I want you

*Lacey*

Elöl jött Pat bácsi, utána Ellie néni, és mivel szokás szerint vitatkoztak valamin az ikrek, így ők maradtak leghátra. A rokonok mindjárt körbe kapták őket, de az elkerülhetetlen dolgok mindig bekövetkeznek. Így eljött ez a pillanat is. Mease rápillantott Niall-ra és elakadt a szava.

- Helló Mease, jól vagy? – kérdeztem, de választ nem kaptam. Csak állt ott, a szeme ki volt kerekedve, a pupillái kitágulva és még a szája is el volt nyílva egy kicsit. Ekkor azonban Maya is odapillantott, a két lány csak külsőleg egyforma, amúgy totál ellentéte egyik a másiknak.
- Niall. – kiáltotta hisztérikusan Maya – Niall Horaaan, te jó ég! Úristeeeeeeen, hát ezt nem hiszem el. Mit keres itt?... – sápítozott, viszont Mease még mindig csak ott állt.
- Na jó, elég volt. Csajok, ti oda leültök. Gyerünk!!!! Niall, te pedig hoznál két pohár vizet légy szíves? – Mire a két lány kábulatában elvánszorgott a kanapéig, Niall is visszaért a vízzel. – Na akkor most vagy abba hagyjátok, megisszátok és esetleg elkezdünk normálisan beszélgetni, vagy a fejeteken landol a víz.
- Ha Niall borítja rá, nekem akkor az is jó. – mondta elalélva Maya
- De én fogom! – válaszoltam mérgesen. Niall odanyújtotta nekik, a poharakat. Mease keze úgy remegett, hogy alig bírta elvenni. Maya pedig megint folytatta.
- Egek, Niall Horan adott nekem egy pohár vizet.
- Na jó, ez reménytelen. Ha esetleg észhez tértetek, akkor csatlakozzatok hozzánk az asztalnál. – intettem Niall-nak a fejemmel, hogy jöjjön ő is, és mi is odaültünk a vacsoraasztalhoz.

- Az ikrek? – tulajdonképpen a nagy zajban inkább csak leolvastam apu sógornőjének szájáról a kérdést, mintsem hallottam volna
- Még próbálják összeszedni magukat. – válaszoltam
- Mert?
- Mert Niall sokkolta őket. – nevettem
- Hogy mi történt? – értetlenkedett
- Ugyan már Rosie, te nem nézel tévét? – kérdezte anya
- Nem sokat.
- De ne mondd, hogy nem hallottál még a One Direction-ről. 

- Hmm… az mi?
- Egy nagyon divatos popbanda.
- Jah, az a 6 kiskölök.
- Elég lesz az 5-nek is. – krákogtam
- És?
- Niall, 1 az 5 közül. Az ikrek pedig majd megvesznek ezért a bandáért, és nem igazán sikerült nekik könnyen fogadni a dolgot, hogy Niall-el egy légtérben tartózkodnak. – adtam magyarázatot

Miután megemésztették az ikrek a tényt, hogy Niall bizony itt van a házunkban és lefektettük a szabályokat, hogy nincs twitter, vagy nem fogom elintézni, hogy találkozhassanak a többiekkel, így már nyugodtan indultunk az estének.
Vacsora után átvonultunk a nappaliba, az idősebbje komoly társalgásba kezdett. Az apraja apuka vagy anyuka ölében álomra szenderült, mi pedig úgy döntöttünk, hogy itt az ideje egy társasjáték partinak.

- Niall, segítenél lehozni az ülőpárnákat, kérlek? – csaltam magammal és természetesen nem mondott nemet. Ahogy beléptünk a szobámba határozottan a falnak nyomtam és hevesen megcsókoltam. Jobb kezemet a mellkasán támasztottam, a balt pedig felcsúsztattam a nyakára. Erősen magához szorította csípőmet és én sem voltam messze tőle, hogy elveszítsem a fejemet.
- Lacey, ne tedd ezt velem! – mondta, amikor egy pillanatra sikerült elszakadnia tőlem.
- Oké! – vigyorogtam és úgy fordítottam neki hátat, mintha mi sem történt volna, odamentem az egyik szekrényhez és előkotortam egy társasjátékot. Közben egészen véletlenül mélyen lehajoltam és reméltem, hogy Niall élvezi a műsort. – Upsz! – guggoltam le és hevesen húzgáltam lefele a ruhám alját, mintha minden csak véletlenül történt volna. Majd végigsétáltam a szobán, felvettem két párnát és ártatlanul kérdeztem, az eddig engem bámuló szöszit – Jössz?
- Ne hidd, hogy ezt büntetlenül megúszod! – mondta, de közben atombombával sem lehetett volna letörölni a mosolyt az arcáról.
- Lehet, hogy várom a büntetést! – kacsintottam, majd szélsebesen eltűntem az ajtóban

Mire leért már a csajok pakolták szét a játékot, és mivel Joe, az egyik unokaöcsém, és Ana néni is úgy döntött, hogy csatlakozik hozzánk, így odaadtam nekik a párnákat. Niall hozta a többit, így mi is helyet foglaltunk. Gondosan ügyeltem rá, hogy szembe kerüljek vele, és kellőképpen rálásson a lábaimra, és amikor a dobókockáért nyúltam is gyakran lejjebb hajoltam a kelleténél. Feltett szándékom volt az őrületbe kergetni.
Elég hosszú a játék, mivel folyton olyan mezőre lép az ember, hogy hátrafelé kell lépni, így egy parti bőven elég volt belőle. Joe kidőlt, Baby Josie felébredt, így Ana elvonult megetetni, mi pedig közelebb húzódtunk, fogtunk egy-egy pohár bort és bekapcsolódtunk a beszélgetésbe. Hamarosan azt vettük észre, hogy az ikrek egymás vállára borulva alszanak.

- Most mondd, hogy nem aranyosak a rajongóink… - súgta Niall halkan
- Persze, amikor alszanak. – kuncogtam

Annyira nem érdekelt, hogy miről folyik a társalgás, így hogy lefoglaljam magam, gondoltam szórakozok egy kicsit, és hát ki más is lett volna a szórakozásom tárgya… Mivel a falnál ültünk a földön, és én Niall mellkasának döntöttem a hátam, így csak óvatosan, hogy másoknak ne tűnjön fel, a hátam mögé csúsztattam a kezem és simogattam, ahol értem.

- Ne rosszalkodj! - súgta még halkabban, mint az előbb, de engem nem hatott meg és nem hagytam abba. Hamarosan kezei az enyémre kulcsolódtak előre húzta őket és szorosan fogta, hogy ne tudjak tovább csintalankodni. – Mit mondtam én neked? – kérdezte, majd megpuszilta a nyakamat. Szerencsére kiestünk a többiek látóköréből, így nem igazán volt feltűnő, hogy mi majd egymásnak esünk a karácsonyfa alatt.

Úgy éreztem, hogy csak vánszorognak a percek, de szerencsére, végül elkezdtek hazaszivárogni az emberek. Ana néni ismét nem hazudtolta meg magát.

- Védekezzetek! – súgta miközben puszit adott
- Kössz a jó tanácsot, te vén trotty! – kuncogtam
- Na-na, láttam, amit láttam.
- Jól láttad. – kacsintottam
- Egyébként meg nem vagyok vén trotty, te kis szemtelen. Mi az a nyolc év, amivel idősebb vagyok nálad… Felháborító! – játszotta a sértődöttet – Na de komolyra fordítva a szót, azért remélem még meglátogattok, minket mielőtt visszaszippant titeket London.

Miután az ikrek búcsúzás címszó alatt, kinyáladzották magukat Niall-en, már csak apa bátyjáék maradtak, így mi is visszavonultunk.

- Mész fürdeni először?
- Gyere velem! - Kapta el a derekamat.
- Nem!
- Miért nem? – simította végig orrával az arcélemet
- Mert szégyellős vagyok. – mondtam, de inkább kihívóan
- Majd becsukom a szemem.
- Jobb ötletem van! Vidd a törölközőket, mindjárt jövök!

Ahogy kilépett a szobából, átmentem a másikba, mert tudtam, hogy az íróasztalon van az ajándék doboz, amibe a szürke nyakkendőt rejtettem. Jó előre elterveztem ezt az estét és tudtam, hogy érteni fogja a célzást, ha meglátja az ajándékot, bár nem így terveztem, hogy itt leszünk, de ez nem akadály semmiben.
Még mielőtt utánamentem volna, a laptopon gyorsan elindítottam a zenét, hogy ne akkor kelljen bajlódni vele, ha visszajöttünk.
Szerencsémre pont háttal állt nekem, ahogy beléptem a fürdőbe, így egy gyors mozdulattal már a szeme elé is terítettem, majd csomót kötöttem rá.

- Máris szeretem ezt a nyakkendőt! – mondta
- Igen? Pedig így nem látsz!
- De ez sokkal izgalmasabb. – Gyorsan meggyújtottam a mosdó szélén álló két gyertyát, lekapcsoltam a villanyt és elzártam a csapot, mert a kádban már jó nagy volt a víz és a hab.
- Akarsz segíteni? – kérdeztem
- Miben?
- Megszabadulni a fölösleges dolgoktól. – Kezeit a derekamra helyeztem, majd hagytam, hogy ő folytassa. Lesiklatta azokat a csípőmön keresztül és megkereste a ruhám alját. Majd szépen felfele kezdte húzni, át a fejemen. Leejtette a ruhát magunk mellé, majd visszatette a csípőmre a kezét, nyomott egy puszit a vállamra, majd a harisnyámat kezdte lefele görgetni. Puha érintése máris az őrületbe kergetett, pedig az este végétől még messze jártunk. A harisnya is a ruha mellé került. S újabb puszi jött a vállamra, ezúttal azonban óvatosan megindult az apró puszikkal lefelé a vállamon. Lassan kikapcsolta a melltartómat és megszabadított attól is. Orrát végigsimította csupasz bőrömön, le a hasamon, a bugyim szélét elérve megtorpant, nyomott oda egy puszit, majd azt is lehúzta.
Izgató volt látni, hogy mit művel velem és, hogy ő is mennyire élvezi.

- Elfogyott? – kérdezte és nem tudtam eldönteni, hogy csalódott vagy inkább izgatott. Beleléptem a vízbe, majd hangosan belecsobbantam. – Hé, te nem segítesz nekem?

- Nagyfiú vagy, meg tudod oldani. – közben pedig lekapta a szeme elől a nyakkendőt – Jó, de akkor csukd be a szemed! – játszotta a sértődöttet

- Oké. – nevettem, hátrahajtottam a fejem a kád szélére, majd teljesen ellazulva becsuktam a szemem, s egyszer csak azt éreztem, hogy megmozdul a víz, s már Ő is a kádban van. – Mostmár kinyithatom?

- Ki. – kinyitottam a szemem, s azzal a lendülettel átfordultam, hogy ugyanúgy üljek az ölében, ahogy nemrég még lent a nappaliban. Fejemet hátrahajtottam a bal vállára. Azzal a kezével ő a hasamat fogta, hogy a vizes közegben ne csússzak le onnan, a jobbal pedig a vállamat cirógatta és locsolgatta vízzel. – Elfáradtál? – kérdezte halkan

- Nem, miből gondolod?
- Csukva van a szemed és úgy festesz, mint aki mindjárt elalszik.
- Csukva van a szemem, mert élvezem a helyzetet és, ha akarnék se tudnék elaludni. – A meleg víz és a puha érintések a gyertya halvány fényénél, mindent megadtak, amit abban a percben kívántam. De az emberi kapzsiság igencsak nagy, így hamar többet akartam.
- Szeretnék egy puszit – toltam kicsit közelebb az arcom, majd amikor megkaptam félrehajtottam a fejem, hogy jöhet a nyakamra a következő, majd addig motoszkáltam, amíg a puszikkal szépen végig haladtunk a vállamig és vissza.
- Ez már nem egy volt – nevetett, mikor újra a nyakamhoz ért, majd hirtelen beleharapott a fülembe. Persze nem nagyon, de nem számítottam rá.
- Ááááááááá, támadunk? – hadakoztam és gyors megfordulva a tenyerem közé fogtam az arcát. Mi lesz, ha én is szembeszállok veled?
- Úgyse tudsz.
- Na jó. – tettettem, mintha feladnám és megcsókoltam. Csókunk közben finoman simulva az ölébe helyezkedtem, majd mikor elváltunk úgy húzódtam el tőle, hogy megemelkedjek. Nem mutogattam magam, csak sejttettem dolgokat és ez elég is volt, hogy elterelje a figyelmét és gyorsan beleharaptam a vállába. – Látod, megy ez nekem.
- A csatát megnyerheted, de a háború még folyik. – kacsintott
- Nagyobb közhelyet nem találtál? – nevettem
- Sok lúd disznót győz.
- Oké, de akkor most kiből van sok és ki a disznó?
- Csak azt akartam, hogy tudok nagyobb közhelyeket is. De elég volt belőlük. – ezzel megragadta a derekamat és megcsókolt.
- Határozottan szeretek veled fürödni.
- Hidd el nem foglak ebben megakadályozni a jövőben sem. – Szememet ismét becsuktam és a vállára borultam. Simogatta a hátam és csak a lélegzetvételére és szívverésére koncentráltam. A teljes relaxációmat csak a víz kihűlése akadályozta meg. A törölközőmért nyúltam, majd gyors kipattantam. Mire Niall feleszmélt én már az ajtó felé tartottam.
- Itt hagysz?
- Fázok. – válaszoltam, majd becsuktam magam után az ajtót. Nem tudtam, hogy mennyi időm van míg beér a szobámba, így villámgyorsan törölköztem, felhúztam az egyik csipkés hálóingemet, majd álcaként pedig belebújtam a rózsaszín pizsama felsőmbe. Begombolni már nem érkeztem, mert meghallottam, hogy ő is jön, így gyorsan berepültem az ágyamba és magamra rángattam a takarót. Pókerarccal tettettem az ártatlan kislányt, de a lelkemben egy aljas dög lapult. Látszott az arcán a csalódottság, de ugyanakkor megértő is volt, az én tettetett fáradtságommal szemben. Gyanútlanul mászott be mellém a takaró alá, majd kiült a fejére a meglepődöttség, amikor hozzám bújt és megérezte, hogy valami nem stimmel.
- Van valami baj? – fordultam a hátamra, hogy ránézzek és ezzel széttárult a pizsama felsőm és csak a fekete hálóing takart, amit takart.
- Igen! Meddig akarod még húzni az agyam? – de elnevette a kérdést
- Eddig! – kaptam el a vállát, magamhoz rántottam és hevesen csókoltam. És véget vetettem a szenvedésének…

Sorry Girls, de a cenzúrázott rész, most kimarad és a fantáziátokra bízom :) Nagyon örülök neki, hogy annak ellenére, hogy nincsenek sűrűn részek, mégis sokan olvassátok. És még kommentek is érkeztek. Remélem most is kapok majd, tudom, hogy nem szerettek, de csak egy kis időt vesz igénybe, én pedig nagyon örülök neki. És írjátok meg azt is, ha valami nem tetszik.
Puszi