Harry Styles barátnője?

*Lacey*

Mivel este hamar elaludtunk/tam... fogalmam sincs, így reggel nem esett annyira zokon, amikor megcsörrent a telefonom. Kimásztam az ágyból és igyekeztem minél halkabban készülődni, hogy Harry-t ne ébresszem fel. Most nagyon nem volt hasznos, hogy lényegében egylégterű a lakásom. Odalent a mosdó után bevetettem magamat a szekrényembe és magamra cibáltam a ruhákat, majd kimentem reggelit venni. De kilenckor már nem volt tovább mese és életet kellett verni kistarzanba is. Leültem az ágy szélére és óvatosan kezdtem rázogatni a kezét.

- Harry! Kelj fel. - dünnyögött és megfordult a másik oldalára - Harry, ne szarakodj már, menni kell! - végre vissza fordult felém és nyitogatni kezdte a csipáját

- És mégis hova?

- Emlékszel? Én iskolába járok!

- Oda öltöztél így ki?

- Ne azzal foglalkozz, hanem kelj fel!

- El tudsz te menni nélkülem is!

- Harry, azt mondtad, hogy neked be kell menned a stúdióba.

- És az nem ér rá később?

- Nem! - kaptam el a kezét és kezdtem el lehúzni az ágyról. - Végre sikerrel jártam és amíg ő öltözködött én meg tudtam ágyazni

- A kajádat a kocsiban eszed meg, mert nem akarok elkésni.

- De én miért is megyek veled? - ezt a kérdést már jókor tette fel, amikor bevágta magát az autóba

- Őőőő, ezt nem tudom, nem gondoltam végig. Mikor végzel ma?

- Szerintem háromkor.

- Akkor, ha négyre értem tudsz jönni, elviheted a kocsit, ha nem, akkor meg hívj egy taxit a sulihoz.

- Itt leszek, vagy ha nem akkor valakit érted küldök, hogy hozzon el hozzánk a stúdióba.

- Szerintem ez a tegnapi után elég szar ötlet. 

- A végtelenségig úgysem kerülhetitek egymást.

- Dehogynem. - Ezután kisebb hallgatásba burkolóztunk - Megjöttünk. - Parkoltam le. Kiszálltunk és ahogy a kulcsot adtam neki oda megláttam, hogy a kakaóscsigától tiszta porcukor a szája széle. - Te! Nagyra nőtt óvodás! - csóváltam meg a fejemet és töröltem le róla a cukrot, nyomtam az arcára egy puszit és ekkor vettem észre, hogy szemből az én három grácia csoporttársam izgatottan közeledik felénk - Ezek meg mi a francot akarnak tőlem? - puffogtam, mire Harry is megfordult
- Azt hiszem engem!- kuncogott
- Akkor itt a kulcs és nyomás. - indítottam volna útnak
- Ugyanmár, legyél velük kedvesebb! - eresztett meg egyet a 'szívdöglesztő' mosolyából a lányok felé
- Bocs, de az nekem nem megy. Szóval itt a kulcs, én megyek te meg azt csinálsz, amit akarsz.
- Akkor délután jövök - ölelt át- jó legyél, és okos kicsi hercegnőm. - Tartok tőle, hogy a lányok már hallótávolságon belül kerültek, mindenesetre én úgy mentem el mellettük, hogy keresztülnéztem rajtuk. Viszont még hallottam, amikor Harry-nek sípítoztak.
Felcaplattam a harmadikre, bevánszorogtam az előadóba és kissé összetörve dobtam le magamat a helyemre a srácok közé.
- Mi a baj cica, talán zaklatott éjszakád volt?- kezdett a szokásos ökörködésbe Tom
- Inkább zaklatott hétvégém! 
- Annál jobb!- húúú-gatott sokat sejtető hangsúllyal - Na jó, megkomolyodom! Akarsz mesélni?
- Attól tartok, hogy arra nem lesz szükség!
- Mert?
- Mindjárt bejön a kedvenc triumvirátusunk és azt hiszem, hogy minden kiderül... - Igen, ehhez nem kellett nagy jóstehetség. Éppen hogy kipakoltam a cuccomat, a magassarkúk kopogása csapta meg a fülemet. Azonban nem álltak meg a hátsó sornál, ahol ők szoktak tanyázni, hanem egyenesen bevágódtak az előttünk lévő sorba, mert jó diák szokáshoz hűen, mindenki hátrafelé húzódik. Ella, Liz és Jenny pontosan velem szemben felültek a padokra és próbáltak kérdőre vonni.
- Te be sem akartad nekünk mutatni? - visított Liz
- Eszem ágában sem volt!- vágtam vissza
- Kit? - Szólt közbe Allan, aki a másik oldalamon ült
- Nos Lacey-ke ismeri Harry Styles-t és minket nem akart neki bemutatni. - adott választ még mindig Liz
- Méghogy ismeri... szerintem nem csak ismerősök!- motyogta Ella
- Mi van köztetek?- próbált vallatni Jenny
- Ő mit mondott? - kérdeztem vissza
- Azt, hogy szeret.
- Akkor elégedjetek meg ennyivel!
- Atyaúristen, a csoporttársunk Harry Styles barátnője. - vinnyogott Liz és Jenny szinkronban
- És a többieket is ismered? - faggatózott mégtovább Ella. Esküszöm neki van a legtöbb esze a trióból, bár neki sincs túl sok. Ekkor belépett a tanár, így ők hátramentek a helyükre, én pedig kezdhettem törni az agyamat, hogy hogyan is fogok kimászni ebből a szituból úgy, hogy Harry-nek se legyen belőle baja. Majd jött a korszakalkotóan zseniális ötletem. Egész órán a telefonomat nyomkodtam, valahogy a biofizika nem nagyon kötött le, és keresgéltem a youtube-on, hogy hátha valaki felrakta a koncertet és közte megtalálom, amikor Harry rólam beszélt. Nem volt egyszerű, mivel elég hülye címet adtak a vidónak:'Harry beszéde /Ki a titokzatos lány?/'. Első gondolatom az volt, hogy honnan a fenéből biztosak benne, hogy lány vagyok. Bele olvastam a kommentekbe. Ha nem túl szigorúan akarjuk felosztani, akkor két nagy csoportot lehetne elkülöníteni. Voltak akikben felmerült a kérdés, hogy miért kellene lánynak lenni, ezen belül voltak a féltékenyek is. Meg voltak akik ezeknek bizonygatták, hogy Harry-t ismerve tutira egy csajról van szó. Olykor már nem álltam messze a kuncogástól, szóval jobbnak láttam elrakni a telefont, hogy a tanár nehogy bepipuljon. Úgy elbíbelődtem a neten, hogy 10 percen belül vége lett az órának.
- Gyertek csak ide! - szóltam hátra kedvenc kis barátnőimnek - Ezt nézzétek meg! - nyomtam Liz kezébe a telefonomat, a video alatt kissé idegesen doboltam a körmeimmel az asztalon, majd a végén kihangsúlyoztam a lényeget - Hallottátok, testvéreként szeret! Csak a pletykák elkerülése végett!
- Akkor Harry szabad? - ujjongott Jenny
- Ahhoz semmi közöd!
- Összehozol vele? - folytatta az előbbi válaszomat figyelmen kívül hagyva
- Srácok, lejöttök velem a büfébe, egy életmentő kávéra most nagy szükségem volna. - álltam fel és hagytam faképnél a libákat. 
A nap végre vissza állhatott a rendes kerékvágásba és én ugyan az lehettem, aki még múlthét pénteken voltam. Szerencsére a biofizikával kilőttük a hétfő egyetlen unalmas óráját, így gyorsan szaladt az idő. Bár azért a nap végére már örültem, hogy eltelt. Levánszorogtam a suli elé és mivel Harry még sehol nem volt, gondoltam kap egy negyed órát, csak utána zaklatom.
- Csak nem Harry-re vársz? - állt meg mellettem a trió
- Szó sincs róla.
- Akkor? - már épp valami frappáns válaszon gondolkoztam, amikor bekanyarodott a parkolóba. Felpattantam és úgy téptem fel az ajtót az anyósülés felől, hogy majdnem a kezemben maradt a kilincs.
- Adj gázt! - utasítottam köszönés helyett. Kacagott, de szót fogadott.
- Na mi van most nem ragaszkodsz hozzá, hogy te vezess?
- Nem, én ezeket nem bírom elviselni. Mellesleg megőrültél? Azt mondtad három ilyen pletykafészeknek, hogy szeretsz?
- Nem hazudtam... - rántotta meg a vállát
- Jól van, de ha ez az újságok címlapjáról köszön vissza, akkor majd ne engem hibáztass! Meg anyáméknak is te magyarázd meg, hogy nem fognak kinyírni attól még, hogy az egész világ tudja, hogy hol vagyok!
- Oké, bocsi. Ígérem, hogy vigyázni fogok rád!
- Még szép... Te amúgy én nem erre lakok!
- Tudom!
- Akkor?
- Van egy kis meglepetésem.  - vigyorgott a képembe