyiunknak ugyan az járt a fejében, csak senki nem szólalt meg. Harry ledobta magát a kanapé karfájára mellém és a padlót szuggerálta. Mi is csak össze-vissza kapkodtuk a tekintetünket és nem nagyon tudtunk egymás szemébe nézni. Okunk nem volt rá, csak zavarban voltunk.  Megváltásként jött, amikor Emma benyitott és hozzá foghattunk beénekelni.

Nem mondanám, hogy a legkellemesebb stúdióban eltöltött délelőttünk volt ez. Liam kötötte az ebet a karóhoz, hogy együtt menjünk ebédelni. Ő az, aki a legkevésbé bírja, ha feszültség van köztünk, szóval valószínűleg az volt a célja, hogy végre beszéljünk a témáról.

Kikértük a kaját, majd leültünk egy asztalhoz. Ahányan voltunk annyi felé bámultunk. A pincér kihozta a kaját, de Harry meg Lou csak túrkálta.

- Na jó! Én nem bírom tovább. Mi van Lacey-vel? - fordította rám Harry a tekintetét és kissé lendületesen csapta le a villáját a tányér szélére, aminek csörgése felhívta ránk a figyelmet az étteremben, de mivel további rendbontás nem történt így folytatódott minden a maga rendjében.

- Iskolában van. - adtam egyszerű választ és lehet, hogy gyökér vagyok, amiért húztam az idegeit, de megérdemli

- Ennyi? - kérdezte bosszúsan, mivel valószínűleg átlátott rajta, hogy csak bosszantani akarom

- Nem! Amúgy rohadtul ki van! - vágtam a fejéhez

- Még ő van ki? - csattant fel

- De nagy rohadék vagy te! - ráztam meg undorodva a fejemet, felpattantam és ott hagytam őket a picsába. 

*Harry*

Niall látványos kilépője nem kissé fagyasztotta meg a hangulatot. 

- Ezt sokáig akarjátok így folytatni? - kérdezte szemrehányóan Zayn. Én csak az ablakon bámultam kifelé, viszont Loui nem bírta tovább, hogy ne beszéljen a témáról.

- Figyelj Harry! Részeg voltam. Lacey is... Nekem semmit nem jelentett és a nyakamat rá, hogy neki sem.

- Na ja. - Nyögtem úgy, hogy a fejemet sem fordítottam felé.

- Én megértem, ha szerelmes vagy, én is voltam már. És én is szívem szerint a kezét eltörtem volna még annak is, aki ránéz. Ha ettől jobban érzed magad, akkor moss be egyet, az sem érdekel, de meddig fog ez így menni? Mellesleg miből kellett volna kitalálnom, hogy mit érzel, mikor valahányszor azt emlegettük, hogy te meg Lacey, akkor mindig lehülyéztél minket, hogy olyan nincs, és csak barátok vagytok... - egy cinikus mosoly ült ki az arcomra, de szerencsére nem láthatták

- Ez bonyolult, inkább hagyjuk. De te tényleg nem tehetsz róla, a srácok meg éppen nem és úgy fest, hogy mindenki szenved. Lacey az én gondom és nem a tietek!

- Harry, azért tudd, hogy ha valami van, akkor ránk számíthatsz! - biztosított támogatásukról Liam

- Köszönöm! De attól tartok, hogy az időt visszaforgatni még ti sem tudjátok, bármennyire is vagytok szuperek. - eresztettem meg egy hálás mosolyt feléjük - De mi volna, ha utána mennénk a kis szőke majomnak és vele is rendbe tennénk a dolgokat?

*Niall*

Visszamentem a stúdióba, lekuporodtam az egyik sarokba és a telefonomon kezdtem játszani.

Mikor visszaértek a többiek is, igyekeztem nem tudomást venni róluk, de Harry a képembe mászott.

- Haver, beszélhetünk egy kicsit? - szinte fájt ráemelni a tekintetemet, annyira nem volt kedvem vele beszélgetni és valami isteni segítségként megszólalt a telefonom. Rápillantottam a képernyőre, Lacey volt az, így gyorsan kimentem az udvarra. Mondta, hogy nem túl jól alakult a helyzet a csoporttársaival, így jó volna, ha a kávézós trükköt bevetnénk. Megígértem, hogy négyre ott leszek és már el is búcsúztunk. Mikor visszamentem Harry még mindig ugyanott a falnak dőlve várt rám.

- Valami fontos volt? - kérdezte gyanakvóan

- Ááá nem, csak anya. - jobb ötletem nem volt, mivel amúgy nyugodt szívvel szoktunk egymás előtt telefonálni, egyedül az anyukáink hívásakor szoktunk félre vonulni, hogy ne hallják a többiek a nyálaskodást.

- Valójában nem én vagyok az akitől bocsánatot kellene kérned! - mondtam szemrehányóan

- Nézd, a többiekkel már megbeszéltük, Lacey meg az én gondom!

- Ebben lehet valamennyire igazad van, de mi is nagyon megkedveltük és tudod szar volt nézni azt, hogy mennyire ki van. És ha tényleg annyira szereted, amennyire azt állítottad, most tökmindegy, hogy barátként vagy máshogy, akkor hogy vagy képes bántani?

- Niall, te ezt nem értheted!

- Lehet, hogy ezt én nem érthetem, de te meg így felnőtt emberként megérthetnéd végre, hogy nem árt ha magadon kívül néha mással is foglalkozol! És én itt rövidre zártam. Nekem ettől te még a barátom vagy, de ne várd azt, hogy Lacey-t utáljam.

- Dehogy várom... - sütötte le a szemét

Éppen kifogytunk a szavakból, mire Loui berontott, hogy menni kell folytatni a melót. A délután már jobban ment mint a délelőtt, de még mindig nem volt az igazi.

Munka után otthon gyors megfürödtem, majd taxi-ba ültem és Lacey sulijához vitettem magamat. Alig egy órát voltunk a kávézóban, de ennyi idő alatt is sikerült megértenem, hogy Lacey miért utálja ezt a három csajt. Rettentően idegesítőek. Fellélegeztem, amikor kiléptünk a kévézóból.

- Van terved a nap további részére? - érdeklődött Lace

- Nem igazán.

- Egy jó vacsihoz mit szólnál? Mondjuk hálából a segítségedért a csajokkal.

- Benne vagyok! - kuncogtam

- De ha jobb dolgod van, akkor nem muszáj istápolgatni!

- Nincs, tényleg! Zayn és Liam csajoznak. Loui nem mondta, hogy mit akar ma, Harry meg csinál amit akar, nem érdekel. 

- Veletek is bunkó?

- A többiekkel tán' kibékült. Tőlem is bocsánatot kért az éjszakai hívásért, de attól még egy szemétláda.

- Milyen hívás?

- Éjszaka felhívott, hogy mi volt veled és amikor megtudta, hogy még mindig nálad vagyok, akkor fenyegetőzni kezdett, hogy hozzád ne merjek nyúlni.

- És ma kérdezett valamit rólam?

- Nem! - válaszoltam szemrebbenés nélkül...