Tilosban

*Lacey*

- Lacey!... Lacey! Ébresztő. Kellj fel! – Niall hangja lágyan bemászott a tudatalattimba, míg végül tényleg felébredtem. Közben a vállamat dörzsölgette, mivel elsőre úgy tűnhetett a szavai önmagukban nem fognak hatni. A szívem zakatolt, a tarkómon a hajam csurom víz volt és a levegőt is elég szaporán kapkodtam.

- Hány óra van? – nyöszörögtem

- Még csak dél, de annyira nyugtalan voltál, hogy gondoltam, inkább felébresztelek. 

- Te miattam ébredtél fel?

- Egész éjjel nem aludtam túl sokat.

- Ne ködösíts! Miattam?

- Elég nyugtalanul aludtál ma éjjel. Végig így kapaszkodtál belém. Valószínűleg rosszakadt álmodhattál, mert nem sokkal miután elszenderedtem arra keltem, hogy nyöszörögsz, akkor meg tudtalak nyugtatni. Utána visszaaludtam én is. És nem olyan rég megint felébredtem, amikor újra kezdted, de mostmár jobbnak láttam inkább felébreszteni téged.

- Sajnálom!

- Nem kell sajnálni. Nem történt semmi. Mostmár legalább tudom, hogy milyen szép itt a napfelkelte. – Elnevette magát és így már én sem tudtam ellenállni. Mondata végén pedig egy puszit nyomott a homlokomra. – Emlékszel rá, hogy mit álmodtál? – Egy pillanatig elgondolkoztam, de semmi nem jutott eszembe.

- Nem. – ráztam meg a fejem – Hogy nyugtattál meg?

- Lényegtelen. Nem tudom, hogy valójában én nyugtattalak-e meg, vagy csak véget ért az álmod.

- Mondd el, kérlek!

- Csak szép halkan beszéltem hozzád, meg adtam néhány puszit. Utána kinyúltál, mint egy kisbéka és már nyugodtan szuszogtál tovább. Pont a fülembe. – nevette el magát megint.

- Köszönöm!

- Ugyan! De most inkább mondd meg, hogy van-e kedved kajálni, mert én már lassan éhen veszek…

- Egy gyors tusolás belefér?

- De csak, mert szépen kérted!

Az ebédlőben egy óra tájékában, amikor mi is megérkeztünk, valószínűleg csúcsforgalom szokott lenni. De tekintve, hogy szilveszter másnapját írtuk, nem sok ember lézengett még. A konyha is meghosszabbított nyitva tartással üzemelt. Kettő helyett, aznap fél négykor zárták az ebédet. A mi asztalunknál is csak Danielle és Liam ült. Mosolygósan fogadtak minket, de engem kicsit frusztráltak még az előző este eseményei. Amint kiszúrtam őket lépéseim bizonytalanabbá és lomhábbá váltak. Niall is kiszúrhatta ezt, mert átkarolta a derekamat és egy bátorító mosollyal noszogatott. 

- Mondanom kellene nekik valamit igaz? – motyogtam a kérdést az orrom alatt, míg az asztal felé haladtunk. 

- Csak ha szeretnél. Akkor végig hallgatnak, de amúgy nem muszáj.

Számomra eszméletlenül kínosan telt az ebéd és alig vártam, hogy végezzünk. Bár tudtam, hogy nyilván nem menekülhetek előlük, de más helyzetben talán nem ennyire kínos a dolog. De így hogy ott ültünk négyen evés közben, amikor nyilván beszélget az ember, és mi mindenféle idiótaságról beszéltünk már és csak egy kérdéskört nem firtattunk, az előző estét, na az ciki volt. 

Ebéd után levonultunk a partra, így négyen. Nézelődtünk, úszkáltunk, napoztunk. Később a többiek is csatlakoztak hozzánk és a srácok elkezdtek marhulni. Míg mi a puha homokba leterített törölközőkön elnyúlva figyeltük őket. Ez így szép is lett volna, éppen csak egy dolog aggasztott. Niall kínosan ügyelt rá egész nap, hogy ne kerüljünk egymástól két lépésnél távolabbra. Persze ez alapból nem lett volna túl nagy probléma, sőt! De tudtam, hogy aggódik és kicsit fölöslegesen. Szerettem volna, ha ő is jól érzi magát a többiekkel, hiszen azért ott már végképp nem voltam veszélyben, meg nyilván nem lehet mellettem az életem végéig minden percben. 

Megpedzegettem, hogy szomjas vagyok és, ahogy számítottam is rá, felajánlotta, hogy megy és hoz valamit a bárból. Megkérdezte a lányokat is, hogy mit kérnek és elindult. Kihasználva az adódó alkalmat, írtam Harrynek egy sms-t, aki bár tőlem néhány méterre viháncolt, mégsem kiabálhattam neki, oda, hogy mit akarok. A telefonok ott hevertek mellettünk, így az övét is a kezembe vettem, mintha csak játszanék vele, hogy ha megérkezik az sms-em, akkor egyből le tudjam némítani, hogy ne legyen annyira átlátszó és a lányok ne jöjjenek rá, hogy valamire készülök.

Bár túl nagy dologra nem is készültem, egyszerűen csak megkértem, hogy hívjon el sétálni, amivel a célom az volt, hogy kikerüljek Niall látószögéből, de mivel Harry-vel leszek, így biztonságban tudhat és végre ő is kikapcsolhat egy kicsit.

A tervem bevált. Niall hamarosan visszatért egy rakat innivalóval, a srácok kijöttek a vízből, hogy ők is igyanak. Ekkor lazán odavetettem Harry-nek, hogy kapott egy sms-t. Megnyitotta, közben ivott. Odasúgott valamit Louis-nak és utána egyszeriben csak teljesen természetesen benyögte:

- Lacey sétálsz velem egyet? – felnéztem rá, kicsit még hunyorogtam is a szemembe sütő naptól, mintha semmiről sem tudnék, és újdonságként ért volna a kérdés, majd bólintottam.

- Ahan. – nyomtam Niall arcára egy puszit, majd feltápászkodtam és magamra vettem a rövidnadrágom és a top-ot.

A másik irányba indultunk, nem a bazárosok fele, mint az első este. Itt végig csak a tenger és homok volt, majd a végén egy egészen sziklás helyhez jutottunk.

- Halljam, miért kellett eljönni? – vetette át a vállamon a kezét és kérdezte Harry, amikor már hallótávolságon kívül kerültünk.

- Hogy Niall kikapcsoljon egy kicsit.

Bólintott, hogy tudomásul vette, majd egy kicsit elgondolkozott.

- Jól megvagytok? – kérdezte teljes komolysággal és én zavartan nevettem fel

- Nem úgy festünk?

- De! – bólintott ismét – De… - kezdett bele valami újba, de elharapta.

- Igen? – megrázta a fejét. – Mondjad, komolyan.

- Úgy értem jól bánik veled? – elmosolyodtam és szerencsére zavarában a földet bámulta, úgyhogy nem vette észre.

- Ha azt mondom, hogy jobban, mint bárki más előtte, akkor megnyugszol?

- Nem igazán – emelte rám a tekintetét. – Vagyis, honnan tudjam? Ha az előzőek nagyon szörnyűek voltak, akkor még belefér, hogy ő sem jól, csak jobban bánik veled.

- Nyugodj meg, jól bánik velem.

- És nem erőltet olyan dolgokat, amiket te nem akarsz? 

- Viccelsz velem? – vigyorogtam rá, majd nevetve válaszoltam. – Nem, eddig még nem tudott olyan dologgal előállni, amit én ne akartam volna. – Ő nem tartotta ennyire viccesnek a helyzetet. – Te most a 15 éves énemmel beszélgetsz, vagy a 19-el? Hahó, felnőttem. Tudod épp elég kínos beszélgetésem volt anyával arról, hogy mit lehet hagyni egy fiúnak és mit nem.

- Ugye tudod, hogy bármi rosszat tesz, én szétverem a fejét?!

- Ugye tudod, hogy akkor én is a tiedet? Amúgy, hátha ez megnyugtat: éjszaka rémálmaim voltak…

- Bocs, de ez nem nyugtatott meg. – végre ő is vigyorgott.

- Lökött! Hagynád, hogy végig mondjam? Szóval nem ébresztett fel, hanem megnyugtatott, álmomban. Más lehet fel sem ébredt volna rá, hogy rosszat álmodok. Bár lehet, hogy ő el sem aludt, mert tulajdonképpen félig rajta feküdtem.

- Helyes. 

- Vagy egy kicsit vidámabb sztori. Egész karácsonykor az agyát húztam és játszottam vele és azt mondtam, hogy nincs az az Isten, hogy én a szüleim házában szeretkezzek vele. És tűrte, és be is akarta tartani, a végén már ott tartottunk, hogy majdnem meg kellett erőszakolnom és az újonnan kapott nyakkendőjével ténylegesen kikötöznöm, mert átestem a ló túloldalára és amikor zöld utat adtam is azt hitte, hogy csak játszom és utána megint meghátrálok. 

- Ténylegesen kikötözni? Szóval akkor, nem ténylegesen viszont kikötözted? Te jó ég, lehet nem akarok én tudni a ti perverz szokásaitokról.

- Bolond! Játszottam. 

- Te! És Ő?

- Harry, fogadjunk, hogy hagytál már olyan dolgot meztelen lánynak, amit amúgy soha nem gondoltál volna. Amúgy meg ne legyél már prűd, ebben semmi gáz nincs. Inkább mesélj te is.

- Miről, a perverz szexuális szokásaimról?

- Tekintve a jelenlegi helyzetedet, szerintem már az alapjáratú szexuális szokásaid is épp elég perverzek egy átlagember szemszögéből nézve. 

- Tévedsz. – motyogta

- Mi? – nem válaszolt. – Nem volt köztetek még semmi? – hosszú csend állt be és már-már azt hittem volna, hogy nem hallotta, de tudtam, hogy nem ez a helyzet, csak szimplán érzékeny területre tapintottam.

- Nem. – Megint egy kis csönd. – Tudod, ismerkedünk. Fura ez a helyzet nekünk is. 

- Bocs, hogy beszólok, mindjárt lesznek szebb szavaim is, de most azt kell, hogy mondjam, hogy azt csinálod, mint egy 15 éves szűz kislány. 

- Nem csinálom azt! – csattant felháborodva.

- De, azt csinálod. Higgy nekem, én tudom. Elvégre te soha nem voltál 15 éves szűz kislány, szóval kettőnk közül csak én tudhatom. 

- De volt én nekem egy nagyon jó barátom, aki volt 15 éves szűzkislány, én meg ott voltam mellette és hallgattam a nyavalygását, úgyhogy tudom, hogy milyen az. – elnevettem magam.

- Nyertél. De amúgy komolyan. Mi a gond? Én vagyok az, Lace. Nekem ezt is elmondhatod, pont úgy, mint bármi mást. – kicsit jobban megszorongattam, ahogy összefonódva sétáltunk, biztatásképpen.

- Nem tudom. Csak olyan fura – megint elhallgatott egy kis időre. – Tudod, jó vele. De nem tudok úgy ellazulni. Mármint imádok minden pillanatot vele. Szeretem már csak szimplán azt is, ahogy rám néz. Az érintéseiről, meg a csókjairól már nem is beszélve. De nem tudom, hogy meddig mehetek. Mi van, ha ő nem azt akarja, amit én? – beszélt lassan.

- Harry, ha nem azt akarná, amit te, akkor nem lennétek együtt. – mondtam lágy hangon.

- Nem abban kételkedem, hogy szeret-e. De ha már témánál voltunk, akkor a szexualitás. Honnan tudjam, hogy mit szeretne? A lányokkal olyan könnyű volt. – hangja eléggé bánatosan csengett, de tudtam, hogy nem a lányok miatt bánatos, hanem, mert nem tudja, hogy mivel tehetné Louis-t boldoggá. 

- Harry, talán egyértelműbb a lányokkal, de egy szikrát nem könnyebb. Csak gondold végig van, aki azt szereti, ha csipkedik a mellbimbóját, valaki azt nem bírja elviselni. – Igazából poénosan akartam felvázolni a mondanivalómat. - Valaki szereti kutyapózban, én nem. – ekkor hirtelen belém ütött a villámcsapás, hogy olyat kötöttem az orrára, amit nem akartam, de szerencsére túlzottan lefoglalták a saját gondjai. - Szóval csak azt akarom, hogy nem egyformák az emberek, nincs olyan dolog, ami mindenkinek megfelel. És mi a megoldás? A kommunikáció! Abban biztos lehetsz, hogy tényleg szeret, hiszen nem vállalt volna fel, akkor a családja előtt. Akkor innentől fogva azon már nem fog kiakadni, ha arra tereled a témát, hogy beszéljétek meg, hogy mi felel meg nektek az ágyban. Sőt, van egy olyan sanda gyanúm, hogy valószínűleg ő is ugyanezekkel a gondokkal küszködik. – Elgondolkodott, majd egy mosoly futott át az arcán.

- Azért képzeld már el a helyzetet, amikor odaállok elé és megkérdezem, hogy ’Figyi, te mit szeretsz, ha téged seggbe dugnak, vagy ha te dughatsz seggbe másokat?’ – Akaratlanul is kitört belőlem a nevetés. Leültem az egyik sziklára és kitöröltem a nevetéstől odagyűlt könnyeket a szememből. Alattunk homok terült el, előttünk a tenger, ami szépen fodrozódott a balról érkező már eléggé alacsonyan járó napfényben. Harry is leült mellém, majd egy nevetős sóhaj után megszólaltam.

- Te olyan hülye vagy!

- Nem, csak próbálom a saját kínomat humorral elütni.

Aznap este szétszéledtünk. Úgy festett, hogy Harry-vel ellentétben Niall utána nézett, hogy valójában hova is mentünk ’nyaralni’, mert se szó se beszéd elcipelt az Ambos Mundos Hotelba vacsorázni. Na az igazság azért nem egészen ez… nem kellett cipelni. De tényleg ott jártunk. Mint megtudhattam tőle, ez a város egyetlen tetőteraszi étterme és azt mondta, hogy mindenki azt beszéli, hogy innen a legszebb a kilátás a városra. Na ezt én sem cáfolnám meg. Még világosban érkeztünk. A lemenő nap fénye gyönyörűen világította meg a várost és a tengert. Valamint később, amikor már besötétedett is még mindig lélegzetelállító volt a látvány. Úgy döntöttem, hogy a meglepetését talán én is viszonozhatnám, így mikor kiszálltunk a taxiból a szállodánk előtt, megragadtam a kezét és egyenesen a szálloda hátsó kertjébe húztam. Persze ebben még semmi izgalmas nem lett volna, de utána a gyéren megvilágított, majd később teljesen sötét tengerparton haladtam határozottan előre, Niall pedig szigorúan a nyomomban jött. Mondjuk nem is nagyon volt más választása. 

- Lace, elárulod, hogy mi az Istent művelünk?

- Megyünk! – válaszoltam rettentően határozottan és az igazságot 100%-ban fedve.

- Igen, képzeld, ezt én is levettem. – kuncogott – De mégis hová?

- Délután, amikor sétáltunk Harry-vel, találtunk egy szép helyet. Meg akarom mutatni.

- És nem gondolod, hogy talán jobb lenne világosban? Az orromig sem látok!

- Higgy nekem! – Az arcomon ördögi mosoly ült, de ezt a sötétben ő nem láthatta, pláne, hogy már a kavicsos-sziklás résznél jártunk, így a földet lestük mindketten, hogy nehogy felbukjunk. – Ilyenkor sokkal élvezetesebb.

Igen a mondatomnak elég erősen volt egy hátsó jelentése is. Vagy legalábbis, akkor még azt hittem, hogy lesz. Egészen addig a pillanatig, amíg a sötétben bandukolva, egyre közeledve a kiszemelt helyhez, furcsa zajok nem csapták meg a fülem. Elsőre fel sem tűnt, csak amikor már ott álltunk a szikla tetején, ahol Harry-vel ücsörögtünk. Rájöttem, hogy én nyögéseket hallok lentről a sziklaszirt alól, azt a helyet szemeltem ki én is magunknak. Majd azt is beazonosítottam, hogy ismerem a hangok gazdáit. 

Niall szája elé tettem a kezem, hogy nehogy hangosan szólaljon meg, majd a fülébe súgtam. – Te is hallod?

- Mit? – dünnyögte a tenyerembe. Magyarázatot azonban már nem kellett adnom, mert lent beszélni kezdtek.

- Én hallok valamit. – kezdte az egyik.

- Mit? – értetlenkedett a másik.

- Valaki van itt!

- Ugyan már, csak képzelődsz. Lazíts!

Megragadtam Niall csuklóját és szaladni kezdtünk. Nehezen álltam meg, hogy ne törjön ki belőlem a nevetés, de türtőztettem magam, amíg már jó messzire nem kerültünk. Az első lámpa alatt álltunk meg, ami az üdülőövezet és a homokos part kezdetét jelezte. 

- Itt szerinted is az történt, amire én gondolok? – kérdezte Niall is kacagva.

- Teljesen biztosan. – Erre tényleg mérget mertem volna venni, azok ketten ott szeretkeztek. – De tudod, ha mi érkezünk hamarabb, akkor ránk rontanak ránk – fontam a nyaka köré a kezem. – Merthogy egészen hasonló terveim voltak veled ott lent. – Zárszóként a szájára nyomtam egy nagy cuppanós puszit. Kezeit a derekamra fonta, majd a nyakamba és a vállamra nyomott egy-egy apró puszit.

- Kiegyezek én a szobánkkal is. Rossz kislány!

- Tudom, hogy szereted a rossz kislányokat. 

Következő napra program gyanánt az volt betervezve, hogy kihajózunk és a nyílt tengeren töltjük a napot. A reggelihez mindannyian vidáman érkeztünk, egyesek túl vidáman is, de ebbe mi ketten is beletartoztunk. Egyszerűen nem ment ki a fejemből, hogy előző este minek voltunk tanúi. 

Izgatottak voltunk ettől az egész hajókázás dologtól. Mint egy csapat gyerek. A felnőttség egyetlen szikrája egyedül Zayn-ben mutatkozott meg, de tudtuk, hogy őt korlátozza a lazításban a tény, hogy nem tud úszni. Persze ez nem azt jelentette, hogy félne, vagy hogy nem szívesen jön, csak nem volt annyira besózva, mint mi. 

Reggeli után egy fél órát adtunk magunknak a készülődésre. Utána még meg kellett találnunk a kikötőt, ahová gyalog akartunk menni, úgyhogy haladni kellett. A portán ismét útba igazítást kértünk, majd egy igencsak hangos és jókedvű rajként vonultunk végig az utcán. Úgy igazítottam a lépteimet, hogy Harry mellé kerüljek, majd pedig úgy intéztem, hogy néhány lépéssel hátrébb maradtunk. Úgy vettem észre, hogy Niall egész jól viseli a történteket, éppen Louis-val és Zayn-el nagyon röhögtek valamin, amit talán Liam mondott, de ebben már nem voltam biztos. Kihasználva, hogy éppen senki nem figyel ránk, halkan mondtam Harry-nek: - Úgy látom sikerült rendezni a dolgaitokat – vigyorogtam a képébe.

- Honnan tudod?

- A homlokotokra van írva!

- Ó! – csodálkozott és megdörzsölte a homlokát, mintha tényleg oda lenne írva. Persze csak hülyéskedett.

- De amúgy, ha nem így lenne is tudnám. Tudod, legközelebb nem ártana, ha előre egyeztetnénk a programjainkat. Még mindig túl egyformán gondolkozunk. 

- He? – ezt a bonyolult összetett gondolatmenetet nem győzte követni, így hajnali 10 órakor. 

- Tegnap este. Nos, én is valami olyasmit készültem elkövetni Niall-al, mint amit te tettetek ott lenn a parton, csak úgy fest, hogy ti értetek oda hamarabb. – Virágnyelven löktem az arcába az információt, miszerint rajta kaptuk őket.

- Szóval tényleg volt ott valaki? – csodálkozott – Én meg azt hittem, hogy Louis hallucinál. 

- Nem hallucinált. Ott jártunk.

- Ó! És most zavarba kellene jönnöm?

- Ne tedd! Mi se tettük. Elszaladtunk, jót nevettünk. Majd a tengerpart helyett jól éreztük magunkat a szobánkban – rántottam vállat. – Vagyis még volt egy kis közjáték, de semmi fontos. – Ezt Harry-t ismerve nagy hiba volt hozzá tenni, mert faggatózni kezdett. Márpedig ha ő egyszer belekezd, akkor úgysem hagyja abba, amíg ki nem szedi az emberből az információt, így jobb hamarabb kitálalni, mert könnyebben lehet szabadulni.

- Mi történt?

- Semmi!

- Lacey Ray Ellis! Ha valamit te nem akarsz elmondani és főleg, ha azt állítod róla, hogy nem fontos, az igenis fontos. Ki vele! - Ritkán használta a teljes nevemet, általában csak akkor, ha nagyon hatásos akart lenni.

- Tényleg nem gáz! Csak tudod Niall nem az a fajta, aki túlpörögné a dolgokat és túl sokat gondolkozna fölöslegesen. És valójában az ő tudatáig csak tegnap jutott el, hogy akkor ti tényleg együtt vagytok és hogy akkor az azzal jár, hogy olyan normális szerelmes párokra jellemző dolgokat tesztek…

- Ki akadt? – vágott közbe.

- Inkább csak elámult. 

- Mi történt?

- Jól kiröhögtük magunkat. Vagyis inkább a szituációt, hogy milyen bénák vagyunk, hogy ugyan ott akartunk tilosban járni. Utána meg beszélgetve visszasétáltunk a szállodába.

- Mit mondott?

- Azt, hogy jó a seggem – vigyorogtam pimaszul.

- Tényleg jó – csapott rá az említett testrészemre. – De tudod, hogy engem nem ez érdekel!

- Ne parázz már! Tényleg csak annyit mondott, hogy ez még neki így nem futott át az agyán. De ha nem bánod, akkor én azért örülök neki, hogy nem meleg pornóról fantáziál! – nevettem.

- Kiakadt?

- Szerinted úgy néz ki, mint aki kiakadt? – intettem felé. – Egyébként meg, túlzottan elfoglalt volt a saját szexuális életével, mintsem, hogy a tieteken agyaljon túl sokáig. – és ha előzőleg azt a vigyort pimasznak tituláltam, akkor a mostani az több, mint pimasz volt.

- Na jó, kímélj meg a mocskos részletektől!