Different date every night part 1

*Lacey*

Sokat agyaltam, hogy hogyan is kellene megoldani, hogy vasárnap reggel korán elindulhassunk. Elvégre a mi kis városunk még kocsival is legalább három órányi útra van és akkor még arról nem is beszéltem, hogy át akarunk menni Harry apukájához is. Szóval nem volt mese, időben el kellett indulnunk. A kérdést az oldotta meg, hogy egy jó fodrászról érdeklődtem Harry-nél és ő fel hívta Lou-t, aki az ő fodrászuk, hogy bevállalna-e vasárnap délutánra. Szerencsére meg tudta csinálni a hajamat, így a menetrendem úgy alakult, hogy egész szombat délelőtt a neten lógtam, régen csináltam már ilyet. Majd összeszedtem a cuccaimat, azt is ami a bálba kellett, meg azt is, ami a hétvégére. Kettőre értem jött Harry és rögtön Lou-hoz indultunk, mert háromra beszéltük meg. Nagyon kedves nő, a kislánya egy tündér, rengeteget nevettünk, amíg ott voltunk és azt még nem is említettem, hogy a kezei aranyat érnek. Nem bonyolítottuk túl a hajamat, elvégre ez csak egy Gólya bál. Az elejét bohókásra szárította, a hátulját pedig feltűzte, de nagyon tetszett. És megígérte, hogy a jövőhétre valami komolyabbat csinál, amikor a srácokkal megyünk abba a bálba, amit emlegettek.

Miután végeztünk, hazafelé vettük Harry-hez az irányt és én neki álltam készülődni, ő pedig vacsit csinálni, mert azt mondta, hogy csak akkor enged el, ha látja, hogy eszek, hogy ne üssem ki magamat. Hiába magyaráztam, hogy van annyi eszem, hogy ne rúgjak be, mivel tudom, hogy másnap kelni kell korán, meg hogy egy eset miatt azért nem kellene tök hülyének nézni, de tényleg nem engedett a saját igazából.

Mondjuk elég vicces volt... vagyis inkább én festhettem viccesen mivel amíg ettünk ráhúztam a ruhámra Harry egyik pólóját, hogy le ne egyem magamat, meg csak félig voltam kifestve, mivel még utána fogat kellett mosni. De így legalább nem cseszegetett tovább ezzel az egész alkohol üggyel.

Miután elkészültem, valamikor 9 után elindultunk. Mondtam, hogy hívok taxi-t, de ragaszkodott hozzá, hogy majd ő elfuvaroz engem és hogy éjszaka is őt hívjam, ha haza akarok jönni, mert ha megérkezek arra úgyis felébred, akkor meg mindegy, ha el is jön értem. Már feladtam hogy vitatkozzak vele, így ráhagytam.

A parkoló egy félre eső szegletében álltunk meg, elköszöntem majd betipegtem a suliba. Alig ismertem rá a tornateremre. Gyönyörűen fel lett díszítve, és nagy kerek asztalok lettek betéve, székekkel a kényelem kedvéért. Az egész piros és fehér volt, igazán elegáns. Kicsit elveszettnek éreztem magamat a nagy teremben a sok idegen ember között. De nem kellett sokat várnom, mire az egyik asztalnál megláttam a haverjaimat, akik úgy csápoltak nekem, hogy majd leestek a székről. Örömömben szerintem még az arcom is felragyogott, hogy megvagyok mentve a magánytól... na jó, nem esek túlzásokba, hiszen tudtam, hogy jönni fognak, csak éppen azt nem, hogy ideértek-e már.

Leültem közéjük, majd szépen megindult a lavina: ittunk-táncoltunk-ittunk-táncoltunk és ittunk és táncoltunk...

Valójában nem mértem, hogy milyen mennyiséget fogyasztottunk, de úgy voltam vele, hogy amíg a lábamon állok és táncolni tudok, addig nagy baj nincs. Az hogy az ítélőképességem az szépen elszállt, az más tészta. De így történhetett az, hogy Ray rám hajtott egy csöppet én meg hagytam magam egy csöppet. Ray is csoporttársam és ő is a baráti társaságunkhoz tartozik, épp ezért problémás kicsit az eset.

Egy ártatlan táncolásnak indult az egész. Felkért én pedig mentem vele, pont úgy mint előtte a többiekkel. Miért is mondtam volna neki nemet? Jó volt már mindkettőnk hangulata és az ilyen tötymörgős báli zenék tökéletesen megfelelnek arra, hogy összemelegedjenek a párok. A táncikálás után   pedig kicsalt a kertbe, vagyis valami dísz udvar vagy mi is a neve, ami gyönyörűen meg volt világítva. Ő udvarolt, én enyhén illuminált állapotban voltam és innestől már csak egy lépés volt az első csók, utána pedig a többi. Bár mondják, hogy a csókok melegítenek, de azért egy hűvös őszi éjjelen, egy apró kis báliruhában igencsak tud fázni az ember. Így visszamentünk a terembe a többiekhez, nem zavartattuk magunkat ott sem, ugyanúgy el voltunk egymásban merülve, csak arra eszméltem már, amikor Tom odaköszönt nekünk, hogy mostmár indul.

- Mennyi az idő? - néztem riadtan

- Fél három. - nézte meg az óráját Ray

- A Francba. - kaptam elő a telefonomat és már pötyögtem is Harry-nek

"Elszaladt az idő, de már hazamennék. Ha nem írsz vissza 10 percen belül, akkor úgy veszem, hogy alszol és hívok taxit. x"

Nem egyszerű ittasan sms-t írni, de megküzdöttem a feladattal.

- Minden oké? - kérdezte Ray, mert valószínűleg nem tudta mire vélni a szituációt

- Nem igazán, nem tudom, hogy reggel hogy fogok felkelni.

- Vasárnap lesz, mi fontos dolgod van? - nyomott egy puszit a számra és nevetett

- Megyünk Harry-vel Holmes Chapel-be.

- Harry-vel? - kérdezett vissza és mondatát megint puszival kísérte

- Igen. - válaszoltam és én is nyomtam neki egy puszit, de csak most kaphatott észbe

- Akkor te együtt vagy azzal a gyerekkel? - húzódott el

- Ray, hányszor mondtam már el nektek, hogy nincs köztünk semmi!

- Akkor jó. - hajolt vissza és megcsókolt.

Mire ezt a kis társalgásunkat lefolytattuk, már kaptam is a választ, hogy fél óra múlva kb itt lesz értem. Még lejtettünk egyet a táncparketten, majd kimentünk a parkolóba, hogy ott legyek mire Harry ideér. Annyira elvoltunk foglalva egymással, hogy nem vettük észre hogy megállt tőlünk nem messze, úgy kellett ránk dudálnia. Gyorsan elbúcsúztam és bepattantam a kocsiba.

- Úgy látom jól telt az estéd! - vigyorgott Harry

- Jah, úgy is mondhatjuk. - mondtam halál komolyan, de aztán elnevettem magamat - Bár, hogy holnap reggel mi lesz a véleményem, azt most nem tudnám józanon megítélni.

- Igen, azt látom. - kuncogott

Otthon még összeszedtem magamat és letusoltam, mert tudtam, hogy reggel fájdalmasabb lenne, majd álomba is merültem.

Viszont nagyon hamar ébredtem arra, hogy Harry szólítgat. Vagy legalábbis nekem nagyon rövidnek tűnt az alvásom.

- Mennyi az idő? - nyöszörögtem

- 6 óra.

- Te jó Isten! - csattantam fel

- Mi az, csak nem megbántad a tegnap estét? - kuncogott. A szemeim kipattantak és riadtan néztem rá.

- Mit csináltunk? Ugye nem próbálkoztam be megint nálad?

- Dehogy. - nevetett

- Valami sráccal a bálban, eléggé úgy festett, mintha összemelegedtetek volna.- gyorsan végigpörgettem az emlékeimet, amik most hiánytalanul meg voltak, csak nagyon korán van még és azért nem igazán ugrottak be elsőre.

- Nem szép dolog, hogy ijesztgetsz.

- Dehogy ijesztgetlek, de ki az ágyból. Haladni kell.

Hétkor már a kocsiban ültünk és kifelé tartottunk Londonból. Rettentően álmos voltam, még a kávé ellenére is, de úgy döntöttem, hogy nem alszok, mert Harry-t sem hagytam az éjjel és nem szép dolog, ha én itt most mellette szundikálok. Egy jó darabig beszélgettünk, majd elbambultam.

- Valami baj van? - törte meg a csendet

- Hát... valójában azt leszámítva, hogy rohadtul bánom a tegnap estét? Azt leszámítva nincs.

- Miért bánod?

- Mivel nem elég, hogy nem akarok tőle semmit és e mellé a csoporttársam, de még egy baráti társaságba is tartozunk. Így kifejezetten ciki a helyzet.

- Ügyes lány vagy, majd kivágod magad!

- Jajj, ha az olyan könnyen menne...

Ezt a témát itt rövidre zártuk és Harry rettentően ügyesen terelte el a figyelmemet. Miután leküzdöttem az állmosságomat, már végig röhögtük az utat. Luton-ban megálltunk reggelizni, majd egyenes folytattuk az utunkat Harry-ékhez. Hátul álltunk meg a ház mögött, de tartok tőle, hogy nem sokáig fog titokban maradni, hogy Harry itthon van.

Beléptünk a házba, Harry Anne-nek, én pedig Gemma-nak ugrottam először a nyakába. Majd cseréltünk. Nekem nem kellett több, a könnyeim potyogni kezdtek és amikor ezt meglátta Anne és Gem, akkor már ők sem bírták tovább. Harry megforgatta a szemeit, bár közben mosolygott, majd egy "Nők!" felkiáltás mellett egyszerre ölelt meg mindannyiónkat.

Rob még nem volt itthon, de ebédre ő is hazaért. Addig rengeteget beszélgettünk, volt miről mesélni. Nagyon jól éreztem magamat, olyan érzés volt, mintha az elmúlt két év meg sem történt volna, a fájdalmak, amit azalatt az idő alatt átéltem most semmisnek, sőt szinte hihetetlennek tűnt.

Bármennyire is vagyok nagy barátságban az egész családdal ha nekem kellett volna előhozakodni a témával, akkor igencsak sokat teketóriáztam volna rajta. Viszont Harry egy percet nem aggódott, amikor beültünk a nappaliba sütizni, akkor úgy jött elő a témával, mintha épp az időjárást ecsetelte volna. Jól fogadták a helyzetet, senkinek semmi ellenvetése nem volt és abszolút támogattak minket, mivel megértették a helyzetet. Anyáékon kívül ők tudtak az 'elrablásomról' hiszen azért nem nagyon vették volna be, hogy beteg vagyok, mivel Harry olyankor is átjárkált hozzám, meg kommunikáltunk a falon keresztül is, vagy a nyitott ablakoknál.

Délután elindultunk Harry apukájához is, hogy beavassuk, mert tulajdonképpen tudtuk, hogy neki sem lesz ellenvetése. 4 éves koromban haverkodtam velük össze és 9 évesek voltunk, amikor elváltak, úgyhogy ismert ő is engem jól, meg volt olyan, hogy nyáron én is mentem hozzá a Styles tesókkal nyaralni.

Hazafelé a kocsiban azzal a ténnyel barátkoztam, hogy mostmár nincs mese és tényleg Lacey Styles lesz a nevem.

Pechünkre hazafelé megálltunk egy boltnál, hogy vegyünk a vacsorához savanyúságot. Alap esetben ez csak egy 5 perces móka lett volna. De mindenki fényképet és aláírást akart, így majdnem egy órába telt.

- Wow, téged valami félistenként kezelnek a mi kis városunkban. - nyögtem, amikor visszaültünk a kocsiba. Itthon nem csak a kiscsajok bomlanak, ha meglátnak, hanem mindenki. De én komolyan nem értem, hogy hogy lehet ezt bírni.

- Amikor kezd belőle elegem lenni, mindig csak végig gondolom, hogy nélkülük nem tartanék ott ahol és nem csinálhatnám azt amit a legjobban szeretek.