Bukta

*Lacey*

- Niall! – ráztam meg a vállát

- Mi az? – nyűglődött

- Láttad már a twittert?

- Hogy láttam volna, mikor most keltettél fel?

- Akkor kapd össze magad, mert ezt neked is látnod kell. – feljebbmászott és a vállamra hajtotta a fejét, hogy ő is lássa a laptopom monitorját rendesen.

Bettyx: „Nem hiszem el, hogy tehette ezt velünk :(”

Miranda sty: „Esküszöm, öngyilkos leszek, 3/5…”

Lazygirl: „Legalább valaki boldoggá teszi az én szőke hercegemet, amíg engem megtalál.”

- Ez most az amire gondolok? – kérdezte csodálkozva

- Attól függ, hogy mire gondolsz…

- Arra, hogy ez rólunk szól.

- Igen, ez így van. – sóhajtottam

- De, hogy a francba?

- Várj, olvasom a cikket. Melyiket szeretnéd? Mirrors, People, Sugarscape?

- Tökmindegy, úgyis mind ugyan azt a hülyeséget írja… - rákattintottam az egyikre majd olvasni kezdtem hangosan.



„A One Direction örök szingli szívtiprója becsajozott…

Erős a gyanú, hogy a népszerű popbanda egyik szépfiúja, Niall Horan (19) már nem a szinglik táborát népesíti.
A minap kapták lencsevégre, amint elmélyült pillanatokat tölt egy titokzatos lánnyal az új karácsonyi daluk klipforgatása közben. Pechükre, a klip vágásánál figyelmetlenek voltak és bizony benne maradt egy jelenet. Nézzétek meg, ez egyértelmű, hogy Niall. Szóval hölgyeim vegyétek elő a százas zsebkendőket és sírjatok bátran, bálványotok szíve foglalt.
De most ejtsünk néhány szót a titokzatos hölgyről. Eddig még a gyanúja sem merült fel, hogy bárkinek is sikerült elnyerni a 19 éves tini sztár szívét és most hirtelen mégis ezzel kerültünk szembe, s hogy ki lehet ő? Nézzétek meg ezt a két képet a videóból, a ruházata stimmel. És ha megnézitek ezt is, úgy tűnik a hölgy már Harry Styles oldalán is feltűnt. Lehet háború lesz bandán belül? Itt az ideje, hogy elkezdjünk nyomozni a lány kiléte után.
S végezetül jöjjön néhány tweet, hogy hogyan fogadták a rajongók a hírt. Sajnos a Directionerek most sem hazudtolták meg magukat. Kezdjük a pozitív oldallal:

„Szerintem aranyosak együtt, legyenek boldogok.”

„Miért kell itt hisztizni mindenkinek? Amíg Niall-nek jó, addig nekem is.”

„Szerencsés lány, remélem tényleg megérdemli a mi hercegünket.”

S most a negatívak:

„Úgysem fog sokáig tartani, könyörgöm hisz Niall-nek nincs erre ideje.”

„Hát nem tudom, hogy mit gondoljak erről a csajról, ha már Hazza-val is kavart. I <3 Niall”

„Egyszer úgyis a kezeim közé kerül az a ribanc és akkor addig élt!!!!!!!” – Egy kicsit megrándult a mondat olvasása során az arcom.

Ejnye kedves Directionerek, tanulhatnátok a hibáitokból, halálos fenyegetéseket küldeni nem szép dolog.!” – fejeztem be a cikk olvasását. Niall rám emelte a tekintetét, és jobb kezével végig simította az arcom.

- Nincs miért aggódnod drágám! Csak irigyek, de majd én megvédelek, ha kell! – s végül egy finom puszit nyomott a számsarkára.

- Igazából tudtam, hogy ha egyszer előállunk vele, akkor ez lesz, csak arra nem számítottam, hogy ez ennyire hamar bekövetkezik és hogy így, hogy szimplán lebukunk.

- Ettől még nem vagyunk kötelesek beszélni róla.

- De megérdemlik, hogy igazat mondj nekik, tényleg ők azok, akik idejuttattak titeket. Azért ne felejtsd, hogy tulajdonképpen én is a másik oldalról származom és tudom, hogy bár vannak kivételek, akik fenyegetőznek meg ilyenek, de a nagytöbbsége a rajongóitoknak jó ember. És ők azok, akik megérdemlik a tiszteletet.

- Beléphetek az enyémbe? – biccentett a gép felé

- Persze. – tettem át az ölébe. Az említésein csak végig futott, nem vette rá a fáradságot, hogy elolvassa, majd pötyögött és csak megjelenni láttam, hogy mit írt ki.



NiallOfficial: „Srácok! Nyugi van…”


- Bocs, hogy ezt mondom, de ezzel szerintem csak olajat öntöttél a tűzre.

- Mert?

- Mert beléptél, ráadásul írtál is az esetről, de meg sem erősítetted, meg meg sem cáfoltad. Ez tök olyan, mintha az idegeiket akarnád húzni.

- Mindegy, most szépen kilépünk, hagy legyen még egy kicsit nyugtunk. Amúgy sincs aggódni valónk, mert úgyis csupa olyan ember tudja, hogy ki vagy, akinek nem érdeke, hogy tweeteljen rólad.

- Aha. Remélem. – már épp lefele akarta csukni a laptopot, amikor a keze után kaptam – Várj!

- Mi az?

- Van egy rajongó, akivel a koncert után találkoztunk. Nem volt túl szimpatikus, de Dani-vel és Perrie-vel voltam és neki elmondtuk, hogy ki vagyok, mármint, hogy Harry unokatesója. Úgy emlékszek Perrie bekövette. Mondd, hogy a menedzsmentetek is békében otthon ünnepli a karácsonyt, és nem tartottak follow spree-t a LM account-ról mostanság…

- Te honnan tudod, hogy ugyan az csinálja az övékét, meg a miénket is? Már mondtuk?

- Őőő, valójában nem dereng, hogy ilyesmiről beszéltünk volna bármikor. De onnan tudom, hogy volt, hogy az övékéről tweetelt, de 1DHQ-ként írta alá. – nevettem

- WOW!

- Ja.

- És miért érdekel, hogy kiket követtek be mostanában?

- Mert, ha nem sok mindenkit, akkor talán van némi esélyem megtalálni a csajt. Jobb volna, ha nem tőle derülne ki az igazság, hanem inkább tőlünk.

- És ezt mégis hogy akarod elérni?

- Csak figyelj! – közben visszaléptem a saját twitterembe, majd megkerestem az LM fiókját. Elkezdtem böngészni a követetteik között, de még a lány nevére sem emlékeztem rendesen. Talán Gréta? – Aha! Itt van, Gretchen, szerintem ő lesz az. –rákattintottam, s már szemet is szúrt a borítóképe, a kép, amit én csináltam róla, Perrie-vel és Danielle-el. – Tényleg ő az. – lejjebb görgettem és mindjárt meg is láttam, amit nem akartam…

„Srácok higgyetek nekem, Lacey Styles a neve, Harry unokatesója. ©”

„©Ő maga mondta és ő csinálta rólam a képet Dan-el és Pezz-el.”
- Mondhatom mégegyszer, hogy nem minden esetben szeretem a rajongóitokat?

- Neked megbocsájtom. És most mit szándékozol tenni. – pötyögni kezdtem


„Ha feltűnési viszketegséged van, akkor gyógyíttasd, mindenki tudja, hogy Harry-nek nincs Lacey nevű unokatestvére."



- Ez most mire volt jó? Mikor mindenkinek azt a mesét akarjátok, akarjuk beadni, hogy az unokatesója vagy… - az arcára kiült a zavartság

- Csak ti tudjátok, hogy ez a felhasználó az enyém, ha valaki utólag a szememre hányná, hogy rossz volt az információm, akkor majd megmondom, hogy tévedni emberi dolog.

- És hinni fognak neked?

- Valószínűleg, mivel elég sok pontos információt osztottam meg már rólatok és régebben sem irkáltam ki olyat, ami nem igaz.

- Te rólunk irkálsz még most is? Ezt látnom kell! - nevetett

- Nyugi van, mostanság nem igazán foglalkoztam vele. Volt jobb dolgom! – kuncogtam, majd megpusziltam.

- Helyes! Megnézzük a repülőket, hogy mikor tudunk hozzánk is ellátogatni?

- Nézzük. – már nagy rutinnal nyitotta meg az oldalt és használta a keresőt, nekem el sem jutott a tudatomig, hogy mit nyomkodott ott össze hirtelen.

- Ha 27-én reggel elmegyünk, akkor 29-én este vissza tudunk jönni.

- Jah, hogy te olyan hamar menni akarsz? Én azt hittem, hogy majd csak januárban. – kérdésem, mintha hirtelen érte volna

- A srácok említettek valamit, hogy akarnak csinálni, bár nem pontosan tudom, hogy mi az, de egyszerűbb, ha nem szervezzük keresztbe a dolgokat.

- Értem, és ma vagy holnap akarsz visszamenni Londonba?

- Ahogy te szeretnéd.

- Akkor jó a holnap?

- Persze.

- És most mihez kezdjünk? Anyáék még biztos alszanak, szóval nem akarok lent csörömpölni, hogy elkezdjem takarítani a romokat.

- Nekem volna egy két tippem a hasznos időtöltésre…

- Igen? Na ne mondd! – nevettem – És mi lenne az?

- Mondjuk, hogy megpuszillak… itt – kezdte a fülemnél – és itt – folytatta az arcélemen – és még itt is. – csókolt meg.

- Ez nekem is tetszik! – mondtam mikor elváltunk egymástól, majd hirtelen felé kerekedtem és a csípőjére ültem. Az előző estének köszönhetően a ruhákkal nem sok problémánk volt, mivel nem húztunk vissza semmit. A sötételő függöny mögül, csak a halvány világosság derengett. Határozottan szexi volt a pillanat és izzott a levegő. A félhomályban a szemem sarkából megláttam, hogy mintha az éjjeli szekrényen ott lenne a nyakkendő. Kezeimet összekulcsoltam az övéivel és felhúztam a feje felé, majd csókolni kezdtem. A bal kezemmel elengedtem és a nyakkendőért nyúltam. Mire észbe kapott, már a csuklójára tekertem és azon voltam, hogy az ágy támlájához hurkoljam. Persze nem vagyok szadista, így csak egy csúszó csomót kötöttem rá, hogy ha akarja, saját magát is ki tudja szabadítani.

- Lacey, te mi az istent csinálsz? – kérdezte csodálkozva

- Éééééén? Rosszalkodok egy kicsit! – kacagtam

- De a rosszaknak büntetés jár!

- Szeretek rossz kislány lenni. – rántottam meg a vállamat.

- Na jó, én meg szeretem, ha rossz kislány vagy. – mondta kihívóan

- Tudod mi jutott eszembe? – kérdeztem

- Nők! – csattant fel – Hogy a francba vagytok rá képesek, hogy ilyen helyzetben bármi is eszetekbe jusson?

- Nem tudom, de az, hogy még nem is csináltam rólad képet. – azzal hirtelen a telefonom után nyúltam és már vissza is tértem, hogy megörökítsem az alávetett Niall-t.

- Ugye most csak viccelsz velem?

- Nem. De ne aggódj, hidd el, hogy tőlem ez nem fog a neten landolni.

- Most…

- Később sem, mert tudom azt, hogy ezzel a képpel mennyit tudnék neked ártani és biztos vagyok benne, hogy nem tudnék rád annyira haragudni, hogy kiposztoljam mondjuk twitterre. – meggyőzőre sikerült a rövidke monológom, mert innentől fogva már vigyorgott nekem, meg vágta a hülye fejeket. – Na jó, elég volt a hülyeségből. – Lehajítottam magunk mellé a telefont. Végigsimítottam a karján, tenyeremmel megállapodtam csupasz mellkasán és csókolni kezdtem. Simogattam és csókoltam ahol értem, majd fenekemnél megéreztem merevedő férfiasságát, s ezt örömmel konstatáltam.
Hátrébb csúsztam, majd a simításokkal és puszikkal megindultam lefelé. Míg nem elértem lentre.

- Folytassam? – kérdeztem kihívóan

- Játszol velem, mindig játszol velem. – mondta a vágytól kicsit rekedtes hangon

- Addig fiatal az ember, amíg játszani tud! De nem hallottam, folytassam?

- Igen.

- Kérj meg.

- Lacey, az Isten szerelmére könyörgöm, ne csak kínozz, folytasd. – Jobb tenyeremmel végig simítottam, majd rákulcsoltam és finoman húzogatni kezdtem, végül pedig ajkaimmal és nyelvemmel is bekapcsolódtam. Érintésem hatására egy férfias morgás hagyta el a száját. Légzése zihálássá vált, s már én is alig bírtam magammal. Feljebb másztam, hevesen megcsókoltam, majd olyan lassan amennyire csak tudtam, rácsúsztam. minden centiméterét ki akartam élvezni, azt pedig kapkodva nem lehet. Lassan kezdtem mozogni rajta, de ezt nem sokáig hagyta. Kezeit kibújtatta a hurokból, megfogta a csípőmet és átgördített maga alá. lábaimat a derekára kulcsoltam és hagytam, hogy átvegye az irányítást. A bal könyökén támaszkodott a jobbal pedig mindjárt megtalálta a mellemet. Egy csók után, ajakai levándoroltak a másik mellemre, s csak ekkor kezdett mozogni bennem. Úgy éreztem minden egyes lökése a menny felé repít. Arcáért nyúltam és felhúztam magamhoz. Csókoltam simogattam, ott ahol értem. S mikor már közel volt a vég az ujjaimat a lapockájába vájtam, s úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem múlna rajta.
Testem megfeszült, azt hittem felrobban mindenem. Bizsergett a gerincem, a hasam, s tán még az utolsó porcikám is. Magamat már nem tudtam kontrolálni. Hallottam a saját hangom, a nyögéseket, amik helyt-helyt már sikolyokba csaptak át, de tenni nem tudtam ellene, és nem is nagyon akartam.

- Gyerünk bébi! – nyögte, s nekem nem kellett több. A gyönyör ezer apró darabkája úrrá lett a testemen.



Remélem, hogy elnézitek nekem, hogy nem túl sűrűn jönnek a részek, de sajna csak ennyire jut időm. Ha a fáradozásaimat pedig még néhány kommenttel is jutalmaznátok, akkor nagyon boldog lennék. És szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, hiszen közel járunk a 22 ezer megjelenítéshez, ami nekem nagyon sokat jelent. Pusszantás nektek!