Szilveszter

*Lacey* 

- Elkészültél? – kérdezte Niall, bár kedvesen, de azért éreztem egy kis élt a hangjában 

- Valójában már régen, csak azért matattam itt a hajam körül, mert kíváncsi voltam, hogy meddig bírod szó nélkül. – nevettem, persze ez nem volt igaz. A tükör elől két lépéssel az ágy végénél termettem, felkaptam a táskám, majd egy puszit nyomtam neki és elindultunk. 

A szilveszteri buli, amire készültünk egy másik szállodában volt meg tartva. A ruha, amit felvettem méregzöld színű és barna, csipkemintás, ritka horgolású volt a felső anyaga, valamint egy barna anyag övvel volt a mell alatti részen átkötve és valamivel térd fölötti hosszúságú volt. Táncolni készültem, úgyhogy bár magas sarkú cipőt húztam, de azért a legkényelmesebbet, amim volt. 

Mire elindultunk a többiek már a folyosón vártak, bár még Harry visszaszaladt, mert valamit elfelejtett és még Liam-ék is küszködtek. 

A portással hívattunk taxit, majd a bediktált címre vittek minket. Miután kiszálltunk és újra összerendeződött a két társaság, magabiztosan és lelkesen indultunk be, ahol az újabb portás útbaigazított minket és máris egy kerthelyiségben találtuk magunkat. Nem csak én szörnyedtem el. Az asztalok körül már gyűltek a vendégek és nem azt mondom, hogy egy nyugdíjas klubban találtuk magunkat, de az átlagéletkorhoz képest is pofátlanul fiatalok voltunk. Mondjuk úgy, hogy a legfiatalabb embert, akit kiszúrtam nagyjából harmincötnek tippeltem, majd nagyon gyorsan rájöttem, hogy az egy pincér volt. 

- Te jó ég! Ez kinek az ötlete volt? – szörnyülködött Perrie és szerintem ezzel hangot adott a Danielle és az én gondolataimnak is. Kérdőn fordultunk a fiúk felé, akik zavarukban először össze-vissza egymásra kezdtek mutogatni, de végül csak megállapították, hogy Harry a bűnös. 

- Az idősebb nők mi? – húzogattam szemtelenül a szemöldököm. A többieknek pedig a rázkódó válluk jelezte, hogy éppen nagyon igyekeznek visszafojtani a röhögést. 

- Hát, itt bulit ígértek és nem bingó partit. – vonta meg a vállát 

- Harry, szerintem Mrs. Burton most sírna, ha tudná, hogy valamit ennyire félreértettél. Tudod, a ’fiatalos hangulatú est’, nem azt jelenti, hogy fiatalok buliznak ott, hanem azt, hogy egy csomó nagyi meg papi elmegy valahova szilveszter éjjel nosztalgiázni. Szövegértés, ülje le, egyes. – osztottam, ő pedig zavarodottan vakargatta a fejét 

- Akkor most mi legyen? – Mire ezt kimondta, az egyik pincér észrevett minket és letámadott, hogy az asztalunkhoz vezessen. Körül ültük az asztalt, majd még mindenki kétségbeesetten fogta a fejét. 

- Nincs para Babyboo, nézd csak, az a páros ott csak a szüleink korosztályából való, nem a nagyszüleinkéből. – böktem egy táncikáló pár felé és kitört belőlem a nevetés. Majd szépen sorba mindenkiből. 

- Én azt mondom, hogy a vacsorát várjuk meg, utána meg keressünk egy másik helyet. 

- Igen, Niall, nem is te lettél volna, ha véletlenül azt mondod, hogy máris húzzunk innen, hisz kit érdekel a kaja. – szólt be neki Louis 

- Ühm… és mégis hova? – gondolkozott logikusan Dan 

- Jaja. – helyeselt Zayn is és a többiek is hevesen bólogattak. Niall-al csak összenéztünk és valószínűleg ugyanaz jutott az eszünkbe. 

- Tegnap, amikor kint voltunk a városban láttunk egy csomó helyet. – válaszolt, én pedig hevesen bólogatva hozzátettem: 

- Az egyiket úgyis kiszúrtam magamnak, hogy majd megmondom, hogy oda menjünk el. – néhány ’oké’ jött válaszul, bár más választásuk úgysem nagyon lett volna. – Csak tudnám mi lenne veletek, ha nem lenne két ilyen bamba köztetek, mint mi és nem indulunk a rossz irányba. – forgattam teátrálisan a szemeimet, majd Harry felé hajoltam, szemeimet egészen kimeresztve és az arcába nézve elég hülye fejet vághattam 

- Mindig is tudtam, hogy nekem van a világon a legjobb unokahúgom – szorongatta meg a nyakam. 

- Hülye! – húzódtam el tőle. 

- Egyébként meg nézzétek a jó oldalát, itt nem nagyon fognak felismerni meg zaklatni minket. – bökött a táncparkett felé.

- Nana, én láttam, hogy az a néni, már egy ideje gyanúsan méreget téged – mutattam valószínűleg a legidősebb hölgy felé a társaságban. 

- Lehet, olyan buli kerekedik itt mindjárt, hogy még őt is megtáncoltatom – rántott lazán vállat, mi pedig már nem álltunk messze tőle, hogy a nagy röhögés közepette leessünk a székről. 

- Nézzetek hülyének, de én szeretem ezt a bulit. – jelentette ki tök természetesen Perrie, mire egyszerre hét igen furcsa tekintet szegeződött rá. – Itt legalább nem kell félnem, hogy valaki elcsábítja Zayn-t. – kuncogott és már kezdtem azt érezni, hogy lehet tényleg jobb ez így, mint egy sima buli. Na nem azért, mert itt nem lesznek féltékenységi jelenetek így, hanem mert így legalább viccet csináltunk belőle. 

- Ja-ja. Itt én sem tartok tőle, hogy Perrie-t lecsapják a kezemről, de Louis én a helyedben hét lakat alatt őrizném Harry-t. Nézd, azokat a csinos hetveneseket, mind egy ilyen kis cuki pofára vártak, mint Harry. A bájos mosolya, meg a göndör fürtjei... tuti leveszi őket a lábukról – a levegőm már akadozott úgy nevettem. 

- Majd pórázt kötök rá – rántott lazán vállat. 

- Szado-mazo! – kiáltott fel Liam, mire a környéken ülők mind felkapták a tekintetüket és szinte láttam lelki szemeimmel, hogy összesúgnak, hogy milyen faragatlan kölykök vagyunk. 

- Ne aggódj tesó, én veled vagyok, te őrizd arról, én őrzöm erről és talán nem rabolják el a rambó nagyik – pacsiztam össze Louis-val Harry háta mögött. 

Hangulatunkat csak fokozta, hogy hamarosan pezsgőspoharakkal közeledett felénk a pincér. Mi elkezdtünk inni és egyre hangosabban nevettünk. Ami annyira nem is volt nagycsoda, tekintve, hogy körülbelül 24 órája volt már annak, hogy utoljára ettünk, ugyanis a szállodai reggelit és ebédet átaludtuk. Szóval az alkoholnak még csak különösebb akadályokat sem kellett legyőznie, hogy a véráramunkba jusson, s így elég hamar megjött a hatása. 

Vacsora után azon kaptuk magunkat, hogy valahogy egyikünknek sem akaródzik elindulni a másik helyre. A kedvünk jó volt, a zene tipikus kubai zene volt, szóval nekünk az is jó volt, mert nem értettünk hozzá, hogy menő vagy nem, az emberek kezdtek táncikálni ismét és mi tényleg jól éreztük magunkat. 

Danielle volt az első, aki késztetést érzett a táncra, ami ismerve ’civil’ életét, amikor nem 1D barátnőként nyomul, nem volt nagy csoda. Liam pedig látszólag és valószínűleg ténylegesen is, örömmel tartott vele. Egy darabig még elröhögcséltünk a helyünkön, de benne volt a bugi a lábamban. Szerintem Perrie sem volt ezzel másképp, kiszúrtam, hogy elég sűrűn pillantgat a táncolók felé. De azt hiszem ő tekintettel akart lenni Zayn táncfóbiájára. 

Megadtam az esélyt Niall-nak, hogy észrevegye, hogy én is táncolnék, még mielőtt szavakkal hívtam volna fel rá a figyelmét. Bal kezemmel az asztal szélén könyököltem és unottan néztem a táncparkett felé. Jobb kezemet pedig magam mellé tettem és a körmeimmel feltűnően kopácsoltam az asztalon. Néha egy-egy sokat mondó pillantást küldtem Niall felé, és így végül hajlandó volt tudomást venni a vágyaimról. Nem kérdezett semmit, csak elkapta a jobb kezem és magával húzott. 

Egy darabig riszáltunk, majd kiszúrtam, hogy Harry és Louis elhúztak a bárba, viszont Perrie és Zayn még mindig az asztalnál ücsörögtek. 

- Hé, menjünk. Kérd fel Perrie-t – biccentettem feléjük. 

- Miért? 

- Mert ő is lány, ő is táncolni akar. De valószínűleg nem akarja Zayn-t piszkálni. De majd amíg ti táncoltok, én megteszem – vigyorogtam elégedetten a tervemmel. 

- Ahogy érzed! – Betámadtuk az asztalt, Niall elcsalta Perrie-t, én pedig leültem Zayn mellé. 

- Szóval igazak a legendák? – kérdeztem tőle 

- Milyen legendák? 

- Rólad meg a táncról… 

- Hát igen, lehet van benne valami. 

- Ugye tudod, hogy itt nem vesznek kamerák? És valójában a kutyát sem érdekli, hogy mit csinálsz. Nézd meg Niall-t. Vagy csak lötyög, vagy ökörködik. Vagy nézd meg Liam-et. Ő csak lötyög, de Danielle körbetáncolja, szóval jól néz ki – nevettem. – És amúgyis, szerintem Perrie tökéletesen tisztában van azzal, hogy nem egy versenytáncossal alkot egy párt. 

- Mit akarsz ezzel mondani? – húzta fel kérdőn a fél szemöldökét 

- Semmit! – mosolyodtam el és megrántottam közben a vállam 

- Kössz! – vigyorogva megveregette a vállam, majd elindult, hogy visszaszerezze a barátomtól a barátnőjét. 

Niall-el csatlakoztunk a bárnál Harry-hez és Louis-hoz, de én nem maradtam. Ördögi mosollyal közöltem velük, hogy ők sem fogják megúszni és elrángattam Lou-t táncolni. Mikor láttam rajta, hogy már nagyon szenved, megkegyelmeztem és visszaindultunk, hogy Harry-t is befogjam. Ő viszont felpattant a székről, tisztán hallottam, hogy azt mondja Niall-nek, hogy ’Ezt figyeld!’, majd mint aki észre sem vett, elsétált mellettem. Furcsán néztem utána, majd megláttam, hogy a zenekarhoz tartott. Olyan mosollyal jött vissza, hogy úgy éreztem lehet menekülni kellene, de csak tök nyugodtan megállt mellettünk. 

- Ugye tudod, hogy te sem fogod megúszni a táncot! – szegeztem neki a mondatot 

- Csak nehogy a végén a visszájára forduljon és inkább, te ne úszd meg. 

- Mi van? – értetlenkedtem 

- Semmi – vigyorgott még mindig. 

- Akkor mehetünk? 

- Várj még egy kicsit. 

- Mire? 

- Erre – mondta és elhallgatott a zene. Nem sokáig volt csend, rögtön felcsendült a következő dal, Harry pedig elkapta a kezem és húzni kezdett a táncparkett fele. Eddigre már megismertem a dalt és veszett nyivákolásba kezdtem. 

- Nem! Harry, állj meg, nem teheted ezt velem! – visítottam, de a zenétől senki más nem hallhatta csak ő, akit viszont nem hatott meg. 

- Na, gyerünk már, tudom, hogy te is akarod! – vigyorgott szemtelenül 

Igaza volt, ha az eszemmel ellenkeztem is, de a testem, meg az a néhány pohár pezsgő, amit megittam már átvette a hatalmat. A vállammal ritmusra kezdtem körözni és már csak megszokásból jöttek a mozdulatok. Emeltem a kezem, hogy Harry végig simítson rajta, rutinosan fordultam ki, majd pördültem vissza. 

Valójában már lehet, hogy 15 évesen is rá kellett volna jönnöm, hogy a legjobb barátomnak ferde hajlamai vannak. Mert melyik normális srác lett volna hajlandó megnézni velem, megszámlálhatatlan alkalommal a Dirty Dancing 2-t, majd megtanulni a táncjelenetet? De akkor még nem gondolkoztam ezen. Megnéztük, ahányszor csak kedvem volt, mert rendszerint kihisztiztem, hogy úgy legyenek a dolgok, ahogy én szeretném, majd a kezdeti bohóckodásból az lett, hogy tényleg megtanultuk. Bár azért kicsit csaltunk. Ha valamihez, hát ahhoz, hogy csak barátok vagyunk, már akkor is ragaszkodtunk, így a mellsimogatós részt, mi elsumákoltuk és csak az oldalamon simított végig, valamint a csókjelentet is átalakítottuk, mert csak az arcomra adott puszit. 

Annyira magával ragadott a tánc, hogy teljesen megfeledkeztem róla, hogy hol vagyunk. Újra ott éreztem magam a Holmes Chapel-i házunk emeleti szobájában, amikor még azt hittem, hogy a világ jó és az ember boldogságbuboréka kipukkaszthatatlan. 

Elrévült állapotomból az rángatott vissza, hogy Harry az utolsó hajlítás után visszaemelt, magához szorított és a fülembe suttogott. 

- Megmondtam, hogy egyszer elviszlek Havannába, emlékszel? – kérdése kissé hirtelen ért, semmi ilyesmi nem derengett 

- Tényleg mondtál ilyet? 

- Nem tudom, de ez most jól hangzott. – rántotta meg ártatlanul a vállát 

- Te majom! – nevettem el magam és a könyökömmel oldalba vágtam. Csak ekkor néztem körbe. Az emberek körülöttünk álltak és tapsoltak. – Te jó ég! – sóhajtottam és a szemeimmel a többieket kezdtem keresni. Az asztalunknál ültek, tőlünk néhány lépésnyire. Egy nagyon kétségbeesett szempár, négy ’úristen, ezek nem velünk vannak’ és egy olyan, aki szemlátomást jól szórakozott. A felosztás csak két esetben volt kérdéses. A kétségbeesett volt Louis, azt hiszem a mutatványunk után Harry magyarázkodni kényszerült. A jól szórakozó pedig volt Niall, az ő esetében pedig azt hiszem, előre magyarázkodott Harry. És ezért áldom az eget, hogy nem nekem kellett utólag. 

Fáradtan huppantam le Niall ölébe. 

- Nem az én hibám! – mentegetőztem 

- Nekem tetszett – rántott vállat, majd közelebb hajolt, hogy puszit adjon és végül a fülembe suttogott. – A kelleténél jobban is tetszett. Este nem akarod mondjuk a szobánkban folytatni? – A jóleső elektromosság végigfutott a gerincemen, de összeszedtem magam és visszasúgtam. 

- Az attól függ… Mit adsz cserébe? Miért lesz az nekem jó? – választ nem kaptam, mert Zayn hangjára felkaptuk a fejünket. 

- Az osztatlan siker után most halljuk a szakmai zsűri értékelését! Daniell, kérjük véleményezz… - már ezen is kacagtunk, de az értékelés sem volt utolsó. 

- Tíz per tíz. Kifinomult mozgáskultúra, gyönyörűen kivitelezett elemek, lelkes táncosok. Mégis azt kell mondjam a szituáció és az ötlet eredetisége mindent vitt, a zsűrizéssel eltöltött hosszú éveim során még soha nem találkoztam ennyire egyedi ötlettel, hogy valaki egy nyugdíjasklubban lépjen fel a Dirty Dancing-el, ez egyszerűen lehengerlő. – ezek után pedig megtapsolt minket. Úgy röhögtem majd meg fulladtam és dobhártyám is örök károsodást szenvedett Niall nevetésétől. 

Úgy láttam eddigre már Louis is megbékélt és a többi ember is visszatért a saját szórakozásához. Ha eddig nem lett volna ütős az este, akkor jött még hab a tortára, egy idős házaspár személyében, akik megkörnyékezték az asztalunkat és papa engem, a mama meg Harry-t akarta táncolni vinni. Olyan aranyosak és kedvesek voltak, hogy esélyünk nem volt nemet mondani, ahogy pedig megindultunk velük, a társaságunkból felszakadt a velőt rázó nevetés. Nem sokáig nevetgéltek, mert hamarosan azt vettük észre, hogy ők is vegyülnek, méghozzá a kedves idős pár barátaival. Amikor ezt kiszúrtam intettem Harry-nek és most mi voltunk a sorosok, hogy rajtuk nevessünk. Liam, és Perrie még csak csak normálisan festettek az idősebb korosztállyal is. De ahogy láttam Louis egyfolytában dumált a néninek, akivel táncolt, az pedig nagyon nevetett. Danielle hiába profi táncos, a bácsi úgy rángatta szegényt, hogy csak esetlenül hagyta magát irányítani. Zayn még annyit sem tudott kezdeni a nénivel, mint Perrie-vel. De ami nekem a legjobban tetszett, az az volt, ahogy Niall riszálta a seggét és forgott körbe, a néni meg tapsolt neki. 

Az éjfél így ért minket, a táncparketten elvegyülve egy másik társasággal. A pincérek felszolgálták az újabb pohár pezsgőket, visszaszámoltunk, majd felköszöntött mindenki mindenkit. Kivéve, aki kimaradt, mert annyian voltunk egy kupacban, hogy a franc tudta számolni. Azért az éjféli csókomat nem engedtem át a néninek, annyira nagylelkű nem vagyok. Majd közöltem Niall-al, hogy már tudom, hogy mivel viszonozhatja, ha én az egyszemélyes előadást megtartom neki, ő pedig örömmel és nagyon nevetve nyugtázta, hogy tetszett a fenékrázása. 

Hiába éreztük jól magunkat a generációs szakadék felütötte a fejét. Fél három körül mi még nagyban pörögtünk, de a buli már kezdett haldokolni. Egyre többen indultak haza és fogytak az emberek. Búcsút vettünk újdonsült barátainktól, viccből megpróbáltuk elkérni a twitter neveiket, de azt hitték, hogy egy fűnyíró márkáról beszélünk, majd úgy döntöttünk felkeressük a kiszemelt helyet. 

Majd 20 percet vártunk a taxira, mire sikerült egyet kapni, szilveszter éjszaka ez kicsit döcögős. A sofőrnek körbeírtam, hogy melyik bárra gondoltam, szerencsére megértett és az első csapatot el is vitte. Majd visszajött értünk, hiszen egyszerűbb volt ez így, mint megint várni, hogy jöjjön még egy. A bár előtt újra rendeztük sorainkat, majd belépve, örömmel tapasztaltuk, hogy ott még megy a buli. Elfoglaltunk egy asztalt, ami bár kicsi volt nekünk, de hát fiúk ölébe a lányok és minden meg van oldva. 

Harry-vel a bárhoz mentünk, hogy vigyünk inni a társaságunknak. Az én mindennél okosabb barátom hadarva sorolta, hogy mit szeretnénk, a pultos lánynak pedig kigúvadtak a szemei és csak a fejét rázta. 

- És ennyi lesz. – mondta ki Harry az utolsó mondatát, de a lány még mindig csak nézett – Szerinted nem értette? – fordult felém 

- Szerintem nem! – nevettem, mire újra akarta kezdeni, talán egy kicsit lassabban, de leállítottam – Harry, a szállodafoglaláson kívül utána jártál te valaminek mielőtt idejöttünk? 

- Nem igazán…- húzta el a száját 

- Kár, mert akkor tudnád, hogy a hivatalos nyelv itt spanyol, valószínűleg ez a lány itt nem beszél angolul. 

- És te beszélsz spanyolul? 

- Hülye gyerek, neme együtt tanultunk franciát? 

- Jah, de! Niall, gyere csak, itt te kellesz! – Niall odajött és már épp kevéske spanyol tudását igyekezett összeszedni, amikor egy másik pultos odajött és mosolyogva elnézést kért, amiért a kollegája még kezdő és nem beszél angolul. 

Az italainkkal ücsörögtünk egy darabig, de nekem egyre sürgősebbé vált a mosdó meglátogatása és Niall csontos térdén is zsibbadt már a fenekem. 

Az este legrosszabb döntését akkor hoztam meg, amikor a mosdóból visszafelé megálltam a pultnál egy üveg vízért. 

- Lacey? – hallottam a furcsán ismerős, de mégsem a társaságunkból való hangot. Odafordultam a hang irányába és hirtelen forogni kezdett velem a helyiség. Az az este még most is a durva rémképeim közé tartozik. 

- Chuck? Szia – erőltettem magamra egy halvány mosolyt. – Hogy kerülsz te ide? – csodálkoztam 

- Hát eljöttem világot látni és itt ragadtam, tudod, hogy zenéltem és beálltam a bandába – intett a másik terem felé, ahol az emberek táncoltak. – És te? 

- A barátaimmal jöttem szilveszterezni. Gyere, bemutatlak nekik. – tettettem a lelkesedést, bár újra csak közel akartam lenni a többiekhez, mert rosszul éreztem magam Chuck-al. 

Gyors bemutattam, bár a részletek elfedésével, mert a saját füle hallatára mégsem mutathattam be úgy, hogy ’Srácok, ő itt Chuck, az egyik, aki azon az ominózus estén droggal akart kínálni.’ 

Vesztemre táncolni hívott, viszont nem engem kérdezett, hanem egyenesen a többiektől kérdezte, hogy elrabolhat-e. Próbáltam először segítségkérő pillantásokat vetni Niall felé, de vagy csak sötét volt, vagy az italozás miatt, vagy szimplán nem ismert még annyira, hogy észrevegye, így ő rábólintott. Próbálkoztam Harry-nél is, de ő sem vette észre, hogy nincs minden rendben. Így kelletlenül indultam meg a másik terembe, de úgy voltam vele, hogy ott sokan vannak, olyan rosszat úgysem tehet. 

Tisztes karnyújtásnyi távolságra álltam meg tőle és csak finoman lötyögni kezdtem, semmi kihívóság. Nem kertelt, mindjárt a közepébe vágott. 

- Ne már, hogy csak ennyit tudsz. Te ennél sokkal vadabb vagy. 

- Azt már kinőttem! – vágtam rá, talán túlzottan hirtelen 

- A személyiségedet nem lehet kinőni! 

- Az nem a személyiségem volt. 

- Gyerünk, ne kéresd magad, tudod te még most is riszálni a feszes kis popsid! – ezzel a lendülettel már közelebb is lépett, a fenekembe markolt és magához húzott 

- Engedj el! - hadakoztam és próbáltam ellökni magamtól. 

- Dehogy engedlek! Tudod, azon az éjszakán nem szabadott volna meglépned, nekem terveim voltak veled! Az enyém vagy, tartozol nekem! Egy rossz ribanc vagy és engem utasítanál vissza? Örülnöd kellene, hogy megkaphatsz! – Ütöttem a mellkasát, kiabáltam először Niall és Harry nevét, a többiekét, majd már mindent, ami eszembe jutott, de a hangos zene mellett esélyem sem volt, hogy valaki meghallja. A táncoló tömegben pedig senkinek nem tűnt fel a vergődésem. 

- Mocskos kis kurva vagy te. Fogadjunk, hogy dugtál már mind az öt kis ficsúrral. De minimum leszoptad őket. Vagy még jobb, szoktatok nyolcan együtt orgiákat rendezni? 

- Te beteg vagy! – nyögtem ki undorodva, majd tovább sikítottam. A fogása nem lazult, gusztustalan nedves ajkai pedig lecsaptak a kulccsontomon egy pontra. Ordítottam, sikítottam, sírtam és remegtem és úgy nézett ki, hogy bár a tömeg közepén állok, de egyedül maradtam.

Remélem nektek is tetszik, én élveztem ennek a résznek az írását. Írjatok nekem, mert már régen hallottam rólatok :) Puszi