*Harry*
Amikor itthon lehetek mindig olyan háboríthatatlan nyugalom fog el, még akkor is, ha a rajongók kint gyülekeznek a ház előtt. Itt mindig biztonságban érzem magamat és olyan mintha ide nem jutnának el a rossz dolgok. Mintha bármi megoldódhatna egy csapásra.
Régen gondolkozok rajta, hogy tulajdonképpen kivel hányadán is állok és mit is érzek. Az is nagy segítség volt, hogy amíg Lacey és Gemma főzőcskéztek én tudtam nyugodtan, kettesben beszélgetni anyával. Végre elmondhattam neki ezt az egész Nell ügyet. Kicsit tartottam tőle, hogy mit fog szólni, annak ellenére, hogy tudom, hogy nem tudnék olyat tenni, hogy elforduljon tőlem. Nyilván arra is kíváncsi volt, hogy Lacey hogy került elő, de azt már nagyvonalakban elmondtam neki telefonon keresztül még akkor. Szóval innen kezdtem a történetet és nem attól az augusztusi éjszakától, amit Nell-el töltöttem. És igyekeztem a lehető legkevésbé ráhozni a szívbajt.
A vége pedig az lett, hogy kitört belőlem a feszültség, ami eddig csak gyűlt és gyűlt. Csak ültem a kanapén hozzábújva anyához és potyogtak a könnyeim. Tény, hogy 18 éves, hivatalosan is felnőtt ember lennék már, de magasról teszek rá. Van az a teher, amit egyedül már nem tudok elviselni. Tény, hogy sokat segítenek a srácok és Lacey előkerülése is sokat segít, de az anyukám, akkor is az anyukám. Miután sikerült végre lehiggadnom, jól eső nyugodtság járt át. Nincs mese, néha muszáj elgyengülni, ahhoz hogy utána újra erősek lehessünk. Azt is elhatároztam, hogy beszélek Lacey-vel. A múltkor már elejtettem neki egy-két mondatot. De nem tudtam folytatni, viszont egyre jobban ki kívánkozik belőlem.
Ez az elhatározásom sziklaszilárd volt, csak Gemma majdnem keresztül húzta, amikor vacsoránál bele kezdett.
- Lacey, mit szólnál, ha me egy csajos pizsiparty-t tartanánk, olyan régen beszélgettünk már. Aludj nálam.
- Hmmm... Nem hangzik rosszul. - kacagott Lacey és az én terveim itt majdnem romba dőltek
- Lányok, én nem akarlak titeket elkeseríteni, de Gemma te reggel suliba mész, Lacey pedig múlt éjjel is alig aludt valamit. Szóval szerintem ez rossz ötlet.
- Jól van Harry, tudjuk, hogy csak féltékeny vagy. - kezdett gúnyolódni Gem, de hát nyilván nem tudhatta, hogy ennél sokkal többről van szó.
- Nem vagyok, annyiszor alszik nálam, ahányszor én akarom. - vágtam vissza
- Persze... kivéve, amikor nem vagyok hajlandó nálad aludni, vagy nem engedem, hogy nálam aludj. - kacagott Lacey
- Gyerekek! - szólt ránk anya
- Egyébként Gemma, igaz, hogy nagyon fáradt vagyok és nem sok hasznomat vennéd, meg reggel sem tudnál nyugiban készülődni, mert arra figyelnél, hogy ne ébressz fel. - látta be Lace, hogy igazam van
- De akkor ígérd meg, hogy hamarosan meglátogatsz és az enyém leszel. - mondta Gem
- Megígérem! - mosolygott Lacey.
Így nem lett keresztül húzva a számításom. Vacsi után még egy tea mellett elég sokáig beszélgettünk. Majd mivel mindkettőnk egyre sűrűbben ásítozott, így úgy döntöttünk, hogy mi visszavonulunk. Kihisztiztem, hogy én fürödhessek először, mert attól tartottam, hogy Lacey elaludna, mire visszaérek. Rám hagyta, mint a hülye gyerekekre szokták, bár ő nem tudhatta, hogy hátsószándékom volt a hisztivel.
Ahogy ő is végzett és bejött a szobába rávigyorogtam.
- Előmelegítettem az ágyat!
- Ez a minimum, ha már így nyávogtál, hogy te akarsz először fürödni. - nevetett Lace és bebújt mellém a takaró alá. Lenyomtam a kislámpát, ami az éjjeliszekrényen van, majd kisebb vonakodás után belekezdtem.
- Lace!
- Igen? - ásította
- Te mit csinálnál, ha olyan valakit szeretnél, akit nem szabad? Vagyis nem lennél benne biztos, hogy mit érzel, csak azt hinnéd, hogy szereted...
*Lacey*
Kérdésének hatására, minden álmosságom tovatűnt és egyre csak az járt az eszemben, hogy 'Ugye nem?!'
- Harry, olyan nincs, hogy valakit nem szabad szeretni. Maximum olyan, hogy valaki nem érdemli meg, hogy szeresd. - igyekeztem ezt a lehető legmagabiztosabban mondani
- De nagyon megérdemelné! De tényleg nem szabad!
- Miért nem? Valakinek nem tetszene? Azzal nem kell foglalkozni, mert ha két ember boldog, azt senkinek nincs joga elítélni. Attól tartasz, hogy a rajongók kiakadnak, ha már nem vagy szabad? Ezt talán én tudom neked a legjobban megcáfolni, hiszen én is közülük voltam/vagyok egy. Hidd el sokan örülnének, ha boldogok lennétek mindannyian, aki nem tudná elfogadni a helyzetet, az meg vessen magára.
- Meg az, hogy magam sem tudom, hogy mit érzek. Miért olyan bonyolult ez?
- Hagyj egy kis idő magadnak is. Az sem hülyeség, hogyha egy kis időre kerülöd. Szerintem úgy sokkal könnyebb tisztázni magadban a dolgokat.
- És hogyha jól működő dolgokat tehetek vele tönkre?
- Amíg nem próbálod ki nem tudhatod, hogy tönkreteszed-e. - mondtam lágyan
- Bárcsak ilyen egyszerű lenne! - sóhajtotta. Nem igazán tudtam, hogy miről is beszélünk most és csak reménykedni tudtam benne, hogy az előző társalgásunk nem rólam folyt, bár a helyzetet tekintve nem sok reményem maradt. Mindenesetre arra jutottam, hogy az lesz a legjobb, ha ugyanúgy viselkedek, mint eddig. Így közelebb másztam hozzá és birizgálni kezdtem a tarkóját. Szorosan átölelt és a hátamat kezdte simogatni.
- Imádom ezeket a nagy lapát tenyereidet. - kuncogtam halkan
- Azt mondtad lapát? - kérdezett vissza felháborodva, de hallottam, hogy ő is mosolyog
- Igen, nagy péklapát.
- És mit szeretsz bennük?
- Azt, hogy olyan jól tudod simogatni a hátamat vele.
- Lace!
- Igen?
- Mi van, ha nekünk ez jutott? Mi lesz, ha még 80 év múlva is csak fetrengeni fogunk egymás mellett ugyanígy együtt, de egyikőnknek sem lesz se családja se semmije.
- Egyrészről rohadt boldogok lehetünk, amiért megértük azt a kort. Másrészről lányok milliói szeretnék veled leélni az életüket, szóval nem valószínű hogy ez bekövetkezik. Harmadrészről mi akkor is ott leszünk egymásnak.
- Lacey ígérd meg, hogy mindig mellettem fogsz állni...
- Kételkedtél te ebben egy percig is? - költői kérdésnek szántam - Megígérem!
Egy puszit nyomott a homlokomra majd elaludtunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése