Different date every night part 3.

*Lacey*

Vasárnap kávé illatára ébredtem. Fáradtan nyújtóztam egyet, majd kinyitottam a szememet. Harry ült az ágy szélén és két bögrét szorongatott. Megvárta míg feljebb mászok félülő helyzetbe és az egyiket a kezembe nyomta.

- Túl jó vagy hozzám! - ásítoztam

- Tudom! - kacagott - Nem bántad meg a tegnap estét?

- Ennek nem ugrok be még egyszer. - nevettem - Tudom, hogy nem feküdtem le veled!

- Velem nem! - rántotta meg a vállát

- Egyébként lehet, hogy egy hülye libának fogsz nézni, de nem bántam meg.

- És lesz folytatás? - kérdezte komolyan

- Nem!

- Wow! Ez nagyon határozott volt. - mosolyodott el - Ennyire biztos vagy benne?

- Mivel egyikőnk sem szeretné folytatni...

- Tudod mihez lenne kedvem? - tért el teljesen a témától - Futni menni, mint régen is mentünk együtt még otthon... Csak az itt teljességgel kizárt!

- És ha azt mondom, hogy nem? A lakásomtól nem messze van egy park. Nem sokan járnak oda, vagy legalábbis én még nem sok mindenkit láttam ott. Csak az egyik végén van egy játszótér, szóval többnyire anyukák járnak oda kisgyerekekkel. Szerintem oda mehetnénk.

A javaslatom sikert aratott, így elmentünk hozzám, hogy valami futós cuccot húzzak és lesétáltunk a parkba. futottunk egy pár kört, majd megpihentünk egy padon. Napsütéses idő volt, de valószínűleg nem régen eshetett, mert egy jókora tócsa volt épp előttünk. Szótlanul ültünk és bámultuk a hollókat, akik inni jöttek. Ki nem állhatom egyébként a hollókat. Fekete tollazatuk olyan gyászos és a károgásuk is olyan borzalmas. De valahogy most nem érdekelt.

- Mi a baj? - kérdeztem rá a nyilvánvalóra

- Ennyire látszik?

- Futni akarsz, majd utána szótlanul bámulsz egy pocsolyát, olyan képpel, mintha a világ összes fájdalmát te hordoznád a válladon... Igen, látszik!

- Csak nem tudok dűlőre jutni... amit már otthon is mondtam.

- Sajnos én nem dönthetek helyetted. De gondold végig, hogy mivel jársz rosszabbul. Ha életed végéig szenvedsz, mert meg sem próbáltad, vagy esetleg vissza utasítanak. Meg persze ugye nem is biztos, hogy visszautasítanak.

- Nem ezzel van a baj, hogy nem merem. Vagyis nem elsődlegesen. Hanem nem tudom, hogy mit érzek! -  a hangjából is egyértelműen átjött hogy szenved és még mellé a látványa azt eredményezte, hogy szívem szerint kardba dőltem volna még én is, akkor vajon Harry hogy érezhette magát.

- Nem tudom, hidd el szeretnék segíteni. Csinálj listát, vagy... leginkább hagyj időt saját magadnak.

- De miért ilyen nehéz ez az egész?

- Hogy utána jobban tudjuk becsülni, amit elérünk! - öleltem át - Vagy legalábbis azt hiszem, hogy ez a legszívderítőbb válasz. - kuncogtam

Egy darabig még ücsörögtünk, majd hazafelé vettem az irányt. Otthon összedobtam két forrócsokit és megnéztünk egy nyálas romantikus filmet is.

Alig tudom elhinni, hogy máris kb. egy hónapja, hogy újra magam mellett tudhatom, mégis ugyanakkor rengeteg minden történt is. Egyben vagyok biztos, hogy Harry-nek és az ő elfordulásának köszönhetően tanultam meg becsülni minden percet, amit azokkal tölthetek, akiket szeretek. Attól fogva, hogy ez tisztázódott bennem, már anyáékkal is sokkal kedvesebb voltam és nem hisztiztem, amiért folyton dolgoznak. Amit ez alatt a két év alatt tapasztaltam, segített hozzá, hogy éretten kezdjek gondolkozni, komolyabb legyek és ne mindig csak a saját érdekeimet nézzem. Persze előtte sem voltam egy elviselhetetlen alak, de egyszer mindenki felnő. Ki hamarabb, ki később.

*Harry*

A kis romantikázásunk után hazamentem és vettem egy forró fürdőt. Az eszem, egyre csak egy ember körül forgott és bármit is csináltam nem tudtam kiverni a fejemből. Kínomban a fürdő után az ágyba dőltem, bár még gyerek volt az idő. Fogalmam sincs, hogy mikor alhattam el, de reggel ismét egy napsütéses őszi hétfő reggelre ébredtem. Bár lehet, hogy helyzetemben felelőtlen gondolat volt, de gyalog indultam a stúdióba. Jó kedvem lett, a kínomat kialudtam, már-már fütyörészni lett volna kedvem. Felöltöztem rendesen, hiszen ősz van, de nem különösebben törődtem azzal, hogy álcázzam magamat. Mivel suli idő van, így nem is volt túl nagy gáz. Egy pár lánnyal találkoztam össze, csináltunk képeket, majd folytattam az utamat.

A stúdióban haladtunk, bár nagyon nehezen ment a koncentráció, folyton elkalandoztak a gondolataim. Meg is jegyezték, hogy jó volna, ha leszállnék a földre.

Délután bevetettem magamat a kocsiba és a város szélén kerestem egy hangulatos kávézót. Hogy mi értelme volt fogalmam sincs. Nem nagyon tehetünk ilyeneket, de most ehhez volt kedvem. Kerestem egy eldugott sarkot és kikértem egy tejes kávét. Böngésztem twitteren, de amint észrevették, hogy bekövettem egy-két embert megugrottak az említéseim és már nem láttam át, olyan gyorsan jöttek a tweetek és ez kedvem szegte, ki is léptem.

Eszembe jutott Lacey igen gyenge listás ötlete. Na jó, azt valójában ő sem gondolta komolyan. Nekem sem állt szándékomban jó és rossz listát írni arról, hogy megérné-e belevágni egy bizonytalan dologba, hogy feláldozzak-e egy barátságot a szerelemért. Viszont úgy éreztem, hogy jól esne leírni dolgokat. Kértem a pincértől egy tollat és az itallapra kezdtem össze-vissza leírni a szabad helyekre a dolgokat, amik eszembe jutottak.

„Szeretem a mosolyát.”

„Szeretem látni, amikor örül valaminek, ha boldog.”

„Szeretem, amikor álmosan nyújtózik.”

„Szeretem, ha nyűgös és nyugtathatom.”

„Szeretem, ha az éjszaka közepén hív fel egy apró kis semmiséggel.”

„Szeretem vigasztalni, mert nem szeretem, ha szomorú.”

„Szeretem, amikor hozzá érhetek...”

Sok-sok itallapot meg tudtam még volna tölteni a gondolataimmal, amik mind róla szólnak, de sajnos félbe szakítottak. Két helyes fiatal lány jött be és szerettek volna aláírást és képet. Jó kedvem volt, gyorsan zsebre gyűrtem a papíromat, majd felajánlottam nekik, hogy üljenek le hozzám. Nem sokáig, alig egy negyed óráig ücsörögtem velük, majd elnézést kértem és haza mentem.

*Lacey*

Azt hittem egészen unalmas hétnek nézek elébe, de tévedtem. Én már egészen megfeledkeztem erről az egész név mizériáról, viszont kedden megjött az új személyigazolványom. Felhívtam Harry-t, hogy kérdezze meg a srácokat, hogy mikor érnek rá bulizni, majd hamarosan visszahívott, hogy este PARTYTIME. Ez így még jól is jött ki, hiszen szerdán csak délután volt órám. Lázas készülődésbe kezdtem, majd Harry-hez vettem az irányt, a többiek már ott voltak. Megalapoztuk a hangulatot, majd egy kevésbé felkapott klubba indultunk, remélve, hogy sem a sajtó, sem a fan-ok nem bukkannak ránk.

Az ereszd el a hajam buli tényleg bejött. Tulajdonképpen alig tudtunk magunkról, annyi alkohol fogyott. Egyedül Liam volt egy kicsit józanabb, aki a veséje miatt vigyáz magára. A táncparkettet sem kíméltük, élveztük az estét. Talán kicsit jobban is mint kellett volna. A gátlások oldódtak és fogalmam sincs, hogy hogyan történt, de azon kaptam magamat, hogy Louis-n tekergek. Csak táncoltunk, rosszat nem tettünk, azonban kicsit közelebb kerültünk a kelleténél és elcsattant egy csók köztünk...